Vlagyimir Putyin kezéhez vér tapad. A magyar Országgyűlés épületében nincs helye egy olyan háborús bűnösnek, mint amilyen Vlagyimir Putyin, még ha Orbán Viktor rengeteg mintát is vesz tőle. Nem hagyjuk szó nélkül, hogy Orbán Viktor putyini mintára oligarcháin keresztül szétlopja az országot, megtámadja a civil szervezeteket és szétverje a szabad sajtót–többek között ez hangzott el Szigetvári Viktortól, az Együtt vezetőjétől legutóbbi beszédében, amelyre az Orbán-Putyin találkozás elleni demonstráción került sor Budapesten. Az alábbiakban olvashatják a beszéd szövegét. *** Elsősorban annyit szeretnék mondani, hogy az Országgyűlés épületében Magyarország leggazdagabb embere találkozott Európa leggazdagabb emberével. Az a közös bennük, hogy mind a ketten […]

A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc megtartotta a maga évértékelőjét. Az elemzések majd ugyanúgy elmolyolnak vele, mint kormányfő hasonló célú beszédén. Az elmondottakkal nyilvánvalóan lehet vitázni. Ahogy azon is, hogy az első, leginkább kormánypárti reakciók tulajdonképpen miről, és kinek szólnak. Mert látszólag akár fel is értékelhetik azt, ami a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai előtt elhangzott. Nem azt, hogy a demokratikus pártoknak össze kellene fogni egy kormányváltáshoz. Mert ezt nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Bár ennek zálogát valahogy nem igazán lehet látni az olyan szereplőkben, mint az a Juhász Péter, aki az előző választások előtt is sikerrel blokkolta hosszú ideig az ebbe az irányba […]

Itt járt a gazda, megnézte a birtokot. Szerette volna tudni, hogy mennek a dolgok. Hiába jelentették neki rendszeresen, hogy minden úgy megy, ahogyan kell, a jó gazda nem bízik senkiben. Időnként a saját szemével is meg kell győződnie arról, hogy minden úgy van, ahogyan mondják neki. Bizalmatlan a gazda, ami természetes. Ha nem az lenne, nem volna jó gazdája a birtoknak. „Hadd látom, úgymond, mennyit ér. A velszi tartomány.” Három géppel érkezett a gazda, mert fő a biztonság. Megbolondult a világ, nem árt az óvatosság. Senkiben nem bízhat az ember. Még magában is kételkedik időnként, ezért ellenőrzi magát, hogy nincsenek-e […]

Azt képzeltem, hogy Magyarország egy amolyan átlagos: közepes életszínvonalú és másban is jó közepesen teljesítő, kiemelkedőt legfeljebb néhány területen nyújtani tudó, de értelmesen gazdálkodó ország lesz 1990 után, ahol alapjában véve rendben, rendezetten zajlik az élet, több okod van bizakodásra, mint aggodalomra, jól öltözött, egészséges külsejű emberek között jársz-kelsz, egyszóval többé nem csak vágyakozol a Nyugat után, hanem ott is élsz. Ezen a paraméter-rendszeren belül sokféle változatot el tudtam képzelni, csak egyet nem: azt, hogy ebből mára semmi nem lesz, ellenkezőleg, a rohadt és gyűlölt Kádár-korszakot is tisztábbnak és becsületesebbnek kell mondanom, mint azt, amiben ma élünk. Minden egyes nap […]

Botka László bejelentkezett miniszterelnöknek. Orbán Viktor pedig elment hozzá Szegedre. Látszólag a mosolydiplomácia jegyében. A hivatalos verzió szerint a „Modern városok” program soron következő állomására érkezve. Holott sokkal valószínűbb, hogy alapvetően egy kommunikációs trükk van a látogatás mögött. Vagy nem is annyira trükk. Maradjunk egy pillanatra a hivatalos verziónál. De tényleg csak egy pillanatra, mert a hivatalos verziót az hitelesíti, illetve hitelteleníti, hogy Orbán Viktor hány várost látogatott meg személyesen a „Modern városok” program keretében. Ha sokat, akkor erősíti. Ha más is úgy emlékezne rá, hogy nem annyira sokat, akkor gyengíti. A többi néma körmondat a kommunikáció ezen térfelén. Miközben […]

A mindenkori orosz elnök a világ három legveszélyeztetettebb politikusa közé tartozik, a biztonsági kockázatot illetően csak az amerikai és azt izraeli politikusok hasonlíthatók hozzá. Érthető hát, hogy nagy a készültség, és az illetékesek mindent elkövetnek az idelátogató Putyin biztonságáért. A mostani készülődés azonban minden normális biztonságtechnikai meggondoláson túlmegy. Ami itt megy, az valóságos agyrém: már két nappal az orosz elnök látogatása előtt korlátozásokat vezetnek be Budapest utcáin, a látogatás napján pedig a Kossuth tér környékét is lezárják, és a környező utcákba csak az ott lakókat engedik be, őket is csak igazoltatás, adott esetben motozás után. Ez a nagy készülődés nem […]

Aláírtam egy ívet. Mostantól hazaáruló vagyok. Ezeréves garancia, részletfizetés megoldható. Erzsébet utalványt elfogadok. Nem azért árulom a hazám, mert nem szeretem. Azért árulom, mert másképp szeretem, mint azok, akik szerint nem szeretem Azt szeretném, hogy a hazám szebb és jobb hely legyen. Hogy sokféle ember elférjen benne, még azok is, akiket nem szeretek. Nem lehet mindenkit szeretni. Nem kell mindenkit szeretni. Egyszer egy cikkemet azzal kezdtem, hogy nem szeretem a melegeket és a bicikliseket. Voltak, akik itt abbahagyták az olvasást. Nem ezt várták tőlem. Pedig, így folytattam: attól, hogy valaki meleg, vagy biciklis, még nem kell őt szeretni. A melegek […]

Tisztelt Sportolók! Lépten-nyomon olvasni, mennyire örülnének, ha Magyarországon vehetnék át következő érmüket, ha teljesítményüket a hazai közönségnek Budapesten mutathatnák be. Rajta, tegyenek érte! Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell! Elvégre az Önök hobbijáról, mániájáról, megélhetéséről van szó. Amit mellesleg döntő részben ma is közpénzből finanszírozunk. Mondhatják: milliókat lelkesít egy futam, egy csörte, egy meccs küzdelme. Milliókat meg hidegen hagy. De nem is a piszkos anyagiak a legfontosabbak ebben a játszmában, Az ember szívesen költ –akár erején felül – az örömre, az önbecsülésére, olyan nem egészen racionális ügyekre, amelyekben nem az észé a döntő érv. […]

Fene sem tudja, hogyan került a kezembe egy ős régi újság. A dátuma igen csak el van mázolódva, éppen ezért kiakartam hajitani, ám a szemem megakadt egy cikken. Schmitt Pálnak mennie kell. Nofene! Mikor is volt ez? Nem akarok marhaságot írni évszámbelileg de már ismételten Fidesz éra volt. Na hogy is vala ez az egész Schmidt ügy? Schmitt Pált annó a fidesz juttatta be a köztársasági elnöki székbe. Mint olimpiai bajnokot és „doktort” őt tartotta alkalmasnak erre a közjogi méltóságra. Az Istenadta nép mi mást tehetett, tudomásul vette. Úgy gondolta, mint közjogi méltóság sokat nem tud beleszólni a napi politikába. […]

„Az emlékezés és a tanítás kötelesség!” Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb náci megsemmisítő tábor, az Auschwitz-Birkenau felszabadításának évfordulója. Az ENSZ-határozat a tagállamokat arra szólította fel, hogy a náci korszak minden áldozatát tartsák tiszteletben, és olyan oktatási programokat dolgozzanak ki, amelyek egy jövőbeni népirtás megelőzését segíthetik. Azért van erre szükség, mert az antiszemitizmus szerte Európában ismét erősödik. A túlélők száma fogy, s könyörtelenül nyomulnak a holokauszttagadók és a történelemhamisítók. Az emlékezést és a tanítást a most növekvő generáció még kevésbé nélkülözheti! A jövő nemzedéknek ismernie kell a hatmillió áldozatot követelő náci […]

Még a múlt év végén született egy kormányrendelet, hogy a nyugdíjasoknak az év végén tízezer forintos Erzsébet utalvényokat fognak ajándékozni. Sőt! Hogy pikánsabbá tegyék a dolgokat a kormányzati szervek olyant találtak ki, hogy nem a posta fogja azokat kikézbesíteni, hanem a kormányzati dolgozók egy csapata. Ám közben elkezdtek gondolkodni, hogy ez fizikailag lehetetlen, és mi lesz azokkal a nyugdíjra jogosultakkal akik külhonban élnek? Maradt tehát az a megoldás, hogy a nyugdíjintézet postán keresztűl juttatja el a csekkeket. Én is részesülök magyar nyugdíjellátásban (ha abból a pénzből kellene megélnem igen csak nehezen menne, mert még mint fedélnélküli sem lehetne belőle ellenni […]

Mostantól már én is tudom, hogy Magyarország erősödik. Onnan tudom, hogy bedobták a postaládánkba. Vannak ismerőseim, akik már napok óta tudják, irigyeltem is őket emiatt. Szerencsére, nem éltek vissza a megszerzett tudással, ha megkérdeztem volna őket, hogy mondjatok már valamit erről az erősödésről, bizonyára válaszolnak. Nem rajtuk múlott, hogy nem kérdeztem tőlük semmit. Mostantól tehát nálam is itt van a különbejáratú bizonyosság. Kis kék brosúra, fehér betűkkel. Hajrá MTK! Jó, hogy jött ez a kis füzet, már kezdtem elbizonytalanodni. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mi van, nézek én híradót. A híradóban erősödés van, amerre a szem ellát. Az én […]

Én szeretném, ha Budapesten lenne olimpia. Örülnék annak, ha a magyar sportolók hazai közönség előtt mérkőzhetnének meg másokkal az aranyakért, és nemes küzdelemben győznének. Szeretném, ha az egész világ látná, hogy mi magyarok milyen jók és tehetségesek vagyunk. Rendezésben, versenyzésben, mindenben. Csak előbb még meg kellene oldani néhány problémát. Nem nagy dolgokra gondolok, hanem olyanokra, amelyek könnyen orvosolhatók. Mindössze sok pénz kell, és még több idő. De, mindenekelőtt, elhatározás. Szerény számításaim szerint, ha most elkezdenénk, vagy legkésőbb holnap reggel 8 órakor, néhány röpke évtized alatt végezhetnénk. Jó lenne például, ha megszűnne a szegénység. Vagy, legalábbis, jelentősen csökkenne. Lehetőség szerint a […]

Szabályokról, törvényekről, hatalomról, közösségről és az egyénről… Amikor a demokráciát értelmezni próbáljuk, addig többnyire eljut mindenki, hogy ma már szinte mindent szabad, de mindig meghatározza valami és valakik, hogy éppen mit szabad. Továbbá az egyén gondolkodásától függ, hogy a mások számára szabad dolgokat hogyan éli meg. Feltettem a kérdést a címben, hogy mi is az, ami számít. Teljesen mindegy, hogy magánéletről, érzelmekről, hétköznapi eseményekről, nagyobb eseményekről vagy csak kisebb eseményekről, személyes vagy akár közéleti problémákról van-e szó, két dolog mindig nagyon fontos: az adott történetben szereplők egymás közötti bizalma és őszintesége, de hozzá teszem még a kölcsönösséget is. Benne élek […]

Aki még emlékszik a Millának nevezett izé keletkezésére, illetve Juhász akkori bevillanásaira, annak ismerős lehet a jelenlegi helyzet. S ez független attól, hogy a miniszterelnökségre bejelentkező Botka László ki szerint, és mennyire alkalmas. Alkalmasint erre vannak a választások. Amíg vannak. Illetve lesznek. Ezt esetleg Viktornak is elmondhatná valaki. Még időben. Nem Orbánnak, hanem Szigetvárinak. Még akkor is, ha jelenleg az „Együtt bárkivel, kivéve…” mozgalom jelenleg nem tűnik nagyon ütős szervezetnek. De még akkor is, ha az egész ellenzéknek ismert massza sem tűnik valami nagyon ütősnek. A pálinkához képest. Miközben Szigetvári égető szükségét érezte annak, hogy bármilyen tárgyalás, beszélgetés, kompromisszumkeresés, tehát […]