Tisztelt Sportolók! Lépten-nyomon olvasni, mennyire örülnének, ha Magyarországon vehetnék át következő érmüket, ha teljesítményüket a hazai közönségnek Budapesten mutathatnák be. Rajta, tegyenek érte! Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell! Elvégre az Önök hobbijáról, mániájáról, megélhetéséről van szó. Amit mellesleg döntő részben ma is közpénzből finanszírozunk. Mondhatják: milliókat lelkesít egy futam, egy csörte, egy meccs küzdelme. Milliókat meg hidegen hagy. De nem is a piszkos anyagiak a legfontosabbak ebben a játszmában, Az ember szívesen költ –akár erején felül – az örömre, az önbecsülésére, olyan nem egészen racionális ügyekre, amelyekben nem az észé a döntő érv. […]

Fene sem tudja, hogyan került a kezembe egy ős régi újság. A dátuma igen csak el van mázolódva, éppen ezért kiakartam hajitani, ám a szemem megakadt egy cikken. Schmitt Pálnak mennie kell. Nofene! Mikor is volt ez? Nem akarok marhaságot írni évszámbelileg de már ismételten Fidesz éra volt. Na hogy is vala ez az egész Schmidt ügy? Schmitt Pált annó a fidesz juttatta be a köztársasági elnöki székbe. Mint olimpiai bajnokot és „doktort” őt tartotta alkalmasnak erre a közjogi méltóságra. Az Istenadta nép mi mást tehetett, tudomásul vette. Úgy gondolta, mint közjogi méltóság sokat nem tud beleszólni a napi politikába. […]

„Az emlékezés és a tanítás kötelesség!” Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb náci megsemmisítő tábor, az Auschwitz-Birkenau felszabadításának évfordulója. Az ENSZ-határozat a tagállamokat arra szólította fel, hogy a náci korszak minden áldozatát tartsák tiszteletben, és olyan oktatási programokat dolgozzanak ki, amelyek egy jövőbeni népirtás megelőzését segíthetik. Azért van erre szükség, mert az antiszemitizmus szerte Európában ismét erősödik. A túlélők száma fogy, s könyörtelenül nyomulnak a holokauszttagadók és a történelemhamisítók. Az emlékezést és a tanítást a most növekvő generáció még kevésbé nélkülözheti! A jövő nemzedéknek ismernie kell a hatmillió áldozatot követelő náci […]

Még a múlt év végén született egy kormányrendelet, hogy a nyugdíjasoknak az év végén tízezer forintos Erzsébet utalvényokat fognak ajándékozni. Sőt! Hogy pikánsabbá tegyék a dolgokat a kormányzati szervek olyant találtak ki, hogy nem a posta fogja azokat kikézbesíteni, hanem a kormányzati dolgozók egy csapata. Ám közben elkezdtek gondolkodni, hogy ez fizikailag lehetetlen, és mi lesz azokkal a nyugdíjra jogosultakkal akik külhonban élnek? Maradt tehát az a megoldás, hogy a nyugdíjintézet postán keresztűl juttatja el a csekkeket. Én is részesülök magyar nyugdíjellátásban (ha abból a pénzből kellene megélnem igen csak nehezen menne, mert még mint fedélnélküli sem lehetne belőle ellenni […]

Mostantól már én is tudom, hogy Magyarország erősödik. Onnan tudom, hogy bedobták a postaládánkba. Vannak ismerőseim, akik már napok óta tudják, irigyeltem is őket emiatt. Szerencsére, nem éltek vissza a megszerzett tudással, ha megkérdeztem volna őket, hogy mondjatok már valamit erről az erősödésről, bizonyára válaszolnak. Nem rajtuk múlott, hogy nem kérdeztem tőlük semmit. Mostantól tehát nálam is itt van a különbejáratú bizonyosság. Kis kék brosúra, fehér betűkkel. Hajrá MTK! Jó, hogy jött ez a kis füzet, már kezdtem elbizonytalanodni. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mi van, nézek én híradót. A híradóban erősödés van, amerre a szem ellát. Az én […]

Én szeretném, ha Budapesten lenne olimpia. Örülnék annak, ha a magyar sportolók hazai közönség előtt mérkőzhetnének meg másokkal az aranyakért, és nemes küzdelemben győznének. Szeretném, ha az egész világ látná, hogy mi magyarok milyen jók és tehetségesek vagyunk. Rendezésben, versenyzésben, mindenben. Csak előbb még meg kellene oldani néhány problémát. Nem nagy dolgokra gondolok, hanem olyanokra, amelyek könnyen orvosolhatók. Mindössze sok pénz kell, és még több idő. De, mindenekelőtt, elhatározás. Szerény számításaim szerint, ha most elkezdenénk, vagy legkésőbb holnap reggel 8 órakor, néhány röpke évtized alatt végezhetnénk. Jó lenne például, ha megszűnne a szegénység. Vagy, legalábbis, jelentősen csökkenne. Lehetőség szerint a […]

Szabályokról, törvényekről, hatalomról, közösségről és az egyénről… Amikor a demokráciát értelmezni próbáljuk, addig többnyire eljut mindenki, hogy ma már szinte mindent szabad, de mindig meghatározza valami és valakik, hogy éppen mit szabad. Továbbá az egyén gondolkodásától függ, hogy a mások számára szabad dolgokat hogyan éli meg. Feltettem a kérdést a címben, hogy mi is az, ami számít. Teljesen mindegy, hogy magánéletről, érzelmekről, hétköznapi eseményekről, nagyobb eseményekről vagy csak kisebb eseményekről, személyes vagy akár közéleti problémákról van-e szó, két dolog mindig nagyon fontos: az adott történetben szereplők egymás közötti bizalma és őszintesége, de hozzá teszem még a kölcsönösséget is. Benne élek […]

Aki még emlékszik a Millának nevezett izé keletkezésére, illetve Juhász akkori bevillanásaira, annak ismerős lehet a jelenlegi helyzet. S ez független attól, hogy a miniszterelnökségre bejelentkező Botka László ki szerint, és mennyire alkalmas. Alkalmasint erre vannak a választások. Amíg vannak. Illetve lesznek. Ezt esetleg Viktornak is elmondhatná valaki. Még időben. Nem Orbánnak, hanem Szigetvárinak. Még akkor is, ha jelenleg az „Együtt bárkivel, kivéve…” mozgalom jelenleg nem tűnik nagyon ütős szervezetnek. De még akkor is, ha az egész ellenzéknek ismert massza sem tűnik valami nagyon ütősnek. A pálinkához képest. Miközben Szigetvári égető szükségét érezte annak, hogy bármilyen tárgyalás, beszélgetés, kompromisszumkeresés, tehát […]

Legalább 16 magyar állampolgár halt meg az olaszországi Verona környékén, amikor péntek este a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjait és tanárait szállító autóbusz beleütközött egy oszlopba és kigyulladt. A halálos áldozatokon kívül összesen 39-en szenvedtek sérüléseket és 12-en súlyos állapotban vannak egy helyi kórházban. Ez a legsúlyosabb magyar autóbusz baleset 1999 óta–akkor Ausztriában halt meg 18 magyar állampolgár hasonló szerencsétlenségben. Szombat reggel a 444.hu című lap tudósított arról, hogy a Szinyei Merse Pál Gimnázium előtt gyűltek össze a gyászolók–mécseseket gyújtottak és virágokat helyeztek el. Az iskola egyik képviselője pedig felolvasta a megmenekült diákok és utasok névsorát. Kiderült, hogy az […]

A héten mutattam be a Momentum Mozgalom nevű ellenzéki szervezetet angol nyelvű olvasóimnak. Két okból is figyelemreméltó ellenzéki kezdeményezésről van szó, amely a napokban robbant be a magyar sajtóba és köztudatba NOlimpia nevű kampányukkal. Elsőként: a húszonévesekből és harmincévesekből álló szervezet nem azzal kezdte pályafutását, hogy kivel nem hajlandó együttműködni, hanem azzal a bejelentéssel, hogy mindenkit szívesen várnak–aktivistaként, illetve támogatóként–és köszönettel fogadják el a segítséget az ellenzéki pártoktól a budapesti 2024-es olimpiapályázat-ellen indított népszavazási aláírásgyűjtésben. Eddig az Együtt, a Párbeszéd, a Két Farkú Kutya Párt és a Lehet Más a Politika jelezte, hogy aktív segítéget nyújtanak a Momentum Mozgalomnak annak […]

Civilek itt, civilek ott, civilek és álcivilek kandikálnak ki lassan a vízcsapból is. Legutóbb Konrád György fejtette ki az ATV honlapján olvasható véleményét: a civil szervezetek pereljék be Orbánékat. Ami határozott előrelépés ahhoz képest, hogy sok más megszólalóval és véleményalkotóval ellentétben különbséget tesz a sokaság és a szervezetek között. Ez pedig lényeges akkor is, ha még ennek a véleménynek a mentén sem okvetlenül angyalok és ördögök párharcaként szemlélni azt a helyzetet, amelyben még a kormánypárti megszólalók sem egészen látszanak kiismerni magukat. Elég arra gondolni, amiről már szóltam Németh Szilárd megszólalása kapcsán: Rétvári előtte a civilekre testálta volna a fagy-veszélyeztettek felkarolását. […]

Szeretnék valamit elmondani, azoknak, akiket érdekel és talán megpróbálják megérteni, hogy mit gondolok a gyerekkoromról, sokak gyermekkoráról és a gyermekkor politikához való viszonyáról, ami szerintem nem létezik. A két dolog, vagyis a politika és a gyermekkor egészen más, nincs közük egymáshoz. Sokak lelkében és emlékeiben nincsenek rendben a dolgok és ez nagyon sok felesleges ellentmondást szül. Aztán talán a mondanivalóm hozzájárul olykor a pontosabb szövegértéshez és esetleg segít megfejteni azt is, hogy a sok sok békés kisemberből, – akik együtt homokoztak, együtt jártak iskolába, együtt játszottak, nyaraltak, táboroztak, boldog és tudásra szomjas gyerekek voltak – miért lett mára sok sok, […]

A kormány nem akarja eltakarítani a civil szervezeteket, de a magyar embereknek minden közéleti szereplőről joguk van tudni, hogy kicsoda, és honnan kapja a pénzét. Ezt mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. Biztosan van olyan, aki azt gondolja, hogy a magyar embereknek ez a legnagyobb problémájuk, és kórusban követelik, hogy tessék már minket felvilágosítani a civil szervezetek pénzéről. Ha a miniszterelnök is ezt hiszi, akkor biztosan így van. Legyen világosság, terítsük ki a lapjainkat! A magyar embereknek jogukban áll tudni, hogy kicsoda Habony Árpád. Akiről annyit tudunk, hogy évekkel ezelőtt megvert egy idős házaspárt, nem szerepel a miniszterelnökség fizetési listáján, […]

Kör-e-mailben kérdezte meg a Klebelsberg Központ az iskolaigazgatókat, hogy hányan tanulnak az iskolájukban rovásírást. A Magyar Nemzet információja szerint szerdán, késő délután küldték ki az elektronikus leveleket, s legkésőbb másnap reggelre várták a választ. Elsőre talán érthetetlennek tűnik, hogy mire ez a buzgóság, és bizonyára vannak olyanok is, akik azt is nehezményezik, hogy miért ilyen rövid határidőt adott a válaszra a KLIK. Pedig, a dolognak van jó oldala is. Nem arról van szó ugyanis, amire elsőre gondolnánk: hogy valakik megint túltolták a biciklit, túllihegik a lojalitást, vagyis, olyan elvárásoknak is próbálnak megfelelni, amelyek valójában fel sem vetődtek velük kapcsolatban. Vegyük […]

Sokszor visszanyúlunk a gyerekkorunkba, valami összehasonlítási alapot keresni, mondhatnám úgy is visszamegyünk a kályhához. Nem véletlenül, mert az életünk egy részét meghatározza a közeg, amiben és ahogyan nevelkedtünk. Aztán persze más kérdés, hogy később az ember a maga útját járva merre vetődik, hová vezeti az érdeklődése, milyen hatások érik. Ifjúkorom rendkívüli adománya volt, hogy nem foglalkoztam politikával, nem érdeklődtem a közélet dolgai iránt. Fiatal lányként, később újdonsült feleségként és anyaként úgy gondoltam, hát azért vannak a politikusok, hogy ezt intézzék helyettünk, értenek hozzá, hiszen a politizálást választották hivatásuknak. Hihetetlen nyugalmat és szabadságot adott, hogy nem kellett tartozni sehová. Nem firtatták […]