Beszélünk, vitázunk – ki-ki vérmérséklete szerint – a nyugdíjakról, és van egy olyan benyomásom, hogy a megszólalók nagyobbik részének (már bocsánat), gőze nincs, miről beszél. És nemcsak a laikus érintett: a hivatásos kérdezők, megmondók jó része sincs tisztában pl. a magyar nyugdíjrendszer sajátosságaival. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy alapot teremtsek a valódi kérdések megvitatásának. Ehhez nagy vonalakban fel kell vázolni a létező nyugdíjrendszerek sajátosságait. A fejlett országokban (mert a „fejlődő” világban többnyire semmilyen időskori gondoskodás nincs) két rendszer létezik: a biztosítás alapú és a szolidaritás alapú nyugdíjrendszer. A biztosításra épülő rendszer alapelve, hogy a munkás évek alatt összegyűjtött befizetéseket […]

A nagy ötlet vitathatatlanul Orbánunké, szabadalmaztatni kellene, hogy felhasználása esetén bármely más országtól rengeteg pénzt lehessen kapni érte. A leendő világszabadalom lényege, hogy egy ország nyugdíjasait karácsony alkalmából egymástól nem megkülönböztetve, egyazon – nem túlzottan nagy – összeggel ajándékozza meg az állam, amely ezt az ajándékösszeget a nyugdíjtól viszont szigorúan megkülönbözteti, elválasztja tőle, mert nem csapatja hozzá, amint azt a kósza értelem diktálná, nem is a postással kézbesítteti, aki a címzettet nyugdíjasként ismeri, nem, nem, nem, ez egy olyan különleges ajándék, amelynek nem az értéke a fontos, nem az tehát, hogy mennyit is ér, hanem az ajándékozója, akit az ajándék […]

Volt egy szavazás, a közelmúltban, a parlamentben, ahol Orbán kezéből kiverték azt a vésőt, amellyel újabb passzust karcolt volna a gránitba. Kissé megkésve a Fidesz is reagált. „Természetesen” gyurcsányoztak egy kicsit, és elmentek némi időutazásra. Talán mert most találtak indokot arra, hogy összeköthessék a kudarc magyarázatát valami migráncsozással. Az indok talán, bár az MTI közleményéből ez nem derül ki, a legutóbbi koncepciós terroristaper elleni tiltakozás lehetett. Más aligha indokolhatta, hogy a „migránsok betelepítését” támogató ellenzékről szóljanak. Némi képzavarral, és a csillagokat is lehazudva a derült éjszakai égről, de azért a híveiknek talán meggyőzően. Az egykori népszavazás kérdése ugyanis, már akkor […]

Gyárfás Tamásnak távoznia kellett a posztjáról. Nem volt más választása, s ha a konkrétumokról el is tekintünk, mert azokat szigorúan szakmai ügyként fogjuk fel, azért is mennie kellett, mert nem jött ki jól a versenyzőkkel. Ez a látszólag személyes ügy valójában nagyon is szakmai. Egy szövetség vezetőjének nem csak az a dolga, hogy menedzselje a sportágát, hanem az is, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyben a versenyzők – mert hát a szurkolók mellett mégis csak miattuk van az egész – jól érzik magukat. Olyan nincs, hogy valaki úgy kiváló hadvezér, hogy nem állnak vele szóba a katonái. Gyárfás tehát megy, de […]

Az elmúlt időszakban új keletű bizonyossággá vált a demokrata ellenzéki táboron belül, hogy a Fidesz-kormány leváltása nem lehetséges a Jobbikkal való választási együttműködés nélkül. Indokként a széttöredezett ellenzéket, a kevés szavazót és a választási rendszert szokás felhozni. Reálpolitikai érvként pedig azt, hogy akár rájuk is szabad szavazni, ha ez megdönti az Orbán-rezsimet. Szerintem ez teljes tévedés. Elvileg elfogadhatatlan, reálpolitikailag pedig szükségtelen a választási együttműködés a Jobbikkal. Ez nem segíti a nem nacionalista választói tábor kiszélesítését, és nem eredményez több Orbán-váltó parlamenti mandátumot sem. Már önmagában a Jobbikkal való választási együttműködés szükségességéről való beszédet is károsnak tartom az Orbán-rezsim előremutató leváltása […]

Nagyon Mélyen Tisztelt Miniszterelnök úr! Bevallom, szíven ütött az a gesztus, ahogyan méltóztatott bejelenteni a tízezer forintos karácsonyi ajándékot. Amit még az ünnepek előtt, de legkésőbb a két ünnep előtt megkapunk. Már most hálás vagyok. Magam és társaim nevében. Tudom, Ön sem fiatalember, megette már a kenyerünk javát. Én még emlékszem arra, amikor – a mostaninál sokkal fiatalabban – volt kedves azt mondani, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. De ne gondolja, hogy most ezért írok, és ezt az egykori suttyóságot akarom számon kérni Önökön. Épp ellenkezőleg: azt szeretném megkérdezni, van-e arra lehetőség, hogy, hálám jeléül, már most, 2016 […]

Most, hogy meghalt Fidel Castro, sokan megszólalnak vele kapcsolatban. Mindenkinek van róla véleménye, van, aki legendás forradalmárnak tartja, mások szerint véreskezű diktátor. Nem mennék ebbe bele, mindkét vélekedésben van igazság, újat nem tudnék hozzátenni, régit pedig, nem akarok. Mi nem kubaiak vagyunk, hanem magyarok. A mi Kedves Vezetőnk Orbán Viktor, uralkodó ideológiánk a nemzeti szotyializmus. Nem szeretjük Orbán rendszerét, de képesek vagyunk együtt élni vele. Tudjuk, hogy milyen ez a rendszer: csalásra, lopásra, hazugságra épül. A rendszer is tudja rólunk, hogy milyenek vagyunk. Ismer bennünket, hisz ő is belőlünk való. Mi teremtettük, a saját gyönyörűségünkre. A mi virágunk, mi szakajtottuk, […]

A rejtett tanterv mindig és mindenkor létezett. Legfeljebb nem beszéltek róla. Mára, Lázár János jóvoltából kinyilvánítottá vált, hogy Orbánia egész oktatásügyére nézve létezett ilyen rejtett tanterv. Amiről egyébként beszéltek is. Csak valamiért nem vitte át az ingerküszöböt. Az, amit 2013-ban már látszott: az oktatást álszekularizált rendszerben képzeli a hatalom. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a Fidesz klerikális lobbi-platformjából delegált Hoffmann Rózsánál emiatt élénken tiltakoztak, az olvassa vissza az akkori híreket. Valamint az az azóta történteket. Volt némi felületi karcolgatás az erkölcs, a hittan, az etika oktatása kapcsán, de nem rémlik országos tiltakozó akció. Alkalmasint ez az országos tiltakozások kibontakozásakor […]

Azt állítja Orbán Viktor, hogy Trump meghívta őt a Fehér Házba. Persze erről kizárólag csak ő hallott, mert itt az Egyesült Államokban hivatalosan semmiféle meghívásról nem tudnak. (Orbán bejelentése.) Bizonyára sokan észrevették hogy jelentősebb nyugati politikus mostanában nem tesz hivatalos látogatást Magyarországon. Kerülik a zavaros kijelentéseiről ismert Orbán Viktort, és a trükköző, megbízhatatlan magyar diplomatákat, politikusokat. Még a szomszédos Románia egyre nagyobb nemzetközi tekintélyt élvező elnöke, Klaus Iohannis sem vesz tudomást Orbánékról. Nem látogatott el eddig Budapestre, és nem hívta meg a magyar elnököt sem, annak ellenére hogy Romániában jelentős magyar kisebbség él. Orbán Magyarországa és politikusai nemzetközileg elszigetelődtek. Az […]

– Halló, itt Trump. – Köszöntöm önt, elnök úr! – … – Hall engem? – Igen, de kit! – Orbán Viktor vagyok, tisztelettel. – Igen, a nevét már mondták nekem, örülök is, hogy emlékeztetett rá, mert őszintén szólva elfelejtettem. Tudja, amióta nem vagyok fekete bárány az országomban, ha-ha, többen hívnak engem, mint korábban. Szóval honnan beszél és milyen ügyben hívott? – Magyarországról, elnök úr. És Orbán Viktor vagyok, akit az Egyesült Államokban mindeddig szintén fekete báránynak tartottak. – Ne mondja, ez új nekem. Legalábbis eddig nem jelentette senki. Miért hívott? – Hogy gratuláljak elnök úr! Egy kicsiny, de bátor és […]

– Mr. Trump, fel kellene hívnunk egy bizonyos Mr. Orbánt. – Ma már nem veszünk semmit, Johnny! – Uram, ez a Mr. Orbán azt mondja, hogy ő Magyarország miniszterelnöke. – Akkor sem veszünk semmit. – Nem eladni akar uram, hanem gratulálni Önnek a megválasztásához. – Hívd fel Johnny, és közöld vele, hogy ma már nem foglalkozom gratulációkkal. – Nagyon erőszakos ember, azt mondja, hogy mindenképpen akar Önnel beszélni. És hogy a magyarok szabadságszerető nép. Azzal fenyegetőzik, hogy ha nem beszél vele Mr. Trump, akkor majd meglátja, hogy mi történik. – Ezt mondta? – Igen uram. – Ez tényleg nagyon veszélyes […]

Az új alkotmánybírák kijelölése, bocsánat megválasztása, kapcsán fellángoltak az indulatok. Amennyiben egymásnak ugrott a zöld sarokból érkező Schiffer András, a Lehet Más a Politika nevű párt korábbi elnöke és Varju László, a vörös sarkot is megjárt, Demokratikus Koalíció képviselője. A veszekedés utózöngéi pedig láthatóan egy nap után sem igazán csillapodnak. Ami talán, egy kicsit érthető is. Míg nem teljesen. Nem abból a szempontból, hogy a DK sérelmezi az őket az ÁVH szellemi utódának tituláló kijelentést Schiffertől. Már csak azért is, mert az LMP volt társelnöke elfeledkezik arról az apróságról, hogy jelenleg nem a DK, hanem a Fidesz van hatalmon. Az ÁVH pedig […]

Demokrácia-e Magyarország? Vagy már nem? Vagy csak félig? Két napja ez volt Baló György kérdése. És valóban, kit ne érdekelne, hogy a miniszterelnök által „hivatalosan” is illiberálisnak kinyilvánított torzszülemény pontosan micsoda. Hátha, mégsem az, aminek látszik. Az elemzők: a Századvég kutatási igazgatója és az Alapjogokért Központ igazgatója, illetve, Böcskei Balázs egyetemi oktató és Boros Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója. Elöljáróban: Az Alapjogokért Központról eddig még csak nem is hallottam, a honlapjuk viszont szép, tiszta ujjlenyomat: állami cég, feladata a kormány intézkedéseinek jogi alátámasztása. A Századvéget viszont jól ismerjük: évente sok milliárd forint közpénzből írnak tanulmányokat a kormánynak, ebből következően […]

Botrányosra sikerült az 1956-os forradalom 60. évfordulója Budapesten. Botrányosra bizony, mert minek nevezzünk egy olyan nemzeti ünnepet, ahol ’56 nagyjait agyonhallgatják, ahol nyilvános polémiába keverednek arról, hogy kik is valójában az óriás plakátokon feszítő hősök, és ahol az emlékévre sok tíz millió forintért rendelt dal csak úgy kerül be a köztudatba, hogy Magyarország halszagú… Ennél is elgondolkodtatóbb azonban, hogy az Orbán teremtette szép új Magyarországon egy, a 60. évforduló alkalmából meghirdetett kerületi novellapályázat győzteseit nem hozzák nyilvánosságra, ha egyes túlbuzgó lakosoknak nem tetszik a végeredmény, mint azt láthattuk a második kerületben. Nem hozzák nyilvánosságra a kerületi újságban, a Budai Polgárban, […]

A Világgazdaság egyik híre után heves vágyat kezdtem érezni a lakás feltúrására. Azzal a címmel közöltek ugyanis egy írást, hogy „Rengeteg készpénzt halmoznak fel a családok”. Márpedig eddig nem észleltem ilyen tüneteket a környezetemben. Így a legfőbb ideje lenne megkeresni a felhalmozódott kézpénzt. Mármint akkor, ha nem statisztikai maszatolásról lenne szó. Mely statisztika kapcsán eszembe jutott az ősöreg klasszikus a lépegető eszkavátor és az infláció kapcsolatáról. Fiatalabbaknak a lényeg: az átlagos infláció csökkenhet úgy is, hogy a lépegető földmunkagép fele annyiba kerül, de a sarki boltban csak száraz kenyérre telik. Így lehet ez a felhalmozott pénzekkel is. Már csak azért […]