Függetlenül a budapesti taxisok jelenleg zajló „uber”-kedésétől, jó lenne, ha lenne komolyan vehető politikai erő, amelyik végiggondolná az UBER-jelenség okait is. Mert nem az egyedüli ilyen kezdeményezés ez: az idegenforgalmi célokra magánlakást kiadók már régebb óta szembesülhettek azzal, hogy üzletük jelentős részét elhappolta az Airbnb, ugyancsak neten igénybevehető szolgáltatás. Ennek keretében a hálózaton lehet szállást foglalni szinte már bármelyik városban. Igaz, nincs szobaszervíz, reggeli, meg hasonlók, és a szálláshelyek legtöbbje se a városok turistaközpontjában van – de a „hivatalos” árak töredékéért. Ha megkaparjuk a rendkívüli olcsóság okait, azt is láthatjuk: nem a szerényebb szolgáltatás teszi lehetővé a gyakran 50-70 százalékkal […]

(Hazám – 2015-16 fordulóján) A levegő langyos, a város lágy, a versek szelidek. Nem tudom, honnan valók a sorok, amelyek belülről úgy símogatnak, mint kívülről a Nap nyugta előtti fénye. Már-már hihetetlen e szilveszter előtti benti-kinti béke. A kismetró lejáratánál az engem felismerő kiskutya orra felé nyújtom a kezemet, gyorsan, hevenyészve nyalja meg, mert dolga van. Egy lány cilinderrel a fején, hívja őt. Nem, a lány cilinderrel a fején, nem hegedült, mint a láttán, az a másik a fejemben. De mintha zenére táncolt volna, karikával a kezében. A kiskutya előbb a karikán, majd a lépésre tárt két vékony lábszára között […]

Nyilvánvaló, hogy készülődnek, és nyilvánvaló, hogy ellenünk. Merthogy rajtunk kívül nincs más ellenségük. A „terrorveszély” miatt ismét módosítás előtt álló alkotmány, és vele az állampolgári jogok extrém korlátozhatósága, részükről nyilvánvalóan a felkészülésnek már egy markánsan magasabb fokozata. Vajon mire készülnek? Miért lépnek a nyílt diktatúra bevezethetőségének útjára? Mert, bár ennek most semmi jele, tudják, hogy egyszer elpattan a húr. Tudják, hogy a legmeghunyászkodóbb népnél is egyszer betelik a pohár. És ha valakik, hát ők tudják magukról, hogy nem azok, aminek a Klubrádió párbeszédmániás műsorvezetői előtt mutatkoznak – a demokrácia és Bolgár úr nagy barátai. Nem ismeri az emberi természetet az, […]

Hazám sok táján jártam már – fiatalkorunkban hétvégeken színésztruppot fuvaroztunk haknikra, hogy összejöjjön a saját lakás. Így nemcsak a Balatonnál, a Mátrában és a Lőverekben jártam, hanem a Tisza felső folyásánál lévő eldugott falvakban, Szeged környéki tanyaközpontokban is. A hevesi Mezőkövesdhez, meg a vasi Szombathelyhez, Körmendhez, a csongrádi Szenteshez nagyon szép élmények fűznek, a Zala megyei Göcsej tájegységhez meg gyerekkorom napfényes nyarai. Ma sem tudom eldönteni, hogy a világ legszebb útja a Pápáról Veszprémbe vezető, vagy a Kaposvárról Lengyeltóti felé Balatonföldvárra érkező? De a Váli völgy valahogy kimaradt. A tájat nyilván szeretném, hiszen – bár megfogott a Szentes környéki lapos […]

Nem tudom, mekkora a 888.hu látogatottsága, kedvelői száma e pillanatban 16 ezer, ami azért nem egy akkora truváj egy nehéz pénzekből működtetett médiumtól. Az köztudott, hogy a portált erős kormányzati támogatással hozták létre, hogy ellensúlyozza némiképp az internet döntően inkább kritikus hangvételű hasonló fórumait. Szándékosan nem kormányellenes-t mondok, hiszen a 444.hu, a propeller, meg a hasonló portálok 2010 előtt sem kímélték az akkori kormányerőket, sőt ma sem kímélik az ellenzéket sem. Mivel híve vagyok a Mark Twain által megfogalmazott velős mondásnak: „Ahhoz, hogy a tényeket meghamisítsd, előbb meg kell ismerned azokat”, úgy döntöttem, körülnézek az eddig inkább lesajnálóan említett portálon. […]

Önéletrajzi elem. Diktatúrában születtem, életem cca. első felét diktatúrában éltem le, azt ismerem tehát a legjobban. Mint a radioaktív sugárzás, örökre a csontjaimba ivódott a diktatúra nyelve, stílusa, módszerei. És mégiscsak tegnap jöttem rá, miért volt könnyű dolga a kommunistáknak. Most meg ezeknek az újaknak. Egy cikk, egyetlen jelentéktelen, vacak kis írás hozta el a felismerést. Én magam nem olvasom a kormánysajtót, továbbá hevesen ellenzem, hogy az ellenzéki médiában szót kapjanak a diktatúra emberei. Értelmes vitára ugyanis alkalmatlanok, mivel vagy hazudnak, vagy hazudnak, vagy ha mégsem, akkor meg gyengeelméjűséget színlelnek, elvégre épelméjű ember biztosan nem találja vonzónak a gonoszságot, a […]

Az üzlet az üzlet. Ha hagyod magad továbbra is kifosztani, akkor te is kaphatsz tízmilliót. Vagy akár kétszer tízet. Ha hagyod, hogy mi, például a kislányom és a férje, Lőrinc szomszédom és az ő családtagjai, az L. Simon nevű kormánybiztosom és az ő, általam is tisztelt felesége néhány százmillióért, esetleg milliárdért földet, kastélyt, ilyesmiket vásárolhasson, akkor te meg a nálad szegényebbek pénzéből építhetsz magadnak új otthont. Az se baj, ha már van, hiszen ez nem erről szól Mi a tiedből, te az övékből – van evvel valami gond? Őszintén, érdemes a joggal szarakodni? Sőt odaépítheted a tiedet, ahova akarod, olyanra, […]

Kevés szívmelengető esemény történik manapság hazánkban, hát ne engedjük azt a keveset a feledés homályába veszni. Január 8-án 1 millió 823 ezer 600 forint gyűlt össze egy árverésen, ami a Léthatáron alapítvány (hajléktalanokat támogató szervezet) munkáját segíti majd. Már majd 10 éve született az ötlet az origo netes hírportál és a Kreatív – reklámszakembereknek szóló online hetilap – szerkesztőségében. Hamarosan csatlakozott az Index, a Figyelő, a HVG meg vagy kéttucatnyi sajtóműhely. Az újságírók az év végi ünnepek alkalmából sokféle ajándékot kapnak partnereiktől, a cégektől, amikről írnak, információkat szereznek. Nem nagyértékű tárgyak ezek – bár ma már egy album vagy egy […]

Momentán az őszinteség az egyetlen békés fegyverünk. Elmondani, amit látunk, hallunk, érzünk, tudunk. Nem azt, amit szeretnénk, amiben bízunk, amit remélünk, hanem azt, ami van: a kollektív lecsúszást, a gyakran egybefonódó egyéni és közösségi kilátástalanságot, az öngyilkos nemzeti önfeladást. Vagy a tükör volna ilyen torz? Mondták nem egyszer, természetesen gúnyosan, hogy engem olvasva azon kezdenek tanakodni, melyik karjukon vágják fel az eret. Nehéz döntés, elismerem, de még mindig jobb ezt saját magunknak megtenni, mint rábízni a hatalmon lévőkre. Merthogy pontosan ez jár a fejükben. Még sincs sztrájk, munkabeszüntetés, népszavazás, nincs semmilyen érdemleges ellenállás, a demokratikus intézmények csúcsán ülők, azaz a […]

Hosszú távon én attól válnék büszke hazafivá, ha mind több honfitársam érezné kényelmesen magát Magyarországon, ahol megbecsüljük egymást, minden nehézség ellenére is kiszámítható a jogrend, a társadalmi és gazdasági közeg, ahol a törekvők lehetőségekhez jutnak, a bátortalanok bátorítást kapnak, ahol a miniszterelnök személye alig ismert, barátaié még kevésbé. Egy ország közösségének állapota a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer stb.) minőségén mérhető le elsősorban. A Nobel-díjasok vagy olimpikonok száma és hogyléte persze fontos, szívet melengető vagy facsaró körülmény, de ők a törpe kisebbség egy hazában. Ez jutott eszembe a számomra hős Hosszú Katinka minden jogos felvetése kapcsán. Meg az, hogy ha választanom […]

Az Újesztendő kemény faggyal, hóeséssel köszöntött Budapestre. Meg furcsa jelenetekkel. Óriás daruskocsik ugyanis elkezdték feltépni az utak szélén álldogáló hirdetőoszlopokat, más daruskocsik meg állítgatták vissza azokat, tanácstalan rendőrök, meg méltatlankodó biztonsági emberek gyűrűjében. Mi történt? Az történt, hogy a karácsony előtti utolsó napra összehívott fővárosi közgyűlés felbontotta a Mahír Cityposter KFT.-vel 2006-ban 25 évre kötött szerződését a hirdetőoszlopok működtetéséről. Indokként a nyilvánosságban olyasmi jelent meg, hogy a kontraktus „felveti a jó erkölcsbe ütközés gyanúját”. Hogy kilenc év múltán, mégis, hogyan romlottak meg ilyen vészesen egy cég „erkölcsei”, azt csak azok kérdezik, akik nem járatosak a honi belpolitikában. A Cityposter tulajdonosa, […]

Elegem van, elegem van. Abból van elegem, hogy az én pénzemen, kéretlenül és váratlanul harsogja Orbán Viktor újra és újra az én fülembe is: “Semmiféle ideológia, vagy gazdasági érdek miatt nem tehetjük ki életveszélynek az európai polgárokat.” Ráadásul az én alkalmazottamként teszi ezt, az én kormányom első embereként, aki az ország minden polgárát, egytől-egyig európai polgárokat, köztük engem is, szolgálni köteles, aki tehát – feltéve, hogy az európai polgárokat fenyegető életveszély indoklásában igaza van – általunk, magyar állampolgárok által személy szerint felelősségre vonható, bűncselekményre utaló magatartása okán feljelenthető, majd vádolható, mert az ő hozzájárulása nélkül országunkon nem zúdíthattuk volna át […]

Az interneten, elsősorban a közösségi médiában, a Facebookon több csoportban is olvastam azt a véleményt, hogy „Magyarország mindig is fasiszta állam volt, s ma is az!” Voltak akik cáfolták ezt a véleményt. A vitatkozók – véleményem szerint – sajnos összekevernek fogalmakat, s a vita ezért is folyik. Magam is szeretnék véleményt nyilvánítani, azonban egy Facebook kommentnél lényegesen hosszabb az, amit erről gondolok. Magyarország ma fasiszta állam? A „fasiszta” Magyarországról folyó vitában résztvevők arról szeretnék egymást meggyőzni, hogy a mai magyar kormány a „szélsőjobbra tart”, avagy már ott is van. Az egyik állítás szerint a mai magyar – a harmadik Orbán-kormány […]

Bár az elmúlt órákban milliószor mondtunk, üzentünk sok boldogságot egymásnak, valamennyien tudtuk, hogy az év utolsó napjának rejtélyes varázsa reggelre szétporlad, és hogy az előttünk álló 365 nap aligha tartogat több jót, mint az előző 365. Egy új könyv, ma még üres lapokkal, s amelyeket nekünk kéne teleírnunk közös életünk kedvező alakulásának híreivel, de amelyek új harc, új erő nélkül ismét csak a nyomasztó vereségek lelkünkbe már bevésődött szövegeivel lesznek tele. És akkor nem közelebb, hanem még távolabb kerülünk attól, ahova minden életképes nemzet törekszik, és ez a jövő biztonsága. Nagyon halvány a fény az alagút végén. Akik ma uralkodnak […]

A viszonylagos kanadai jólétből nézve, nehezen tudunk elképzelni annál borzasztóbb dolgot, mint hogy egy Európai Uniós tagállamban – nevezetesen Magyarországon – 18 állampolgár azért hal meg, mert egy fűtetlen lakásban volt kénytelen élni. Pedig mint ahogy Simó Endre, illetve a Magyar Szociális Fórum által kiadott közleményben olvashatjuk, összesen negyvenen fagytak meg Magyarországon az óévben, köztük tizennyolcan saját lakásukban. Most, hogy lassan eltűnnek a szilveszteri és karácsonyi fények, hangok, ízek és ünnepek, visszacsöppenünk a „szürke” – de sokunk számára többnyire kiszámítható és élhető – mindennapokba. Érdemes szem előtt tartani, hogy saját közösségeinkben – legyen az éppen az ottawai Sandy Hill, vagy […]