A liberalizmus a Facebookon megint termelt valamit. Nem mondom, hogy különösebben szagtalan lenne. Mivel ugyanezen a felületen napokkal ezelőtt egy DK-s elvtársnő már elkövetett etikai vétséget egy magánlevél közlésével, mi több, egy ismert DK-s szerény személyemet fasisztának (?!) nevezte, most egy kicsit gondban vagyok, közöljem-e a Facebook mocsarából felröfenteket, vagy sem, mert még az érintettek beperelnek személyiségi jogaik megsértéséért. Vállalom a kockázatot, mivel az eset olyan súlyú, ami nyilvánosságot érdemel – ráadásul a Face nyilvános, copyright nélküli. Köztudott, hogy egy Rezesova nevű szlovák állampolgár egy baleset részese – tán okozója –  volt. A részletek homályosak, sosem tudjuk meg az igazat, […]

Először ugye jött a vasárnapi boltbezárás. A többség visított, hogy idióta döntés, sokan munka nélkül maradnak, hiszen több embert csak hétvégékre alkalmaztak. * Rá se rekettye, a Fityesz bevezette. BUKÁS. Sok- sok ember elveszítette a munkáját. A Figyeszt nem érdekelte, nincs semmiféle munkanélküli segély, úgy értem azonnali. Mindenféle procedura, pecsételés, no meg ingajárat a hivatalba, s majd, s majd, s majd – valamennyi pénzt kiutalnak a szerencsétleneknek. * E kérdésben népszavazást akartunk, Fityesz tojik rá. Mennek a falnak, de hiszen mit is várhatunk attól a kormánytól, amelyiknek a „vezérürüje” agyilag, no… Ippeg nincs a csúcson. Összekavirnyál mindent és mindenkit, ahhoz […]

A menekültügyben Németországnak szava van. Nem véletlenül. Erős gazdaság hírében áll. Ugyanakkor már NSZK korában is híresen sok vendégmunkást alkalmaztak arrafele. Talán az sem teljesen véletlen, hogy a menekültek elsősorban ezt az országot célozták meg. Az sem véletlen, hogy a vezető ott kapta a legélesebb támadásokat. Alighanem méltatlanul. Gazdasági okokból is. Az, hogy menekültügyben nyugvópontra látszik jutni Németország, és a Merkelt bírálók egyelőre kicsit visszaültek a helyükre nyilvánvalóan csak az egyik oldala az éremnek. A másik oldal egy másik tudósítás sorai közül látszik elővillanni. Különösen, ha az előzményekről szóló híreket is megpróbáljuk emlékünkbe idézni. Az említett hír szerint a német […]

Ha valaki nem érti, hogy mi a Fidesz sikerének titka, akkor most megértheti. Hát elsősorban az, hogy nem szarakodik, körülményeskedik, ostobáskodik, hanem parancsra tervez, szervez és kivitelez. Mondjuk, a diktatúra ezért hatékonyabb a demokráciáknál, de ettől még a demokrácia is versenyképes lehetne, ha nem követné el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Orbán már a 2018-as választási győzelmét biztosítja be, míg ellenfelei a szokásos amatőr tökölődést adják elő, aztán majd 2017 decemberében elkezdenek kapkodni, hülyeségekkel egymásra tromfolni, veszekedni és kígyót-békát kiabálni a másikra, aztán majd csodálkoznak, hogy már megint cipóra verték a pofájukat. Ezerszer írtam már le, hogy a választásokra […]

De nagyon gyorsan! Tudom, nehéz toldozgatni-, foldozgatni azt a fránya, ingatag lábakon álló költségvetést, amelyet mindenféle frinc-franc, passzió, egy kis migráns-hiszti, vagy akár néhány kormány közeli haver kedvéért bármikor megtettek, és megtesznek a mai napig is. Ám több tízezer, a végső lecsúszás szélén álló, a napi szinten a puszta túlérésért küzdő, éhező gyermekért pedig nem méltóztatik azt módosítani! Hát szépen vagyunk! Mondják, kedves képviselőink, akik leszavazták illetve leszavaztatták a Nemzeti Minimum Programját, maguknak van gyermekük? Netán unokájuk? És esznek rendesen? Van ruhájuk, fűtött gyerekszobájuk, mesekönyvük, kislabdájuk? És tessenek mondani, hol voltak idén nyaralni? Erről jut eszembe, az új síruhácskát megvették […]

Nincs igazad, Béla! Ezúttal nincs igazad! Magam előtt látom elnéző félmosolyodat, ahogyan fogadhattad a történteket, ha ott voltál, tán még tapsoltál is, amiért Pest Megye Önkörmányzatának Közgyűlése helyetted a megye díszpolgárává Szvorák Katalin, Kossuth-díjas énekesnőt szavazta meg. Meglehet, sokallottad is – bár talán örültél neki –, hogy Pest megye 35 településén a helyben választott testületek közül 21-ben téged javasolt díszpolgárnak a többség. Feltételezem, hogy nem csóváltad meg a fejed, talán még egy vállvonásra se méltattad, amiért a közgyűlés kormánypárti tagjai úgymond felülírták, de voltaképpen leszarták a szabályt, ami szerint a díszpolgár személyéről a megye települési önkormányzati testületeinek szavazatai alapján döntenek. […]

Soros Györgyöt ekézni a kormányzat részéről nem új passzió. Az a fajta conteo, hogy a jelenlegi problémákról tehet Soros György, illetve az, hogy a migránsok és embercsempészek között van kapcsolat, mégsem egészen nélkülöz minden alapot. Legfeljebb az az alap a plafonról lóg lefele. Ahhoz képest, amit Orbán Viktor legutóbb előadott. Ha abból indulunk ki, hogy egy egységes szövetségi rendszer lokális felrúgása, a globális együttműködési keretek egyoldalú értelmezés-váltása mindenképpen politikai zárvány kialakulásához vezet, az alighanem belátható. Amennyiben egy ország nekiáll kerítéseket emelni, akkor az óhatatlanul egyfajta láncreakciót válthat ki. A magyar kerítés kerülőutakat, más országoknak fokozott terhelést jelent. Ott felerősödhetnek a […]

Azt hiszem,  nem nehéz kiolvasni a megjelent cikkekből, hogy Sebestyén Eszter és Lévai Júlia közt nem éppen a legbarátibb a viszony. Eladdig rendben is volna, amíg ez megmarad a személyes keretek közt (annak ellenére, hogy Lévai állítja, most hallotta először Sebestyén nevét.) Azonban szerkesztőként elkövettem azt a hibát, hogy közöltem Sebestyén Eszter Matchpoint c. írását, ami kétségtelenül egy szakmai és és nézetbeli vitára adhatott volna alkalmat a két érintett közt, ámde – ahogy azt Lévai Júlia riposztjában kérte (aminek a KMH készséggel helyt is adott) eme riposzt megírása előtt Lévai Júlia  – számomra érthetetlen okból – sajnálatos módon a Facebookra […]

Tisztelt Szerkesztőség! Önök 2015. október 8-án anélkül tettek közzé egy engem rágalmazó cikket (Sebestyén Eszter: Matchpoint, Lévai Júliának) , hogy megkövetelték volna a szerzőtől a tényállításai bizonyításait, ill. ennek híján Önök ellenőrizték volna az állítások megalapozottságát. Ez már csak azért is érthetetlen, mert hiszen Önöknek tudniuk kell, hogy a szerző állításával ellentétben – „ő egy zenész, aki újságírónak hiszi magát…”– én nem pusztán a fantáziámban vagyok újságíró, hanem a gyakorlatban. Ha máshonnan nem, ennek tényét már csak a saját lapjuk repertóriumából is ismerniük kéne. Emellett azt is könnyen ellenőrizhették volna, hogy vajon én valóban csak 2015. október 4. után írtam-e elemzéseket […]

Sas István, a Gépnaracs főszerkesztője kérésére közöljük alábbi válaszát Fényes István Gépnarancs, vagy csak bunkó című cikkére. * És most finom voltam. Nem az a gond, hogy a magyar helyzet megítélésében neki és egyik állandó szerzőnknek részben eltér a véleménye, és erről mind a ketten karcos stílusban vitatkoznak. Azért vagyok kénytelen főszerkesztőként reagálni, mert két olyan vádat terjeszt a Gépnarancsról, amelynek bizonyíthatóan semmi köze a valósághoz. Kezdjük mégis ezzel: Fényes István és Zsebesi Zsolt egyetért abban, hogy Orbán nem fogja átadni a hatalmat egy vesztes választás után, sőt az ilyen választási eredménynek is minimális az esélye a választási rendszer megbuherálása […]

Teszek még egy halovány kísérletet, hogy felnyissam a szemed. Nem tudom, hogy megéri-e, hogy lesz-e foganatja. Hetek óta nem írtam posztot a blogra, ami nem véletlen. Fölös időimben azon elmélkedtem, hogy egyáltalán megérte-e. Volt-e értelme az utóbbi egy évem jelentős részét a köz ügyein rágódva, megoldásokat, kitörési pontokat keresgélve tölteni. Azon, hogy érdemes volt-e néha éjszakába nyúlóan megírni mindazt, ami a közös felelősség érzetétől fűtve gondolkodásra, majd azok összefoglalására késztetett. Eltölthettem volna ezt az időt másképp is. Szánhattam volna nagyobb energiákat a barátaimra, a páromra, a munkámra, elmehettem volna ötvenszer több edzésre, most biztos három kilóval könnyebb volnék, és jobban állna rajtam […]

A mi csodarabbinknak már majdnem elfogytak a libái. Különben is, azt észlelte magán, hogy napról-napra növekszik, és amikor már felérte sámli és ágaskodás nélkül az asztalt, koncepciót váltott. El ezekkel a provinciális, kispályás ügyekkel, ha már Magyarország képtelen hozzánk nőni, mint Rogánhoz lakása, hát tegyük le ezt a nyűgöt és forduljunk Európa felé – megfelelő embert a megfelelő helyre. Hogy a hely foglalt? Annál rosszabb neki, de mindenkinek be kell látnia, hogy a követelésnek igazsága vagyon – márpedig az ember a magyarban a férfit jelenti, és aki csak nő, az nem ember – némber -, egy asszonyi állat. Ez abból […]

Az előző, pedagógiai tárgyú írásban már szóba került, az iskolai számonkérés. Ha pedig az iskolai visszatekintéseknél tartunk, akkor a szám kéréseket is érinti a tanár, illetve az iskola szerepe. Ez már csak azért is érdekes lehet, mert az iskola szerepe, és ebből fakadó lehetőségeinek számba vétele határozhatja meg, hogy mit kérhetünk számon az iskolától. A gondolat különben egy „magánbeszélgetésben” merült fel, melyben az idézőjelet az indokolja, hogy a közösségi portálok kérdésesen tekinthetők magánnak, és az ott folyó polemizálások beszélgetésnek. De ez egy másik, különben nem kevésbé érdekes, történet. Az iskolák szerepén való elgondolkodás alapjait illetően ismét csak a múltból kotornék […]

Elhunyt Kun István. Olyan keveset tudunk róla, hogy a neve mellett nem szerepel a születési éve sem. Valamikor a harmincas évek végén születhetett, a hatvanas években végzett Gödöllőn, majd termelőszövetkezeti elnök volt. Jómagam is csak pár éve ismertem meg a nevét szelíd hangvételű, ám keményen következetes írásaiból. A Népszava, az Élet és Irodalom mellett párszor itt is lehetett olvasni cikkeit, amelyekben mindig a magyar földért, a magyar vidékért emelte föl a szavát. Nem csapkodta a szónoki pulpitusokat ripacskodva „magyar földünk” védelmében, nem szalonnázott a Hősök terei kempingezés idején a traktorok üléseiben – csak világos, tiszta szavakkal érvelt a mezőgazdaság fejlesztése […]

Október 23.-án az emberek egy része ünnepel. Meg a kormányzat, az. Az a kormányzat, amelynek nevéhez fűződik az ezen a napon kikiáltott köztársaság eltörlése. Az ország nevéből. Alaptörvényileg. Az a kormányzat, melynek vezetője a bátrak bátra. Vagy, ha nem, hát látott olyat. Képregényben. Bár a történet pár napja indult. Amikor az Index összeállítását olvastam arról, hogy ki hol lesz. Orbán Viktor külföldön. Ahogy tavaly, úgy idén sem mond beszédet. Beszédet az ő népéhez intézve. A nagy októberi magyar szocialista forradalom emlékére. Mert Nagy Imre sok minden volt, de antikommunista nem igazán. Lehet, hogy lett volna persze. De ezt nem tudhatjuk. […]