Egy ember életében mindig akadnak kudarcok is – mondhatni, ez természetes dolog. A lényeg, hogy hogyan tudunk ezeken túljutni. Nekem ebben mindig óriási szerencsém volt. Magánéleti fiaskóim idején ott álltak mellettem a szüleim, a testvéreim, a fiam, a közelebbi barátok. A szakmai kudarcokat éles szemű szerkesztők segítettek elkerülni – mint legutóbb Chris, aki egy csúnya figyelmetlenségemet szúrta ki – így megúsztam, hogy a nyilvánosság előtt kelljen meakulpáznom. (Újságírónál a figyelmetlenség, a nem kellően ellenőrzött információ olyan szakmai vétség, mintha egy kertész a gyökerével felfelé duggatná el a hagymát, vagy egy ács a tető hosszanti tartógerendáját a födémre helyezné.) Persze így […]

Nem tudom, hogy mondhatom-e igazán azt, hogy van szerencsém ismerni ezt a fura figurát, de szerencse ide vagy oda, ismerem. Éppen most ünnepelte születésnapját, a jó félévszázadosat. Nem tudom, ki hogy van vele, de a számok számomra nem sokat jelentenek, ismertem én már 15 éves felnőttet és negyven éves kölyköt is. A szóban forgó figura minden ismerőse egyetért abban, hogy semmiképpen nem erre a világra való. Burokban született, és talán ezért is volt képtelen elfogadni a mások valóságát, így aztán még egy utópiás buborékot is fújt maga köré! Ilyen kettős védelemben élt majdnem mostanáig. A burkot maga nem tudta eltávolítani, […]

Az irás első része – a damaszkuszi útig – 2015-ben készült. 25 perc múlva beköszönt október 23-a. Pár óra múlva feszes ünneplőbe bújva magasztos beszédek hangzanak majd el, lobogó zászlók alatt, és a meterológusok szerint derűs napfényben arról, mi is történt 59 évvel ezelőtt Magyarországon. Pár hete elhunyt köztársasági elnökünk egyszer azt mondta: annyi ’56 van, ahány ember akkor élt e hazában. Nagyon igaz. Már éltem, bár csak 9 éves gyerekként. Délben kikísértük Anyut a csepeli HÉV-hez, aki állandó délutános műszakba járt az almaválogatóba – ez ugyanis műszakpótlékkal járt, és nem mellesleg lehetővé tette, hogy délben ebéddel várjon minket az […]

2018. október 6-tól új gyakorlatot vezet be a Kanadai Magyar Hírlap, amely a hozzászólásokat érinti.  Egy adott cikk megjelenése után összesen hét napig lehet hozzászólást írni. A közzététel utáni hetedik nap végén a rendszer automatikusan lezárja a cikk alatti komment szekciót. Az új gyakorlat visszamenőleg is érinti korábban közölt írásainkat, így tehát október 6-tól lezárunk minden szeptember 29 előtt megjelent cikket. Az új gyakorlatot a hozzászólásokban gyakran megjelenő végtelenül személyeskedő és személyes viták, illetve a cikkhez egyáltalán nem kötődő hozzászólások és témák tengere teszik indokolttá. Az új gyakorlatot kísérleti alapon vezetjük be október 6-án. Tesszük ezt abban a reményben, hogy […]

Éveken át írogattam szakfolyóiratokba zenei témájú szövegeket: lemezkritikát, koncert-recenziót, szubjektív riportot számomra jelentősnek tűnő szereplőivel a zenei közéletnek; szívesen öltöttem magamra a kritikusi szerepet: ki kultúrharcolhatott volna nálam lelkesebben az általam fontosnak vélt esztétikai értékrendért? Ezek a szövegek az ezredforduló tájékán kaptak fogni egy vajszínű árnyalatot. Történt egyszer, hogy elismerő kritikáim egyik főhőse kiállt-kiült a regnáló hatalom mellett-mellé egy pódiumra [bátran felvállalva konzervatív értékeit]. Kiábrándító meglepetés; nem a mit, hanem a hova?! [Tony Lakatos: „En mindig azt hittem hogy a rock es a jazz mindenkori hatalom elleni lázadás… tévedtem”] Nehéz volt elképzelnem az okokat; egy intelligens, kifinomult ízlésű, az emberellenes […]

Figyelemmel kísérem a kanadai rádiók magyar nyelvű adásait, mint Fairchild Vancouver, a RED 93.1 FM Vancouver vagy a Független Magyar Rádió Torontóban és az USA-beli Bocskai Rádió. Műsoraik értékelése alapján tapasztalom, hogy a Fidesz teljesen átvette az uralmat a magyar nemzetiségi adások felett és azokat a hazugságokat közli, ami belföldön ma már néhány kivétellel, csak a kormányhű véleményeket sugározza. Vagyis folytatódik az u.n. „szoclib” vélemények kiirtása ahogy az ma belföldön is érvényesül. Orbán nem mondott igazat, amikor egy utóbbi parlamenti válaszában azt mondta, hogy ők nem korlátozzák a sajtó-és véleményszabadságot! Nézzük a tényeket (DigiTV)! Jelenleg a Fidesz rendelkezésére áll 12 […]

Ha belenézek az ebédlőmben lévő borszekrénybe, látom hogy az ott tárolt 12 üveg bor közül öt magyar. Ha körülnézek konyhámban, találok magyarországi mézet, pár gulyáskrém tubust, darált csemege paprikát, paprika örleményt, sárgabarack lekvárt és „Piroska” márkájú málnaszörpöt. Az utóbbiról annyit, hogy a magyar szörpök messze jobbak, mint az egyik kanadai kávézóláncban felszolgált, enyhén sznob hangzású „olasz szódák”, aminek ára közel öt dollár poharanként. De az utóbbi hónapokban egyre inkább foglalkoztat egy kérdés: mindannyian, akik Magyarországon kívül élünk, de valamilyen formában az Orbán rendszer elszenvedői voltunk (vagy vagyunk), illetve mindazok akiket elborzaszt az egyre inkább öntelt és korrupt autokrata rezsim ami […]

Amikor úgy döntöttem, hogy a Kanadában megjelenő többi magyar laptól eltérő módon, a Kanadai Magyar Hírlap lehetővé teszi a kommentelést cikkeink alatt és így a kritikának, illetve az eltérő véleményeknek is platformot teremt, a cél az őszinte és nyílt eszmecsere, az eltérő nézetek értelmes, elgondolkodtató ütköztetése volt.  Nem söpörjük szőnyeg alá a vitatott kérdéseket. Nem teszünk úgy, mintha egy diaszpórában megjelenő lap szerepe az lenne, hogy magyar házakban megrendezett bálokról közöl semmitmondó beszámolókat, az őszinte reflexió és önreflexió helyett. Nem építünk Patyomkin falúját a ma végképp nem létező „nemzeti összetartozásnak.” Ugyanakkor az is látszik – ismét – hogy a legtöbb […]

A magyar pártállam hosszú karja a tengeren túlra is elér–ez nem okoz meglepetést a KMH olvasói számára, hiszen az elmúlt nyolc év alatt lapunkban több tucatnyi cikkben számoltunk be erről a jelenségről. Pordány László korábbi nagykövet, illetve Ódor Bálint éppen leköszönő nagykövet csaknem minden módszert felhasnált arra, hogy bárkit eltávolítsanak a helyi magyar közösségből, aki bármely nyilvános vagy félnyilvános fórumon kritikát fogalmazott meg az Orbán rendszer ellen. A magyar állam ma már alig titkolja, hogy diplomatáin keresztül próbál befolyásolni kanadai és amerikai magyar közösségi szervezeteket, illetve azokon belül folytat bomlasztó tevékenységet. Az alábbi vallomást John Hasulyo írta Kaliforniából, ahol Széles […]

A Független Magyar Rádió heti kétórás műsora az AM 530 hullámhosszon hallható Torontó környékén. A műsor „független” és a kétórás műsoridőt bérlik, állítólag évi 35 ezer kanadai dollárt fizet érte Bede-Fazekas Zsolt, aki egy magyar könyvesboltot is üzemeltet Torontóban. A műsor elkötelezetten jobboldali, Orbán Viktort, sőt, néhány szélsőjobboldali személyiséget is támogat. Például néhány hete azt a Szakály Sándor revizionista történészt látta vendégül Bede-Fazekas, akinek ma már problémái akadnak amikor az Egyesült Államok területére próbál belépni. A heti rádióműsornak van egy szegmense, a Dühöngő, ahol Bede-Fazekas barátjával és egykori Torontói Magyar Ház vezetővel, Vaski Gáborral, vitatja meg a magyar és nemzetközi […]

Jónéhány éve már annak, hogy a torontoi magyarsággal utoljára kapcsolatban voltam. A társulás annak idején koránt sem volt felhőtlen, még a legjobb napjaiban sem. Mindig voltak barátaim a magyarok között, de soha nem szabadultam meg a közösség fenntartásaitól. Ugyancsak nem tudom eldönteni, hogy ezek a fenntartások nekem szóltak-e, személy szerint, vagy mindannyian így viselkednek-e egymással. Ezek a gondolatok abból az alkalomból merültek fel, hosszú idő óta először, hogy egy barátom felhívta a figyelmemet az úgynevezett ”Független Magyar Rádió” egyik adására, ahol nem rég név szerint említettek meg engem. Méghozzá abban az értelemben, mintha én elhagytam volna a baleset helyszínét, eljöttem […]

Tímeával, sok év múltán, a Facebookon vettük fel újra a kapcsolatot – korábban ismertük egymást a „popszakmából” –, és a lájkokból, hozzászólásokból hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a bennünket körülvevő világról. Innen szereztem tudomást a Timea’s Cause alapítványról, a céljairól, feladatairól, és itt került szóba köztünk először a lehetséges együttműködés. Megtiszteltetésnek tartom a felkérést. Tímea igazi hős; talpra tudott állni, az átélt szörnyűségek után új életet kezdeni, ez önmagában is tiszteletreméltó, de a saját példáján bemutatni a veszélyt és felhívni rá társadalom figyelmét, ez több mint bátorság! Mindig törekedtem arra, hogy a zene – Sztravinszkijjal szólva – a zenénél többet […]

1963. június 26-án halt meg az apám. Nem voltam még 12 éves, és sokáig nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhetett. Majdnem egy évig, minden reggel azzal ébredtem, hogy csak álmodom ezt a szörnyűséget. Nem igaz semmi, apám él, visszajön, és újból mehetek vele Csepelre, ahol főorvosként dolgozott, és újból nekem adja az üzemi étkezdében desszertként kapott lekváros buktát. Apám gyermekorvos volt, főállásban a csepeli rendelőintézetben dolgozott. Emellett dolgozott még a Csepel Vas és Fémművekben, valamint a Posztógyár óvodájában. Rengeteget hajtott, hogy nekünk mindenünk meglegyen, de abban az időben még így sem lehetett sokat keresni. Azért azt lehet mondani, hogy, ellentétben […]

Eladták az Oshawai Magyar Kultúr Klub hallját, miután a helyi magyar közösség folyamatosan csökkenő létszáma nem tette többé lehetővé a közösségi helyiség fenntartását. Oshawa Torontótól 60 kilométerre keletre fekszik, a város lakossága meghaladja a 159 ezret. A 64 Albany Street alatti ingatlant Margaret Devecseri, a Century 21 ingatlanügynöke árulta és a meghirdetett eladási ár 590 ezer dollár volt. A 221 ülőhelyes közösségi hall májusban elkelt. Bár klubjuk már nincs, az oshawai magyar közösség Facebook oldala még él, ahol leginkább más közösségek híreiről olvashatnak. Továbbá a klub megtartja a „Picnic Grounds” néven ismert parkját, Oshawától keletre, a Hampton nevű térségben. A […]

Zend Róbert kanadai magyar költő nevét eddig viszonylag kevesen ismerték, különösen Magyarországon. Azonban abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a néhai költő egyik barátja, Botár Olivér művészettörténész professzor Winnipegből, illetve Sándor Ilona irodalom szakértő Torontóból mutatott be egy kis szeletet munkásságából a Kanadai Magyarságtudományi Társaság konferenciáján Reginában, 2018. május 26-án. A felolvasásról videót készítettünk, ezt itt tekinthetik meg. Zend Róbert (1929 – 1985)  Budapesten született és az 1956-os forradalom leverése után menekült Kanadába. Olasz irodalomból diplomázott felső fokon a Torontói Egyetemen és 1958-tól a kanadai közszolgálati rádiónak, a CBC-nek dolgozott–először filmkönyvtárosként, aztán producerként. 1969-től a népszerű Ideas c. sorozat producere volt. […]