Hát, ugyi, van éggy  fölöttébb panaszos hangú sopánkodás éggy mostanába mögjelent  átanálos oskolai tankönybe, hogy jajistenöm, hervadnak  a nótafák, mivehogy nem születnek új nóták a nép ajakán, nem úgy, mint a régi szíp időkbe, amikor még mindönk paraszt vót! Nahát, kéröm, mint ahogy sok más ezekbű az oskoláskönyvekbű, esse igaz! Mer, ha valaki értő füllel bócorog manapság a fonyó, vagy a kukoricamorzsoló körű, hát hallhassa, ha nem siket, hogy mi nóta kél az eccerű ember ajkán, ami az ő eccerű lölkéből fakad! Címe ös van: gatya, fijú mög a többi! Az én gatyám itt-ott szoros, Ráadásul ügön szagos. Mosd ki, […]

Könnyű nyári vacsora készítése12 lépésben.  Ha ismerős a történet, az csak a véletlen műve. Helyszín: valahol a Balaton felvidék egy eldugott zuga Nálunk így készül az halásznak a leve, szabad tűzön, lengő edényben, életképekkel egybekötve: 1. Végy egy havert, aki szeret pecázni, viszont a halat úúúútálja. Na, Ő szok nekünk halat fogni, és nem ám olyan zsíros, tavi, pocsolya ízű potykát, hanem folyamit, amolyan amerikai futballista fazonút. Most vagy 4,5 kg-s a csöppség. 2. Kell egy Drágám, aki ha szól a telefon, akkor futva megy, hal meg jön 3. Alkalmazz egy Cicukát, aki utálja, ha a konyhája teli van pikkellyel, […]

A külföldön való munkavállalás kapcsán legtöbbször annak politikai vetületét szedegetik elő. Okkal, és joggal. Már csak azért is, mert tényleg kell valami megejtő arcátlanság a növekvő foglalkoztatás emlegetéséhez úgy, hogy ez Angliában, Németországban, illetve a világ egyéb tájain valósul meg. Miközben Záhony és Hegyeshalom között dübörög a társadalom szociális abortusza, és kifele a gazdasági exodus. Kifele, ahol a kolbász nem okvetlenül a kerítésbe kerül beépítésre. Ez nagyjából akkor kezdhet végelegesen megvilágosodni az idegenbe, például Angliába, szakadtaknak, ha megpróbálják a lakhatásukat megoldani. Nem is feltétlenül csak azért, mert személyesen kénytelenek valami nyomortanyán meghúzni magukat, vagy a csatornakanyarban csövezniük. Elég lehet az […]

Kisasszony, legyen szíves! Még egy fröccsöt, ha kérhetem! Nincs? Elfogyott? Nade, kocsmárosné, arany virág! Száz szál gyertyááááát, száz icce boooort, ide az asztalraaa! Jóvanna, értettem, pssszt. Psssztbe vagyok.   Csak még egy fröccsöt, mert itt száradok el! Hát azt akarja, hogy elszáradjak, kisnagyság? Hát hogy fogok én akkor kinézni? Tessék nézni, már száradok is! Egy csepp nedvesség sincs a bőröm alatt! Legyen irgalmas hozzám, szegény szomjúhozóhoz! Nem? Nem… Ez esetben ki kell, hogy jelentsem, kiskegyed egy szívtelen nőszemély. Erre tanúim vannak! Igaz, emberek? Ez a szívtelen nőszemély hagyna engem, ENGEM, aki azért nem vagyok semmi ember, mer’ már a Sleisz Pubi […]

Kanada fővárosa nem arról híres, hogy egymás hegyén-hátán lennének a magyar boltok és éttermek. Magyar vendéglő egy sincs Ottawában, a Byward piac egykori Budapest Deli-je pedig immár három éve bezárt. De még ott van az 1955 óta lengyel tulajdonban lévő Continental Deli, ahol ebéd időben az egyik legnépszerűbb étel az úgynevezett „klasszikus magyar” (classic Hungarian). Olasz Ciabatta típúsú zsömlén szolgálják föl a paprikás szalámival és füstölt sajttal töltött szendvicset, amihez még jön jónéhány szelet kovászos uborka, ecetes édes paprika, valamint Erős Pista, majonéz és mustár. Ha veszünk hozzá egy üveg Hargita Gyöngye ásványvízet, akkor már pusztán 7 dollárért (1.500 forintért) teljes […]

Egy kórház a város szélén már TV-sorozatot is ihletett. Igaz, nem Angliában, ahova most annyi magyar elsietett. Egy egyetemi kórház szintén ihletett egy TV-sorozatot, bár Dr. Gregory House sem Angliában rendelt. Habár Hugh Laurie angol színész. Legyen itt hát pár gondolat ezek után egy egyetemi kórházról, ami majdnem a város szélén áll. Ráadásul Angliában. Természetesen lehetne egy ilyen bevezető után a modern kivándorlási hullámról írni, de a gazdasági exodusról már többen írtak. Tenmagamat is beleértve ebbe a halmazba. Lehetne írni az egészségügyi ellátásról, mint a társadalom gyógyászati alrendszeréről. Olyanról, amiről sokszor azt sem tételeznénk fel, hogy működik egyáltalán. Ilyenkor illik […]

Kis blődli, mert nagyon meleg van…kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek… Színhely: valahol Budán, egy villában. Talán a Szabadság-hegy oldalában, a kertkapcsolatos panorámaajtón keresztül a táj legalábbis azt mutatja. Szereplők: Jucus, kb. 25 év körüli, festett szőke – alig látni, hogy hajszíne nem természetes, de azért mégis – babaarccal, szilinkonnal kerekített mellekkel, amit egy babarózsaszín köldökpóló alá rejt, illetve inkább mégse. Egy püspöklila sztreccs nadrágban ül egy fotelben, és éppen a lábujja körmeit lakkozza égővörösre, ami erősen problémás, mivel ugyancsak égővörös körmei olyan hosszúak, hogy az ecsetet csak igen mókás ujjtartással tudja fogni.  Erősen koncentrál, és közben enyhén nyitott szájjal […]

Csak, hogy ne vegyük már annyira komolyan egymást… Két lány a Széchenyi fürdőben. Az egyik nagyon szőke, a másik nem.   –          Te Julcsi! –          Mmmmm… –          Az a pasi figyel minket! –          Melyik pasi? –          Hát az, ott, napszemüvegben és fürdőgatyában! –          Aha. Van itt vagy 50 pasi, napszemüvegben és fürdőgatyában. Mi lenne, ha konkrétabb lennél? –          Hát, az, ott! –          Az ég szerelmére, ne mutogass, olyan vagy mint egy szemafor! Inkább írd le, merre van! –          Hogy írjam le? Se papír, se toll nálam! De várjál csak, itt van egy papírzsepi, majd a rúzsommal… –          Állj már le! […]

Hozzávalók: 1 ½ nyersratyli, 1 jókora pese, 2 csobolyó gönyézde (ha lehet, pöcörgősi), 3 csipet ciháta. Elkészítése: A nyersratylit fertály órát posvásztjuk, míg csurmot nem ereszt. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a kosvadtba. Közben a pocadékot megpeccsenjük,  a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, azután már csak töttyentgetjük, mert hamar odakaphat. Lehet másképpen is csinálni, tájjellegtől függően:  kb. egy kávéskanálnyi lapcsát beledegesztenek, és utána frissen szedett kerti pomoszlóval sütik ki. De a lapcsát előbb föl kell bürnyölni, különben benne marad a szaklonc és annak szokott lenni […]

Breaking! Garai-Édler Eszter, a Kanadai Magyar Hírlap szerzője jelenti Budapestről, hogy sajnos ma késve járnak a buszok a magyar fővárosban. Információink szerint az Országgyűlési választások előtti napokban is számíthatunk további torlódásra, késésekre, netán járatritkításra. Mindenki készüljön föl arra, hogy sokat fog várni a megállóban. Okvetlen hozzon magával egy jó könyvet!

Szeva, szia, szevasz!  – (és már messziről integet a csóka, olyan magam korabeli, vigyorog, mint az a bizonyos leányzó, aki tudja, hogy nemsokára beható nemi élvezetben lesz része. Kijaf@sz lehet?) Szervusz –  (kicsit bizonytalanul, de hát, csak nem leszek udvariatlan, ha már így örül nekem) De jó, hogy látlak – (közben úgy pumpálja megragadott kezemet, mint a soroksári önkéntes tűzoltók a spricnijüket 1922-ben) – ezer éve nem találkoztunk! Hát, ja. – (mi az, hogy ezer éve? Ahogy én emlékszem, még sose, de hát, az én memóriám…) Ott laksz még? Ott. – (csak tudnám, hol? Mert én ott lakom, de ő […]

…mert vannak dolgok, amik a valóságban kicsit mások, mint a legenda… – Phüüüü… – Hssssz… – Egy kis szünethez mit szólnál? – Benne vagyok. – Azt a hegyes izét, ha elvinnéd a torkomról? – Majd, ha te sem markolsz olyan szorosan! – Gondolod, jókedvemben teszem? – Miért, és én, szerinted? – Önvédelem, mi? – Valami olyasféle. – Nnna. – Khmmm. – Milyen szép ez a naplemente! – Hát, szép. Ilyen magasból, különösen. – Tegyelek le? – Hát, ha megtennéd? – Nna. Így már jobb, nem? – Hát, kétségtelenül jobb. – Te, hogy is hívnak? – Lancelot. De csak szólíts Lance-nak. […]

Az Üzemi lapok vezetőségénél is dolgoztam. Feladatom volt – többek között -, a nyomdánál megrendelni a lapok nyomtatását és példányszámát. Ezenkívül ellenőrizni a kihelyezett szerkesztőségeket. Ebben a munkakörben is szerettem dolgozni. Így jutottam el a régi Sörgyári Dolgozó, a Jövő Mérnöke és a többi üzemi lap szerkesztőségeibe. A szobám a Hírlapkiadó Vállalat félemeletén, a Corvin Áruház felőli sarkán volt. Leárazásoknál, akciók alkalmával láttam a sok vásárlót, akik a nyitás előtt már felsorakoztak. Ilyet mostanában, nem látni. De az ünnepek előtti színes forgatagot sem, az ajándékkal, csomagokkal teli kezeket, önfeledt, mosolygó arcokat sem. Azok az ünnepek szerényebbek voltak, mégis gazdagabbak. Ez ellentmondás, […]

Ígéretemhez híven folytatom a Hírlapkiadó Vállalat berkeiben lévő Nők Lapja Szerkesztőségében dolgozó munkatársaim felsorolását. A Kanadai Magyar Hírlap kedves Olvasóinak javasolom, szerezzék be az itt, az írásban felsorolt könyveket, nyomozzanak a fotók után. Gyöngyszemei a magyar irodalomnak, a fotóművészetnek, igazi, elavulhatatlan, veretes, szellemi értékek. Földes Anna. Életrajza majd művei. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakos hallgatója; valamint a Március Tizenötödike és a Szabad Ifjúság munkatársa volt. 1952–1956 között az Irodalmi Újság újságírója volt. 1957–1991 között a Nők Lapjánál  hihetetlen aktivitással dolgozott,  sok-sok évig kulturális rovatvezetője volt a lapnak. 1980–1990 között a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetségének VB tagja, 1985–1997 között a magyar tagozat elnöke volt. […]

Emelkednek, emelkednek a különféle tarifák, közös költség, zöldség meg a gyümölcs is stb.. Ezért a csóró pesti ember iparkodik a lakótelepi lakásától meg- és kiszabadulni. A város vonzáskörzetében egy testhez álló, kedves kicsi házat akar megvásárolni. Nagy telekkel! A feje vágyakkal, a két keze tenni akarással van tele. Minél nagyobb telket akar, mert, hogy majd ő gazdálkodni akar. Persze állatokat is vásárol, ezután érik majd a szerencsétlent, az apró és nagyobb meglepetések! UTAZÁS Romantikus a vonat, még érdekes is. Egy darabig. De akkor koppan a pesti ember, amikor arra ébred meg, hogy ugyebár a vonat is sínen megy, a metró is, […]