Európa nemzeteinek történelme könyvtárakat tölt meg, s a nemzeti sorsfordulók objektív és elfogult, történelmi, irodalmi, vagy politikai magyarázatai talán még nagyobb terjedelemre rúgnak. Mégis, különösen nagy politikai és társadalmi átrendeződések idején újra meg újra születnek – általában utólag – magyarázatok és értelmezések az adott folyamatra, melyek többségét az idő gyakran megcáfolja. Jelenleg Európa az EU bővítése mellett egy radikális társadalmi átalakulás előtt áll, aminek oka részben a szemünk előtt zajló informatikai robbanás. Ennek távlati társadalmi, gazdasági és politikai hatásai ma még nem igazán mérhetőek fel, de annyi biztos, hogy vannak fő- és mellékszereplői, s ezek az európai nemzetek. Közöttük is […]

Négy éve írtam Harangi Zoltánról („Kecskeméti” a múlt század viharaiban, ÉS, 2012/6., febr. 10.; Az „örök vamzer”, Beszélő, 2012/1., jan.–márc.), mint olyan személyiségről, akinek aljassága még a háborús viszonyok embertelenségei között is különös figyelmet érdemel. 1944-ben a Svéd Vöröskereszt tagjaként többször feljelentette a nyilasoknak a bujkáló zsidókat, ezzel tömeges tragédiákat idézett elő. Más szerencsétleneket személyesen zsarolt meg, fosztott ki. Ezekért, valamint számos lopásért, rablásért többször bebörtönözték. Az 1956-os forradalom idején a Baross téri felkelőkhöz csatlakozott, de mást nem tett, mint hogy a szovjet intervenciót követően a felkelőkről jelentett a szerveknek, majd a megtorlás idején buzgó besúgásaival ismét súlyos tragédiákat okozott. […]

A múlt nem szűkölködik politikai gyilkosságokban. Ezek közül az egyik hazai vonatkozású: Merániai Gertrúd meggyilkolása. Ugyan valszeg pótcselekvés volt – elvégre a királyra, II. Andrásra még az összeesküvők sem mertek volna kezet emelni. Ráadásul a párját vesztett férj, valami érthetetlen okból Péter ispánon kívül gyakorlatilag futni hagyta az elkövetőket. A királynőt megölnötök jó lesz félnetek nem kell? II. András közutálatnak örvendett a nemesség körében, ugyanis tömegesen ajándékozta el az ország földállományának 2/3-át kitevő királyi birtokokat – na, kiknek is? Hát, biza, a csókosok – na jó, akkoriban báróknak nevezték őket – egy szűk csoportja és a királyné rokonsága volt a […]

Ezekben a napokban, hetekben szűkebb hazámban, Kanadában, de az euro-atlanti világ számos országában is megemlékeznek a második világháború hőseiről, mártírjairól, áldozatairól. „Kizökkent az idő, óh kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt!” – kiált föl kétségbeesetten Hamlet, amikor rádöbben, hogy „múlni hágy időt és szenvedélyt” „nem lendítve semmit”. Mintha Shakespeare előre látta volna a 20. század derekán élt európai és amerikai politikusok tehetetlenségét, akik késlekedtek, amikor a Pokol támadásba lendült, és már csak 52 millió halál árán voltak képesek helyretolni a kizökkent időt. Két éve írtam az újjáéledő Horthy kultuszról (megjelent az Amerikai Népszavában), és azóta csak romlott a helyzet. Az […]

Aránylag keveset tud a magyar diaszpóra az Őszirózsás forradalomról. A kanadai magyar identitás erősen kötődik az 1956 forradalom és szabadságharchoz, hiszen a kanadai magyarság egyharmada mai napig ötvenhatos magyarból tevődik össze és ha leszármazottjait tekintjük, akkor egyértelmű, hogy különösen fontos a közösség részére ez az örökség. A forradalomra már akkor is megemlékeztek kanadai magyar kultúrházakban és templomokban, amikor a „sajnálatos eseményeket” csend övezte Magyarországon. Most azonban Konok Péter, az 1918-as Őszirózsás forradalomról szóló esszéjét osztjuk meg a KMH olvasóival. (A szerk.) * Szóval kérem szépen, mi mégis csak úgy vagyunk vele, hogy kis ország vagyunk, nagy, randa történelemmel, itt ebben […]

„Ennek a forradalomnak volt valamiféle olyan közszelleme, amelyik úgy irányította az embereket, hogy azok észre sem vették. Egyszóval, itt volt egy közszellem, amelyik több volt az embereknél, és az embereket arra indította, hogy túlnőjenek önmagukon… hogy saját magukon túl tudjanak lépni.” Bibó István Göllner András írása eredetileg a réges régen megszűnt demokratikus Magyar Hírlap című napilapban jelent meg 2002-ben. Az 1956-os megemlékezések kanadai hétvégéjén semmit sem veszített aktualitásából ez az éssze és a szerző szavai a kanadai magyarság vezetőihez is szól. Göllner András ezúttal a KMH olvasóival osztja meg akkori – és mai – gondolatait. 1956-ban egymás mellett állt az […]

Ha már ’56 emlékezete, akkor lássunk hát egy kicsit nem politikai indíttatású elemzést, mondjuk, Hamvas Bélától. Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések könyvét. És Tiszapalkonya? Hőerőmű, dübörgő turbinák, barakk, emeletes ágyak, vaskályha, verejtékszag. A bé-listázott Hamvas Béla segédmunkás-raktáros munkakörben eltöltött éveinek „második korszaka”, száműzetésének leghosszabb periódusa, 1954-től 1962-ig. A Patmosz születése idején még csak kéthetenként, szombaton utazhatott Pestre. Tekinthetjük autentikusnak? Igen, tekinthetjük. Egy olvasói „kritika” a könyvről: „Mocsok fontos könyv. Kinyilatkoztatás-szerűen beszél arról, h hogyan működnek alapvető dolgok az […]

1944. október 5-én magyar csendőrök 20 romát gyilkoltak meg, és temettek el egy tömegsírba a Békés megyei Dobozon. A tragédia a Roma Holokauszt egyik iszonyú traumája, de a dobozihoz hasonlóan még vagy féltucatnyi feltáratan tömegsírban nyugszanak legyilkolt romák. A Roma Sajtóközpont weboldala vasárnap erre emlékezik. A békés megyei Doboz temetőjében 20 roma ember, tizenöt férfi, két nő és három gyermek fekszik egy tömegsírban. Ott, ahová pontosan 71 évvel ezelőtt magyar csendőrök és katonák lőtték őket. A Roma Sajtóközpont ennek a tragédiának állít emléket október 5-i címlapjával. A honlapon egyebek mellett részletesen olvashatunk a gyilkosság hátteréről: „1944 szeptember végén, október elején […]

A politikusok nyaralnak. A király jön, lesz egy kis politikai próba-galopp. Aztán jöhet akármi. Vagy elmaradhat minden. Egyelőre elkormányozza az országot a Khuen-kormány. A sajtó is fáradt. De az úgynevezett magyar közvélemény még fáradtabb. Nem törődik már senki semmivel. Ki figyel olyan csekélységre például, mint a keresztény szociális kurzus? Nehéz az élete mindenkinek. És újat már nem hozhatnak a napok. Jobbat sem és talán már rosszabbat sem. Azok azonban, akik most a keresztény-szocialista kurzust csinálják, nem fárasztották ki ennyire magukat. Ezek alkalmas időre gyűjtötték össze az erejüket, s nyugodtan, biztos számítással csinálják a haditervet az ország meghódítására. A kurzus egyik […]

Teddy Kollek, Jeruzsálem korábbi polgármestere egy könyv előszavában így ír szeretett városáról: „Jeruzsálem egy szimbólum és egy álom – Izrael örök fővárosa. De a mennyei Jeruzsálemen kívül vannak más Jeruzsálemek: a történelmi korok Jeruzsáleme, királyok, hódítók, próféták, bölcsek és mesélők városa. Van egy szent Jeruzsálem is, a hit városa – Izrael, a kereszténység és az iszlám hitének központja, közös és eltérő eredetüké, számos felekezetüké és vezetőjüké…” A jelen A XX. század második felében, s napjainkban is Jeruzsálem városa és az érte folyó politikai és tényleges csatározások szinte egy napra sem tűntek el a világ híreiből. Mintha az ószövetségi Zekarja (Zakariás) […]

A roma holokauszt emléknapjának éjszakáján az ebből az alkalomból a budapesti Nehru parton vetített dokumentumfilm néhány főbb szereplője után kezdtem el kutatni az interneten. A látott film szövegét – a rendező dr. Bársony János Cigányok viharban – Biharban; Elfeledett tömeggyilkosságok nyomában címmel, pdf-formátumban közzé tett dolgozatának (Nagyszalonta – Doboz – Gál Ferenc Főiskola) részeként találtam meg, de a filmen látott eseményekről – a viszonylag sok bejegyzés mellett – igen kevés dokumentumot leltem. Azonban ezek egyikében az általam keresettek neve is szerepelt. Ez a dokumentum a Roma Sajtóközpont által közzé tett, a Magyar Országos Levéltárból származó legfelsőbb bírósági ítélet, amely az […]

Alant következik egy spanyol író – Sebastian Vilar Rodriguez – cikkének másolata, amit 2008. január 15-én publikált egy spanyol újságban. Nem kell hozzá nagy képzelőerő kivetíteni Európa – és lehetséges, hogy – a világ többi részére. „Barcelona utcáján sétáltam lefelé, amikor hirtelen felfedeztem a szörnyű igazságot – Európa meghalt Auschwitz-ban. Megöltünk 6 millió zsidót és 20 millió muszlimra cseréltük őket. Auschwitz-ban elégettük a kultúrát, a gondolatot, a kreativitást, a tehetséget. Elpusztítottuk a választott népet, a valóban választottat, mert nagyot alkottak és csodálatos embereket adtak a világnak megváltoztatva azt. Ezek az emberek érezhetően hozzájárultak az élet minden területéhez: a tudományhoz, a […]

1944.augusztus 2 -3. Birkenau(Auschwitz). A legyengült, agyon gyötört roma nőket és férfiak, családok nagyobb részét gázkamrákban hajtották.Kisebb részét mély gödrökben gázolajat öntve rájuk, elevenen égették el. A két év alatti járóképtelen csecsemőket – közel 200-at – traktorok által készített szűk árokba fektették és homokkal temették be. Egy kápo visszaemlékezéséből: 3.-án dél tájban egy kisgyerek keze ujja emelkedett ki a szűk és sekély árokból. Végül kutyát engedtek a magatehetetlen, haldokló csecsemőre. 3 ezer roma áldozat egyetlen hajnal alatt. EMLÉKEZZ ! OKULJ ! NE ENGEDJ TERET A RASSZIZMUSNAK ! Gelem, gelem Gipsy international anthem, composed by Jarko Jovanovic and interpreted by Rromano […]

Ismét sikerült felfedeznem az interneten egy gyöngyszemét az antiszemitizmusnak, illetve annak támogatására irányuló írást. A cikkben szereplő könyv, amire írója hivatkozik, lehetséges, sőt egészen bizonyosan létezik. Vegyünk sorra egy pár dolgot, amiknek „átalakított” formában sajnos mai napig is léteznek. Tehát: ez az írás kifacsarva, de azt elemezi, hogy azok a zsidók, akik valamilyen mentőszervezet segítségével jutottak ki Izraelbe pontosabban Palesztinába, milyen szisztéma alapján lettek kiszűrve. Sőt! Az is igaz sajnos, hogy a Zsidó Kongresszus jóváhagyása megvolt ehhez. Magyarán szólva óhatatlan felmerül a gyanú, hogy akik megmenekültek, valóban olyan tehetős zsidók voltak, akik ki tudták fizetni a németek által szabott „taksát” […]

Nemrégiben ismét előkerült ez az esemény, ha jól emlékszem ezúttal egy jobbikos sérelmezte, hogy a történelemtanítás méltatlanul mellőzi ezt a sorsfordító eseményt. Nem először hallom ezt, leginkább persze a magyarságot hitvallásnak tekintők szájából. Érdekes fényt vet ez a történelem tanításunkra. Bevallom, bár iskoláimban mindig kitűnő voltam e tárgyból, tényleg fogalmam sem volt erről az eseményről. Mentségemre szóljon, igen kevés harci tett konkrét dátumára emlékszem. Sőt, – kapaszkodjanak a történelemtanárok – nem is tartom fontosnak, hogy Spartacus lázadása hétfőre vagy péntekre esett-e. Elég, ha azt tudom, hogy a Római Birodalom rabszolgatartásra alapozott gazdasága megrendülésének EGYIK jele volt a szicíliai, és kezdetben […]