Cseppet sem hétköznapi találkozóra hívott utazási szakembereket a ViaSale Travel Canarias, valamint a Fuerteventurai Turisztikai Szövetség és a Lanzarotei Turisztikai Hivatal. Mivel ez utóbbi kettőről korábban bizony nem sokat tudtunk, így utólag megállapítható, hogy az összejövetel kifejezetten hasznosnak bizonyult. Ha egy közepesen tájékozott embert Magyarországon a Kanári-szigetekről kérdezünk, a többségük valószínűleg csak kettőt tud megnevezni: Tenerife és Gran Canaria. Pedig a Marokkó partjaihoz közelfekvő szigetcsoport az Atlanti-óceánban, hét nagyobb és több kisebb szigetből áll! Mindegyike valódi idegenforgalmi paradicsom. Roppant kedvező éghajlat és csodás tengerpartok várják itt az utazókat. Nem is meglepő, ha már a rómaiak Fortunatae Insulae, tehát Boldog-szigetek néven […]

A 50. évforduló után a 60. sem egészen méltóképpen sikerül. Most ugyan nem várható náci randalírozás, ám a demokratikus jogállam megszüntetése, a szolidaritás teljes hiánya, a gyűlöletkampány és legutóbb a sajtószabadság ellen indított megsemmisítő támadás épp ugyanannyira nem vágnak egybe az 1956-os forradalmat és jellemző eszmékkel. A négy kötetből három a „pesti srácokról” szól. Azokról a felkelőkről, akik Csepelen, Kőbányán és Zuglóban kísérelték megvédelmezni a forradalom vívmányait a szabadságot és persze a függetlenséget is. A rendszerváltás óta a „pesti srácokat” mindinkább lenyúlta a jobboldal és nálunk a szinte vele egy pályán mozgó szélsőjobb. Az utóbbi másfél évtized óta már szinte […]

Tizennégy ember egy vidéki városban. Négy nő, nyolc férfi, két aggastyán. Eltelik három év. Ketten egymásba szeretnek, de szét kell válniuk, ketten összeházasodnak és gyerekeket nemzenek. Egy meghal, öten elmennek végleg. Heten maradnak. „Azt kérdezed, mi az élet? Ez ugyanolyan, mint megkérdezni: mi a sárgarépa? A sárgarépa ? az sárgarépa, a többi ismeretlen.” Csehov levele feleségének, 1904. április 20. (forrás:színház) Író:  Anton Pavlovics Csehov Fordító:  Stuber Andrea Rendező:  Bagossy László  Szereplők:  Andrej          Vajda Milán Natasa          Hámori Gabriella Olga             Takács Nóra Diána Mása            Tenki Réka Irina             Zsigmond Emőke Kuligin        Epres Attila Versinyin     Mácsai Pál Tuzenbach   Máthé Zsolt Szoljonij      Nagy Zsolt Csebutikin […]

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. Kinek ne lennének titkai? Így van ezzel Billy, a szépreményű amerikai fiatalember – látszólag egyenes előtte az út, ügyesen építi a karrierjét, szépen élnek csinos feleségével és a kisbabájukkal. Idilli hétköznapjaikat Billy ügyes kis hazugságokkal párnázza ki, ám onnantól kezdve, hogy a semmitmondó beszélgetéseket tarkító apró füllentések összeadódnak, és egyetlen súlyos hazugsággá dagadnak, a kis család békessége veszélybe sodródik. A Tony-díjas Joe DiPietro pergő komédiája könnyed szórakozást ígér, de sokkal több annál. Miközben szellemesen mond ki csípős igazságokat, végül ráébreszt: időnként nem is olyan nagy baj, ha […]

Lapunkban igyekszünk hírt adni arról, amikor a helyi kanadai magyar közösségekben aktív és ismert személyek hunynak el. A héten Széll Kornélia (született: Beck Kornélia Angyalka) távozott az élők soraiban. A The Montreal Gazette-ben közzétett angol nyelvű gyászhírt olvashatják az alábbiakban. Nyugodjék békében. SZELL, Kornelia Angyalka (nee Beck) May 26, 1948 – October 11, 2016 With heavy hearts and great sadness we announce the sudden passing of Kornelia. Beloved wife of Attila Szell, Mother of Andras (Hungary). She leaves to mourn and will be sadly missed by her many friends and family, from Hungary, Montreal, Ottawa and USA. The visitation will […]

Az emberi méltóság kérdése, pontosabban az, hogy egy társadalom intézményesen mit ért a fogalom alatt kétségtelenül minősítő erővel bír. Miközben éppen ezt az intézményesítettséget lehet a hétköznapokban tetten érni. A hatalom viszonyában az emberekhez éppen úgy, mint a kitüntetésekben. Melyek egyikéről, némi késedelemmel, ma tudósította olvasóit a Sztárklikk. Ez a kitüntetés nem más, mint az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke által átadott Emberi Méltóságért kitüntetés. Melyet az MTI szerint 2016. október 8-án adtak át. De a lényeg nem az időpont, hanem az, aki kapta. Aki nem más, mint Wittner Mária. Az MTI szövege szerinti címkézése szerint „volt fideszes parlamenti képviselő, […]

Normális üzemmenetben, békeidőben nem írnánk bayer zsoltról. Hányásról sem szoktunk írni. Asztal közepére rondított szarról sem. Ez egyszer kivételt kell tennünk. Bayer honfitárs – majdnem kollégát írtam – a Magyar Hírlapban örül a Népszabadság megszűnésének. Azt írta Széles Gábor visszataszító lapjában, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezi, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét. Ez ma a polgári újságírás csúcsteljesítménye. Azt nem részletezte bayer zsolt, hogy ő maga miért volt egy időben kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván, mert megtévesztették, és pisztolyt […]

Azon kaptam magam, hogy látom a jövőt. Ott ülnek mind, Kupakos Alajos, meg a többi szellemóriás (a nem eléggé hívő, vagy túlfélelmet érző kirekesztettek kivételével), sápadtak nagyon, körben ülnek és ujjaikat összeérintik a háromlábú asztalon (amely egyszersmind a roppant kevéssé láthatóvá szublimálódott, immár teljesen spiritalizált alaptörvényünk asztala). Orbán lelkét várják, hogy az asztal megemelésével jelezze jelenlétét. Nem, nem volt nagyon csúnya a halála, s többen látni vélték, hogy megértőn mosolygott, amikor felszállt a mennyekbe. Most várják, hogy a szelleme az immár teljesen spiritalizált alaptörvény asztala lábainak koppanásával jelezze a hozzá intézendő kérdésekre adott válaszait. Egy koppanás igent, kettő nemet jelent. […]

Új időszaki kiállítással készül a Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom 60. évfordulójára (A kiállítás az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg.) Eltitkolt alkotások, eddig be nem mutatott műveket láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című új időszaki kiállításán, ahol több olyan művész nevével is találkozhatunk, akikről nem is sejtettük, hogy megihlette őket a forradalom. A különleges és sokszor meglepő válogatásnak köszönhetően a József nádor termekben látható kiállítás jelentős mérföldkő lesz az 1956-ra vonatkozó képzőművészeti alkotások megismertetésében. A Nemzeti Múzeum néhány esztendeje az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó csodálatos, több száz darabos (főként grafikai) gyűjteménnyel gazdagodott. Mai tudásunk […]

Mottó: Képzeletem szerint a mennyország szabad ország, olyan hely, ahol a lélek szabad, és valamiért úgy gondolom, hogy a mennyország nem a gyávák menedékhelye. Napjainkban a tőke nem a háborúban, hanem a fogyasztásban talál haszonra. Látszik ez a reklámokon, az egyen fogyasztáson, az eldobhatóra silányított termékeken, a környezet szennyezés – fogyasztáshoz köthető – mértékén, (ami – teszem hozzá – jóval szelídebb a háborúk okozta környezetszennyezésnél) a termékek „erkölcsi” elavulásának gyorsaságán. A világháború óta a tőke tovább koncentrálódott, a multik által működtetett fogyasztói társadalom békét, jólétet hozott Európára és a világ nagy részére. Két és félezer éve, a görögök, rómaiak óta […]

Írta: Molière Timkovics Dorka nyersfordításának felhasználásával a szöveget írta Závada Péter. Molière 1662-ben vette feleségül a nála több, mint 20 évvel fiatalabb Armande Béjart-t. Ugyanebben az évben mutatták be az A nők iskolájá-t, ez volt Moliére drámaírói pályájának első átütő sikere. A siker irigyeket szült, Párizsban azt terjesztették, hogy saját féltékenységét és megcsalatásait írta meg a darabban. Lehet – de kit érdekel? Arnolphe története 350 éve foglalkoztatja a színházcsinálókat és a nézőket. *** A férfikora delén álló Arnolphe, kiválaszt egy négy éves gyereket, kiemeli addigi életéből és gondozásba adja. Úgy képzeli iskolázását, hogy a kislány teljes tudatlanságban, tájékozatlanságban, sötétségben nőjön fel – […]

Stevan Harnad (született: Hernád István Róbert) a hétvégén kilépett a Magyar Tudományos Akadémiából, ahol 2001 óta szerepelt mint külső tag. Harnad professzor, aki a Université du Québec à Montréal-on a kognitív tudományok kutatója és tanára, a Népszabadság Fidesz-által rendelt szétverése miatt lépett ki az MTA-ból, tiltakozásul. Angol nyelvű levélben írta le Lovász Lászlónak, az MTA elnökének távozásának okait, mely levelet a KMH testvérlapja, a Hungarian Free Press, hozott le a szerző engedélyével.  Ebben Harnad professzor, aki egyben a Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapítója többek között leírja: „Mint Magyarországon kívül élő tag, nem áll jogomban megítélni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia belső, […]

Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány tényleg emlékezetessé akarja tenni az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulóját. Ezúttal azzal, hogy az akkor történtek egy, akár szimbolikusnak is mondható, mindenesetre a következő évtizedek kommunikációját erőteljesen meghatározó fórumát hagyja elsüllyedni. Az ugyanis, hogy a Szabad Nép a Népszabadság-ot választotta címéül, jelezte: azon az októberi 14 napon keresztül folyamatosan és erőteljesen jelen voltak a nép szabadságát óhajtók. Azok, akik nem az arisztokrácia, a dölyfös földesurak, gőgös főpapok világát kívánták vissza, hanem egy emberibb, demokratikusabb társadalmat az addigi egyetlen Párt és személy uralma helyett. Ez nem sikerülhetett az akkori nemzetközi erőviszonyok mellett, de a következő […]

Olvasom, hogy fényes tekintetű fideszes rezsibiztosunk – Németh Szilárd – a Népszabadságot nem szándékozik elsiratni. Legalábbis ezt akarta mondani. De nem sikerült neki. Talán, mert egyszersmind a műveltségéből szeretett volna felcsillantani valamicskét a nagyérdeműnek, azt mondotta volt, hogy „nem fog krokodilkönnyeket hullatni” érte. Ami legelőbb egy gyerekkoromban gyakran dúdolt dalocska két sorára a dallamával együtt emlékeztetve valósággal felderített: “Csuda édes víz a Nílus, hol az éhes krokodilus vizipólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik.” Hogy kapna be inkább téged ez a krokodil, gondoltam vidoran, mielőtt felötlött volna bennem a rezsibiztosi fogalmazás jelentésének esetleges szándéktalansága. Az ám! “A krokodilus a Nílus partján csücsül a farkán […]

Dés Mihály Pesti barokk című vígjátéka… Budapesti bulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, besúgók. A harmincegynéhány éves Koszta János otthonosan mozog ebben a világban, mégsem találja a helyét. A felhíguló Kádár-korszakban kell léteznie – szeretteit elengednie, zavaros nőügyeit tisztáznia, kezdődő felnőttségét kitalálnia. Mennie vagy maradnia – közben pedig élnie. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? Szerethető, szánalomra méltó, gyenge és erős felváltva. Egyetlen stabil pont van az életében: a nagyanyja… És közben: pesti. Rendíthetetlenül pesti. Dés Mihály regényéből Kern András készített színpadi változatot. Szereplők: Kern András Szabó Kimmel […]