Korábbi írásaim közt volt olyan, ami az iszlámot próbálta meg kicsit más színben feltüntetni, mint ahogy azt a mainsteam gyűlöletkampány a menekültekkel kapcsolatban bemosta az emberek agyába. Akkor hirtelen muszlimbarát lettem. Később közöltem egy nem teljesen muzulmánbarát írásocskát, akkor meg többen keltek a védelmükre. A harmadik következményeként még most sem tudom, miért nincsenek muzulmánok Japánban, minden esetre úgy tűnik, megint változott a szél. Lássuk, mai dolgozatom – ami, nem tagadom, megint egy szélhordta levelecske eredménye –  milyen hírbe fog hozni? A hittel és az agymosással is lehet hódítani, és netán „háborút” nyerni , lásd a mai folyamatokat! Végül is Orbán folyamatosan […]

A mi csodarabbinknak már majdnem elfogytak a libái. Különben is, azt észlelte magán, hogy napról-napra növekszik, és amikor már felérte sámli és ágaskodás nélkül az asztalt, koncepciót váltott. El ezekkel a provinciális, kispályás ügyekkel, ha már Magyarország képtelen hozzánk nőni, mint Rogánhoz lakása, hát tegyük le ezt a nyűgöt és forduljunk Európa felé – megfelelő embert a megfelelő helyre. Hogy a hely foglalt? Annál rosszabb neki, de mindenkinek be kell látnia, hogy a követelésnek igazsága vagyon – márpedig az ember a magyarban a férfit jelenti, és aki csak nő, az nem ember – némber -, egy asszonyi állat. Ez abból […]

Az előző, pedagógiai tárgyú írásban már szóba került, az iskolai számonkérés. Ha pedig az iskolai visszatekintéseknél tartunk, akkor a szám kéréseket is érinti a tanár, illetve az iskola szerepe. Ez már csak azért is érdekes lehet, mert az iskola szerepe, és ebből fakadó lehetőségeinek számba vétele határozhatja meg, hogy mit kérhetünk számon az iskolától. A gondolat különben egy „magánbeszélgetésben” merült fel, melyben az idézőjelet az indokolja, hogy a közösségi portálok kérdésesen tekinthetők magánnak, és az ott folyó polemizálások beszélgetésnek. De ez egy másik, különben nem kevésbé érdekes, történet. Az iskolák szerepén való elgondolkodás alapjait illetően ismét csak a múltból kotornék […]

Elhunyt Kun István. Olyan keveset tudunk róla, hogy a neve mellett nem szerepel a születési éve sem. Valamikor a harmincas évek végén születhetett, a hatvanas években végzett Gödöllőn, majd termelőszövetkezeti elnök volt. Jómagam is csak pár éve ismertem meg a nevét szelíd hangvételű, ám keményen következetes írásaiból. A Népszava, az Élet és Irodalom mellett párszor itt is lehetett olvasni cikkeit, amelyekben mindig a magyar földért, a magyar vidékért emelte föl a szavát. Nem csapkodta a szónoki pulpitusokat ripacskodva „magyar földünk” védelmében, nem szalonnázott a Hősök terei kempingezés idején a traktorok üléseiben – csak világos, tiszta szavakkal érvelt a mezőgazdaság fejlesztése […]

Augusztus végén, illetve szeptember elején Izraelben jártam. Utazásom fő motivációja az volt, hogy apám 85 éves unókatestvérét látogassam meg, aki már több mint 40 éve Izraelben él. Ő volt az egyetlen a családunkban aki nyiltan beszélt a Holokausztról, rokonaink üldözéséről, a megkülönböztetéséről és a zsidó identitásról. Borsai Endre Kolozsváron élte túl a Vészkorszakot, édesapját viszont elhurcolták és megölték. Endre erdélyi magyarnak érezte és vallotta magát, gyerekként cserkész egyenrúhájára – a magyar címer mellé – varrta rá a sárga csillagot, amikor ennek hordása kötelezővé vált Kolozsváron. Hetven év távlatából Endre nem csak a Holokausztól mesélt nekem, hanem saját változó identitásáról, illetve […]

Éppen az 1956-os forradalom évfordulóját ünnepelte Lapohos Tibor, az Ottawai Magyar Ház elnöke Niagara Falls-on péntek este, ahol durván megtámadta a közösségi ház tagságának több mint 15 százalékát, vagyis pontosabban: azt a 22 OMH tagot aki a KMOSZ-tagság ellen mert szavazni a múlt vasárnapi gyűlésen. Mint ismert: Lapohos Tibor a deklaráltan fideszes Kanadai Magyarok Országos Szövetségének (KMOSZ) alelnöke, egyben az OMH elnöke. Ezt találta mondani a ház tagjairól az 1956-os megemlékezés alkalmából, a torontói Kanadai Magyar Televízió (KMTV) Facebook bejegyzése szerint: „Sajnos, úgy tűnik nincs tárgyalási készség az ottawai MH elnöke részéről. Péntek este volt egy hosszabb beszélgetésem vele Niagara Falls […]

„Ennek a forradalomnak volt valamiféle olyan közszelleme, amelyik úgy irányította az embereket, hogy azok észre sem vették. Egyszóval, itt volt egy közszellem, amelyik több volt az embereknél, és az embereket arra indította, hogy túlnőjenek önmagukon… hogy saját magukon túl tudjanak lépni.” Bibó István Göllner András írása eredetileg a réges régen megszűnt demokratikus Magyar Hírlap című napilapban jelent meg 2002-ben. Az 1956-os megemlékezések kanadai hétvégéjén semmit sem veszített aktualitásából ez az éssze és a szerző szavai a kanadai magyarság vezetőihez is szól. Göllner András ezúttal a KMH olvasóival osztja meg akkori – és mai – gondolatait. 1956-ban egymás mellett állt az […]

Szívem szerint nem írnék róla, van olyan helyzet, melyben az ember, ha igazat ír, lehet, hogy árt. Ártani meg nem akarok, mert a Sokak Magyarországa című röpirat szerzőjét az elenyészően kevés számú tisztességes, még kevesebb számú európai színvonalú magyar politikus között tartom számon, ha pedig az olyan politikusok között keresgélek, akik okosak, tisztességesek és tehetségesek is, akkor ő is benne van az elő ötben, hatodik meg talán nincs is. Igen, Gyurcsány Ferencről van szó, aki írt egy röpiratot, igényesen, magas színvonalon, ahogy tőle már megszoktuk. Hogy miért éppen most, miért éppen ő – ezt nem lehet most megkérdezni, mert könnyen […]

Négy év fideszes kormányzás után a megalázott, megbántott és anyagilag tönkretett emberek – biza, volt köztük bőven fideszhívő is – saját érdekük és mindennapi tapasztalatuk ellenére 2014-ben ismételten a Fideszre szavaztak, ill. akik nem voksoltak, azok nem szavaztak ellenük. Tartózkodásuk tragikus állapotba sodorta az országot, Orbánék – immár legitim felhatalmazásként értékelve a kisebbség többségét- gátlástalansága, hataloméhsége és haszonszerzése immár nem ismer határt. Ami volt: volt, vigye kánya, felesleges azon vetyengeni, hogy az ellenzék bénasága, vagy a többség közönye juttatta-e őket továbbra is a hatalomhoz, de az azért érdekes lehet, hogy egy ilyen maffiamódszerekkel dolgozó állam hogyan képes továbbra is egy […]

A héten Kanada leköszönő konzervatív miniszterelnöke – Stephen Harper – együtt koszorúzott utódjával, a liberális Justin Trudeau-val Ottawában a kanadai parlament és főváros elleni terrortámadás első évfordulóján. Ottawában Nathan Cirillo káplár, Québecben pár nappal korábban pedig Patrice Vincent tiszthelyettes halt meg, amiután iszlamisták megtámadták őket. A 24 éves Cirillo-t az ottawai háborús emlékmű előtt lőttek le, az 53 éves Vincent-et pedig a québeci Saint-Jean-sur-Richelieu-ben gázolták el szándékosan 48 órával korábban. Többszázan gyűltek össze Ottawa belvárosában csütörtökön, hogy megemlékezzenek a mártírhalált halt kanadai katonákról. A megemlékezők között volt David Johnston, Kanada főkormányzója, valamint Stephen Harper leköszönő kormányfő és liberális utódja, Justin Trudeau. […]

Goldmark Károly Sába királynője I. felvonás Terem Salamon palotájában Szulamit, a Főpap lánya, izgatottan várja vissza vőlegényét, Asszádot, aki Salamon király parancsára épp Sába királynőjének palotabeli látogatását készíti elő. A fiatalok esküvője másnap esedékes. Asszád visszatér a palotába és elmondja Salamon királynak, hogy a libanoni cédrusok árnyán beleszeretett egy titokzatos nőbe, és már nem szereti Szulamitot. Salamon azt tanácsolja Asszádnak, hogy ne kövesse ezt a fellángolást, hanem tartson ki korábbi elhatározása mellett, és vegye feleségül Szulamitot. Sába királynője kísérete élén megérkezik a palotába. Ahogy köszönti a királyt, fellebbenti fátylát, és Asszád meglátja, hogy ő maga az a titokzatos asszony, akivel […]

Október 23.-án az emberek egy része ünnepel. Meg a kormányzat, az. Az a kormányzat, amelynek nevéhez fűződik az ezen a napon kikiáltott köztársaság eltörlése. Az ország nevéből. Alaptörvényileg. Az a kormányzat, melynek vezetője a bátrak bátra. Vagy, ha nem, hát látott olyat. Képregényben. Bár a történet pár napja indult. Amikor az Index összeállítását olvastam arról, hogy ki hol lesz. Orbán Viktor külföldön. Ahogy tavaly, úgy idén sem mond beszédet. Beszédet az ő népéhez intézve. A nagy októberi magyar szocialista forradalom emlékére. Mert Nagy Imre sok minden volt, de antikommunista nem igazán. Lehet, hogy lett volna persze. De ezt nem tudhatjuk. […]

Talán napjainkban is meg van a fontossága Márai Sándor sorainak. Pedig 1945-ben írta ezeket közvetlen a felszabadulást követően. Ám olyan, mintha ma írta volna, és a mai Magyarországon. Hihetetlen, hogy véleménye, kritikája, mennyire igaz ma is. Csupán csak a szereplők cserélődtek meg a nevek. Úgy gondolom, nem követek el nagy hibát, ha a KMH olvasói elé tárom Márai sorait, különös tekintettel a mai kurzus történelemhamisító törekvésére és Putyinhoz való törleszkedésére. „Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. […]

Nagyapám 1957 januárjában hagyta el végleg Magyarországot, de családja az Óhazában maradt. 1954 és 1956 októbere között a csolnoki szénbányában raboskodott, miután államellenes szervezkedés miatt hat év börtönre ítélték. 1957-ben Kanadába menekült ahonnan hét éven keresztül levelezett a magyar hatóságokkal, hogy engedjék feleségét és két gyermekét is emigrálni. A magyar hatóságok a családegyesítéshez nem járultak hozzá egészen 1963 márciusáig, mivel szerintük egyedül a Magyar Népköztársaságban volt bízosítva a gyerekek jövője. Nagyapám Vancouverből küldte az alábbi levelet Kádár Jánosnak – valamint másolatban a kanadai és amerikai kormányokhoz – végső elkeseredésében. * Tudom, hogy helytelen egy Államfőt magánlevelekkel zaklatni, amiértis elsősorban bocsánatot […]

Ha már ’56 emlékezete, akkor lássunk hát egy kicsit nem politikai indíttatású elemzést, mondjuk, Hamvas Bélától. Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések könyvét. És Tiszapalkonya? Hőerőmű, dübörgő turbinák, barakk, emeletes ágyak, vaskályha, verejtékszag. A bé-listázott Hamvas Béla segédmunkás-raktáros munkakörben eltöltött éveinek „második korszaka”, száműzetésének leghosszabb periódusa, 1954-től 1962-ig. A Patmosz születése idején még csak kéthetenként, szombaton utazhatott Pestre. Tekinthetjük autentikusnak? Igen, tekinthetjük. Egy olvasói „kritika” a könyvről: „Mocsok fontos könyv. Kinyilatkoztatás-szerűen beszél arról, h hogyan működnek alapvető dolgok az […]