Azt hiszem,  nem nehéz kiolvasni a megjelent cikkekből, hogy Sebestyén Eszter és Lévai Júlia közt nem éppen a legbarátibb a viszony. Eladdig rendben is volna, amíg ez megmarad a személyes keretek közt (annak ellenére, hogy Lévai állítja, most hallotta először Sebestyén nevét.) Azonban szerkesztőként elkövettem azt a hibát, hogy közöltem Sebestyén Eszter Matchpoint c. írását, ami kétségtelenül egy szakmai és és nézetbeli vitára adhatott volna alkalmat a két érintett közt, ámde – ahogy azt Lévai Júlia riposztjában kérte (aminek a KMH készséggel helyt is adott) eme riposzt megírása előtt Lévai Júlia  – számomra érthetetlen okból – sajnálatos módon a Facebookra […]

L. Frank Baum Óz, a csodák csodája Fordította: Békés Pál Dalok: Sztevanovity Dusán Rendező: Marton László Dorothyt, a kansasi lányt és kutyusát, Totót hatalmas tornádó ragadja el.  Egy csodás, ismeretlen helyen, Manóföldön ébrednek fel. A kansasi házukat is odapottyantotta a tornádó, egyenesen a gonosz keleti boszorkány fejetetejére, csak a piroscipős lába látszik ki alóla. A manók ujjongva fogadják a kislányt, aki végre megszabadította őket, Glinda, a jótündér pedig megajándékozza Dorothyt a gonosz keleti boszorkány varázserejű cipellőjével. A kislány szeretne hazajutni a családjához, de ehhez végig kell mennie Totóval a sárgaköves úton. Útjuk során találkoznak a Madárijesztővel, a Bádogemberrel és az […]

Tisztelt Szerkesztőség! Önök 2015. október 8-án anélkül tettek közzé egy engem rágalmazó cikket (Sebestyén Eszter: Matchpoint, Lévai Júliának) , hogy megkövetelték volna a szerzőtől a tényállításai bizonyításait, ill. ennek híján Önök ellenőrizték volna az állítások megalapozottságát. Ez már csak azért is érthetetlen, mert hiszen Önöknek tudniuk kell, hogy a szerző állításával ellentétben – „ő egy zenész, aki újságírónak hiszi magát…”– én nem pusztán a fantáziámban vagyok újságíró, hanem a gyakorlatban. Ha máshonnan nem, ennek tényét már csak a saját lapjuk repertóriumából is ismerniük kéne. Emellett azt is könnyen ellenőrizhették volna, hogy vajon én valóban csak 2015. október 4. után írtam-e elemzéseket […]

Sas István, a Gépnaracs főszerkesztője kérésére közöljük alábbi válaszát Fényes István Gépnarancs, vagy csak bunkó című cikkére. * És most finom voltam. Nem az a gond, hogy a magyar helyzet megítélésében neki és egyik állandó szerzőnknek részben eltér a véleménye, és erről mind a ketten karcos stílusban vitatkoznak. Azért vagyok kénytelen főszerkesztőként reagálni, mert két olyan vádat terjeszt a Gépnarancsról, amelynek bizonyíthatóan semmi köze a valósághoz. Kezdjük mégis ezzel: Fényes István és Zsebesi Zsolt egyetért abban, hogy Orbán nem fogja átadni a hatalmat egy vesztes választás után, sőt az ilyen választási eredménynek is minimális az esélye a választási rendszer megbuherálása […]

Nem kerülhetik ki a határellenőrzést az USA és Kanada közti nemzetközi határon, az Ontario, Québec és New York határmentén lévő Mohawk közösség lakói – döntött Peter Griffiths, Ontario tartománybeli bíró. Az Akwesasne rezervátumot – melyről a KMH-ban képes beszámolót közöltünk a tavasszal – a nemzetközi határ kettészakítja, pedig az őslakosság szerint ez egy közösség, függetlenül attól, hogy az Egyesült Államokban élnek-e, vagy a kanadai oldalon annak tagjai. Két Akwesasne-i nő próbálta átlépni a határt anélkül, hogy bejelentkezett volna a kanadai Cornwall határállomásnál, és tették ezt azzal az érveléssel, hogy „az őslakosság alanyi joga, hogy szabadon mozoghasson saját területén belül,” függetlenül […]

Mikszáth különös házasságai címet nem véletlenül adta Görgey Gábor a Mikszáth Kálmánról és Mauks Ilonáról írt színművének. A cím választásánál tudatosan „kölcsön vette” Mikszáth Különös házasság című 1900-ban írt regényének címét az író életéhez igazodva. Ugyanakkor, ahogy Mikszáth kétszer vette feleségül Mauks Ilonát, ennek a darabnak is most lesz a második bemutatója ugyanazokkal a szereplőkkel, vagyis Mikó Istvánnal és Piros Ildikóval. Mikszáth műveire jellemző az anekdoták laza fűzére. Görgey Gábor ugyanezt a stílust választotta. Mikszáth műveiből árad a derű, ami árnyaltan, finoman egyesíti a bánatot és a vidámságot. Ugyanez a keserédes derű árad Görgey színművéből is. Milyen kapcsolatok fűzik Mikszáth […]

Teszek még egy halovány kísérletet, hogy felnyissam a szemed. Nem tudom, hogy megéri-e, hogy lesz-e foganatja. Hetek óta nem írtam posztot a blogra, ami nem véletlen. Fölös időimben azon elmélkedtem, hogy egyáltalán megérte-e. Volt-e értelme az utóbbi egy évem jelentős részét a köz ügyein rágódva, megoldásokat, kitörési pontokat keresgélve tölteni. Azon, hogy érdemes volt-e néha éjszakába nyúlóan megírni mindazt, ami a közös felelősség érzetétől fűtve gondolkodásra, majd azok összefoglalására késztetett. Eltölthettem volna ezt az időt másképp is. Szánhattam volna nagyobb energiákat a barátaimra, a páromra, a munkámra, elmehettem volna ötvenszer több edzésre, most biztos három kilóval könnyebb volnék, és jobban állna rajtam […]

A vs.hu cikke szerint Orbánnak most lett elege Lázárból. Nekünk már sokkal régebben, habár az kétségtelen, hogy a dzsentroid öngyilkosjelölt tökösebb, mint Orbán mamelukjainak többsége, és nem igazán fékezi a nyelvét, ha valamelyik kollégájával nézeteltérése támad. Ez persze idegesíti a Család veteránjait, akik már hozzászoktak ahhoz a kényelmes állapothoz, hogyha böffentettek egyet, akkor az engedelmes csicskások a baksis reményében úgy emelgették a kezüket az Országházban, mint elkeseredett német katonák Paulus hadseregében, Sztálingrádnál. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére – énekelgetik reggelente a borotválkozó tükör előtt, melybe bátran, emelt fővel néznek, és egyikük se kap hányingert a saját látványától, […]

 (No igen, ez lehet/ne/ ma, Magyarország mottója)    Ezt kellene kitűzni a zászlóinkra. Csak azért, hogy jól megjegyezzük, egy életre. Orbán jól megfizetett pribékjei nem fáradnak. Agyalnak és ötletelnek. Mindezt úgy, hogy lehetőleg a „csalárd-CSALÁD”, Döbrögi kiterjedt rokonsága, bratyeszainak, üdvöskéinek érdekei ne sérüljenek. A legújabb népnyúzó ötleteiket itt alább olvashatjuk, az erről szóló írás, a Stop-ban jelent meg. No csak volna egy kérdésem, amit Lázár és Döbrögi egyéb bratyeszai eltapsolnak, azt miért a legszerencsétlenebbeknek kell(ene) megfizetniük? Mit is ígért a Fityesz kormány? No persze, kormányra kerülésük ELŐTT. Munkát, kenyeret, biztonságot. UTÁNA mi is történt? Meg- és beszervezik, tervezik azt, hogy az ipim-apamoknak, […]

A demokrácia nem egy alanyi jog, hanem egy érték amiért naponta harcolnunk kell – akkor is ha csak szerény lehetőségeink szerint járulnak hozzá ehhez a küzdelemhez. A demokratikus értékek még Kanadában is védelemre szorulnak. Ez volt az átívelő üzenete annak a megemlékezésnek, amelyet az Ottawai Magyar Fórum rendezett a Beechwood Nemzeti Sírkertben 2015. október 25-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából. A Beechwood temetőben 1960-ban állítottak fel helyi magyarok egy szerény emlékművet a szabadságharcosok emlékére és itt került sor az Ottawai Magyar Fórum első nyilvános rendezvényére. Petényi Judit, a CHIN rádió heti magyar adásának főszerkesztője nyitotta meg a […]

Korábbi írásaim közt volt olyan, ami az iszlámot próbálta meg kicsit más színben feltüntetni, mint ahogy azt a mainsteam gyűlöletkampány a menekültekkel kapcsolatban bemosta az emberek agyába. Akkor hirtelen muszlimbarát lettem. Később közöltem egy nem teljesen muzulmánbarát írásocskát, akkor meg többen keltek a védelmükre. A harmadik következményeként még most sem tudom, miért nincsenek muzulmánok Japánban, minden esetre úgy tűnik, megint változott a szél. Lássuk, mai dolgozatom – ami, nem tagadom, megint egy szélhordta levelecske eredménye –  milyen hírbe fog hozni? A hittel és az agymosással is lehet hódítani, és netán „háborút” nyerni , lásd a mai folyamatokat! Végül is Orbán folyamatosan […]

A mi csodarabbinknak már majdnem elfogytak a libái. Különben is, azt észlelte magán, hogy napról-napra növekszik, és amikor már felérte sámli és ágaskodás nélkül az asztalt, koncepciót váltott. El ezekkel a provinciális, kispályás ügyekkel, ha már Magyarország képtelen hozzánk nőni, mint Rogánhoz lakása, hát tegyük le ezt a nyűgöt és forduljunk Európa felé – megfelelő embert a megfelelő helyre. Hogy a hely foglalt? Annál rosszabb neki, de mindenkinek be kell látnia, hogy a követelésnek igazsága vagyon – márpedig az ember a magyarban a férfit jelenti, és aki csak nő, az nem ember – némber -, egy asszonyi állat. Ez abból […]

Az előző, pedagógiai tárgyú írásban már szóba került, az iskolai számonkérés. Ha pedig az iskolai visszatekintéseknél tartunk, akkor a szám kéréseket is érinti a tanár, illetve az iskola szerepe. Ez már csak azért is érdekes lehet, mert az iskola szerepe, és ebből fakadó lehetőségeinek számba vétele határozhatja meg, hogy mit kérhetünk számon az iskolától. A gondolat különben egy „magánbeszélgetésben” merült fel, melyben az idézőjelet az indokolja, hogy a közösségi portálok kérdésesen tekinthetők magánnak, és az ott folyó polemizálások beszélgetésnek. De ez egy másik, különben nem kevésbé érdekes, történet. Az iskolák szerepén való elgondolkodás alapjait illetően ismét csak a múltból kotornék […]

Elhunyt Kun István. Olyan keveset tudunk róla, hogy a neve mellett nem szerepel a születési éve sem. Valamikor a harmincas évek végén születhetett, a hatvanas években végzett Gödöllőn, majd termelőszövetkezeti elnök volt. Jómagam is csak pár éve ismertem meg a nevét szelíd hangvételű, ám keményen következetes írásaiból. A Népszava, az Élet és Irodalom mellett párszor itt is lehetett olvasni cikkeit, amelyekben mindig a magyar földért, a magyar vidékért emelte föl a szavát. Nem csapkodta a szónoki pulpitusokat ripacskodva „magyar földünk” védelmében, nem szalonnázott a Hősök terei kempingezés idején a traktorok üléseiben – csak világos, tiszta szavakkal érvelt a mezőgazdaság fejlesztése […]

Augusztus végén, illetve szeptember elején Izraelben jártam. Utazásom fő motivációja az volt, hogy apám 85 éves unókatestvérét látogassam meg, aki már több mint 40 éve Izraelben él. Ő volt az egyetlen a családunkban aki nyiltan beszélt a Holokausztról, rokonaink üldözéséről, a megkülönböztetéséről és a zsidó identitásról. Borsai Endre Kolozsváron élte túl a Vészkorszakot, édesapját viszont elhurcolták és megölték. Endre erdélyi magyarnak érezte és vallotta magát, gyerekként cserkész egyenrúhájára – a magyar címer mellé – varrta rá a sárga csillagot, amikor ennek hordása kötelezővé vált Kolozsváron. Hetven év távlatából Endre nem csak a Holokausztól mesélt nekem, hanem saját változó identitásáról, illetve […]