A kérdés nyilvánvaló, és „igent” mondani rá könnyű. Annyira, hogy egy fejvadászt megkérdezve szinte biztosan ezt a választ fogjuk hallani. De egy munkahelyi vezetőt, cégtulajdonost megkérdezve sem fogunk más választ kapni. Nem véletlenül. Nem is csak az elvárt válasz miatt. Mert tényleg igaz a válasz, csak a munkát végzők számára nem okvetlenül az a jó csapat, mint a tulajdonosnak. Tulajdonosi, illetve cégvezetői szempontból nyilvánvalóan az a jó csapat, ami elég jó az adott feladat piacképes elvégzéséhez, és ugyanakkor kézben tartható és irányítható. Tehát nem csak a termelés szempontjából hatékony, hanem a vezetés számára is kézben tartható. S az utóbbi igaz […]

John Cariani kortárs amerikai szerző drámája, az Isten háta mögött a szerelem utáni hajsza különböző aspektusait vázolja fel. A darab egy észak-amerikai kisvárosban játszódik egy hideg téli éjszakán, amikor csak a szerelem melegítheti fel az embert, azonban az érzelmek kimondása és törékenysége, az egymás felé tapogatózás és a beteljesülés mulandósága suta helyzeteket idéznek elő, amelyben a felek mintha az első szerelem félénkségét élnék újra át. A variációk sorozata szinte breviárium-szerűen veszi számba, hogyan alakul két ember kapcsolata, hogyan közelednek és távolodnak, majd közelednek újra egymás felé. Mindegyik jelenet egyfajta tangó, amelyben a szereplők a szerelem elhamvadásának és újjászületésének körforgását járják el. […]

A négy részes sorozat utolsó részét olvashatják. Három válaszom is van: 1. Miért ne? 2. Lényegében ezt a témát érintettem már. 3. Minden csoportosítás – legyen a korábban érintett baloldaliság, konzervativizmus, liberalizmus – csak elnagyolt, hiszen az egyes csoportokon belül meglehetősen széles spektrumról van szó. Azt hiszem, ez különösen igaz a zöldekre – erről a 2. pontban idézett könyvből is sokat megtudhatunk. Vannak un. „mélyökológusok”, akik akár az embert is feláldoznák a környezetért, s olyanok is, akik a természet, gazdaság, környezet egyensúlyát akarják megteremteni. Ez utóbbival nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen magam is „közjó”-ként a hosszú távon is fenntartható gazdaság, […]

Ma került fel a KMTV YouTube oldalára egy korábbi beszélgetés amit Maros Zoltán, a Kanadai Magyar Televízió (KMTV) producere készített velem tavaly. A felvételen először az ottawai St. Joseph’s egyházközségől, illetve annak népkonyhájáról és női menhelyéről beszélgetek. 2012 óta vagyok az 1856-ban alapított belvárosi egyházközség igazgatója, ami annyit jelent, hogy én felügyelem szervezetünk több mint 20 alkalmazottját, annak programjait és én képviselem az egyházközséget mind az önkormányzat, a civil szféra és az egyházmegye felé. Az egyházközségben történetesen erős a szolidaritás és a szociális igazságosság elve: a menhelyen és népkonyhán kívül, működik nálunk egy meleg jogok mellett fellépő egyesület (amely az […]

A nagybeteg úgy nyilatkozott, hogy ez lesz a legnagyobb sportesemény, amelyet az ország valaha rendezett, sőt a látogatók száma alapján kiderülhet, hogy minden tekintetben a legnagyobb esemény, amelyet valaha rendezett Magyarország. És akkor ő lesz a legnagyobb magyar, Széchenyi mehet a levesbe. A vb ügye tehát túlmutat a sporton, ezért is van az, hogy függetlenül attól, hogy „valaki úszik-e vagy sem, kedveli-e a sportolókat és a sportot vagy sem, támogatja-e a kormányt abban az elkötelezett sportpolitikában, amit folytatunk vagy sem”, az egész ország a rendezvény mögött áll – tudósít az örömhírről a Telesport. Nos, hát én nem állok a kormány […]

A korábbi hasonló módon írtakhoz – a konzervatívokról és a baloldaliakról – hasonlóan a cikkíró nem -izmusról ír, hanem néhány tapasztalatról. Nagyon helyesen, a liberálisok alapelve a szabadság, abból indulnak ki, hogy csak a szuverén egyének által demokratikusan kialakított normák, etikai alapelvek irányíthatják a közösségeket. Ugyanakkor nagyon sokan ezt meglehetősen mereven értelmezik, s a racionalitás alapjáról indulva képesek lebecsülni a szoci-kulturális tényezőket. Kis János írja: „Egy adott népesség jellegzetes értékei és attitűdjei nem alkotnak zárt egészet; nem olyanok, mint valami axiomatikus elmélet.” Miközben ez az állítás rövid távon (hiszen ez időben alakítható, változtatható) téves, mert ha nem is „zárt egész”, […]

Kétségtelenül elegánsabb lenne, ha – mondjuk – kávézaccból, vagy égetett marhalapockából jósolna, de az egyéniségéhez jobban illik a haruspexi nyersanyag. Mert hát, kétségtelenül jóstehetség kell ahhoz, hogy valaki február 25-én előre lássa, hogy bizony, márciusban brókercégek fognak bedőlni, ennek okán utasítsa az oda deponált közpénzek kivonását. Rendben, tételezzük fel, hogy a Nemzet Esze valóban a jövőbe látott, miért is ne, állítólag pár lépést már meg is tud tenni vízen járva, de még akkor is marad a kérdés: honnan a francból tudta a Nagy Kormányos, hogy közpénzek fialnak jó kis százalékokat a brókereknél? Mert hát, az ilyesmi mintha törvény ellenes lenne, […]

Orbán Viktorról továbbra sem lehet tudni, hogy hol vannak a leletei, és a beszédírói sem biztosan tartanak ki a végsőkig. A bukás jelei egy ideje azért rajzolódnak. A legbiztosabb előrejelzés mégis az, amikor a elkezdődik a vezér-lét végfázisa. Paranoid szakítás a korábbi haverokkal, és a parafaemberek elúszása a pocsolya kevésbé zavaros területeire. Az előbbi szép, és agyontárgyalt példája volt a szakítás Simicska Lajossal. Annyira demonstratív módon megszervezve, hogy nehéz szabadulni a színpadi játék gondolatától. Attól, hogy jól megkoreografált pávatánclépést adott elő a kollegista önképzőkör. Ugyanakkor van abban is logika, hogy függetlenül a racionalitásoktól a vezér már odáig jutott, hogy senkit […]

Folytatjuk minisorozatunkat. Ebben a részben a konzervatívokról esik szó. Ha konzervativizmusról hallok konzervatív embereket, akkor olyasmit, hogy az nem világnézet, nem ideológia – inkább egyfajta mentalitás, gondolkodásmód. Előéletem miatt is, bevallom, előítéletes vagyok, mert számomra az „Isten, Haza, Család” ugrik be elsőre. Mert a hívőkkel semmi bajom – de azzal igen, ha egyházi, vallási alapú államot akar valaki, lenyomva a többi ideológiát. Hazafinak tartom magam – de károsnak az egymásnak feszülő nacionalizmusokat. Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha az alakuló Polgári Konzervatív Párt kérdéseire válaszolok. Egyetértesz ezek többségével? 1. A szabadságot inkább az értékteremtésre való lehetőségként éled meg, nem a […]

2015. április 18-án, az ottawai könyvtár Beaverbrook fiókjában mutatja be Kathy Clark kanadai magyar író The Choice (A választás) című angol nyelvű gyerekkönyvét. A narratíva mélyen személyes, hiszen a könyvet Kathy Clark édesapjának II. Világháborús tapasztalatai inspirálták. Kathy Clarke 1953-ban született Budapesten. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szülei külföldre menekültek, a két és fél éves Kathy nagyszüleihez került. Hét évig kellett várnia, mire végül Kanadába emigrálhatott és ismét láthatta szüleit. Első gyermekkönyve – Whisper in my Heart – az emigráns élet nehézségeit mutatja be fiatal olvasóknak és szintén személyes tapasztalataira épül. Második könyve – Guardian Angel House – a Holokausztot […]

Író olvasó találkozón voltam a Művelődési ház könyvtárában. Péterfy Gergely, József Attila díjas íróval beszélgetett Kende Tamás, a Kitömött barbár című regényének kapcsán. A rendkívül jó hangulatú beszélgetés után azt is adhattam volna írásom címének, mintegy összefoglalásként: „Miért olvassuk el feltétlenül Péterfy Gergely: Kitömött barbár című, új, Aegon díjas könyvét?” Rendhagyó módon írásom egyáltalán nem a regényről fog szólni, hiszen nem volt szerencsém még elolvasni, de természetesen „készültem” és igyekeztem megkeresni több interjút és ismertetőt, ezért kötött le annyira a beszélgetés. Péterfy Gergely ízig-vérig mai modern író, közvetlenül, kendőzetlenül vallott önmagáról, az írásról, a regény keletkezésének történetéről. Hétköznapi beszédstílusban adta […]

Új, négy részes minisorozatot indítunk „Miért nem lehetek jó” címmel, baloldali, liberális, konzervatív és zöld világnézettel a célpontban. Természetesen lesz benne nem tetsző érvelés, és olyan is, ami tetszik. Hiába, a világnézetek már csak ilyenek. A legkönnyebben baloldali lehetnék – ugyanis annak születtem, a tízóraim mellé csomagolták a világnézetemet is. Meghatározó kisgyerekkori éveimben tisztes szegénységben éltem, mint oly sokan az ötvenes évek végén: amikor zsír helyett Liga margarin jutott a kenyerünkre, már ünnepnapnak éreztük. 18 évesen léptem be a pártba, mai fejemmel úgy mondanám, hogy vulgár-marxizmuson alapuló naiv kommunistaként. Nem azért, mintha azt hittem volna, hogy ez egy tökéletes világ […]

Hát akkor megyünk a keresztesháborúba. Kicsit anakronisztikus ügy, de mit tegyünk, ez olyan, mint a hasmenés: ha menni kell, hát menni kell… Nem is fájna ez nekem különösebben, hiszen ez beleillik vastagon a Vezér külpolitikai bénázásainak sorába, és teljességgel elfogadható lenne, ha a Fidesz a kétharmadot a Jobbik sorainak megbontásával érte volna el, de nem ez történt. És ez az én nagy csalódásom. A kétharmad ugyanis úgy jött össze, hogy Orbánnal együtt szavazott a Demokratikus Koalíció két, és a mára már gyakorlatilag nem létező Együtt egyszem árva politikusa, Szelényi Zsuzsanna. Lehangoló. Nem, nem a tapolcai választás a lehangoló, ott ugyanis […]

Talán itt volna az ideje, hogy a legutóbbi fiaskó után – és a legközelebbi előtt – gondoljuk végig, mi, hogyan történt az elmúlt negyedszázadban. Meg az azt megelőző 30 évben, elsősorban baloldali és liberális nézőpontból. Christopher Adam azt írja egy kommentben, hogy a baloldalnak van támogatottsága a magyar társadalomban, hiszen háromszor is szocialista-szabadelvű kormány kapott többséget. Én egy kicsit másképp látom. Ennek magyarázatához vissza kell mennünk az időben legalább 45 évet. A XX. században a magyar társadalom gyors egymásutánban két kemény, represszív korszakot élt meg és át, nem függetlenül a nemzetközi helyzettől 1920 és 1945 között, majd 1948 és 1962 […]

Olvasom a legújabb orbáni szövegelésről az MTI-közlemény alapján készült tudósítást és könnybe vagyok lábadva a meghatottságtól. Sőt! A meghetetségtől is. Mert, hogy hetedíziglen is megszívja az ország azt, ha Orbán egyszer nagyot mer valamiről álmodni, az biztos. Az egriek helyében már most kezdenék pánikba esni. Gyakorlásként. Mert azt mondta a mi dolgozó népünk nagy vezére, a mi nagyszerű géniuszunk, és minden bölcsességünk kútforrása, hogy kétféle magyar város van. Nyilván, mert kettőig még megy a számolás. Legyógyszerezve is. A kétféle város egyike az, amit el lehet érni autópályán vagy esetleg autóúton, a többit nem. S mert legutóbb autópályát ígért Egernek, nyilván […]