„Mi magyarok idegenek vagyunk az EU-ban. Amikor Brüsszelbe utazunk, ott nincsenek rokonaink. De amikor Kazahsztánba jövünk, hozzánk közel álló embereket találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.” Ezt mondta Orbán Viktor a minap Kazahsztánban. Lelke rajta. Nyilván azért mondta ezt, mert így gondolja. Vagy azért, mert nem így gondolja, de azt gondolta, hogy ezt kell mondania. Orbán ugyanis már régen nem azt mondja, amit gondol, hanem azt, amiről azt gondolja, hogy hasznot hoz neki. Itthon és külföldön. Nem új dolog, hogy a miniszterelnök mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne. Lehet ezen […]

Repülőtér már van, ha pucolni kell, hát ott a felszállópálya, a család belefér a svájci lajstromozású, kétmotoros Cessnába, nem nagyon propagáljuk, mert mindenki halálra röhögné magát, de titkolni sem lehet. Viszont az embernek, ha miniszterelnök, akkor sok a jóbarátja, Besenyei Péter például szívesen a nevére vette a repülőteret, habár gyakorolni azért Tököl felett szokott. Racionális oka van ennek, mert bár a műrepülő világbajnok nem szédülékeny típus, mégis, mikor egyszer megpróbált lenézni a Puskás Akadémiára, sugárban hányt – hát kell ez neki? Az csak a baj a jó barátokkal, hogy bukás esetén könnyen előfordulhat, hogy felszálláskor még mosolyognak és zászlócskákkal integetnek, […]

Érdekes ez a rokonság-dolog. Azt mondják az okosok, hogy a barátaidat megválogathatod, a rokonaidat nem. Erre ezer és ezer ember fog boldogan bólogatni, merthogy nagy igazságot fogalmazott meg a veretes közhely kiötlője, felmentést keresve valószínűleg valamilyen nagy égése alkalmából Például, amikor a nagybácsi fényes nappal belekakilt a Fő tér szökőkútjának medencéjébe, miközben érzelmes dalokat zengett a kút közepén álló, dúskeblű bronz-sellőnek, majd a rendőrtől elkérte a jegyzetfüzetét, és dúltan hiányolta a lapokról a perforációt… Nemzetek esetében még nehezebb a rokonság kérdése, mert sokszor még a testvérnépek is összeverekednek, mint most legutóbb a kisoroszok a nagyoroszokkal, még szerencse, hogy a fehéroroszok […]

Stefan Stefanovics a kutyákkal, erdőileg. Mert az van neki a közelben. Akác, némi fenyővel elegyes, a szélibe némi tölgyes, nyáras, de azért mégiscsak erdő. A kutyák meg kettő. Egy a Rumli, a nagy mafla, az identitást tévesztett – ugyanis ujfunlandi létére utálja a vizet, legalábbis azt, ami a slagból frecskendül reája – meg a szomszéd keveréke, a Picó, akinek a súlypontemelkedése a NHL bármelyik zsákoló bubusáét meghaladja, lévén, mikor Rumlival Stefan Stefanovics kivonul kutyasétálni, ő a kapujukmegett min. 100 cm-re ugrik fel helyből, annyira örül Stefan Stefanovicséknak, mert tudja, hogy árkon-bokron következik. Fifi a téli hónapokban Stefan Stefanovics élete jobbik […]

1944. november 10. Budapesten megszűnt a polgári forgalom a közutakon. Az autótaxikat a honvédség átvette saját állományába. Kemény Gábor tájékoztatta a semleges államok, a Vatikán és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit a menlevéllel rendelkező zsidóknak védett házakba való költöztetésére vonatkozó döntésről. Maximilian Jäger svájci követ elhagyta Magyarországot. Megkezdődött az olasz frontról tartalékba vont, és Bécsben állomásoztatott 44. Hoch-und Deutschmeister gyaloghadosztály első szállítmányainak beérkezése a Dunántúlra. 1944. november 11. Megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezérkara, Kiss János ny. altábornagy vezetésével. A Budapestet keletről körülvevő Attila-vonal sáncain már 28.000 ember dolgozott. 1944. november 12. Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes aláírásával kiadták a […]

Van ezekben a fiúkban valami bájos gyermetegség, valami örök játékosság, mintha soha nem lennének képesek kinőni a kiskamasz-állapotból. Az Alkotmányvédelmi Hivatal Főigazgatójának, Göbölös Lászlónak leváltása kapcsán jutott ez eszembe. Az eset szép példája annak, hogy a Farkincás Félgén és bandája nem képes ellenállni a késztetésnek, és állandóan piszkálja, izgatja a titkosszolgálatokat – most éppen az Alkotmányvédelmi Hivatalt. A Hivatal pedig a magyar abszurd megtestesülése: egy olyan intézmény, mely a nemlétező, így senki által nem támadott Alkotmányt védi azok irányításával, akik azt megsemmisítették. Ha jól belegondolunk, lehet, hogy áldott emlékű Mattyasovszky Jenőnek köszönhetjük a buzgalmukat, – túl sok Hód könyvet olvastak, […]

Keményen dolgozó kormányunk segítségével sikerült kideríteni, hogy a brókerbotrányok valódi okozói is a szocialisták voltak! Összegyűjtöttük azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján kétség sem férhet az álruhás pufajkások, az MSZP-Bajnai-Gyurcsány-tengely bűnösségét illetően. Teljesen egyértelmű, hogy Tarsoly Csaba valójában Gyurcsány Ferenc kottájából játszik, sőt, igazából a Quaestor elnöke már évtizedek óta a Demokratikus Koalíció vezetőjének a tarsolyában van. A balliberálisok mindent előre elterveztek, azonban nagyon könnyű átlátni a szitájukon: Tarsoly Csaba ugyanis valójában az Ő emberük. A Quaestor újdonsült vezetője 2010 után a felvizezett, hosszúlépéses formájú kommunistáktól azt a feladatot kapta, hogy kettős ügynökként épüljön be a Fidesz belső hatalmi körébe, majd […]

Elhunyt Kosaras Mira, akinek néhai élettársa – Kosaras Pufi – alapította és szerkesztette hosszú éveken keresztül a Magyar Képek c. heti közösségi tévé műsort Torontóban. Korábban Kosaras Pufi a Menora Egyenlőség c. lapot  szerkesztette, mielőtt az észak-amerikai magyar zsidóság nyomtatott lapja megszűnt 2009-ben. Kosaras Mira ingatlanügynökként dolgozott hosszú éveken keresztül Kanada legnépesebb városában. 2015. március 29-én hunyt el. Mira (született Kivovics) több mint egy évig küzdött rákos daganattal. Budapesten született 1947-ben, édesapja Kivovics Ferenc, édesanyja Kronberger Margit. 1979-ben emigrált Kanadába. Két gyereke született: Lajos Balázs és Gombás Rita. Gyászolják még unokái: Sydney, Nathan és Mia, valamint testvére, Judith Brooks. Temetése szerdán, április […]

Jó néhány kanadai barátomnak mondtam, hogy jelenleg Budapest legfontosabb emlékműve nem egy gigantikus lóháton ülő 19. századi hős, nem valamilyen heroikus, mély áhitatot érdemlő bronz király. Hanem sokkal inkább egy dinamikus, alulről felfelé épülő és naponta változó élő emlékmű Budapest szívében  – a Szabadság téren – mely a nehéz, értelemszerűen fájdalmas, őszinte de alapvetően elkerülhetetlen önreflexióra biztatja a magyar társadalmat. Az Eleven emlékműről van szó, mely immár egy éve került a Szabadság térre, hogy tükröt állítson az Orbán rendszer által ehelyezett torz monstrum elé, melyet „Német megszállási emlékműnek” hív a hatalom. 2015 március 19-én – az 1944-es német megszállás 71. […]

Stefan Stefanovics azt már nagyjából megszokta, hogy mindenféle négylábúak őt választják csavargásuk végpontjául. Azt is megszokta, hogy az utcavégi szomszéd német juhász keverék szukája megtanult három lábon pisilni, és minden tüzelési évadjában ezt rendszeresen bemutatja Stefan Stefanovics kerítésén, Rumlit kihívandó. Ami azt illeti, Stefan Stefanovics meg is érti a szukát: Rumli igencsak szemre való eb. Az azonban számára is újdonság, hogy az alsó telekszomszéd Liza kutyája – aki a Bubuka névre is hallgat, nem mellesleg shar pei szuka – két napi kihelyezés után kiásta magát a kerítés alatt, és kora reggel bejelentkezett a kiskapunál, hogy akkor ő most Stefan Stefanovicséknál […]

1944. október 17. Eichmann visszatért Budapestre, hogy megszervezze a fővárosban élő kb. 250 ezer zsidó deportálását. Előtte Endre László Magyarország nyugati határán fekvő velemi birtokán húzódott meg a nyilas puccsig. Szálasi megtartotta kormánya első miniszter-tanács ülését, majd Kemény Gábor külügyminiszterrel Veesenmayerhez ment. Megkapta tőle a miniszterelnöki kinevezéséről szóló okmányt, beszámolt az addigiakról és átvette a német követeléseket. Szálasi vállalta a háborús terhek fokozását, az ország háborús hozzájárulását 200-ról 300 millió pengőre emelte. Vidéken pedig kampányt kellett indítani a bujkáló és korábban védett zsidók kézre kerítésére. Kinevezték Ferenczy László csendőr alezredest a magyar zsidótlanítási különítmény parancsnokává. A szovjet csapatok bevonultak Nagybányára. […]

Oszlassunk! Nem tömeget, hanem hóhányókat. Ezúttal a Parlamentben. Mondta Szabó Tímea. Az ellenzék nevében. Éljen! Virágozzék! Ja bocs! Az más. Oszlassunk! Csak tudnám minek. Pedig de szép lenne. De csak lenne. Ha az a lenne ott nem lenne. Ja bocs! A „volna”. Vagy inkább a Vona. Mert azért az sem ártana, hogy egy-egy ilyen szépen felfújtan is hámozott léggömböt először megnézne az, aki fújja. A magáét. Még akkor is, ha ellenzéki. Sőt! Leginkább akkor. Az országgyűlés feloszlatása szép idea. Ha valamiért megteszik akkor az leginkább azért lesz, hogy a magát demokratikusnak kinevezett ellenzék alól a maradék szőnyegfoszlányokat is kirángassák. Ha […]

Hát, becsukták Tarsolyt. Ami azt illeti, nem kapkodták el a dolgot, de ezen nincs mit csodálkozni, ilyen ez a mai szép új világ. A Quaestor botránya a világ minden táján azzal járna, hogy menniük kellene a felelősöknek, kezdve a Kuszaszeművel, folytatva az Számvevőszék elnökével, a kormányszóvivővel, a Legfőbb Ügyésszel, a Rendőrség Országos Parancsnokával, befejezésül pedig a miniszterelnöknek minimálisan is bizalmi szavazást kellene kérnie maga ellen. De ez nem a világ minden tája, ez Magyarország, ahonnan most éppen népes delegáció indul Kazahsztánba, élén szeretett Vezérünkkel, kinek csapkodó farkincája mögött ott üget majd a felcsúti gázszerelő a feleségével. De így is van […]

Eszméletlen bukás. Pontosan ezekkel a szavakkal írta le Lapohos Tibor, az Ottawai Magyar Ház (OMH) elnöke a szervezet tavalyi tevékenységét, a 2015 március 29-én tartott közgyűlésen. A közgyűlés elején még erősen úgy tűnt, hogy az OMH lehúzhatja a rolót, mivel egyetlen tag sem lépett elő azzal a szándékkal, hogy indul valamelyik elnökségi posztért, így reális volt a veszély, hogy vezetők nélkül marad a ház. Az OMH-hoz érve, mindkét ajtóra kiragasztott magyar és angol nyelvű felhívásban tájékoztatták vészjóslóan a tagokat arról, hogy az utolsó utáni órában van a ház. Lapohos Tibor elmondta, hogy jelenleg összesen 171 aktív tagja van az OMH-nak. […]

Reggel van. Vagy valami ilyesmi. A kutya kaparja az ajtót, be akar jönni. Hajnali hatkor, időzítetten. Hülye ez? Mi van itt bent, ami ott kint nincs? Affrancba. Kuss legyen! De nincs kuss, csak kaparja! A kicsi meg, belülről, rákontráz. Az meg kívülről: kaparja! Affrancba. Nincs mese, fel kell kelni! Stefan Sefanovics kilógatja a lábát az ágyon kívülre, ettől mindjárt bele üt az érzület: nobozmeg, csak ne ilyen hevesen! A vérnyomása ugyanis, meg a dereka. Előbbire van gyógyszere, utóbbi meg nem igazán jól viseli a hirtelen csavaró mozdulatokat. Sőn langzam, nix ugribugri, jut eszébe az aranycsapat egyik játékosának örökbecsű mondata. Majd […]