Próbáltam, de nem megy. Mármint megállni azt, hogy a nemzeti besúgás-kampány kapcsán ne mondjak semmit. Mert ki tudja, ki olvassa. Nem igaz? Tehát induljunk ki abból, hogy ifjan amatőrnek tűnő besúgóink hajnalpír-ártatlanságúak. Megilleti őket is az ártatlanság vélelme. Még akkor is, ha például a Fidelitas felnőtt-pártjának vezetője, a brókerügyben, előbb emlegetett bilincskattintást, mintsem az megtörtént volna. Az ifjak tehát ártatlanok. Véljük őket annak. Annyira ártatlanok, hogy a történelemkönyvek elolvasásával sem vádolom meg őket. Kár is lenne. Nyilvánvalóan csak azért tartják a könyvespolcon, mert jól megy a tapétához. Ahhoz a szép narancssárga színűhöz, amelyet csak olykor szakít meg Orbán Viktor markáns […]

Hát, most akkor végre ott van, ahova való. Besorolt szépen Pozsgay és Szűrös mellé, szépen mutatnak majd egymás mellett ejakuláció idején a háttérben… Ja, igen, akkor, amikor némi lihegés kíséretében a szónoki pulpitusra fröccsen az anyag. Szánalmas pályafutás az övé, pedig lehetett volna valaki is, – hogy senki lett, azt jórészt magának köszönheti. Az MSZP politikusának, emellett felettébb sokra is tartotta magát, tipikusan ő volt az az álomüzlet, akit meg kellett volna venni annyiért, amennyit ért és eladni annyiért, amennyire tartotta magát. Nem rovom fel neki, hiszen az embernek legyen ambíciója, márpedig neki aztán volt. És voltak támogatói is, akik a szocialisták […]

1944. május 11. Szálasi Ferenc egyórás beszélgetést folytatott Sztójay Döme miniszterelnökkel. Tájékoztatta a Horthy Miklósnál történt kihallgatásáról, belpolitikai elképzeléseiről, a választások kiírásának vagy szakértői kormány létrehozásának szükségességéről, külpolitikai elképzeléseiről.. 1944. május 11. Szabolcs vármegye alispánja jelentette a közigazgatási bizottságnak, hogy a vármegyében található összes zsidó Nyíregyházán és Kisvárdán van, a gettókban, előbbi helyen létszámuk 16.606 fő, utóbbi helyen 6.932. 1944. május 11. A Magyarországi Zsidók Lapja a Zsidó Tanács szertartási ügyosztálya és anyakönyvi hivatala statisztikáit közölte. 1944. január 1. és március 17. között csak 176-an keresztelkedtek ki, míg március 20. és május 5. között 1072-en. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a német megszállás első […]

1944. április 21. A minisztertanács tárgyalt a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának megszüntetéséről.  A „kizárólag izraelita hitfelekezeti célokat szolgáló” cégek, üzemek, intézmények, közintézmények kivételével, az összes egyéb helyen az értelmiségi állást betöltő zsidók 25%-át 1944.04.30-ig, további 25%-át 1944. május 31-ig, a fennmaradó 50%-ot pedig legkésőbb 1944.09.30-ig el kellett bocsátani. 1944. április 21. Sík Sándor a Pozsonyi úti lakásban meglátogatta és meggyóntatta Radnóti Miklóst. 1944. április 22. Szentkúton együtt vacsorázott Winkelmann SS-tábornok, Adolf Eichmann SS-alezredes és néhány beosztottjuk, valamint Jaross Andor magyar királyi belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkár. Ekkor született meg a magyar zsidóság teljes deportálásáról szóló végső döntés. […]

   Lelkes politikai akcionisták maroknyi csapata lezárta ma a Lánchidat, közel egy órán keresztül minden reakció és a rokonszenv legkisebb jele nélkül kerülte ki őket az apatikus közlekedők sokasága.    A hídzár egyébként az Alkotmánybíróság ellehetetlenítése, a kormányzat legutóbbi intézkedései és egy korábbi tüntetésük megakadályozása miatt történt,. Mindenki tette a dolgát, tüntető is, rendőr is, semmi személyes, csak a munkájukat végezték… Tulajdonképpen lehangoló ez a dolog, de persze – az összes többi hasonlóval együtt – elgondolkodásra kellene, hogy késztesse a demokratikus politikusokat, de az őket támogató tömegeket is.    Olyan ez, mint mikor az artista gyakorol és ötszázhetvenkettedszer csinálja meg […]

A hócipőm van már tele a mindenoldali siránkozásokkal, hogy „az iskola nem politizálásra való”, a „diákoknak nem kellene politizálniuk”, meg a hasonló bornírt marhaságokkal. Főként, hogy ugyanezekből a szájakból hallhatjuk azt a szívfájdalmat is, hogy „a fiatalokat nem érdekli a politika”. Pedig éppen azért lehet „autista” Magyarországról beszélni, beadni minden silány közhelyet a választóknak, mert fiatalon nem ismerhetik meg a politika eszközeit, struktúráját. Nem csoda, ha aztán összekeverik az állampolgári jogot a minden ellen vagdalkozás jogával, a demokráciát a többség uralmával. Ahogyan azt a kdnp-s Rubovszky képviselő büszkén a szemünkbe vágta, bizonyítván, hogy ő aztán megtanulta a lenini demokrácia-ismérveket. Igenis, […]

Az elmúlt hétvégén tartotta a Balpárt II. tisztújító kongresszusát Budapesten. Éppen egy másik rendezvényről siettem a VIII. kerületi helyszínre, öltönyben és nyakkendőbe öltözve. Kicsit úgy festhettem, mint egy vadkapitalista bankár, ami nem feltétlenül a legjobb imázs, ha valaki éppen egy radikálbaloldali párt rendezvényén kíván résztvenni. De ebből nem keletkezett semmi gond és már az első percekben feltűnt, hogy vitákra, eltérő véleményekre és párbeszédre nyitatottságot mutat a Balpárt, melynek deklarált célja, egy „szociális köztársaság,” megalapítása. Szerintük az 1989-es rendszerváltás idején „egy torz, feudális, a közvagyon magánosítására épülő, szélsőségesen kapitalista modell épült fel Magyarországon.” A Balpárt – talán nem meglepő módon – […]

Szenvedünk itt a nevetséges, pitiáner kis problémáinkkal, hadakozunk egymással, nemzeti a libsivel és viszont, miközben az ország megválasztott vezetői a nép csendes egyetértésével, de legalábbis csendes beletörődésével lopják az ország vagyonát. És hogy ennek ne legyen akadálya, hát nyalintanak egyet az USA hátsóján – száz katonát küldenek Irakba, egyik sem az ő gyerekük, pedig Gazsi már délceg… Olyanok vagyunk, mint a vakegerek, egyszerűen nem látjuk, hogy a világ rohan a III. Világháború felé, amiből kimaradni annyi az esélyünk, mint Szálasinak volt a főtárgyaláson. Mi meg itt jól elvagyunk, és Pakson vitatkozunk, pedig igen hamar megtörténhet, hogy megismerjük a hőtermelésnek egy […]

Új sorozatot indítunk a 71 évvel ezelőtt történtek apropójából. Szándékaink szerint részletes, kronológikus áttekintése lesz azoknak a szégyenteljes napoknak, amiért a magyar nemzet mind a mai napig nem vállalt felelősséget, mi több, nem is nézett szembe vele. 1944. március 19. Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépték át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutottak Budapestre. Horthy Miklós és Adolf Hitler  előző esti találkozóján kormányzó beleegyezett Magyarország megszállásába, és elhatározta, nem mond le kormányzói tisztségéről. Kállay Miklós miniszterelnök beadta lemondását. 1944. március 19.Ezen a napon A Gestapo és a Biztonsági Szolgálat (SD) kész listák alapján megkezdte a németellenes politikusok, újságírók […]

Szerdán folytatódik az egyeztetés az országos tüntetésekről a pártok között, és közben mozgolódom civil vonalon is. Megjött viszont az LMP válasza, ők nem működnek együtt a „végletekig lejáratódott, korrupt politikai elittel”. Mármint most, amikor felkérem őket én. Ugyanis az V. kerületben mégiscsak megteszik. Ezért visszakérdeztem, hogyan lehet, hogy a Fidesszel alkuban, az elveikkel szemben megszavazzák az aránytalanságokat is a politikai képviseletben, beülnek bizottságokba képviselőik és delegáltjaik pénzért. Tényleg kíváncsi vagyok mitől más az az együttműködés attól, amire én kértem őket. Ha érdekel valakit részletesen, alább a teljes levél. Az alatt pedig amire ez válaszként született. — Tisztelt Szél Bernadett és […]

Maximilian von Weichs német vezértábornagy kijelentette: „ha a magyarok együttműködnek, akkor huszonnégy órát vesz igénybe a bevonulás, ha nem, akkor tizenkettőt.” Március 19-én hajnali 4 órakor indult meg a „Margaréta I.” hadművelet, Magyarország német megszállása. 1944. március 19-én nem az a legszégyenletesebb, hogy a német bevonulással szemben az ország semmi ellenállást sem tanúsít, ez, ismerve a honvédtisztikar nácibarát szellemét, eleve kizárt volt. A gyalázat az, hogy a Horthy Miklós által kinevezett hazaáruló kormánytól le a közigazgatás minden szintjéig, a 600 ezer zsidó származású magyar állampolgár halálba deportálását bonyolító csendőrségig teljes, sőt lelkes volt az együttműködés. Szabadság téri Eleven beszélgetés: 2015. […]

Nem tartott sokáig a Jobbik cukiság kampánya, hamar kibújt a szög a zsákból. A kedves kis vizslakölykök látványa már a múlté, a jelen komor és rosszat sejtető, a jövő pedig nem szebb, hanem félelmetes. Mondjuk, egy percig nem volt hihető, hogy a Jobbik nem olyan, mint amilyennek megismertük. Nem emberarcú párt, semmi nem változott, a cél ugyanaz, mint korábban volt. Ezt maga Sneider Tamás ismerte el nemrégiben, akiről előkerült egy videó, ahol arról beszélt: a cukiság csak a kampány része – klasszikust idézve: politikai termék. Ismerjük Sneider Tamást, tudjuk, hogy ki ő: a kilencvenes évek elején Roy néven szkinhed volt, […]

A nemzeti és az ellenzéki szimbólumrendszer totális összeomlásáról árulkodik az idei ünneplés vagy tüntetés. Az alapvető probléma ott kezdődik, hogy bizonyos szervezetek, pártok tegnapi rendezvényüket vegyesen, hol tüntetésnek, hol ünneplésnek nevezték, azaz van néhány szerveződés, csoportosulás, amelyik azt se döntötte el, hogy ünnepel vagy lázad, illetve voltak olyan pártok is, amelyek a hivatalos rendezvényeik után a tömegben is képviselték formációjukat. Mire valók a szimbólumok, milyen szerepet és funkciót töltenek be az ember életében? A tapasztalatok áthagyományozásának legfőbb hordozója, amit az ember maga hoz létre, és azokon keresztül, később maga hozza létre a leképeződéseket is, tulajdonképpen értelmet teremt ezzel. Egyszerűen szólva, […]

Kurt Weill—Bertolt Brecht Koldusopera A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkciója Rendező: BODÓ VIKTOR Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? – kérdezi Bicska Maxi a Koldusopera végén; és valóban, ma már tudjuk, hogy amit Bicska Maxi és alvilági barátai csinálnak, semmiség ahhoz képest, amit az igazi nagyhalak, a bankok és a nagyvállalkozók művelnek. Hiszen a bankrabló csak egyszer üríti ki a széfet, a bank viszont rendszeresen fosztogatja az embereket… Szerelem, árulás, koldusmaffia, hatalom, korrupció és persze sok humor – akár a legjobb mai hollywoodi forgatókönyvben, pedig ezt Bertolt Brecht írta 1928-ban, minden idők egyik legszenvedélyesebb és legvonzóbb darabjában. […]

187 éves a Nemzeti HIMNUSZUNK.  187 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét, a szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később, meg is zenésítette. Gyönyörű költői mű e 64 sor. A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mitől és miért tér el a többi európai ország himnuszától? Három alább leírt példa, a választ megadja, a fenti kérdésre. 1.) A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – , a győztes Európa tiltakozott e […]