További írásaink

Ezüstérmesek lettünk, megírom!

2015 január 13 4:50 de.37 hozzászólás
Ezüstérmesek lettünk, megírom!

Hurrá! Végre én is eleget tudok tenni Kerényi Imre urunk kérésének, és most megírhatom ezt a nagy, magyarokat ért szenzációs, világviszonylatban is példaértékűnek tartott örömhírt. Komolyan mondom, annyira, de annyira dagad a mellem a büszkeségtől, hogy attól félek, azt már elérzékenyülés nélkül leírni és elmondani sem tudom. Szóljanak a kürtök és harsogjanak a fanfárok! Teli torokból szóljon a győzelmi induló, s táncuk közben a csinos pom-pom lányok pedig emeljék fel jó magasra a lábukat. Nagy megtiszteltetés ez nekünk, magyaroknak, hogy egy világverseny győzelmi dobogójának második fokára állhatunk fel, s végre a nyakunkba akaszthatják az ezüstérmet. Győztes magyar állampolgárként én most […]

Read more ›

Műveleti terület

Műveleti terület

2004. Évi CV. (un. Honvédelmi) törvény 204. § (1) A honvédelmet érintő törvények alkalmazásában: g)műveleti terület: földrajzi terület és a felette lévő légtér, ahol a szembenálló felek konkrét fegyveres cselekményei megvalósulnak vagy ennek veszélye fennáll, ill. A szemben álló felek fegyveres összeütközése miatt veszélyeztetett terület. Magyarország műveleti terület, ezt találta mondani Népünk Boldogsága, a Kárpát-medence polihisztora – bár inkább polihisztije – az Unió megmondó embere. Mármint, hogy Magyarország az lett. Persze, kérdés, hogy ki, és mit akar művelni rajta. Merthogy, földet megművelni, igencsak keveseknek jutott osztályrészéül, hiszem a csókosok – a földalapú támogatás mannájával – ugaron tartva birtokukat, nem, hogy […]

Read more ›

„Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!” 2.

12:20 de.9 hozzászólás
„Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!” 2.

A pénzkereskedelem – merthogy ez az elsődleges munkájuk a pénzintézeteknek – is nagyjából abból áll, mint más áru adás-vétele: olcsóbban venni, drágábban eladni. A pénz azonban érzékeny jószág, romlandóbb, mint a feltört nyerstojás. Banánköztársaság. Időben kellett volna euróra váltanunk Első kötelességünk, hogy a sorozatcímmé avanzsált citátumhoz kitegyük az idézőjelet, hiszen a mondás Rejtő Jenő egyik művéből való. De folytassuk társunk, Edgar Swan felszólítására kibeszéletlenségeink sorát. Devizahitelek – devizahitelesek Hazánk népének nagy többsége a mai napig úgy képzeli a bankokat, bankárokat, ahogyan az ötvenes évek elején a Ludas Matyi címlapján ábrázolták: pocakos, cilinderes ember ül egy zsák pénzen, vastag szivarral a […]

Read more ›

Demagógisztáni napló: Orbán vs. Párizs 0:1

Demagógisztáni napló: Orbán vs. Párizs 0:1

Párizsban, a Charlie Hebdo elleni támadás áldozataira kapcsán egy igazán monstre tüntetést szerveztek a sajtószabadságért. Az eseményre Magyarországról és a világ számos tájáról érkeztek politikusok. Ismertek és kevésbé ismertek. Néhány ismertebb esetében pedig jobb lett volna, ha nem ismertek. Vagy nem annyira ismertek. Sajnos hazánk miniszterelnöke is ebbe a kategóriába került a jelen tüntetésre érkezettek közül. Az OTP-csoporthoz tartozó Air Invest magángépével repülő Orbán Viktor, hol van már a másodosztály álszerény panírja, a Le Monde hasábjain megjelentek alapján azok közé került, akiket nem láttak olyan nagyon szívesen a tüntetésen. Azok közé, akiket a sajtó szabadságának komoly megsértőiként ismernek világszerte. Kétes […]

Read more ›

Az elvesztett presztizs és a hatalom mámora

12:12 de.5 hozzászólás
Orbán "Gazsulátor" Viktor Putyinnál

„Miután ezt a konferenciát a Demokratikus Koalíció rendezte, szeretném megjegyezni, hogy én Magyarországról való eltávozásom, 1957 eleje óta sem Ausztriában, sem Magyarországon nem voltam és nem vagyok egyetlen pártnak sem tagja, 1959. szeptember 28. óta osztrák állampolgár vagyok, befektetéseim itt nincsenek, de mióta tíz éve magyar feleségem van, sokkal gyakrabban jövök, és sokkal alaposabban ismerem a helyzetet. Tehát nem közömbös turistaként, sem diadalittas „összeesküvő ellenségként”, hanem az Europäische Rundschau főszerkesztőjeként s elsősorban szomorú megfigyelőként mondom el véleményemet szülőhazám megváltozott képéről a világban. Vitathatatlan, hogy 1957–1964, tehát a kádári véres megtorló korszak óta, vagyis ötven éve nem volt a magyar imázs […]

Read more ›

Szemben az árral

12:10 de.8 hozzászólás
Szemben az árral

No, nem a fogyasztói árral, mert az macerás lenne, oda nem elég a csiribú-csiribá, meg a varázscsettintés, oda kellene gazdasági szakértelem meg valamiféle politikai filozófia is azon kívül, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár. A mi csüngőhasú tábornokunk a világ folyásával megy szembe már megint, mikor pocakját bátran kidüllesztve, száját nyalogatva meghirdeti Magyarország bevándorlókkal kapcsolatos politikáját. Orbán Viktor a párizsi merénylet áldozatainak emlékére szervezett vasárnapi felvonulás után arról beszélt, hogy Európának szigorú bevándorlási politikára van szüksége, amíg ő lesz a magyar kormányfő ezt támogatja. A miniszterelnök szerint a gazdasági bevándorlást meg kell fékezni, a bevándorlók „csak bajt hoznak Európára”. […]

Read more ›

Sokéves feledékenység

2015 január 12 6:18 de.3 hozzászólás
Sokéves feledékenység

Mint tudjuk az életben szinte minden múlandó. Vannak viszont dolgok, amik fent maradnak örök időkre. Már az ókorban elkezdődött egy olyan folyamat, hogy a zsidókat, mint egy egyfajta örök ellenséges népet tüntessenek fel, akik mások elnyomására törekednek. Az egyiptomi rabszolgaság alatt, a fáraók figyelmét arra a „nagy veszélyre” hívták fel a főpapok, hogy a zsidók szaporulati aránya jóval magasabb mint az egyiptomiaké. Ezzel akarták állandó „hevületben” tartani az akkor kezdődő zsidó- ellenességet. A fáraók ezt úgy értelmezték, hogy a zsidók stratégiailag, katonailag közvetlen veszélyt jelentenek, mert úgymond a falakon belül vannak. Nem biztos, hogy közvetlen itt kezdődött a zsidó gyűlölet, […]

Read more ›

Tarkólövés

5:36 de.1 comment
Tarkólövés

Razglednica (5…) Ahmed Merabet Charlie [Bernard Maris, Georges Wolinski, Jean Cabut (Cabu), Charb és Tignous] mellé zuhant. (Egy tompa ütést érzett a mellkasán, aztán minden átmenet nélkül kiszállt az erő a lábából.) A halott karikaturista teste átfordult, s feszes volt már, mint húr, ha pattan. A fülén sárral kevert vér száradt, száján véres nyál csorgott. – Tarkólövés, így végzed hát te is – súgta magának a párizsi rendőr. – De miért?! Mi közöm az egészhez?! [Akkor persze nem marad egyetlen további kérdés sem, és éppen ez a válasz. (Wittgenstein)] – Csak feküdjek nyugodtan?! – hörögte halálra váltan, ahogy a fájdalom […]

Read more ›

Semjén Zsolti, takarodj a magánéletemből!

Semjén Zsolti, takarodj a magánéletemből!

Január 11, vasárnap van. Ez azt jelenti, hogy két hónap múlva az álszent műkeresztények kamupártja lakatot tesz a nagyáruházakra. A kétmillió vasárnapi vásárló számára maradnak a szűk kisboltok, ahol mindenki feszeng, nincs választék, viszont cserébe kétszer annyiba kerül minden. A Semjén-féle parazitapárt, akikre már a távoli rokonaik sem szavaztak, és akiknek egyetlen hobbija (mármint a lopáson és a madárgyilkoláson kívül) hogy belemásszon az emberek privát szférájába, átverte a parlamenten a vasárnapi boltbezárást. Persze ne legyünk naivak: bár az ötlet megrémálmodói a kereszténydemokraták voltak, „ez a műsor nem jöhetett volna létre”, ha nincs a Fidesz. Az a Fidesz, amelyik nem ismer […]

Read more ›

Lapszemle – 2015.01.12

Lapszemle – 2015.01.12

Amikor Orbán kiveszi a részét a terrorizmus elleni küzdelemből Orbán elutazása előtt úgy nyilatkozott, hogy „a terrorizmus előretörése Európában ma már valóság, ami napról napra növekszik (…) Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben (…) Magyarország elkötelezte magát AZ európai értékek védelme mellett és a maga erejével kiveszi a részét ebből a létfontosságú küzdelemből.” Emlékszik még valaki rá? Ő Ramil Szafarov – történetesen muszlim – terrorista, aki baltával hasította szét az alvó Gurgen Margarjan, örmény (keresztény) katona fejét? Talán a keleti nyitás eddigi legnagyobb veszteséget realizáló epizódja volt […]

Read more ›

Majd ha nékem sok pénzem lesz

Majd ha nékem sok pénzem lesz

Felülök a repülőre. Úgy elszállok mint a fecske, Odafenn a levegőbe’… Ezt a nótát közvetlenül a „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok” című örökbecsű előtt énekelgette a Mi Megbolondult Kompaszunk, majd felült a repülőre és elrepült Párizsba. A repülő természetesen nem a nemzeti légitársaság menetrend szerinti járata volt, de persze az is ott volt vele, vitte magával a zsebében, számlakivonaton, visszaúton meg is látogatta Zürichben, mit neki az a kétmillió forintos óradíj, melyet a kis kiruccanásért felszámítanak neki. Így legalább nem láthatta senki, hogy mit visz, mit hoz, melyik bankba megy és kivel tárgyal államköltségen. Urizálnak a büdöstalpúak. Orbán […]

Read more ›

Popper Péter: Orbán Viktor

Popper Péter: Orbán Viktor

„… És évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: – Vigyázz! Ezek bűnözők! Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint […]

Read more ›

Még mindig Párizs

2015 január 11 7:14 de.11 hozzászólás
Még mindig Párizs

Mondhatnám, hogy a téma, a gondolkoznivaló az internetes fórumokon hever. A korábbi írások nyomán merült fel az a Varánusz-blogon, hogy vajon „a nincs karikatúra, nincs gyilkosság” állítás igaz-e? Azzal a kiegészítéssel, hogy vajon „egy karikatúrára (bármilyen is az) mi az adekvát válasz, és az milyen”?. Már csak azért is elgondolkodásra érdemes a kérdés, mert az utóbbi időben többen is igyekeztek választ adni rá. Előre bocsátom, nincs nálam a Bölcsek Köve, és legfeljebb egy kis hangos töprengésre futotta. Amit akkor is lejegyzek ide, ha sokak szemében nem hogy nem bölcs de akár egyenesen megbotránkoztató is. Korábban is olyasmit fejtegettem, hogy egy […]

Read more ›

Léghajó a kifutón

Léghajó a kifutón

Mikor írom ezt a tárcát, jövőnek még korán van, idénnek már későn, a december közepe lebeg a kisfagyos évmélyi semmiben. Az egyre erősbödő hang nem fanfárok hangja, hanem a NER-léghajóból kisüvítő levegőé. Lebeg az ország, süllyed, sodródik, világos, hogy – legalábbis a fizika nem kétharmados törvényei szerint – ez így sokáig nem maradhat. A lerablás folytatódik, egyre kevésbé takarja el a közjó fügefalevele. Egyik tüntetés a másikat éri, nincs nap, mikor Budapesten ne harsogna a „Mocskos Fidesz” és az „Orbán, takarodj!” Ezt akartuk, mondja erre I. Fülkeforr, hogy mindenki szabadon mondhassa a véleményét. Több cikket írtak róla, mint ahányan részt […]

Read more ›

A terror színe és visszája

A terror színe és visszája

A világ felháborodott az iszlám terroristák franciaországi akcióján. Ha az iszlám fundamentalisták legagresszívabb harcosai katonailag elég erősek lennének, valószínűleg harckocsikkal, rakétákkal és atombombával indulnának harcba a hitetlenek ellen, Allah nevében. Hál’istennek – bár szegénynek éppen nem mondhatók – erre nincs lehetőségük, így azzal harcolnak, ami rendelkezésükre áll, ez pedig a fanatizmus és a terror. Félelmetes lett a világ. Legfőképpen azért, mert a terrorizmus elleni védekezés rettenetesen nehéz. A katonai lépésekre lehet katonai válaszokat adni, harckocsi ellen rakétát, zászlóalj ellen ezredet bevetni, de az ellen nincs orvosság, ha a helyi pék munkanélküli fia felkap egy kalasnyikovot és Allah nevében lemészárolja apja […]

Read more ›