Már több helyen belebotlottunk a KMH-n is, meg végtelen gyáva kormányzatunkkal kapcsolatban, itthon is. Úgy hívják, hogy hurut.info. Nem aggódom, hogy e helyütt történő megemlítése reklámnak számítana, mivel olvasói nem ettől fognak számosodni, hanem saját világnézetű – amúgy agyi – torzulásuktól. Ahhoz viszont messze nem a hurut.info járul hozzá, hanem ártunk és ormányunk gerinctelensége. De mind1, ezzel küzdjenek meg ők maguk. Csakhogy, mint más – magyarországi, nyilvános – fórumokon kiderült, 2/3-os gyáváink mindössze a parlamenten belül képesek – hajlandók? – letiltani a hurut.info internetes befogását, amit persze, Varga Béla, a vírusgazda, jó alaposan – és joggal – körbe röhögött, frissen-gyorsan […]

Ha igaz a mondás, hogy Földünk a világegyetem elmeosztálya, akkor Magyarország biztos, hogy a zárt osztály. Igaz, a világon van egy pár hozzá fogható, de Európában páratlan. Minden napra jut példa a bizonyítékokból, kis példák, meg nagyok is. Mert például ez a világító kulcstartó az éjféli misén, pláne a helyi politikus aláírásával, bármelyik tébolydában óriási ötlet lenne. A demencia szakambulanciáján biztos kiérdemelne egy döfést az injekciós bácsitól. Itt nálunk a pap egyszerűen fejen vágná az osztogatót. (Igaz itt a pap nem alárendeltje az osztogatónak). Bár, ki tudja, lehet, hogy, mint a bankadót meg a rezsicsökkentést is, át fogja venni Európa, […]

Mindig is sokat foglalkoztatott egy dolog. Nevezetesen ha egy ország lakossága tegyük fel tíz millió, és abból egy hónapban csupán csak öt millióan adnak egy forintot, az egy évben cirka hatvan milla. Szóval ha csak ötmilló ember éves adójának egy százalékát adja oda jó célra, az cirka ennyi pénzt tesz ki egy évben. Mondjuk, van egy jótékonysági szervezet, mint ahogy van is, és annak kasszájába folyik be a felajánlás. Elkezdtem ötölni hatolni, hogy ha teszem azt csak öt darab jótékonysági szervezet kap évi hatvan millát, azt mennyi minden jóra lehetne felhasználni. Ám úgy tűnik, nem csak én gondolkozom így, ha […]

Az MTI tegnap este adta ki a következő közleményt: Történelem-emlékmű A német megszállás 70. évfordulójára emlékművet állítanak Budapest belvárosában Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára emlékművet állítanak Budapest belvárosában. Az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny keddi számában jelent meg. E szerint a kormány társadalompolitikai szempontból fontos célnak tartja, hogy Magyarország német megszállásának évfordulóra, 2014. március 19-re elkészüljön a megszállásra emlékeztető alkotás az V. kerületi Szabadság téren. A kormány felkéri a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy az egyes kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos bevonásával az emlékmű Szabadság téren történő elhelyezése érdekében kössön megállapodást az ingatlan tulajdonosával, vagyis az V. kerületi önkormányzattal. […]

Nem tudom, milyen életöröm költözött Áder elnök szavainak hallatán azoknak a szívébe, akik 2014 első napján sem tudnak enni adni a gyereknek. Mondják azt neki, szeresd a hazádat, ne pedig a hasaddal törődj? Kaja helyett életöröm áradjon a gyomrodba? Köztársasági elnökünk szerint a hazaszeretet egymás iránti tiszteletet, önmagunk elfogadását és eleink hagyatékának megbecsülését jelenti. De hát akkor miért nem tisztelte meg szavaival azt a négy és félmillió magyart, aki a létminimum alatt él, köztük a közel egymilliót, aki emberalatti mélyszegénységben? Vajon mit jelent „életörömmel megélt hazaszeretet” a munkanélkülinek, a hajléktalannak, a kilakoltatottnak, a boldogulás híján külföldre vándorló fiatalnak? Higgy bennem, […]

Magányosak vagyunk. Nekünk a miniszterelnök és ellenfelei is ellenségeink, mi pedig magára hagytuk a hazánkat. Hazátlan bitangok vagyunk. Unottan kántáljuk az éhezőknek: ne lopj! Közben elesettjeink már csak a pokol bugyrai közül választhatnak, mélyebbre vagy kevésbé mélyre süllyednek. Lopni vagy megfagyni, ez itt a kérdés, és puha léptekkel osonnak az éjszakai erdőn. Munkaalapú társadalom, mondja a porondmester. Aki nem dolgozik ne is egyék, kántáljuk hűségesen és kajánul figyeljük az utcáról kitiltottakat, a hajléktalanokat, akiknek már csak az utca maradt, törvény szerint már az sem. Az ingyen konyhák sorait látva más népek éhezőiről kezdünk beszélni, lehetőleg francia, angol, amerikai éhezőkről. Közben […]

A fagyos (jelenleg minusz 18 fok van), de életérzésben cseppet sem rideg Montreálból kívánok boldog új évet minden kedves olvasónak a Coeur de Pirate (kalóz szíve) Adieu című számával. A Coeur de Pirate  Béatrice Martin néven született 1989-ben Montreálban. Többnyire csak franciául énekel és célja, hogy a hagyományos európai francia chansonokat ismertesse meg a fiatalabb québeci generációval. 2011-es Blonde című albuma a québeci népszerűségi listán első helyre emelkedett, Franciaországban pedig ötödik helyet ért el. Az  iTunes Store a legjobb francia nyelvű albumnak titulálta a Coeur de Pirat művét. Az Adieu-vel búcsúztatjuk  2013-at, és várjuk – egyesek reményekkel megerősödve, mások aggodalommal, többen […]

Kis-Olaszország utcáin zengtek a harangok az Óév utolsó előtti napján, miközben  Benito Mussolini néhai fasiszta vezér freskója alatt gyűltek a gyászolók. Többszázan búcsúztatták és gyászolták Vito Rizzuto-t, a montreáli mafia vezetőjét, aki 67 évesen halt meg tüdőrákban a Sacré-Coeur kórházban. A Rizzutó családdal köztudottan közeli kapcsolatokat ápoló önkormányzati és tartományi politikusok távol maradtak, bár a források szerint kevésbé publikus módon rótták le kegyeletüket. A temetésre a montreáli Notre Dame de la Défense (Chiesa della Madonna della Difesa) római katolikus templomban került sor, amely arról híres, hogy az egyik freskó Mussolinit ábrázolja. Korábban itt temették el Rizzuto apját és fiát, miután […]

Az LMP-ről: …ott lesz majd a választás előtt schifi a maradék hatszázvalahány tagjával és ezzel a hihetlen potenciállal gond nélkül összerántja a szükséges ajánlásokat az összes választókörzetben. Aha. A választás másnapján meg azzal szembesülünk, hogy az LMP megnyeri a választásokat és abszolút többséget szerez az új parlamentben. Még ahább. Ó de szép is lesz! Úgy előttem van, amint a schifi éppen szépen tagolva mondja a miniszterelnöki esküt, kint Kossuth téren meg a Jávorék összeláncolódva a Bajnaiékkal, a szocikkal, meg a fletóval, hangosan veszékelik a jajt. A tér másik felén meg a vágásiferi vezetésével sírva vigadva bevonulnak a fehérvári huszárok. És […]

Szilveszter jön, vele az új év,  ami vélhetően ugyanolyan szar lesz, mint az idei. Szilveszter jön, és éjfélkor, régi jó magyar szokás szerint vagy sírunk, vagy nevetünk. Elsiratjuk és kiröhögjük – ki-ki érzülete szerint – ezt a birkalelkű országot, amely nemhogy 24, de ezer év alatt se változott annyit, hogy Ady otthon ne érezhetné magát benne. Bár azt talán annyira nem szívesen látná, hogy szobrot emeltek gróf Wass Albertnek, újra fölállították gróf Tisza Istvánt, bronzba öntve, és példakép lett Horthy rendszere. „Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk európa közepén, mint egy kis itt […]

Az ünnep meg ami előtte, alatta, mögötte és utána van… A Karácsony, az év egyik legszentebb ünnepén, szívünk körül melegséget érzünk. Körülöttünk minden ragyog, a családok is a meghittségre készülnek. Vannak olyan gyermekek akiknek nincs része ebben a világot átölelő fényben. Bármi okból elszegényedve, vagy elárvultan, magukra maradnának. De ilyenkor segít, a sok-sok, szeretetteljes kéz, mely az SOS Gyermekfalukat tartja egyben és életben. Joggal teszem fel a kérdést, – amit rajtam kívül – a tehetséges zeneszerző és előadó Zorán is elénekel gyönyörű dalában: „hány perc az ünnep, mond, meddig tart…” Kérlek, kedves Olvasónk, kattints a linkre, amit a YouTuberól hoztam át. Az […]

Ezt a tablót – természetesen –  a kormány házi sajtója, a Magyar Nemzetnek nevezett nyomdaipari termék állította össze: A mozgató rugójuk kétségtelen: süt belőle az irigység, mivel ők képtelenek ennyi szürkeállományt sorompóba állítani, ráadásul élcsahosaik, Bencsik, Stefka, Obersovszky és Bayer – jelenleg alféltisztító kisiparosok – ugyanerről a tablóról szorultak ki, aztán ezzel a sor be is zárult. A többi jobboldali éceszgéber futottak még kategória. A tabló lehet, hogy hiányos, de kétségtelenül impozáns. A NER élsajtó -végtermékének nem kellett volna nyilvánosságra hoznia. Komoly öngólt rúgtak. Ille István

„Marosvásárhelyen a magyar miniszterelnök már alá is írt egy erről szóló elvi megállapodást. A 2014 végéig beérkező magyar közpénzből az elmaradt fejlesztéseket tudják végrehajtani az erdélyi magyar egyetemek. Önsajnálat helyett a cselekvésre kell összpontosítani, mondta beszédében Orbán Viktor. Elvi megállapodást írt alá a magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Marosvásárhelyen a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. Orbán Viktor az Egyetem Napja elnevezésű rendezvényen elmondta: a megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt […]

Leginkább csak ültek egymás mellett, hallgatva. Negyvenöt év alatt már mindent elmondtak, amit lehetett, néha azt is, amit nem. Most már csak hétköznapi dolgok maradtak, arról meg olyan sok szót nem lehetett ejteni. „Vigyázzon, forró a leves!” Na, ettől az ember a falnak tudott volna menni. „Naná, hogy forró, hiszen most vetted le a lángról, hát mi vagyok én, pendelyes kölök, hogy figyelmeztetni kell?!” „Jó, jó, ne morogjon már, a múltkor is, én voltam a hibás, mert megégette a száját!” „Persze hát, no, ha éhes voltam, mert késett az ebéd!” ” Késett a maga esze tokja, az késett! A cukra […]

Fázósan húzza összébb magán a fekete, kopottas szvetterét. Székét is közelebb vonta a már kihűlő sparhelthoz. Besötétedett, csak a vörösen pislákoló parázs izzik, csendben a masina tűzterében. Ültéből nehézkesen kelt fel, hiába, az évek és a sok munka kitörölhetetlenül beleásták magukat inas testébe. Egyre többször nem akar mozdulni a láb, mert a fájdalom a gyorsabb. A kéz sem mindig úgy dolgozik már, ahogyan azt „tőle” elvárná. Görbedt vállain hetvenhárom év örömét, reményét, bánatát és keservét cipeli. A külső ajtót is becsukja. – Áh’ az onokák nem jönnek mán. Írtak vón’ legalább! – Bánatát könnytelenül, magányosan sírja el. Szíve a torkában […]