Mint azt korabeli filmhiradók világosan mutatják, 1918-ban a Károlyit támogató tömegek többszörösei voltak azoknak, melyeket Orbán képes, akár a legjobb napján, összecsőditeni. Nemcsak azért lett az, aki, mert nagy tömegek tamogatták, hanem azért is, mert a levitezlett uri Magyarországon nem volt senki más, aki képes és hajlandó lett volna az orszag bajaival szembenézni.

Folytatódik a gazdasági válság, az IMF tárgyalásoknak még nyoma sincs és 550 milliárd forintos megszorítást tervez az Orbán-kormány, mellyel az Európai Unió túlzottdeficit-eljárását szeretnék elkerülni. A közbeszéd mégsem a húsbavágó témáktól hangos, hanem a Fidesz kulturkampfjának újabb fejezetétől, mely két részből áll: önkormányzati szinten a fővárosi közgyűlés engedélyezte Károlyi Mihály néhai miniszterelnök szobrának eltávolítását a Kossuth térről, illetve annak raktározását, majd ha megérkeznek a szükséges engedélyek, Siófokra szállíthatják el az ikonikus emlékműt. A Károlyi-szobor leszámolásán kívül Lázár János fideszes frakcióvezető úgy próbálta lejáratni egyik ellenfelét – nevezetesen Schiffer Andrást – hogy messze visszanyúlt a történelembe és az LMP-s politikus nagyapjának „bűneit” hozta fel az ökopárti képviselő ellen. Az viszont érdekes, […]

A Magyar Nemzet címet viselő kormánypárti napilapban támadták rendkívül durva kifejezésekkel Kertész Ákos Kossuth-díjas írót a Kanadában egyre aktívabb fideszesek.  Bucsy Levente újságíró „Nem kell Kertész Ákos a kanadai magyaroknak című” írásban  „a magyar diaszpóra vezetőjeként” ír Ábrahám Tiborról, a Vancouveri Magyar Ház elnökéről aki az általa képviselt kormánypárti csoporttal arra kéri a kanadai hatóságókat, hogy utasítsák el Kertész menekült-kérelmet, mivel állítólag ezt követelik „kanadai nemzettársaink.”

A kissé indulatos, ámde középre húzó 56 éves Thomas Mulcair lett a legnagyobb kanadai ellenzéki párt vezetője, miután megnyerte az Új Demokrata Párt (NDP) pártelnöki választását. De a szocialista pártban még befolyásos szakszervezetekkel feszült kapcsolatot ápoló Mulcair nem örült annak, hogy nehezebben nyerte a versenyt, mint amire számított. Warren Kinsella politikai elemző szerint Mulcair elkezdett üvöltözni kampánydolgozóival és önkénteseivel, amikor kiderült, hogy a szavazás első fordulójában csupán 30 százalékos eredményt ért el, miközben legalább 35 százalékra számított a párt legismertebb és legsikeresebb québeci politikusa. „Business as usual”–kommentelte Kinsella Mulcair legújabb kirohanását.

A magyarországi Országos Választási Bizottság (OVB) megtiltotta a Lehet Más a Politikának, hogy biciklit ajándékozzon annak a pártaktivistának, aki a legtöbb aláírást gyűjti a párt hétvégi népszavazási maratonján. Az OVB szerint az ökopárt jogszabálysértést követ el, amikor „értékes ajándékot” (azaz egy biciklit) ígér a 24 óra alatt legjobban teljesítő aktivistának. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az említett törvény általában nem a párt aktivistáknak számt ajándék-osztogatást tiltja, hanem azokra szab ki pönálét, akik a választópolgárok támogatását próbálja jutalmazni. Vágó Gábor, az LMP képviselője kijelentette: fellebbeznek a testület döntése ellen és „nonszensznek” nevezte az OVB határozatát. „Ez a Fidesz népszavazásgyilkoló kampányának egy újabb aljas húzása. […]

A Scheiber Sándor-díjat kiosztó kuratórium tagjai Iványi Gábort, a kormány-kritikus metodista lelkészt jelölték a zsidó-keresztény párbeszéd és toleranciát elismerő díjra, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium teljesen precedens-nélküli módon áthúzta a tudósokból álló kuratórium döntését és helyette Shaul Shaked jeruzsalemi professzort tüntették ki. Érdekes, hogy az MTI lényegében csak a Magyar Szocialista Párt közleményén keresztül számolt be a KIM példanélküli intervenciójáról, miután Lendvai Ildikó jelezte: Iványitól azért fosztották meg a kitüntetést, mert a Fidesz egyházpolitikáját bírálta. „Erdemeinél súlyosabban esett latba, hogy Iványi Gábor bírálja a kormányt”–mondta Lendvai a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetőjéről. „Bosszúból először a több évtizede a szegények között […]

Az elmúlt hat hónap alatt jelentősen nőtt az olvasóink és a hozzászólóink száma. A statisztikákat kedvelők részére elmondhatom: miközben 2011 tavaszán naponta 250 és 300 között mozgott az egyéni látogatók száma, mára átlagosan napi 1,800-an olvasnak minket. Szintén szignifikánsan nőtt a hozzászólók száma. Főszerkesztőként természetesen örvendetesnek tartom azt, ha egyre többen olvassák a KMH-t, illetve ha egyre többen diskurálnak – akár szenvedélyesen – egymással. A többi kanadai magyar lappal ellentétesen, a KMH azzal is támogatja a nyílt, demokratikus dialógust és a szólásszabadságot, hogy teret enged a kommenteknek. De most eljött az őszinte önkritika ideje.

A magyar parlament kormánypárti többsége olyan módosításokat javasol a házszabály körül, mely könnyítené a mindenkori köztársasági elnök lemondását. Nem kell túlságosan nagy fantázia azt feltételezni, hogy ezzel a lépéssel éppenséggel a plágium-botrányba keveredett Schmitt Pál lemondását segíhetik elő a kormányoldalon, hiszen egy héten belül készül el az államfő kisdoktori disszertációját vizsgáló Semmelweis Egyetemi bizottság jelentése.

*Kopácsi Sándor Életfogytiglan c. önéletrajzát lánya, Gelbergerné Kopácsi Judith – aki egyben a KMH  szerzője – küldte be lapunknak. Ime az önéletrajz “Magason fogod végezni” c. fejezete.* Álmomban sem gondoltam, hogy rendőr legyen belőlem. Fiatalon, ha rendőrrel találkoztam, inkább átmentem az út másik oldalára. Jól éreztem magam Diósgyőrben, szép gyárunkban. Hatalmas üzem volt : úgy 30 hektárnyi területen kb. tízezer munkást foglalkoztatott. A hengermű ontotta magából az acélt és éjszaka a kemencék tüzet húsz kilométerre is látni lehetett. Szerettem ezt a Bükk-hegység tövében épült gyárat, ahol télen a frissen esett hó néhány órán belül koromszínűre változott és a széndioxid-dús levegő […]

*Kopácsi Sándor Életfogytiglan c. önéletrajzát lánya, Gelbergerné Kopácsi Judith – aki egyben a KMH  szerzője – küldte be lapunknak. Ime az önéletrajz „Büntetett előélet” c. fejezete.* 1975 tavaszán vagyunk. Megyek a pesti utcán. A nevem most „Doktor Kopácsi Sándor”. Ha ezt Édesapám megérhette volna! Neki szegénynek csak azt lehetett látnia, hogy munkás fia pár évig rendőr ezredes, aztán pár napig a Nagy Imre-kormány fegyveres karhatalmának egyik vezetője, majd életfogytiglanra ítélt fegyenc. Mikor hét év után általános amnesztiával kiszabadultam, apám már nem élt. Hat újabb esztendő telt el, befejeztem a börtön előtt megkezdett tanulmányaimat, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán […]

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Ottawába látogatott és elmondta, hogy szerinte „Magyarország és Kanada érdekei megegyeznek a menekültkérdés megítélésének és kezelésének ügyében.” Rétvári Jason Kenney kanadai bevándorlásügyi miniszterrel tárgyalt és elmondta, hogy mind két fél csökkenteni akarja a menekülés-jogi kérdésekben a „tömeges visszaélést.” Bár nem csak magyar romák menekültek Kanadába, mégis elsősorban erre a népcsoportra gondolt Kenney és fideszes-kereszténydemokrata tárgyalópartnere.

Betelt a pohár ! Kanada legnagyobb városaiból, legjobb egyetemeiről, majd száz egyetemi tanár, tanszékvezető professzor, tudós, kutató és tisztességes állampolgár emelte ma fel szavát az ellen az erőfitogtatás ellen, amelynek legfontosabb célja, hogy elnémítsa, megfélemlítse azokat akik az emberi jogokért, az emberi méltóságért, az univerzális demokratikus elvek fennmaradásáért küzdenek hazánkban és hazánk határain kívül. (lásd az alábbi petíciót)

A jobboldali lengyelek a Fidesz mellett, a liberális és szociáldemokrata franciák pedig az ellenzék oldalán tüntettek Budapesten az 1848-as forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett utcai megmozdulásokon és ceremóniákon. A Millások a Szabad Sajtó útján tartottak demokrácia-párti tüntetést, melyen több tízezren vettek részt, azonban több mint 500 kormánypárti provokátor zavarta meg a békés civil kezdeményezést. A Rendszervágás nevű kormánypárti csoport számos tüntetőjét előállították a Millás tüntetésen jelenlévő rendőrök és rohamrendőrök.

*Gelbergerné Kopácsi Judith küldte be a KMH-nak az általa sajtó alá rendezett Börtöntörténetek cimű kötet utolsó fejezetét.* Egyik alkalommal egy volt Gestapós tisztel, raktak egy zárkába. Wurmbouer Adolfnak hívták. 1945-ben, mint gestapós a háború végén esett francia hadifogságba. Elmondása szerint először a Dosven Buro használta fel az idegen légióban, szaharai, vagy indokinai területen. Utána az angol intelligencia szerviznek adták át, végül a CIC dobta be Magyarországra. 1955-ben ítélték tizenhat évre kémkedésért. Bécsújhelyen született, osztrák fiatalemberként került egy csereakcióval Szegedre, ott tanult meg magyarul. Ami furcsa volt nekem, hogy a kémekkel általában nem nagyon vicceltek, és legtöbbjük halálos ítéletet kapott, különösen […]

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) azt javasolta Orbán Viktor miniszterelnök kormányának, hogy húzza keresztül a jobboldal legfontosabb gazdasági „vívmányát,” nevezetesen: az alsóközéposztályt és a szegényeket hátrányosan érintő egykulcsos adót. Az átlag keresetnél jobb fizetésű adófizetőknél emeljék fel a személyi jövedelem-adót, a minimálbér pedig legyen teljesen adómentes. (Ugyanakkor az OECD arra is rámutatott, hogy a minimálbér emelése komoly teherrel járt, így az adócsökkentés, vagy annak eltörlése lett volna a hatékonyabb megoldás.) Tehát az OECD elutasította Matolcsy György és Orbán Viktor által preferált egykulcsos adót és a progresszív adózást javasolja. Különösen pikáns, hogy egy nemzetközi szervezet csapott rá a nyolc éven […]