Magára vessen az, aki még mindig azt hiszi, hogy Magyarország legalább nyomokban demokráciát tartalmaz. Biztosan volt ilyen időszak is, de a Központi Nyomozó Főügyészség ma napvilágra látott döntése megmutatta, hogy Magyarország kapcsán tévedés demokráciáról beszélni. Itt bizony kedves feleim, már nyomokban sem lelhető fel demokrácia, mert ami esetleg még annak látszik, az sem az, hanem annak legföljebb az égi mása. Ha van, aki még nem értesült volna róla: a Központi Nyomozó Főügyészség szerint jogosan léptek fel az MTVA őrei azok ellen az ellenzéki képviselők ellen, akik december 16-án és 17-én a köztelevízió székházában be akarták olvastatni ötpontos követelésüket. A főügyészség […]

Andy Vajna, azaz Vajna András György, mostantól odafentről nézheti azt a marakodást, ami idelent zajlik. Életének 75. évében meghalt. Valószínűleg olyan képet hagyva maga után, amin még hosszasan fognak vitatkozni. Mert akkor, ha azokra a nagymozis filmekre emlékszünk, amelyek mögött ott állt, akkor valószínűleg azt mondhatjuk: volt tehetsége ehhez az iparhoz. Sikertelen sem volt benne. Talán éppen ezért nem egészen értették sokan, hogy mi dolga volt a magyar politikában. Magam sem értettem. Ma sem értem teljesen. Nem azt, hogy a „még több pénzt” ez hozta, hanem azt, hogy erre Vajnának, mint embernek mi szüksége lehetett. De talán hitt egy kicsit […]

Az oktatás minden szintjének szétverése egy újabb szégyenletes állomás felé közeledik Magyarországon. Talán túlzásnak tűnt némelyek számára, amikor azt írtam: a kormányzat betiltja az egyetemeket Magyarországon. Formális tiltásra eddig ugyan nem vetemedett – a CEU ügyében is csak a szokásos sunnyogásra, meg paragrafus-csavarásra került sor –, de keményen folytatja a harcot az egyetemes tudás ellen. Ennek fontos állomása volt a Magyar Tudományos Akadémia önállóságának megtörése, kormányzat alá kapálása, az egyetemi rektorválasztások sajátosságai, a kormányhű kancellárok kinevezése, bizonyos tudományterületek negligálása, sőt üldözése a propaganda eszközeivel. Mi idősebbek emlékszünk még, amikor a kibernetika „impirilista” ármány volt: így azután, amikor Nyugaton már Neumann […]

A gumicsont-híradó alapján a rendszert megtámadta egy gimnazista. Akkora veszélyt jelentve, hogy maga a magasságos bayerzsóti is beszállt a mocskolódásba. A legutóbbi hírek szerint most a kormánymédia is beszállt az iszapbirkózásba. Az ember meg csak kapkodja a fejét, hogy ki hazudik. Illetve mikor. Valójában huszadrendű kérdésnek tűnik, hogy az aktuálisan közsajnálati célpontnak választott Nagy Blanka áll-e bukásra bármiből. Már csak azért is, mert néhány szervilista iskolai tanár szinte mindenhol van. Egy tetszőleges diákot tetszőleges időpontban tetszőleges mennyiségű elégtelennel ellátni egy pillanat műve. De legalábbis nem tart sokáig. Ezt valószínűleg a legtöbb tanár, de a legtöbb diák is tudja. Az, mondjuk, […]

Minap a Klub-rádióban egy betelefonáló hölgy – aki valszeg az angol kisasszonyoknál nevelkedett, de legalábbis még az átkosban vett tánc- és illemórákat – kioktatta Szél Bernadettet a kézfogás közbeni viselkedésről, és javasolta neki, tanuljon némi illemet. Az általa kifogásolt viselkedés egy kézfogás kivitelezése volt, mivel aközben Berni telefonált, és ez a NER illemszabálya szerint lenéző magatartás. Merthogy a nagyon illemtudó madame szerint a kézfogásnak határozottnak kell lennie, kivitelezése közben a partner szemébe kell nézni. Hogy milyen mélyen, arról nem szólt a madame, ráadásul Matolcsy és Schmidt Mária esetében az a gond is felmerül, melyikbe, bár ők (sem) szoktak kezet fogni. […]

A miénkénél szerencsésebb országokban (értsd: demokráciákban) is vannak hírhamisító újságírók, őket azonban nem nevezik ki az állami média vezérigazgatójává, hanem elzavarják a szakmából, úgy, hogy még a Seggem és Vidéke című jelentéktelen helyi lapnál sem dolgozhatnak. Nálunk Papp Dánielnek hívják az MTVA vezérigazgatóját. Papp Dániel ebbéli minőségében találkozott futólag Hadházy Ákos és Szél Bernadett országgyűlési képviselőkkel, de érdemi megbeszélésre nem futotta a tisztességéből. Nem tárgyalt a két ellenzéki politikussal, mindössze annyi történt, hogy elismételt néhány unalomig ismert kormányzati mantrát, majd dolga végezetten távozott. Papp Dánielnek jelen beosztásában az a dolga, hogy hazudjon. Mindezt büntetlenül megteheti, annak ellenére, hogy Papp Dániel […]

Napok óta nem működik az internetem. Nem az „ellenség keze tette be a lábát” – egyszerűen felmondta a szolgálatot az a kütyü, ami a kapcsolatot jelentette a gépem és a háló között. Volt már hasonló eset több is az elmúlt évek – sőt évtizedek alatt. Korábban minden ilyen kérésemet a szolgáltató 24 órán belül teljesítette – ráadásul ingyen. Ez természetes, hiszen a kütyü (modem, router, mittudomén, nem is érdekel) a szolgáltató tulajdona, én csak bérleti díjat fizetek érte: tehát a tulajdonos kötelessége annak működését biztosítani. Ezért is nem váltottam szolgáltatót, nem hallgattam az „ócsó, még olcsóbb” szirénhangokra. Nagyjából ötven éve […]

A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek. Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás. Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól. Ahogy azt a DK is felvetette. Ez még akkor is egy gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban, hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban, hogy a DK […]

Egészen különleges élményben lesz részük azoknak, akik felkeresik Budapesten a Műcsarnok február 10-ig nyitva tartó új kamara-kiállítását. Olyan színek, formák, kompozíciók fogadják a látogatót, hogy némely kép előtt állva szinte Párizs valamelyik múzeumában érezheti magát a néző. Amikor pedig elolvassa az alkotóról szóló ismertetést, meglepetése – ha lehet – még nagyobb lesz! Az 1905-ben született Balázs János az elemi iskola mindössze két osztályát végezte el. Szinte elképesztő fantáziával volt megáldva és ez a fantázia-világ a művészetek különböző ágaiban is felszínre tört nála. Először költőként vált ismertté és lett egyfajta csudabogár a környezetében. Mindig álmodozó volt, a kortársaitól nagyon elütött, már […]

Tisztelt Olvasók, kéretik e sorok íróját mostantól igen nagy becsben tartani, és amennyire csak lehet tisztelni, valamint megbecsülni. Kisebb kitüntetést, nagyobb jutalmat elfogadok. Igen, talán már ki is találták, hőstettet hajtottam végre: majdnem végignéztem egy teljes híradót az M1-en. Azt szerettem volna megtudni, hányadik hírben és hogyan számolnak be arról a nem mindennapi botrányról, hogy a magyar nyugdíjasok pénteken nem kapták meg reggel a szokott időben a nyugdíjukat. Az esti fél 8-as Híradót választottam, mert ez egy viszonylag normális időpontnak látszott. Talán már sejtik a tisztelt olvasók, erős idegzet, nagyfokú hidegvér és meglehetős egészségi állapot szükséges egy ilyen híradó végignézéshez […]

Mintha kibérelném a Filozófust: peripatetikusan leültetném a zongora mellé, ő beszélne a világról, ami körülvesz bennünket [Love (Christmas) is All Around], a mindannyiunkat körbeölelő-körbetaszító mindennapjainkról, én meg összezongoráznám, amit mond. Csak könnyűzenét játszanék [A „könnyűzene”, tartalmát és jellegét tekintve, nagyon hasonló kategória, mint a „zsidó”. Egyrészt közszájon forgó szó, melynek jelöltjét állítólag „mindenki ismeri”, és melyhez számos alantas asszociáció tapad, másrészt ugyanolyan illékony, definiálhatatlan és elkent, mint a „zsidó”, mint az alacsonyrendű faj fogalma. Ugyanolyan gumi fogalom, amely „az uralkodó tetszése szerint bárkire alkalmazható”.], s ettől a filozófus mondanivalója kapni fogna egy vajszínű árnyalatot. Aztán eszmét lehetne cserélni. Vagy a […]

A Gundel a jelek szerint szociális gondoskodás alá vette a miniszterelnökség dolgozóit. Esetleg csak a miniszterelnököt? Bármi lehet. Az ominózus eset kapcsán azonban van, aki számolni kezd, és van, aki nem. Ugyanakkor Orbán igen magasra dobta a labdát. Kérdés, hogy az ellenzéki kommunikáció ezt lecsapja-e? Az, hogy a kádárizmus korszakában sem volt nagy titok, hogy igen jól ki lehetett jönni az országházi, illetve minisztériumi büfékben étkezve. Egyébként nem egy céges étkezdében is. Mert akkor úgy gondolták, hogy a szocializmus szociális gondoskodásának az egyik példája, ha a munkáltató hozzájárul az egyébként alulfizetett dolgozó költségeihez. Ezen a szálon haladva azt is mondhatnánk, […]

„Fiatalemberek egy gatyában, és fiatal nők lenge öltözetben, fedetlen keblekkel is odamehetnek”, – mondta Boross Péter volt miniszterelnök a magyar korona hányattatásairól. Szerinte a koronának ennél méltóbb körülményeket kellene teremteni. A Hóbagolyként is ismert volt miniszterelnök nem ma nyilvánul meg először ruhaviseleti ügyekben. Amikor 1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök – nem mellesleg volt 56-os halálra ítélt – nem tudott beszélni a tömeg előtt, mert bomberdzsekis, fasiszta kopaszok belefojtották a szót, akkor a még viszonylag új Magyar Köztársaság belügyminiszterének, Boross Péternek ehhez a gyalázathoz mindössze annyi szava volt, hogy ezek a fiúk nem akartak rosszat. Ráadásul a bomberdzsekit zekének […]

Négy évvel ezelőtt mutatta be – jelenlegi koreográfiájában – a Magyar Állami Operaház, Csajkovszkij, Diótörő című balettjét. Amikor 2018. december 31-én, délelőtt 11 órakor felment a függöny az Erkel Színházban, az nemcsak az évad legutolsó, hanem egyben a Wayne Eagling és Solymosi Tamás által jegyzett, 2015-ben elkészült koreográfiának a századik előadása is volt! Összességében, az évek alatt százhatvanezer ember látta a darabot – és ez a ti sikeretek – gratulált a fellépő művészeknek Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója. Nagyszerű munkát végeztetek – mondta, a közönség távozása után, a színpadon rögtönzött ünnepségen. Ezúttal visszatért az Erkel Színház színpadára Oláh Gusztáv legendás […]

Felszentelték Orbán új irodáját. Önmagában egy uborkaszezonra való hír is lehetne, ha nem lenne meg a maga szimbolikája. A kereszténységre hivatkozó, de számos inkább embertelennek tekinthető törvénytől a felszentelést végzőig bezárólag. Az előbbi simán belefér az eddigi decibelkeresztény retorikába. De az utóbbi… Mert az sem semmi, hogy találtak olyan szerzetest, aki egy decibelkeresztény miniszterelnök irodáját egyáltalán felszenteli. Függetlenül a saját rendjétől, annak külön küldetésétől. Ám számot vetve azzal, hogy a jelenlegi törvények, rendeletek közé nem egy olyan került, amelytől Pál, ha a Bibliában leírtaknak hinni lehet, hidegrázást kapna. Amúgy, a Biblia alapján az irodaszentelés, mint olyan is megcsúfolása a Szentírásnak. […]