Az internet terjedésével sokszor megtapasztalt jelenség, hogy a gondolatok jönnek, majd mennek. Az általam leírtak is nem egyszer máshol köszöntek vissza. „Természetesen” forráshivatkozás nélkül. Nem akarván elkövetni ugyanezt, mindenképpen elolvasásra ajánlom Földes András írását az Index.hu oldalán. Ráadásul a legtöbb gondolatban igaza is van. Kínos. Kínos, de nem neki, hanem az államilag megtámasztott propaganda szempontjából. Mármint akkor, ha elolvassa arrafelé valaki. Talán elolvassa. Mármint akkor, ha a hatalom propagandafelelőseinek van annyi esze, hogy olykor a saját termékein kívül mást is olvas. Az is igaz persze, hogy egy írás elolvasása nem jelenti annak megértését. De még a megértés esetén sem biztos, […]

Ez a mondat, egy Paul Valéry idézet, Sinkó István művészeti író beszédének végén hangzott el, a Nádas Alexandra és Nagy Gábor művészházaspár közös kiállításnak megnyitásakor, a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Pedig igazsága annyira kétségbevonhatatlan, hogy szolgálhatna akár a kiállítás vezérfonalául is. A szeptember 3-ig megtekinthető közös tárlaton ugyanis mindkettőjük művészetének egymást megszólító vonásaival találkozhat a közönség. Nagy Gábor és Nádas Alexandra műveiben a sajátos történés idődimenzió- és a valóság–igazság egysége jelenik meg. Tájakat, történeteket, eseményeket is látunk a kiállított képeken, és arcokat a múltból. Jószerint retrospektívnak is nevezhetnénk a művészpáros mostani, bemutatkozó tárlatát a Fúgában. A falakon a 90-es évek […]

A formálódó, személyi kultuszos, kontraszelektált hatalomgyakorlás egyik legbiztosabb jele, ha olyanok kezdenek bátorságot meríteni az előttük tornyosuló fenékből, akiknek csak az említett műtárgy körbe és kinyalása a szinte egyetlen érdemük. Nem szakmailag, mert szakmailag akár jó iparosok is lehetnek. Ahogy a Fidesz ötös számú tagságijának a tulajdonosáról sem mondanám, hogy rossz publicista. Akkor sem, ha egy morális nulla. De most ne is róla szóljunk. Már csak azért sem, mert Bayer Zsoltról más ír eleget. Meg aztán belőle csak egy van. Goebbels magasságába meg, talán még, nem emelkedett. Amellett, hogy minden „okosságának” kielemzése érdemtelen népszerűséget is eredményezhetne. Igaz, ebből a szempontból […]

A Rigoletto kimódolt története barokkosan ellentmondásos, és kitartóan hömpölyög az elkerülhetetlen, sötét végzet felé. Verdi talán legnépszerűbb műve a meghasonlottság és az önfeláldozás tragédiáját magával ragadó zeneiséggel mutatja fel egy nagyszabású előadásban, ami idén a Budapesti Nyári Fesztivál másik kiemelt operabemutatója. A fura udvari bohóc cinikus és kíméletlen, de biztonságban érzi magát, hiszen ő a nőfaló mantovai herceg kegyence. És ha ez nem volna elég, egy másik hatékony módszerrel is rejtőzködik: egészen másnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Minden energiájával, nagy profizmussal simul és alkalmazkodik, de gonosz nihilizmusa csupán hivatali kellék. Civilben egy ártatlan, tiszta lányka, Gilda aggódó édesapja, és […]

Jónéhány éve már annak, hogy a torontoi magyarsággal utoljára kapcsolatban voltam. A társulás annak idején koránt sem volt felhőtlen, még a legjobb napjaiban sem. Mindig voltak barátaim a magyarok között, de soha nem szabadultam meg a közösség fenntartásaitól. Ugyancsak nem tudom eldönteni, hogy ezek a fenntartások nekem szóltak-e, személy szerint, vagy mindannyian így viselkednek-e egymással. Ezek a gondolatok abból az alkalomból merültek fel, hosszú idő óta először, hogy egy barátom felhívta a figyelmemet az úgynevezett ”Független Magyar Rádió” egyik adására, ahol nem rég név szerint említettek meg engem. Méghozzá abban az értelemben, mintha én elhagytam volna a baleset helyszínét, eljöttem […]

Egységes komolyzenei koncepció mindeddig nyilvánvalóan nem létezett, mert ha létezett volna, akkor nem kellene kialakítani. Valóságos rejtély, hogy ennek hiányában mi frászkarikát tanítottak és tanítanak a Zeneakadémián. De ennél is nagyobb rejtély, hogy amennyiben a komolyzene valamennyi alkotója – a legnagyobbakat is beleértve – kizárólag a maga egyedi koncepcióját érvényesítette a műveiben – a remekműveket is beleértve -, akkor milyen célt szolgálhat a kialakítandó egységes komolyzenei koncepció. A cél meghatározása vélhetően kormányzati feladat lehet, vagy lehetett, mindenesetre erre utal a miniszterelnökségi kompetencia. Van okom feltételezni, hogy voltaképpen már meghatároztatott a cél is, hiszen ennek hiányában az ügyben felelőssé tehető kormánybiztos […]

 Tavalyi nagysikerű vendégszereplése után idén visszatér a Margitszigetre a világ egyik legérdekesebb táncelőadásait létrehozó társulata, a Béjart Ballet Lausanne, akik a jubileumi turné után most Mozart legnépszerűbb művét, a csodálatos Varázsfuvolát varázsolják a színpadra a klasszikus balett nyelvén, először Magyarországon! Az előadás eredeti koreográfiáját még 1981-ben álmodta színpadra a társulatot alapító, nagyhatású balett-mester, Maurice Béjart, melyet most második alkalommal újít fel az együttes a jelenlegi társulatvezető koreográfus, régi Béjart-tanítvány, Gil Roman vezetésével. A Béjart Ballet repertoárján a kezdetektől fogva letisztult, mégis fantasztikus látványvilágú és különleges atmoszférájú előadások vannak jelen, melyek egyedülálló kapcsolatban állnak a produkciók alapjait adó klasszikus és innovatív táncelemekkel. A balettelőadások nemcsak kivitelezésükben, hanem témaválasztásaikban […]

Első Valósághajlító Viktor főméltósága – jó szokása szerint – a külhoni, magyarok által is lakott Tusványoson kegyeskedett a multikulkuralizmus és a bevándorlás elutasításának nemzeti jogáról és szükségletéről, valamint e szükséglet a határok, a piacok, a keresztény kultúra és a magyar nyelv védelmének a többség által kinyivánított népi igényéről, akarásáról szónoklani. Ostoba okvetetlenkedő – persze, nem ott és nem akkor – akadt ugyan, aki szerint a százötven évig tartó török és iszlám világ ellenére megmaradtunk magyarok, megőriztük a többségi vallásunkat, a kultúránkat és a nyelvünket, egyesek még a gasztronómia fejlődésével és fürdőkultúra meghonosításával is előhozakodtak, egy istenbarma pedig a valósághajlításra fittyet […]

Orbán az erdélyiek előtt elhintette a demagógia morzsáit. Sok üres mondatot bírt kiejteni a száján. Az üzenete azonban több szinten is világos: Orbán továbbra is csak az ellenállások szításában látja a hatalma zálogát; Orbán gyakorlatilag Európa vezetőjeként vizonálta magát, bár orvosai véleményét erről nem tudjuk. Azért még lehet világszinten jelentős politikus. Elvégre Hitler is senkiházi majdnem-tizedesként (Gefreiter) kezdte. Orbán meghirdette a határrevízió programját. Azzal, hogy visszahonosításról beszélt olyanok esetében, akik többségében talán legfeljebb a szomszéd házig csak mentek el. Nem ők jöttek Magyaroirszágra, hanem helyben vágtak hozzájuk egy állampolgárságot, és ezzel a jogot a mások életébe való beleugatásra, illetve a […]

Aktuálisan gumicsontnak tűnik. De Orbán esetében már számos látszólagos gumicsontról derült ki, hogy valójában nem az. Amúgy Budapest helytartósággá változtatásáról van szó. Mert a kormány által kinevezett polgármester Orbán személyes helytartója lenne. Akárhogy nevezze is meg a félintelligens banda által nyomogatott gombok nyomán a nyomtatvány. A kétévente tervezett helytartóváltás ötlete szinte biztosan annak az orbáni komplexusnak a következménye ami büntetni akar mindent és mindenkit, ami nem őt szolgálja, illetve azt, aki nem nyal elég mélyen. Márpedig Budapest, a valóban polgári főváros, elutasította, és akár csendes rezisztenciával, esetleg tüntetésekkel, de elutasítja azt a feudáloligarchikus hűbéri rendszert, ami Orbán Viktor kedvence. Talán […]

Valahol az orrom elé keveredett egy hír, ami arról szólt, hogy az MSZP szeretne elmenni a fideszes agymosásra. Aztán azt is láttam, hogy a hír közel egy hetes. Nem nagyon dobogtatott meg semmit. Még az asztallapot sem. Egyszerűen azért, mert kiválóan belesimul abba a kirakósba, ami Botkától Szélig bontakozik ki. Szegélymintaként a képviselői fizetésemelés megemelésével. Amit azért csak sikerült a magát ellenzéknek emlegető politikai alakulatok jó részének is megszavazni. Tudom, tudom. Az ezt érintő hírek többsége sem friss. Tényleg nem az. Ahogy az amerikai rabszolgatartás sem lenne mai történet. A következményei azonban máig hatnak. A hazai politika azért nem olyan […]

A foci világbajnokság győztes francia válogatottja ürügyén ismét elöntötte a nyilvánosság tereit a legalpáribb rasszista uszítás. Amiatt, hogy a francia csapat jónéhány tagja feketebőrű! Sőt, néhányuk felmenői meg – arcvonásaik alapján – vélhetőleg a Földközi tenger másik partjáról, a valahai francia gyarmatokról érkezett észak-afrikai, közel-keleti. Hiába mondják a csapat vezetői, hogy a keret 23 tagjából huszonegyen francia születésű állampolgárok. Hiába ad a köztársasági elnök Becsületrendet a labdarúgás pillanatnyi császárainak, elismerve ezzel, hogy származásuktól, netán vallásuktól függetlenül a Gloire fényesítéséhez járultak hozzá teljesítményükkel – az uszítók nem nyugszanak. Nyilván Franciaországban is léteznek a rasszista hangok, de talán a megszerzett trófea fölötti […]

A magyar kormány fejéről Hofi Géza egykori mondása juthat az eszünkbe a helyi kiskirályokról: „Korona van, fej nincs”. Az állandó ellenségkeresés, migránsozás, sorosozás, és gyűlölködés olyan zsákutcába kényszerítette, amelynek falai mentén képzelt ellenségek sorakoznak. A végén meg egy baromi nagy fal, ami könnyedén a másikat adhatja. A képzelt ellenségek közül most éppen az ENSZ-nek üzentek hadat. Kicsiben. Amennyiben Orbán egykori személyi csicskása, immár külügyminiszterként bejelentette az ország kilépését az ENSZ globális migrációs csomagjának tárgyalásából. Szijjártó szerint azért, mert a beterjesztett dokumentum ellentétes az ország biztonsági érdekeivel. Alig egy hete azt nyilatkozta, hogy az ENSZ-csomag egyetlen intézkedését, illetve iránymutatását sem tekinti […]

  Több mint egy évtized után, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad 80. születésnapján a legnagyobb magyar operettszerző, Kálmán Imre egyik legnépszerűbb, Cirkuszhercegnő című darabjával tér vissza a színház nyári repertoárjára a teátrum kezdeteitől jelen levő egyik legkedveltebb zenés szórakoztató színpadi műfaj! Az ünnepi évadban az operett magyar nagymesterének egyik legjelentősebb, világszerte páratlan sikerrel játszott műve első alkalommal csendül fel a cirkuszi forgataggal benépesített szigeti színpadon. Az eredetileg német nyelven íródott nagyoperett 1926-os bécsi bemutatója mind történetében, mind pedig elsöprő látványvilága miatt, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Az egzotikus mesében az artisták, idomárok és bohócok világa mögött felsejlik az arisztokrácia pompás, csillogó és rejtett hazugságokkal […]

[A baszki káromkodás vagy valamiféle eufemizmus?] Ott egy plakát! – kiáltotta Baszki előrehajolva a sofőr válla fölött – a felirat Banksy állandó kiállítását hirdette Torontóban. A plakáton a helyszín. Megvan, tehát: Estiék utazásának célja: Basky a kisvonatozó Orbán Viktort [írnám: magyar miniszterelnököt, de nehezemre esne] ábrázoló remekművét becsempészni Banksy képei közé (kár, hogy a festékszórás kivitelezhetetlen!). Az elképzelés egyszerű volt: Esti eltereli a teremőr figyelmét, amíg Baszki felerősíti a stencilezett alkotást a többi közé. [Az eljárás – hamisítás, csempészés… – Banksytól sem idegen; kiakasztotta már saját, Mona Lisát sárga szmájli-arccal ábrázoló kreációját a Louvre-ba is). (Estinek fogalma sem volt Banksy […]