Mítosz és anarchia a piacokon
Az őstermelésnek mítosza van. Hogy az jobb, mint a nagyüzemi. Vonatkozik ez zöldségre, gyümölcsre, és a feldolgozott, többnyire füstölt húsárura is, szinte kizárólag a sertéshúsra. Általában drágább is. Ilyen a megszokott piaci rend. Vajon mennyire valós a mítosz? Vajon miért kerül többe a körte, a szilva, vagy a szamóca, a padlizsán, netán a petrezselyem, mint a hipermarketekben? Van ennek alapja?
A hiedelmeket a kispiaci vásárlók táplálják. Meg kell indokolniuk akár saját maguk előtt is, miért adtak háromezer forintot egy kiló füstölt szalonnáért, amikor harmadáért is vehettek volna – igaz, üzletben. Miért kerül a piacon ötszázba egy kiló szép őszibarack, némileg drágábban mérve, mint a boltban? Talán még áfát is fizet a termelő, miként az üzlet a blokkján szereplő összeg után? Nem, áfát nem fizet, és mást se. Blokkot se ad. Így a legveszélyesebb termékek esetében azt sem tudja a vevő, mitől kapott hasmenést az egész család. És ki adta el neki.
Vannak ilyen veszélyes termékek? De mennyire, hogy vannak! Pár éve egy civil szervezet vásárolt tucatnyi szamócamintát a piacon, és hozzá egy spanyol árut is, aztán mindet elvitte a laboratóriumba, szermaradvány vizsgálatot kérve. A növényvédő szerek használatában pontosan követni kell az egészségügyi várakozási időket, és forgalmazni csak azok elmúlta után szabadna. A spanyol és egy kistermelő árujával nem volt gond, a többivel annál nagyobb. Vagyis a termelő erős méreggel permetezte, aztán másnap szedte, s vitte a piacra. Olykor tehertaxival az őszibarackot. (Látott, valós eset.)
Nem ellenőrzi az illetékes élelmezésügyi hatóság a piacra dobott termékeket? De, ellenőrzi. Csakhogy ritkán. Mondhatnám alig. Senki nem tart tőle, mert a vizsgálat drága, az árus meg sok. Szociológusok szerint nagyjából egymillió honfitársunk árul a piacokon. Ezek őstermelők? Nem. Őstermelői igazolványt évente 340 ezer körül szoktak érvényesíttetni, de e tömegnek becslésem szerint csupán a fele jelenhet meg a nagybani és a kispiacokon. A többi célzottan, szerződésre dolgozik. Amúgy bárki árulhat, csak a helypénzt fizesse meg.
Elég sokat vásárolok a nyíregyházi piacon, ám ott még blokkot is alig látok, számlatömböt meg senkinél. Egy időben többször megfordultam a miskolci – amúgy hatalmas – nagybani piacon. Láttam őstermelőt, aki kivit, narancsot, banánt is kínált, áprilisban nagy szemű szőlőt. Aztán az egyik nagykereskedő ismerős felvilágosított: „Aki árul, az alkalmazott. Éjszakánként egy tízesért.” Úgy értendő: tízezerért. Vagyis ez az „őstermelő” a valóságban kereskedő. Mint sokan mások. És nem is két kiló krumplit mérve. „Számlát ez nem is tudna adni – folytatta informátorom. – Én annak adok, aki kéri. Benn, fedél alatt. De a placcon nem számít úri embernek, akinél papírt látnak.”
Hogy ez a faramuci helyzet miként alakult ki? A gyökerek az ancien régime-ben fedezhetők föl. A háztáji virágzott, és nyomában – meg a megélhetést adó gazdaságok nyomában – olyan falusi jólét keletkezett, amilyet korábban a parasztember nem ismert. Mi eredményezte a háztáji virágzását? Az, hogy a téeszek szervezték, szerződtek, kiszolgáltak, szállítottak, tanítottak, és a termékek árát is beszedték. A kisgazdák erre építettek volna. „Majd a farmergazdaság!” És kedves pasaréti hordószónokuk festette az eget: „Adjátok vissza a parasztnak a földet, és garantálom, hogy az élelmiszerek ára a felére csökken!” Most van 351.406 egyéni gazdaság, nagyjából a művelt földek felén. A kenyér, a hús, meg a többi ennivaló árának csökkenését türelemmel várjuk.
A helyzet kialakulásában a baloldali kormányok sem vétlenek. Tűrték, amit a kisgazdák, s általában a jobbosnak hívottak műveltek, sőt, az őstermelést, mint fogalmat, a Horn-kormány idején (1997-ben) rögzítették törvényben. Miért? Mert betojtak egy tüntetéstől.
Az ős- meg a kistermelés a háztáji utódja. A baj csak az, hogy a gyámolító nagyüzemek eltűntek a gazdák háta mögül. Helyettük semmi sincs. Még olyan növényvédő mérnök se, aki tanácsokkal szolgálna a permetezések megoldására. És ez népegészségügyi gondot jelent. Csupán hosszú távon hat, de akkor alighanem kíméletlenül. Miért? Hát az őstermelő nem a régi – „ősi” – módszerekkel dolgozik? Nem bizony! Amit lehet, ellesett a régi nagyüzemektől, és persze használja a hirdetett korszerű fajtákat is. Csakhogy a nagy hozamú fajták sokkal kényesebbek a régieknél, lényegesen gondosabb termesztést igényelnek, és a károsítók ellen hatásos védelmet. Ez aztán vagy megy, vagy nem.
Az őstermelőnek sokmilliós bevétel után sem kell adóznia. A főállásúaknak némi járulékot fizetniük kell, aminek bevezetését hangosan ellenezték. („Gyalázat!”) Így most is olyan minimális közterhet fizetnek – utolsó információm szerint évi nyolcmilliárdot –, amely büdzséalamizsnának minősíthető. Az őstermelés tehát nem termelési, hanem adókerülési mód. A kistermelőre meg nem figyel senki, és akkor se figyel, ha tízmilliós éves bevételt halmoz fel.
Természetesen a milliós létszámú piaci szereplő a mai formájában teljesen idegen a piacgazdaságtól. Nem igazán a közteher-viselés alól történő kibúvás a legfőbb gond, hanem az anarchia. (A zöldségtermelés várható nagyságát például saccolják, az eladott vetőmagvakból. Egyéni gazdaságot nem köteleztek statisztikai adatszolgáltatásra.) A feketegazdaság éltetője a mai helyzet, mind foglalkoztatásban (napszámosok), mind szolgáltatásban (gépi munkák, szállítás). És még ezeknél is katasztrofálisabb, hogy a számlamentes piaci értékesítés egyszerűen megakadályozza a nyugati világban kiforrott, ütőképes termelői értékesítő szövetkezetek kialakulását. Ilyen nélkül nincs piackutatás, nincs értelme jelentős volumenű termelésnek, s ennek következtében bezápul a technológiai fejlesztés. Mert nincs rá pénz. Amíg feketén el lehet adni, addig a meglévő szövetkezeteknek se lesz számottevő árualapja. Nem oda viszik a salátát, a karfiolt vagy a sárgarépát.
Tőkeerős üzem nem épít a zöldség vagy gyümölcs termesztésére. Ez folyik bő két évtizede, s egyre lejjebb sodródunk. A lejtőn történő megállás egyelőre nem remélhető.
Kun István
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
12:10 du.
Többrétű problémát boncolgat az írás. Illetve nem is boncolgat, csak belekap a témába, majd továbbugrik.
A zöldség gyümölcs termelés egyik problémája hogy túlzottan kis területek vannak egy kézben. Gépesítés nélkül nem megy. Vagy legalábbis nagyon megnöveli a ráfordítási költségeket. Ha szántatni, vetni, műveltetni, és mindent bérmunkában kell csináltatni, nagy az önköltség. Az új földtulajdonosoknak nincs képzés, elavult módszerek és ismeret hiány miatt nem hatékony a technológia.
Az hogy nem maga a termelő árul, hanem begyűjtik és kereskedők árulnak, tovább növeli az árakat. Itt hozzávehetjük a pofátlanul magas árrést is, amit még a kereskedő hozzátesz a felvásárlási árakhoz.
Nagy vonalakban ugyanez elmondható a hústermelésről is. Itt még az is hozzátehető, hogy a támogatást érthetetlen módon nem a tenyésztő, hanem a felvásárló kapja.
Vagyis túl az alap problémán maga a rendszer is hibás.
12:15 du.
kedves donom, soha nem értettem, mire jó a nagybani piac? feljön a kecskeméti termelő, és eladja a kecskeméti kereskedőnek azt, amit kecskeméten két saroknyival arrébb is megtehetne.
vagy ez árkérdés? a termelő nyilván beépíti az áraiba a járulékos költségeket: üzemanyag, útdíj, gk. adó, helypénz stb. vice versa u.a a kereskedő részéről.
ha ennek értelmét nekem valaki elmagyarázná, hálás lennék.
12:18 du.
Igen, ezek a piaci termékek valóban sokkal drágábbak mint a hipermarketben. A magyar helyzetet nem tudom kommentálni, de én itt Kanadában igyekszem kis, kerületi ‘farmers market’-en vásárolni, ha van erre lehetőségem.
Például ottawai házamtól van egy ilyen kis piac…olyan félkilométerre tőlem, ami május és október között működik. Az árak valóban magasabbak mint a boltokban, de azt hiszem ez részben azért is van, mert az itt áruló farmerek nem csak kisebb „üzemben” termelnek, hanem elvárják azt, hogy ebből normális körülmények közt tudjanak megélni. A Walmart meg a többi nagy árúházlánc lenyomja az árakat egy olyan szintre ami remek a városi fogyasztó számára, de elég rettenetes annak a farmernek, aki ebből próbál megélni. Ez a zöldségre, gyümölcsre, tej termékekre és húsra egyaránt vonatkozik.
Szóval vehetek a Walmartban importált amerikai paradicsomot akár fontonként 79 centért, vagy mehetek a piacra ahol a kanadai fontonként $2.49-be kerül. De ez a termék valódi ára, illetve a termelés valódi ára 2014-ben, nem pedig a 79 cent.
Másrészt pedig az ilyen kis kerületi kanadai piacok mindig élményt nyújtanak. Élő zene, finom frissen készített ennivalók és beszélgetések a farmerekkel, akik rengeteg olyan részletet mondanak el munkájukról és a termelésről, amiről egy városi embernek gőze sincs.
3:05 du.
Ille István
2014 október 28
12:15 du.
Való igaz, ebben a formában nincs értelme a nagybani piacnak. A nagybani piacnak elsősorban viszonteladókat kellene kiszolgálnia a nevének megfelelően nagy tételben. Ha átmegy kiskereskedelemnek, talán olcsóbban adhatná az árut mint a raktáráruházak is. Viszont akkor már nem nagybani, vagyis a kiskereskedelmi árakhoz fog közelíteni az ár. Az a néhány százalék különbözet nem akkora, hogy érdemben beszélni lehessen róla. Raktáráruházban láttam hasonló megoldást, ahol külön feltüntetik, hogy egy adott tétel feletti vásárlásnál már akár 20-40 % olcsóbb. Egy kis háztartás például nem vásárol 50 kg száraztésztát napi fogyasztásra. A lakossági kiszolgálás esetén csak 10-15% olcsóbb a kiskereskedésnél.
Igaz, a Budapesti szokásokkal nem vagyok képben, így lehet hogy egyről, de mégsem egyformán beszélünk.
3:12 du.
Christopher Adam
2014 október 28
12:18 du.
Az más dolog amiről beszél. A hazai és kistermelői áru előnyben részesítése lehetne cél. De sajnos a lakosság részéről nincs meg az az anyagi háttér, hogy ezt a szempontot figyelembe tudja venni. Megveszik az importot, mivel olcsóbb, így több napon tudnak megfelelő minőségű étkezést biztosítani. Sajnos ez napi megélhetési kérdés.
3:26 du.
kedves donom, a mogyoródi kisboltos minden áldott nap kiautózik éjjel egykor a nagybanira, és megveszi azt a zöldárút, ami a két boltjába kell. néha akkor járok feléjük, amikor a 6 órás nyitáskor kipakol. hát, nem több láda zöldség, az biztos. az önkormányzat meg kialakított egy háztáji piacot, hogy mari néni ne a coop lépcsője mellett árulja a két kg krumpliját, meg a három csomag kaprot. a háztáji piac egyetlen percig nem volt nyitva.
valami nagyon el van itt cseszve, az kétségtelen…
annak idején volt szerencsém felszervezni a coop első, szerverre kapcsolt, vonalkódos pénztárgép rendszerű raktáráruházát a régi nagybani piacon. na, onnan raklapszámra vitték a kereskedők a száraz árút, vegyi árút, édességet. azután bejött a metro, és a coop raktáráruháza meghalt.
6:50 du.
Christopher Adam
2014 október 28
12:18 du.
Bocs kedves Adam, de nagyon másról beszéltek. Én sajnos csak elmesélésből ismerem a nálatok dívó világot, s még sajnosabb, hogy már nem az egykor szépszámú ismerőseimtől. Európai ismereteim közelebbiek, így – csak remélt extrapoláció alapján – azt kell mondjam ez egy nagyon más tészta. A kis helyi piacokon a drágább az egyedi termék: bió, vagy más különlegesség.
Kicsiny hazánkban az őstermelő – tisztelet a kivételnek: Anikóka nincs köztük =)) – egy adókerülési szisztéma. Ráadásul még pofátlanok is, messze ők a legdrágábbak!
11:54 du.
A nagybani piacokról… Párszor leírtam már, de senki nem figyelt föl rá, különösen politikus nem. A hetvenes években Romány Pál volt a mg-i miniszter. Egy alkalommal belga vendéget fogadott, akivel ellátogatott az akkor még a Bosnyák téren működő nagybani piacra. A végén a belga így szólt: „Miniszter úr, amit itt láttam, az Nyugat-Európa XIX. százada!” Romány elmondta az esetet egy konferencián, de sem akkor, sem azóta nincs változás. Vagyis egy mégis: immár nem a Bosnyákon, hanem a Nagykőrösi úton működik a legnagyobb magyar nagybani. Valamivel kisebbek Miskolcon, Szegeden találhatók, a többiek – ismereteim szerint – meg sem közelítik ezeket.
12:19 du.
A cikkíró szerint a multiktól vásárolt gyümölcs zöldség egészségesebb,mint a falusi, kistermelők árui?
Kötve hiszem…
Én kifejezetten allergiás vagyok a külföldi árukra,mikor régen mi,magyarok is megtermeltünk mindent,amire szükségünk volt.És az egészséges volt!
Csak hát ez az EU.nak nem tetszett…
12:50 du.
Fenyvesi Glória
2014 november 2
12:19 du.
Hogy ,ennyire volt egészséges az jól látszik a szellemi képességeiden! =))
A szerző csak azt mondta, hogy a derék magyar „őstermelő” találékony; lop, csal és hazudik!
Próbáld meg főlajánlani, hogy érte mész az árújának! =))
A legtöbbje a nagybanin veszi, kivéve a biósok, akik reggel a saját piacon! =))
6:28 de.
Fenyvesi Glória
2014 november 2
12:19 du.
Különj a b. figyelmbe ajánlom egy pár perccel ezelőtti szüsszenetemet, pontosabban annak tartalmát:
Egy kis majdnem „piaci” helyzetkép
Óbuda, 2014-11-03 délben
Ahogy ártunk és qurmányunk illetékes elvtársai elmagyarázták nekünk a mocskos amcsik báncsák a mi jó Putyin-elvtársunkat, aki ezért kénytelen volt ránk megorrolni. S legott embargót hirdetett a mi – egyébként is rekord közeli termést hozó – almánkra.
Szóval annyi az alma, hogy csak na, hogy más kifejezésre ne ragadtassam magamat. Nos tény, hogy van bőven a piacon is, de az árán nem nagyon látszik a dömping, különösen nem a magukat őstermelőnek hirdető (s biztos vagyok benne, hogy ennek megfelelően adózó, illetve nem adózó) kofáknál. Náluk szépet 250-300 alatt nem látsz. Az igazsághoz tartozik, hogy a bevallottan a nagybaniról hozó kereskedőknél már 180-tól kapsz hasonló minőséget.
Ezért persze eszem ágában sem lett volna klavit ragadni. Ma kifutottam az időből, s elfelejtettem, hogy hétfő lévén délig van csak piac. Egyébként is vásárolni valóm lett volna (nem kaptam, de ez legyen az én gondom) a CBA-ban. Az igaz magyar nem múlti, a derék kereskedelemi törvényeink ihletetője (de legalább is kedvezményezettje). Nagyon szép almát mértek 199froncsiért. Nem sumákoltak, ki is volt írva: származási ország Dél-Afrikai Köztársaság! =))