Rózsaszín-tó, ami valójában zöld — Őszi képek Kanadából

2016 november 5 9:23 de.2 comments

Néhány napja beültem öregedő Ford Focusomba és kimentem Gatineau Parkba, ahol teljes dicsőségében virítottak az igazán egyedülálló kanadai ősz színei. Az irány elsősorban az úgynevezett Rózsaszín-tó (Pink Lake / Lac-Pink) volt, ami 22 kilométerrel északra található Ottawa belvárosától. Sokan esetleg nem tudják, de a tavat a korai tizenkilencedik századi Pink család után nevezték el, tehát valójában sok köze nincsen a rózsaszínhez, meg talán nem is lehet–hiszen a tó vize jellegzetesen zöldszínű. A Pink Lake egy meromiktikus tó, ami annyit jelent, hogy a víz felső és alsó rétegei nem keverednek. A tó legmélyebb hét méterében szinte egyáltalán nincsen oxigén, ráadásul vizei a széltől is védettek, hiszen meredek sziklák veszik körül. A tó felett pedig egy kilátó áll, csodás kilátással.

img_20161022_133624169_hdr-3

(Pink Lake ősszel / Fotó: Christopher Adam)

A Pink Lake-hez vezető út a Gatineau Nemzeti Parkból ad ízelítőt a látogatónak. Gatineau Park 361 négyzetkilométernyi védett terület, melynek “kapúja” pusztán négy kilométerrel északra fekszik Ottawa belvárosától, az Outaouais folyó québeci oldalán. A nemzeti parkot 1938-ban hozták létre ezen a területen.

img_20161022_133354764_hdr-2

(Gatineau Park – Fotó: Christopher Adam)

A park eltér a többi szövetségi nemzeti parktól, elsősorban azért mert déli, keleti és nyugati oldalán különböző kisebb-nagyobb települések találhatóak, ilyen például a Chelsea nevű község, de akár Gatineau városa. Vannak olyan családi házak, amelyek a park határain belül épülnek fel. Tehát a park területén — igaz, annak szélén–laknak, így nehezen tudható, hogy hol húzódik meg adott pillanatban a határ a védett terület és a fejleszthető földek közt.

img_20161022_121650849

(Aylmer kerület, Gatineau városa. Fotó: Christopher Adam)

img_20161022_121528496(Aylmer kerület, Gatineau városa. Fotó: Christopher Adam)

A múlt nehéz korszakaiban komoly konfliktusok alakultak ki Gatineau Park körül. Például a nagy gazdasági világválság idején – a harmincas években – a helyi lakók úgy próbálták átvészelni a keserves és nyomorúságos körülményeket, hogy a területen lévő fákat vágták ki és tüzelőfaként árulták a főváros térségében. Nyilván ez is szerepet játszott abban a döntésben, hogy a szövetségi kormányban öt évvel később megvásárolta a területet és ezzel védettségét is megnövelte.

Manapság viszont sok szempontból egyedülállóvá teszi Ottawát Gatineau Park. Hiszen nem nagyon ismerek olyan G8-as fővárost, melynek központjától pusztán négy kilométerrel így virulna a természet sokszáz négyzetkilométeren keresztül.

2 Comments

  • Nagyon szép felvételek! Gratulálok!

  • Tisztelt szerkesztő úr,

    Mostanában került újra a kezembe R. Kenneth híres könyve, az Északnyugati átjáró. Felnőttként újraolvasva is nagyon izgalmas, remek könyv. Mivel a földrajz is érdekel, igyekszem pontosan nyomon követni, hogy Roberts őrnagy egykori rangerei, hogyan értéke le a Champlain-tó déli részétől az egykori – és általuk elpusztított – S. Francist, majd onnan hogyan vergődtek el a Lac-Memphrémagogig és tovább, le egészen a 4. sz. erődig.

    A képek, amiket a cikkéhez mellékel gyönyörűek és segítenek elképzelni az egykori Vermontot és Kanadát.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.