Levélváltás arról, hogy miért nem vagyunk dühösek?

2018 január 1 10:06 de.11 hozzászólás

Kaptam egy levelet. Márti, aki olvasta néhány korábbi írásomat, és ebből arra következtet, hogy én tudok válaszolni a kérdésére, arról érdeklődik, hogy miért nem vagyunk dühösek. Érteni ugyan én sem értem, de megpróbáltam megmagyarázni.

Kedves Péter,

elég sűrűn felmerül bennem mostanság, hogy miért nem dühösek az emberek? Miért nem dühösek annyira, hogy összefogjanak? Akárhányszor kint vagyok egy tüntetésen az olyan, mintha én haragudnék egyedül azért, amit az országgal és az emberekkel tesznek. Ott állok a rendőrökkel szemben, az egy ötvenes magasságommal és kiabálok, hogy változást akarunk. De egyre többször érzem azt, hogy szinte egyedül vagyok ezzel. Az ismerőseim között rengeteg az okos, értelmes ember, mégis sűrű-sötét hallgatás van, ha bármit posztolok, mondok, kiabálok. Pedig pont az a véleményük, ami nekem. Én ezt nem értem. Mitől félünk annyira? Mért nem vagyunk már igazán dühösek? Megköszönöm, ha írsz erre, biztosan naiv vagyok vagy nem elég okos, vagy nem is tudom, de borzasztóan elkeserít ez az egész, ami itthon folyik. Mit gondolsz, mi a fene van az emberekkel? Előre is köszönöm, Márti.

Kedves Márti,

választ vársz tőlem, de nem tudom, hogy mit mondjak. Mert még magamról sem tudom, hogy dühös vagyok-e egyáltalán, Azt tudom, hogy utálom, ami van és undorodom. De a düh az más.

Dühösnek kellene lennem? Lehet, hogy az vagyok, csak nem tudok róla? Ki számít dühösnek? Aki káromkodik? Kukákat borogat? Kirakatokat tör be?

Hol végződik a felháborodás, és hol kezdődik a düh?

És milyen alapon beszéljek mások nevében? Hogy ők, akiket nap, mint látok az utcán, miért nem dühösek? Vagy ha dühösek, akkor miért nem úgy, hogy azt te vagy én is észrevegyük?

És van még egy kérdés. Nem mellékes, inkább alapvető: hogy kire kellene dühösnek lennünk? Első megközelítésből persze jön a válasz: hogy Orbánra és társaira. Szétlopták az országot, lebontották a jogállamot. Megmásítják a múltunkat, ellopják a jelenünket, felélik a jövőnket.

Egyszerű, mint a faék.

Értem én, hogy rájuk kellene dühösnek lennünk, de én inkább – megint a magam nevében beszélek – megvetem és lenézem őket. Ha valakire dühösnek kell lennünk, akkor azok mi magunk vagyunk. Amiért hagytuk, hogy ez legyen. Hagytuk, hogy terrorista honfitársaink túszul ejtsék a hazánkat, megvezessenek bennünket, becsapjanak, átvágjanak.

Már akit, tudom. Mert voltak sokan, akik kezdettől fogva látták, hogy mi készül. Nem voltak okosabbak másoknál, de volt merszük szembenézni a valósággal. Merték tudni, hogy a fekete nem fehér, a kicsi nem nagy, a diktatúra nem demokrácia.

Szóval, hogy a hazugság nem igazság.

Sokan csalódtak a szabadságban. Szerintem azért, mert nem harcoltunk meg érte. Készen kaptuk, az ölünkbe pottyant, és ezért azt hittük, hogy a jólét is eljön vele. Volt idő, amikor még irigykedve néztük a nyugaton élők autóit, csodáltuk őket, amiért a miénkénél szebb házakban laktak, és jobb helyekre utaznak. Azt hittük, hogy ha eljön a szabadság, mindez nekünk is meglesz. Nem így történt, és ezért most a szabadságra haragszunk. A diktatúrát választjuk, mert volt már benne részünk és a vége annak is egészen kibírható volt.

A mi diktátorunk volt a legjobb mind közül, mi pedig szabadabban éltünk, mint a tábor többi barakkjának lakói. A románok, a bolgárok, a keletnémetek.

Pontosabban: kevésbé elnyomottabban.

Mi volt az eredeti kérdés, kedves Márti? Hogy miért nem vagyunk elég dühösek?

Csak azt tudom, hogy lenne rá igény.

Föld S. Péter

The Mask She Hides Behind / Sara Riches

11 hozzászólás

  • Kedves Föld S. Péter Úr!
    Ön írta: „A szabadság az ölünkbe hullott.”
    Azok, akik – velem együtt – ma hiányolják, nem éltek vele és nem csinálták meg a szabad Magyarország intézmény-rendszerét, hanem elég sok tökölődés után végül hagyták, hogy ehelyett a saját javukat kiszolgáló „szabadságra” tegyenek szert és éljenek is vele sok millió hazánkfia gyalázatos kárára arra méltatlanok.
    Lehet, hogy nem is dühösnek, hanem inkább okosabbnak kellene lennünk, bár minden eszközzel mindent megtesznek ez ellen is

  • Presbiterrel értek egyet.
    Nem dühre, hanem észre és szervezőképességre lenne szükség; mégpedig jóval többre, mint amennyi a mai kormányzatnak van. Sajnos, úgy néz ki, hogy a szükségesnek a töredéke sincs meg a mai un. demokratikus ellenzékben.

  • Akiknek N és P betűvel kezdődik autója hárombetűs rendszámtáblája, biztosan nem dühösek. Az M betűsök se panaszkodhatnak. Ha megállsz Budapest egy forgalmas helyén, csak lesel, mennyi fenti rendszámmal futó új autót láthatsz.

    Aztán ott vannak az idegennyelvet beszélők, akik bármely pillanatban csomagolhatnak, és már a határon túl is vannak. Ők mire dühösködjenek?

    Jelenleg azok közül dühösködik egy kisebbség, akik röghöz kötöttek. Akik ilyen-olyan nyomós oknál fogva nem tudnak határon túlra távozni, és a létüket érzik veszélybe. Mondjuk azért, mert ugyan van több képzettsége, de 61 évesen már sehol nem veszik föl munkára. Közülük a többség meg azért hallgat, mert az állását félti.

    Aztán szótlanok, illetve örömködnek, akik haszonélvezői a jelenlegi regnálóknak. A stadionok építői, üzemeltetői, a futballakadémiák alkalmazottai, az edzők, és végül a nemzetközi porondon állandóan elbukó focizgatók. De szavuk se lehet az uniós pénzre pályázó nyerteseknek se, és a sorozatos állami megrendelések teljesítőinek se. Na és a művészeti akadémiai tagok? Őket is szépen megfizetik. Megfizetik az állami média működtetőit is, szerkesztőket, újságírókat. A celebek se panaszkodhatnak, foglalkoztatja őket a tévé, ír róluk a bulvársajtó. És már a filmipar is jól pénzelté vált, kit érdekel, hogy a hatalmas költségvetésű Pappa Pia bukás lett? A hiba a nézőben van, ha nem ismeri föl már a film kezdetén Vajna Tímea hatalmas jet skiző alakítását, és annak képi mondandóját.

    Szóval, lehet barátkozni a gondolattal, hogy újabb négy év 2/3-os Orbán-kormányzat következik/folytatódik.

  • Teljesen egyetértek az első három hozzászólóval. Én részemről már régen hajtogatom, hogy nem kell senkire se fogni, mindenki bennevan ebben a biliben valahogy. A nagy átverés, hogy a nemzeti vagyon teljes elkobzását nem tudta senki megakadályozni. 89 után kitűnő alkalom lett volna rá, aztán az EU-ba lépés után is, de a mai nép végülis ugyanolyan nincstelen maradt, mint a történelem folyamán bármikor. Sőt ilyen tőke koncentrálódás még sose volt.

  • Drizari:
    Naa csak ne ess túlzásokba..
    Méghogy következik egy újabb négy év.
    Mikor tudható hogy meglesz az akár negyven is.

  • Nem szokásom válaszolni a cikkben feltett irónikus kérdésekre de most…

    Azé mer a magyar „alattvaló fajta” !
    Megírta ezt már a hazai sajtó is régebben 😀 😀 😀

    Az átlag-magyar felháborodik ha megtudja hogy valaki ellopott 15 ezer Forintot de csak hülyén bólogat ha megtudja hogy Képviselő úrék elloptak 15 milliárd Forint közvagyont.És benyom böfögve mégegy ampullával a jóféle világos sörből.

    (Kedves nácik: nem alávaló, azok ti vagytok. Alattvalói mentalitással rendelkezik az átlag magyar személyisége.Szereti ha ispán, földesúr,király van felette.Vagy párttitkár. Mindegy.)

  • Kalocsai Miklós

    Nem dühösnek kell lenni, a dühös ember könnyen lesz meggondolatlan, megvezethető! Okosnak kell lenni, belátni azt, hogy ez a maffia elzavarható, ha a „jók nem tétlenkednek”. Megérteni, hogy bármelyik demokratikus párt jobb mint a Fidesz, elmenni szavazni rájuk. Az írástudóknak ezt kellene sulykolni, nem pedig a letargiát terjeszteni, hogy úgy is nyer a Fidesz. Ezzel a választási törvénnyel Orbánék kétharmadra verhetők, csak el kell menni szavazni.

  • Geyza
    jan.02.9:08

    „Az átlag-magyar felháborodik ha megtudja hogy valaki ellopott 15 ezer Forintot de csak hülyén bólogat ha megtudja hogy Képviselő úrék elloptak 15 milliárd Forint közvagyont.És benyom böfögve mégegy ampullával a jóféle világos sörből.”

    Helyes megállapítás, ez pontosan így van! A 15 millióról van fogalma, a 15 milliárdról, no pláne 150 vagy akár annál is több százmilliárdokról nincs fogalmuk – az előzőt tudják viszonyítani, az utóbbit nem! Úgy általában az „embereknek” ezek az összegek már felfoghatatlanok, tehát nehezen értik, hogy valójában mekkora veszteség érte/éri az országot nap mint nap, amikor azt hallják, hogy X vagy Y politikus vagy ilyen olyan Kft, szervezet mennyit nyert egy egy üzleten, mennyit szórnak szét az ország szempontjából lényegtelen projektekre (helyesebben csak nekik fontos a pr) ill. mennyivel támogatnak önös érdekű beruházásokat, stadionokat, határon túli szervezeteket, „nevenincs” focicsapatokat szóval ezek a számok már nem minden esetben mondanak valamit Gizi néninek, Béla bácsinak, vagy az apa-anya minimálbéréből élő családnak stb ezért(is) nem háborodnak fel kellőképpen, hisz nincs megfelelő rálátásuk a dolgokra, nem feltétlenül tudják mi mindenen kellene kibukniuk! Ezzel persze az égvilágon senkit nem akarok megbántani, nem sértő szándékkal írtam, csak mint tényt közöltem, mert én magam is azt tapasztalom, hogy miközben X eltitkolt 240 millióján kellőképpen felháborodnak, a napi milliárdos nyereségek, műkincsek és kastélyvásárlások már nem verik ki a biztosítékot! Hogy valaki „elfelejti” beírni az egyik milliárdját a vagyonbevallásába, ez nem annyira valóság, mint inkább egy jó hecc, miként a folyamatosan növekedő lakások és erkélyek is amolyan „is színesként” jelennek meg a tudatokban! Olyan dózisban kapják naponta a nyakukba a milliárdos tételek elsíbolásáról szóló híreket, hogy egy idő után már immunissá válnak iránta. Mészáros öt év alatti gazdagodása már szinte szlogen, neveti boldog, boldogtalan de, hogy mit jelent az valójában, hogy valaki „meztelenseggű” kis gázszerelőből néhány év alatt az ország ötödik(?) leggazdagabb embere lett, hogy vajon hihető- e mindez a rengeteg elnyert projekt az elvégzett munka párhuzamában az már nem feltétlenül foglalkoztatja a lakosság nagy részét, ill. ha mégis, nem ad neki hangot, mert úgy van vele mint a király új ruhájával a nép: biztos van benne valami, biztos úgy van, ha egyszer mindenki látja csak én nem – aztán bölcsen hallgat róla, hogy fogalma sincs mi történik az országban, miként lehetséges hogy akinek pár éve még 20 ezer forintos gondjai voltak, és végig kilincselte érte a falut, hogy egy pályázaton részt tudjon venni, az miként vált mára 100 milliárdos vagyonnal rendelkező „nagyvállalkozóvá”? Még a kisebb tételekben játszó helyi hatalmasságokat(többnyire pm.-ek) sem értik, csak félik rendesen – hát hogyan értenék, hogy mennyi az amikor valaki sorra megveszi a balatoni kempingeket, a horvátországi jacht kikötőket nyaralóstól, szálloda és idegenforgalmi láncokat, vagy a fél Andrássy utat a palotáival együtt! Vasutat és Gellért hegyi lakóparkokat épít, műutak és atomerőművek beruházására pályázik- és láss csodát, sorra el is nyeri, szinte kérdezhetné bárki, hogy vajon mi volt ebben az országban míg Lőrinc nem fejtette ki áldásos tevékenységét? És ez csak egy példa, írhattam volna bárkit és bárkiről hisz ez a képlet át meg átszövi az országot, és ettől még nem fog eligazodni a milliárdos pénzvilágban az a szavazó családostól aki közmunkabérből és segélyből ünnepli a karácsonyt, vagy aki december elején megkapta a maga 63.800.-ft nyugdíját, a visszamenőleges 0.8% emeléssel együtt, plusz pár ezer ft. „prémiumot” és a 10 ezer ft.utalványt( összesen nem tett ki 80 ezret) és jószerével ez már karácsony előtt el is fogyott – legközelebb meg majd kap január végén, akkor már a soros időben, csak addig bírja ki.(jajjj ez a Soros még ide is befurakszik!) Lényeg a lényeg, hogy ezeket az embereket nem foglalkoztatja annyira a milliárdok eltűnése mint „normális” körülmények között kellene, mert nekik sajnos mások a napi gondjaik!

    Az alávaló-alattvaló közötti különbséget többnyire azok nem értik ill. nem akarják érteni akiknek ez a céljuk, vagyis erre alapozva hőzönghetnek, hogy mekkora sérelem érte a magyarságot már megint! A fenti mondatod amit az átlag magyar mentalitásáról írtál, szerintem általában megállja a helyét!

  • Besancon:Hát így állunk most.Evvan kremássan.

  • Geyza
    2018 január 2
    9:08 de.

    „Azé mer a magyar “alattvaló fajta” !”

    Savanyú a szőlő?:) Ha a ballibek lennének kormányon, akkor „reális, józan, ésszerű” megfontolást várnátok el ugyanezen magyaroktól, mikor meg kell szavazni a négyes metrót vagy a Bokros-csomagot. Ami azt jelenti, hogy viszont az egészségügytől, oktatástól és felzárkóztatástól vonnak el milliárdokat.

    Különben meg azok a kormányok is megbuktak …

  • Hazzaykám nemkem ugyan nem savanyú.
    Eszem ágában sincs kommunikálni a kisebbrendűségi komplexusban szenvelgő hozzádhasonló fajmagyarokkal.
    Itt is csak azért mert mulattat a vergődésed.