Ki ne akarná megtudni minden dolgoknak és boldogságnak a titkát? Tyltyl és Mytyl, az irodalmi Nobel-díjas Maeterlinck legendás testvérpárja e nagy titkok nyomába ered, mikor elindulnak megkeresni a kék madarat, az igazit, az egyetlent. Útjukon barátokkal és ellenségekkel találkoznak, elkísérik őket a nap, a hold, és a csillagok. Sietniük kell, mert az idő véges és gyorsan pereg. Kalandjaik során rájönnek arra is: ami egyszer már a markunkban volt, ha nem vigyázunk rá, könnyen elveszhet, mintha sohasem lett volna a miénk.

„Létezik egy hétköznapi tragikum, amely sokkal valóságosabb, sokkal mélyebb, és valódi lényünkhöz sokkal közelebb áll, mint a drámai hősök tragikus kalandjai. Megérezni könnyű, az ábrázolása viszont annál kényesebb, e lényegbevágó tragikum ugyanis nem egyszerűen anyagi vagy pszichológiai természetű. Itt már nem egyszerűen két ember, vagy két egymással ellentétes vágy elszánt küzdelméről, vagy szenvedély és kötelesség örök harcáról van szó. Sokkal inkább azt kell felmutatni, milyen megdöbbentő létezésünk puszta ténye. Sokkal inkább azt kell felmutatni, hogyan boldogul a lélek egymagában, belevetve a soha nem nyugvó határtalanba. Sokkal inkább azt kell megszólaltatni, hogy túl az ész és az érzelmek megszokott párbeszédén, milyen végtelen és emelkedett dialógus zajlik ember és végzete között.” Maurice Maeterlinck: A hétköznapi tragikum (Bárdos Miklós fordítása)

(Forrás: színház)

„Szenteczki Zita rendező úgy fogalmazott, “giga-kamaradarab” készül, rengeteg szereplővel. “Az alaptörténetben minden egy éjszaka alatt játszódik, mi viszont egy egész életet viszünk végig, melyben a hősök felnőnek, így valóban sokan szerepelnek az előadásban. Bár A kék madár című előadást mesekeretben játsszuk, mondandója a felnőtteket is érinti. Azért is fontos számomra ez a munka, mert története a boldogságkeresésről, a reményről, a szeretetről szól. A Kálmán Imre Teátrumban az egész univerzumot bejárjuk, kunyhótól az erdőn és az égbolton át, a jövő birodalmáig. A színpadkép is nagyon letisztult és variálható lesz. Sokat gondolkoztunk azon, hogyan ábrázoljuk a mű központi figuráját, a kék madarat, és végül lézervetítéssel fogjuk megalkotni. Intenzív és hosszú előkészítés után decemberig zajlanak a próbák és mint egy jó regény esetében, mi sem akarjuk, hogy vége legyen” – fejtette ki a rendező, akinek diploma előadását, a Szegény Dzsoni és Árnikát tavaly a Színikritikusok Díjára jelölték.

Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, világhírű író, Maurice Maeterlinck talán legnagyobb hatású és egyben legismertebb műve A kék madár, amely 2018 decemberétől látható a Kálmán Imre Teátrumban. Az előadás koreográfusa Widder Kristóf, dramaturgja Bíró Bence és Kautzky-Dallos Máté, látványtervezője Michac Gábor, mozgóképtervezője Varga Vince. A zenei vezető Mihalics János, a világítástervező Bodor Ákos. A zenét Ádám Ritának és Darvas Benedeknek köszönhetjük, a dalszövegeket Závada Péter írta.

A kék madár szereplői: Horváth Dániel, Cseh Dávid Péter, Simon Panna, Bojtos Luca, Sándor Péter, Barkóczi Sándor, Csák István, Kékkovács Mara, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Felföldi Anikó, Papadimitriu Athina, Lévai Enikő, Lukács Anita, Vágó Zsuzsi, Auksz Éva, György-Rózsa Sándor, Soós Máté Bátor, Pálfalvy Attila, Dögei Mátyás, Maros Bernadett, Imre Roland, Ruff Roland, Kálmán Petra, Radics Bernadett, Lehoczky Zsuzsa, Ulmann Zsuzsa, Czeglédi Ákos, Melis Gábor, Fülöp Kristóf, Kató Anita és a gyerekek: Finta Balassa, Molnár André Lukács, Németh Krisztián Róbert, Enyedy Réka, Varga Bernadett Violetta, Krasnyánszki Stefánia Lujza.”

(Forrás: Színház.org)

Fotók: Gergely Bea