Azt mondja az ismerősöm: Tény a négymillió nyomorgó. Mégsem vállal velük szolidaritást. ’92-ig volt keresetük, s a házuk építésére fölvett hiteleket is fizetni tudták. Viszonylagos jólétben éltek. Működtek az állami gazdaságok, a téeszek, hol jobban, hol kevésbé. Miért engedték ezek szétverését? Miért dőltek be politikai sarlatánoknak és pojácáknak?  Miért hittek a cukormázban? Mit gondoltak a bűvös szóként emlegetett farmergazdálkodásról? Hogy az majd jobb lesz? Hogy az egyáltalán lesz? Ezért nem szánja a négymilliót. Mert ennek a tömegnek zöme a falvakban él, főként a négy legszegényebb régiónkban. (Az Európai Unió meghatározta a húsz legelesettebb régiót, s abból négy hazánkban állt össze: […]

A levélszavazatok, illetve a külképviseleteken leadott, de még nem összegzett voksok a parlamenti választás eredményén lényegében már nem fognak változtatni, de arról még esetleg dönthetnek, hogy lesz-e kétharmada a Fidesznek 133 mandátummal, vagy éppen ez alatt végéz 132-vel. Ha azt nézzük, hogy az eddig megszámolt levélszavazatokban a Fidesz aránya 95%, az elképzelhető, hogy még felcsúszik a kétharmad fölé a kormánypárt. De ez majdnem, hogy mindegy, hiszen a Fideszt azt az esetleg hiányzó egy mandátumot biztosan meg tudja szerezni egy jobbikos, vagy egyéb ellenzéki politikustól, ha a sarkalatos törvények módosítása miatt erre szükség lenne. Tehát így nézhet ki az Országgyűlés új […]

Torontóban 87,5 százalékos, Ottawában pedig 80 százalékos részvétellel zárult a magyar Országgyűlési választás. Most viszont Magyarországon a sor, hogy az Óhazában is kimagasló részvétellel üzenjenek az Orbán kormánynak. Ma valóban el jött a nemzeti együttműködés ideje. A szavazólapon – a kamúpártokon kívül – két olyan pártalakulat van, melyre – szerintem – tiszta lelkiismerettel nem lehet szavazni. Az egyik a Fidesz-KDNP, mely tetteivel bizonyította, hogy semmibe veszi a parlamenti demokráciát és szemrebbenés nélkül, valamint egy jó adag pökhendiséggel él vissza hatalmával. Mértéktelen, szisztematikus és koncepciózus korrupciótól kezdve a demokratikus intézmények lerombolásán át, egészen a magyar nemzet többségének közellenségnek való deklarálásáig a […]

De csak a közös ellenzéki lista által Kanadába és az Egyesült Államokba delegált megfigyelők száma tekintetében. Ugyanis a Kormányváltó Összefogás „küldte” a legtöbb megfigyelőt az Észak-Amerikában működő magyar külképviseletekre (azaz 7 megfigyelőt), miközben a Jobbik ötöt delegált, a Fidesz-KDNP pedig csupán hármat, köztük egyet a torontói főkonzulátusra, Bessenyeiné Somorjai Ágnes helyi lapszerkesztő személyében.  Még esetleg érdekességnek számít a mai külképviseleti szavazáson, hogy mivel Magyarország államhatárain kívüli területekről van szó, ránk nem vonatkozik az a tilalom, mely nem engedi, hogy a szavazóhelységtől kevesebb mint 150 méterre bármelyik párt, aktivista, vagy személy kampányoljon. Ez konkrétan azt jelenti, hogy – mondjuk – Ottawában, […]

Gagyi kormány, gagyi választás Dübörög a választási kampány, mely a finisébe érkezett, a fidesznyikek mindent átadnak, csak a hatalmat nem. Orbán átadta még gyorsan a választás előtt a félkész várbazárt. Ez lesz az új divat, hogy a politikusok ezen túl építés közben is átadják majd a létesítményeket. Mert ha egy dolgot tízszer adnak át, akkor az úgy látszódhat, hogy tízszer annyi minden épül Kollegisztánban. A gagyiságnak nincsenek határai, Fazekas Sándor miniszter egy meglévő focipályához tartozó öltözőt (!) adott át Karcagon nagy csinnadratta közepette. A polgármester szerint ez az öltöző végre „eleget tesz a 21. század kihívásainak”. Igaz, hogy az öltöző […]

Megérdemled. Nem láttalak a Hősök terén, amikor napokig demonstráltak a rettenetes melegben azok, akiktől elvették a rokkant-járandóságukat.Vihettél volna nekik egy palack vizet. Nem láttalak azon a tüntetésen, ahol azok tiltakoztak, akiktől elvették a nyugdíj-megtakarításukat. Ezren, ha voltunk a 300 ezerből. Nem láttalak ott, ahol azért pörlekedtünk, mert elkobozták a tűzoltók és a fegyveresek szerzett jogait. Pedig valaha tűzoltónak álmodtad magad. De aztán gyávácskának bizonyultál. Talán ez volt az első jel. Nem tiltakoztál, amikor kitalálták, hogy náci szerzők műveivel rontják meg a gyerekeinket. Meg azzal, hogy egy gonosz hatalom erkölcstanát kell majd tanulniuk. Mert a gyerekeidet is odaveted a hatalomnak, annyira […]

A Kanadai Magyar Hírlapban (KMH) megjelent néhány írás Dr. Papp Lajos úrról, mire válaszul a Facebook-on egy „támogatói közösség” formálódott ”Kiállunk Dr. Papp Lajos mellett” címmel. (Ide kattintva érhető el.) Az amerikai szervezők “szellemi honvédelemnek” tekintik ezt, szolidárisak a fasiszta Wass Albertet imádó Dr. Papp Lajossal. Internetes közösségük választási propaganda eszköz is, idézik Papp úr szavait, aki szerint „az Orbán Viktor vezette kormány építi az utat Istenhez, gyarapítja önbecsülésünket és a magyar nemzet tekintélyét.” Ez már Papp úr híveinek is megfeküdte a gyomrát; „Na ettől hánynom kell!!!” – írja egyikük. Dr. Papp és elvtársai lejáratják Észak-Amerika magyar származású polgárait. Papp úr […]

Az elején még különcködtünk a téli öltözékünkkel, hadd lássa a nép, hogy mi külföldiek vagyunk, méghozzá nyugatiak – onnan nézve. Aztán már nem annyira. Én egyetlen egyszer játszottam el, hogy nem vettem sapkát – hiú majom voltam, rengeteg hajjal, különben is, randira mentem, mit nekem fagyos szele a Volgának (kb. -15 lehetett, de -18-nál egy fokkal se kevesebb) – , utána még évekig sajgott a fülem hegye, ha beköszöntött a tél, pedig a hazai telek, ugyan már, bakfitty. Aztán egy hét múlva már mindent magamra cibáltam, ami befért a télikabát alá (télikabát?  medvebundának kinéző valami volt, jó hosszú szálú műszőrből, […]

Breaking! Garai-Édler Eszter, a Kanadai Magyar Hírlap szerzője jelenti Budapestről, hogy sajnos ma késve járnak a buszok a magyar fővárosban. Információink szerint az Országgyűlési választások előtti napokban is számíthatunk további torlódásra, késésekre, netán járatritkításra. Mindenki készüljön föl arra, hogy sokat fog várni a megállóban. Okvetlen hozzon magával egy jó könyvet!

Van nekünk, ugyebár, ez a Kovács – bocsesz, „A” Kovács. Ez „A” Kovács igen családszerető ember, oly annyira, hogy leányának esküvői vacsoráját fejedelmi pompával rendezte meg, ahol Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; Na jó, nem volt 100, csak valamivel több, mint 60.  Igaz, hogy a rendezvény kiszolgáló személyzetét – nem nyeretlen kétévesekről van szó, harcedzett pincérek, szakácsok, kézi lányok, akiket szinte név szerint ismernek a rendezvényszervezők – állami rendezvényre toborozták, Bicskére, de csak az indulás reggelén derült ki, hogy Tükrös-pusztára, Tiborczék szerény kis birtokára vannak elszegődve, egy […]

Hallgatom Friderikusz interjúját Vidnyánszky Attilával, és pár dolgot megérteni vélek, annak ellenére, hogy nem vagyok a műfaj rajongója, és nem is értek hozzá. Elfogadom, hogy a Nemzeti Színház rendezője kvalitásos művész, és az, hogy vállalkozott a beszélgetésre, azt mutatja, valamennyire nyitott személyiség is. Árad belőle a sértettség ugyan – kitelepítések, családi tragédiák (bár szerintem igen sok, határainkon belül élő család is őrizget hasonlókat), – de igyekszik ezt némiképp palástolni. Ez egyre kevésbé sikerül. Most nem annyira a kritikusok elleni olthatatlan ellenszenvét és egyáltalán nem szimpatikus lenézését vesézném ki, védjék meg magukat, ha akarják. Hanem amikor a színház épületéről esik szó! […]

„A” Kovács, mint olyan – saját állítása szerint – soha nem látott egységbe kovácsolta nemzetét. Egy kovács, ugyebár, olyan eszközökkel dolgozik, mint az üllő, kalapács, izzó szén, vas, acél (e kettő közt a széntartalom mennyisége a különbség. Ha az sok, akkor a vas rideg marad, nem kovácsolható, törik). A kovácsok közt is van különbség, van, aki patkoló kovács, van, aki kardkovács, van, aki hordóvasalatokat készít, van, aki uradalmi kovács, van, aki gyógykovács – még fogat is húz – és van, aki cigánykovács. A mi kovácsunk esetében nagy az utóbbi valószínüsége. Ráadásul még csak nem is kovács mester, csak ráverő kovács. Minden […]

Ez az első alkalom, hogy írok a Kanadai Magyar Hírlapnak. Ennek az az oka, hogy a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSz) honlapján az Ottawai Magyar Ház éves taggyűléséről készült beszámolóban megemlítették a nevemet, ezért úgy érzem, hogy nekem is el kell mondanom, mi is történt azon a bizonyos gyűlésen. Egy évvel ezelőtt olyan nagy veszekedés volt a Magyar Ház KMOSz tagsága miatt, mint még soha azelőtt. Sírva kértem a jelenlévő KMOSz elnököt, hogy engedje meg a KMOSz az egyéni tagságot, és ne akarja, hogy az egész Magyar Ház egységesen legyen a KMOSz tagszervezete, de Feszty Dániel, a KMOSz elnöke hajthatatlan […]

Mi folyik manapság a csapból? A nem is tudom hány közszolgálati tv-ből, rádióból? Ma a csapból reggeltől estig Simon Gábor nem létező afrikai útlevele, és az évek során összegyűlt 240 milliója folyik. (Évekkel ezelőtt 40 millióval kevesebb volt – azóta drágultak a devizák). Nem szeretjük Simon Gábort. Buta is, mert sejthette volna, hogy a bélműködését is figyelik – de meg nem szeretjük a titkos pénzeket tartókat sem, bár tudjuk, ezzel nincs egyedül, de azt is, hogy ha valaki nem rendelkezik simicskai vagy lázári, nyergesi orbáni, mészáros lőrinci fifikával, akkor hasra vágódik, mint Rottembiller. Főleg, ha a párt nincs teljes mellszélességgel […]

Világbotrány a voksimport Erdélyből. Lakcímkártya átvehető a választási csaláshoz vasárnap is. Mert hát, meghosszabbított nyilvántartással szolgálnak az okmányirodák. Nézzük a módszert a játékelméleti matematika oldaláról: A lényeg az, hogy a 80.000 főt elég csak a legjobban billegő helyekre irányítani előre nagyüzemileg tervezett, leszervezett alapon, mert azoknál érvényesíthető a korlátozott erőforrásunk a leghatékonyabban. Meg kell nézzük, hogy ezek közül melyeknél kell/lehet a legkisebb számú voksturistával egy-egy mandátumnyereséget elérnünk. Ezekre koncentrálva elég, ha az összes, a 106 körzetből csak ezeket nyerjük el egy kiegyenlített országos rendszerben. (A biztos nyertes és vesztes területeket nem is kell figyelembe vegyük ezen metódus szerint, sőt a billegőknél […]