A világon elsőként, szobrot állítottak Bud Spencernek Budapest VIII. kerületében, a Józsefvárosban, a Corvin sétányon. Az ünnepségen több százan vettek részt, és jelen volt a tavaly elhunyt színész két lánya, Cristiana és Diamante Pedersoli is. A szobor a fiatal szobrászművész, Tasnádi Szandra alkotása. Valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik ne ismernék Bud Spencer, az 1929-ben Nápolyban, eredetileg Carlo Pedersoli-ként született, világhírű olasz művész nevét. Életútja regényes volt. Apja, a nápolyi, jómódú vasgyáros, Alessandro Pedersoli és az anya a lombardiai származású Rosa Facchetti, gazdag, nagypolgári gyermekkort teremtettek számára. Ez a gyerekkor 1943-ban ért véget, amikor édesapja vasgyára a tűz martalékává vált. Carlo […]

Immár egy hónapja sztrájkol Ontario tartomány 12 ezer oktatója, amely a főiskolai rendszer teljes megbénulását eredményezte. Összesen 500 ezer diák várakozik a szakszervezet és a tartományi főiskolákat képviselő szervezet megegyezésére, amelyre november 16 körül lehet kevés esély. De már így is káosz van az őszi félév sorsa körül. Az ottawai Algonquin College-ben például kijelentették: az őszi órák legalább december 22-ig folytatódnak, az őszi vizsga időszakra pedig legfejebb januárban kerülhet sor. A főiskolák adminisztrátorai arra kérik a diákokat, hogy ne tervezzenek elutazni a téli szünet alatt, mivel korántsem biztos, hogy egyáltalán sor kerül ilyenre idén. A diákok pedig napi 40 dolláros […]

Semjén Zsolt nyújtotta be Lázár Jánossal közösen az örökségvédelmi törvény módosításának azon tervezetét, amely lényegében ellehetetleníti a hazai beruházásokat, ugyanis a kapacitással és önálló gazdálkodási jogkörrel lényegében nem rendelkező megyei múzeumokra bízzák az összes régészeti feltárás feladatait. Ez az ország 90 százalékában azt jelenti, hogy egyetlen megyei beruházás elvisz minden meglévő kapacitást, vagyis a többi kivitelezés indulása csúszik, amíg egyetlen helyen dolgoznak a régészek. És van még további nehézség is. Elsőre nem tűnhet lényegesnek a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, de több sebből is vérzik a Lázár minisztériumától már megszokott […]

Bizonyára vannak még szép számmal, akikben kellemes emlékeket idéz ez a két szó: Illés-együttes. Ők voltak az 1960-as 70-es évek egyik legnépszerűbb beatzenekara. Aki veszi magának a fáradságot és utánanéz – mondjuk a Wikipédián – hogyan is jött létre ez a zenekar, a napjainkban is jól csengő nevek; az Illés és a Szörényi testvérek, Bródy János, Koncz Zsuzsa mellett, találhat olyanokat is, akikről ma már szinte semmit nem tudunk. Az egyik ilyen például Nényei Tas, aki – a lista szerint – basszus- és hawaii, valójában bariton és lap-steel gitáron játszott. A közönség körében idehaza ő már nem ismert, Németországban annál […]

Tudták-e Önök, hogy a „boldog békeidők” budapesti kávéházaiban még nem szolgálhattak fel nők, csak a pult mögött ülhettek „kaszírnőkként”, és húzhatták a strigulát a férfiak által elfogyasztott kávék, italok után…? Ha ezt nem is, de azt bizonyára sejtik, hogy a női természet akkor is – mint mindig a világtörténelemben – megtalálta a boldogulás olykor vakmerő, olykor pikáns formáit… A Vén Fiákerben zavartalanul zajlik a megszokott kávéházi élet, de arra senki ne vegyen mérget, hogy a nadrágban az van, aminek lenni kell, s hogy akik idegennek hiszik egymást, azok nem alszanak-e közös szobában már hetek óta… Mindezen titkok alá a kor […]

Eduardo De Filippo FILUMÉNA HÁZASSÁGA nápolyi komédia két részben Filuména Marturano, a Domenico Soriano által kitartott volt utcalány nagy leleménnyel halálos beteget színlelvén, utolsó kívánságaként elveteti magát az őt immár negyed évszázada kihasználó kivénhedt ficsúrral, a jómódban élő cukrásszal, Domenicóval. De korántsem kicsinyes önzésből vetemedik erre a csalásra: három titokban felnevelt fiáért teszi, akiknek nevet és társadalmi megbecsülést kíván szerezni a hangzatos Soriano névvel. Domenico nem hagyja annyiban a dolgot: mindenáron felbontani igyekszik a szerinte törvénytelen házasságot. Ehhez talál is egy minden paragrafussal felvértezett, félszegen fontoskodó ügyvédet, aki az olvasni nem tudó Filuménának paragrafus-nyelven bebizonyítja, hogy a házasság csak akkor […]

Kamionok mellettünk, előttünk, mögöttünk az országúton. Kerülgetni kell őket a dombon, száguldanak az egyenesben, kényelmetlenül közel jönnek, nem tartják a sávot, és olyan sokan vannak, hogy a forgalmat lassítják. A sofőrökről az évtizedek során különböző sztereotípiák alakultak ki. Magányos lovasok, konvojban csoportosulók, CB rádiósok, alig szólnak kettőt. Kategorizáljuk őket, és mindannyiukra ráhúzzuk az előítéleteinket. De vajon Kanadában a 230 ezer hivatásos kamion sofőrből hányra illik rá az általunk kialakított kép? Én ismerek egyet testközelből, sokkal többet távolról, hiszen kamionos feleség vagyok. A férjem az országutakat járja heti 5 napon keresztül, és szinte csak vendégként jön haza a maradék két napra. […]

Augusztus 12-én szenzációs cikk jelent meg Lukács Csaba főmunkatárs tollából a Magyar Nemzetben “Hatvan év után Amerika hazatoloncolt egy ’56-os magyar menekültet” fejcímmel. A szívtelen Egyesült Államok visszaküldte Budapestre Párdi Sándort, az 56-os szabadságharcost. A “magát a szabadság földjének beállító” Újvilág kizsuppolta a nyolcvanadik életévében levő „Pesti Srácot” és mindezt csupán egy bürokratikus apróság miatt, azért mert nem tudta hogy évente regisztráltatnia kell a zöldkártyáját. A szívtelen amerikaiak még az iratait is elvették, és a idős ember a washingtoni magyar nagykövetség ideiglenes útlevelével érkezett Ferihegyre. (Itt olvasható a cikk.) A Magyar Nemzet később „frissitette” a hírt, és megírták hogy Párdi […]

Azt hiszem, talán nem vagyok egyedül, amikor esetenként a szórványos hírolvasást választom. Mármint akkor, ha a hírek elkezdenek egyoldalúvá válni. Aztán eljön az a pont, amikor az ember úgy érzi: egy-egy hír olyan, mint cseppben a tenger. Esetleg az utolsó csepp, amitől elindulnak a gondolatok. Nem egy esetben a már korábban körbejárt utakon. Valami ilyesmi érzéssel olvastam, hogy Békesi László korábbi pénzügyminiszter egy nem igazán optimista elemzést írt a jelen állapotokról, illetve a választás kimenetéről. Függetlenül attól, hogy az ATV-ben nyilatkozó politikus írása közel egy hónapja jelent meg. Beleértve azt az óvatosságot is, amellyel a következtetések helyességét a választások fogják […]

Harsányi – Zágon – Eisemann XIV. René zenés hatalmi őrület 3 felvonásban, két részben Eisemann Mihály szinte csak slágereket írt! Kevés olyan ember van, aki nem ismeri az Éjjel az omnibusz tetején, Lecsó lecsó, Lesz maga juszt is az enyém, Holdvilágos éjszakán, Bőg a tehén, Hallod-e Rozika te, János legyen fenn a Jánoshegyen, Jaj de jó a habos sütemény című dalokat. Lodoméria, ez a kis ország politikai válságban van. Korrupció, cselszövések, kicsinyes hatalmi játszmák, ellenzéki tüntetések nehezítik az uralkodást. A fiatal király, XIV. René trónját trónkövetelő és egy szomszédos nagyhatalom uralkodója is fenyegeti. És a háttérben még ott van egy […]

Augusztus végén Lázár György cikkét olvasva eszembe jutott, hogy a két világháborúban harcoló katonák témája már engem is megérintett néhány évvel ezelőtt, és le is írtam hasonló gondolataimat, mégpedig november 11-e kapcsán. Az említett cikkben Lázár György tiltakozik a Torontói Magyar Ház falán elhelyezett, a két világháború magyar hőseire emlékező tábla ellen. Amikor “Horthy katonái jónéhány kanadait is megöltek…”, talán nem illene éppen itt ellenséget ünnepelni. Akkor elhatároztam, hogy ebben az évben előveszem a jegyzeteimet, és formába öntöm akkori írásomat. Fura érzés magyarként ünnepelni az első és második világháborús hősöket. Amikor a legkisebbik fiam büszkén kijelentette, hogy a Megemlékezés napja […]

„Minden zenész filozófus” – a kínai zeneköltő [Tan Dun – „A legfontosabb hang a c(C)send.”] axiómája szöget ütött Esti Kornél, a híres zongoraművész fejébe. Volt kellő önbecsülése – ebben hasonlított Haydnhoz -, de önbecsülését – és ebben különbözött Haydntól -, nem a becsülésre méltó képességei hizlalták, hanem mondhatni, épp ellenkezőleg; ezért nem tudott filozófusként gondolni önmagára. Tehát kézenfekvőnek [Kézenfekvő! Húszéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a szót, hogy kézenfekvő…] látszott – a teljesség kedvéért, és, hogy Isten kegyelméből felszabadulhassunk az ostobaság bűne alól – az Esti Csendbe, vendégként, valódi! filozófust hívni. A Filozófus szavaitól a Csodazongoraverseny tételei – […]

Szép Ernő válogatott szerelmei ŐSBEMUTATÓ Hossz: 80 perc egyben „Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre.” A második világháború vége felé járunk, Az egykor sikeres, közkedvelt író gyakran betér egy színházba, hogy újabb és újabb előadások ötletével meggyőzze a direktort, adjon neki munkát, és persze: előleget. De azok az idők már elmúltak, amikor az írónak színpadi sikere lehetett. Miután az igazgatói irodából újra elkergetik, az író az üres színpadra menekül, ahol egy korhadt, régi székre ülve elmereng. Gyönyörű képek és történetek jelennek meg a szeme előtt: az igazgató úr fiatal feleségéről; a nem szép, de nem is […]

Gyurcsány Ferenc aláírások gyűjtését kezdeményezte, illetve ezt a kezdeményezést jelentette be a közelmúltban. Erre, szinte várhatóan, felbolydult a közvélemény egyébként sem csendes, de a zaklatásos ügyekkel jól ellátott hangyabolya. Jöttek a különböző minősítések, illetve minősítgetések. Besorolva a kezdeményezést a nemzetellenességtől a Fideszt erősítő gumicsontig sok mindennek. Holott nem is annyira újdonság a választójog életvitel alapján való korlátozása. Mégis, talán ennek ellenére, vagy éppen ezért, érdemes megállni a kérdés előtt. A kérdés egyik vetülete az, hogy mennyire mérhetők egyfajta kettős mércével azok, akik állampolgársággal rendelkeznek. Ebben a kettős mércében a jelenlegi kormány igazi élsportoló. Ha figyelembe vesszük, hogy a környező országok […]

Nézőpont nélkül nincs nézet Gunnar Myrdal Arisztotelész hagyatéka A nyugati áramlat azért kezdődik Arisztotelésszel, mert ő volt az első „nagyokos” aki megállapította, hogy a valóság nem az embereken kívül, a mennyekben, hanem az emberek fejében lakik. Ez a felismerés, paradigma váltás választja őt el nagynevű Görög elődjétől, Platóntól, illetve az, hogy ő nem használ kettős mércét a természet és társadalomtudományok esetében, mindkettőt empirikus alapokra helyezi. Arisztotelész volt az első nyugati gondolkodó, aki megállapítja, hogy egy egészséges közösség, mondjuk egy város, egészen másféle lábakon áll, mint az egyén. Ha az egyénnek több, egymással ellentétes identitása, személyisége van, zavartnak, tekintjük. /1/ Az […]