Egy hete egy lyukas zoknin rugózik lakájmédiája. Hogy egy ellenzéki politikusnak, akit a Pintér Sándor belügyminiszter volt cégének biztonsági őrként alkalmazott martalócai brutálisan bántalmaztak, lyukas volt a zoknija. A széphez vannak szokva lakájmédiáék, a tökéleteshez, mert annyira kényes az ízlésük, hogy csak azt tudják elviselni, ha egyetlen porszem sincs a gépezetben. Minden bajunk forrása egy lyukas zokni. Ez az eredendő bűn, ha vadiúj lett volna Hadházy Ákos zoknija, vagy legalább megstoppolta volna valaki, akkor most egészen más országban élhetnénk. Nem volna például korrupció, és az ország gyarapodására szánt pénzek el nem hanyagolható része sem a csókosokhoz kerülne megőrzésre. Nem stadion […]

Nyilatkozatot adott ki a Fidesz, melyben tiltakoznak az ellen, hogy a „fiatal nemzedéket önzetlenül támogató” Soros Alapítványt, valamint magát Soros Györgyöt politikai alapon támadják. „Mentségükre legyen mondva”, nem ma írták a szöveget, hanem 1992. szeptemberében. „Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk […]

John Oldman történelemprofesszor váratlanul bejelenti, hogy otthagyja az egyetemet. A meglepett kollégák felkeresik az otthonában, hogy nyomást gyakoroljanak rá, adjon magyarázatot a történtekre. Mindenki megdöbben, amikor kiderül, hogy mi a visszavonulás valódi indoka. Oldman professzor ugyanis azt állítja, hogy valójában halhatatlan, és tíz évnél tovább nem tartózkodhat egy helyen anélkül, hogy kiderüljön a titka. A kollégák persze képtelenségnek tartják az egészet, ám sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudják a hallottakat. A barátságos összejövetel drámai fordulatot vesz. A fordítás Jerome Bixby „THA MAN FROM EARTH” c.színdarabjának Samuel French kiadása alapján készült. A film Magyarországon „Az őslakó” címmel került bemutatásra 2007-ben. A […]

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, fiatalságáról álmodozik, kivételesen nem Gézára gondol a fekete, göndör hajú fiúra, aki pár évvel ezelőtti haláláig férje volt, és nem is Jenőre, akinek olyan jó lett volna igent mondani, hanem az 1-es útra, a bicskei marsall májra, a megállásokkal tarkított lassú cammogásra Budapestig. Géza, míg állt a sor, leállította a trabit -addig sem fogyaszt- mondta. Emlékszik még na’llán’ korára is, a bombatölcsérbe telepített kishalra, és látja maga előtt ifjú barátját, ahogy a lebombázott ház tűzfalára mászik, aztán az új M1-s autópálya jut eszébe a „száguldás az úton”, meg az M2, a piros metró, az izgalom, […]

Magára vessen az, aki még mindig azt hiszi, hogy Magyarország legalább nyomokban demokráciát tartalmaz. Biztosan volt ilyen időszak is, de a Központi Nyomozó Főügyészség ma napvilágra látott döntése megmutatta, hogy Magyarország kapcsán tévedés demokráciáról beszélni. Itt bizony kedves feleim, már nyomokban sem lelhető fel demokrácia, mert ami esetleg még annak látszik, az sem az, hanem annak legföljebb az égi mása. Ha van, aki még nem értesült volna róla: a Központi Nyomozó Főügyészség szerint jogosan léptek fel az MTVA őrei azok ellen az ellenzéki képviselők ellen, akik december 16-án és 17-én a köztelevízió székházában be akarták olvastatni ötpontos követelésüket. A főügyészség […]

Andy Vajna, azaz Vajna András György, mostantól odafentről nézheti azt a marakodást, ami idelent zajlik. Életének 75. évében meghalt. Valószínűleg olyan képet hagyva maga után, amin még hosszasan fognak vitatkozni. Mert akkor, ha azokra a nagymozis filmekre emlékszünk, amelyek mögött ott állt, akkor valószínűleg azt mondhatjuk: volt tehetsége ehhez az iparhoz. Sikertelen sem volt benne. Talán éppen ezért nem egészen értették sokan, hogy mi dolga volt a magyar politikában. Magam sem értettem. Ma sem értem teljesen. Nem azt, hogy a „még több pénzt” ez hozta, hanem azt, hogy erre Vajnának, mint embernek mi szüksége lehetett. De talán hitt egy kicsit […]

Az oktatás minden szintjének szétverése egy újabb szégyenletes állomás felé közeledik Magyarországon. Talán túlzásnak tűnt némelyek számára, amikor azt írtam: a kormányzat betiltja az egyetemeket Magyarországon. Formális tiltásra eddig ugyan nem vetemedett – a CEU ügyében is csak a szokásos sunnyogásra, meg paragrafus-csavarásra került sor –, de keményen folytatja a harcot az egyetemes tudás ellen. Ennek fontos állomása volt a Magyar Tudományos Akadémia önállóságának megtörése, kormányzat alá kapálása, az egyetemi rektorválasztások sajátosságai, a kormányhű kancellárok kinevezése, bizonyos tudományterületek negligálása, sőt üldözése a propaganda eszközeivel. Mi idősebbek emlékszünk még, amikor a kibernetika „impirilista” ármány volt: így azután, amikor Nyugaton már Neumann […]

A gumicsont-híradó alapján a rendszert megtámadta egy gimnazista. Akkora veszélyt jelentve, hogy maga a magasságos bayerzsóti is beszállt a mocskolódásba. A legutóbbi hírek szerint most a kormánymédia is beszállt az iszapbirkózásba. Az ember meg csak kapkodja a fejét, hogy ki hazudik. Illetve mikor. Valójában huszadrendű kérdésnek tűnik, hogy az aktuálisan közsajnálati célpontnak választott Nagy Blanka áll-e bukásra bármiből. Már csak azért is, mert néhány szervilista iskolai tanár szinte mindenhol van. Egy tetszőleges diákot tetszőleges időpontban tetszőleges mennyiségű elégtelennel ellátni egy pillanat műve. De legalábbis nem tart sokáig. Ezt valószínűleg a legtöbb tanár, de a legtöbb diák is tudja. Az, mondjuk, […]

Minap a Klub-rádióban egy betelefonáló hölgy – aki valszeg az angol kisasszonyoknál nevelkedett, de legalábbis még az átkosban vett tánc- és illemórákat – kioktatta Szél Bernadettet a kézfogás közbeni viselkedésről, és javasolta neki, tanuljon némi illemet. Az általa kifogásolt viselkedés egy kézfogás kivitelezése volt, mivel aközben Berni telefonált, és ez a NER illemszabálya szerint lenéző magatartás. Merthogy a nagyon illemtudó madame szerint a kézfogásnak határozottnak kell lennie, kivitelezése közben a partner szemébe kell nézni. Hogy milyen mélyen, arról nem szólt a madame, ráadásul Matolcsy és Schmidt Mária esetében az a gond is felmerül, melyikbe, bár ők (sem) szoktak kezet fogni. […]

A miénkénél szerencsésebb országokban (értsd: demokráciákban) is vannak hírhamisító újságírók, őket azonban nem nevezik ki az állami média vezérigazgatójává, hanem elzavarják a szakmából, úgy, hogy még a Seggem és Vidéke című jelentéktelen helyi lapnál sem dolgozhatnak. Nálunk Papp Dánielnek hívják az MTVA vezérigazgatóját. Papp Dániel ebbéli minőségében találkozott futólag Hadházy Ákos és Szél Bernadett országgyűlési képviselőkkel, de érdemi megbeszélésre nem futotta a tisztességéből. Nem tárgyalt a két ellenzéki politikussal, mindössze annyi történt, hogy elismételt néhány unalomig ismert kormányzati mantrát, majd dolga végezetten távozott. Papp Dánielnek jelen beosztásában az a dolga, hogy hazudjon. Mindezt büntetlenül megteheti, annak ellenére, hogy Papp Dániel […]

Napok óta nem működik az internetem. Nem az „ellenség keze tette be a lábát” – egyszerűen felmondta a szolgálatot az a kütyü, ami a kapcsolatot jelentette a gépem és a háló között. Volt már hasonló eset több is az elmúlt évek – sőt évtizedek alatt. Korábban minden ilyen kérésemet a szolgáltató 24 órán belül teljesítette – ráadásul ingyen. Ez természetes, hiszen a kütyü (modem, router, mittudomén, nem is érdekel) a szolgáltató tulajdona, én csak bérleti díjat fizetek érte: tehát a tulajdonos kötelessége annak működését biztosítani. Ezért is nem váltottam szolgáltatót, nem hallgattam az „ócsó, még olcsóbb” szirénhangokra. Nagyjából ötven éve […]

A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek. Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás. Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól. Ahogy azt a DK is felvetette. Ez még akkor is egy gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban, hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban, hogy a DK […]

Egészen különleges élményben lesz részük azoknak, akik felkeresik Budapesten a Műcsarnok február 10-ig nyitva tartó új kamara-kiállítását. Olyan színek, formák, kompozíciók fogadják a látogatót, hogy némely kép előtt állva szinte Párizs valamelyik múzeumában érezheti magát a néző. Amikor pedig elolvassa az alkotóról szóló ismertetést, meglepetése – ha lehet – még nagyobb lesz! Az 1905-ben született Balázs János az elemi iskola mindössze két osztályát végezte el. Szinte elképesztő fantáziával volt megáldva és ez a fantázia-világ a művészetek különböző ágaiban is felszínre tört nála. Először költőként vált ismertté és lett egyfajta csudabogár a környezetében. Mindig álmodozó volt, a kortársaitól nagyon elütött, már […]

Tisztelt Olvasók, kéretik e sorok íróját mostantól igen nagy becsben tartani, és amennyire csak lehet tisztelni, valamint megbecsülni. Kisebb kitüntetést, nagyobb jutalmat elfogadok. Igen, talán már ki is találták, hőstettet hajtottam végre: majdnem végignéztem egy teljes híradót az M1-en. Azt szerettem volna megtudni, hányadik hírben és hogyan számolnak be arról a nem mindennapi botrányról, hogy a magyar nyugdíjasok pénteken nem kapták meg reggel a szokott időben a nyugdíjukat. Az esti fél 8-as Híradót választottam, mert ez egy viszonylag normális időpontnak látszott. Talán már sejtik a tisztelt olvasók, erős idegzet, nagyfokú hidegvér és meglehetős egészségi állapot szükséges egy ilyen híradó végignézéshez […]

Mintha kibérelném a Filozófust: peripatetikusan leültetném a zongora mellé, ő beszélne a világról, ami körülvesz bennünket [Love (Christmas) is All Around], a mindannyiunkat körbeölelő-körbetaszító mindennapjainkról, én meg összezongoráznám, amit mond. Csak könnyűzenét játszanék [A „könnyűzene”, tartalmát és jellegét tekintve, nagyon hasonló kategória, mint a „zsidó”. Egyrészt közszájon forgó szó, melynek jelöltjét állítólag „mindenki ismeri”, és melyhez számos alantas asszociáció tapad, másrészt ugyanolyan illékony, definiálhatatlan és elkent, mint a „zsidó”, mint az alacsonyrendű faj fogalma. Ugyanolyan gumi fogalom, amely „az uralkodó tetszése szerint bárkire alkalmazható”.], s ettől a filozófus mondanivalója kapni fogna egy vajszínű árnyalatot. Aztán eszmét lehetne cserélni. Vagy a […]