Lejárt Kádár János porladási ideje – ezzel az eufemisztikus mondatocskával jelzik a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben – leánykori nevén a Kerepesi temetőben, – hogy annyi időnyi nyugalmat és békességet sem akarnak hagyni neki haló poraiban, mint amennyit ő adott életében a magyar népnek. Ezzel egy ütemben megszüntették a díjkitűzést és az eljárást sírjának meggyalázásával kapcsolatban, végtére is minek nekünk azt tudni, hogy ki volt az a primitív állat, aki képes volt egy halott még el sem porladt csontjait kikotorni a sírjából. Bármilyen indokkal tette, bármilyen szándék vezérelte, az ilyen ember gusztustalanabb, mint a féreg, mely a halottat rágja. Az eset […]

Neves – és a neves emberek farvizén mindenképpen nevessé válni akaró – személyiségek és feleségeik, exfeleségeik, gyermekeik írták alá azt a nyílt levelet, melyben a hirtelen elpartneresedett Mesterházy Attilát arra szólítják fel, hogy az MSZP mai kongresszusán „töröljék Gyurcsány Ferencet a baloldali pártok közös listájáról. Ne segítsenek hozzá egy mindenfajta moralitás híján lévő politikai kalandort ahhoz, hogy továbbra is a Magyar Országgyűlés tagja legyen.” Nézegetem az aláírók listáját, néha mosolygok, néha szánakozom, néha csodálkozom. Hát, hiszen mit is lehet mondani egy olyan listáról, melyen együtt szerepel a Magyar Népköztársaság volt moszkvai nagykövete a Corvin-közi hős anyával, meg a társairól jelentő […]

Hát – csóválta meg bánatos fejét a Vezér – sok jövőnk már nincsen, úgy tűnik. Amit lehetett, azt már elloptuk, a számlákat feltöltöttük, a vazallusokat kifizettük, már minden kommunikációs baromságot feltálaltunk, mégsincs könnyű helyzetünk. Már hiába Gyurcsányozunk, semmi hatása nincs, legjobbjaink elhulltanak a csatatéren, Schiffer, a titkos csodafegyver ötletei is bedöglöttek, éppen most ment világgá tőle Osztolykán is – a fene tudja, merre tart a világ. Lehet, ezeknek a cigányoknak sem lesz elég a szavlejárt száraztészta, ha így folytatódik a dolog – telhetetlen fajta, nem vitás… Hát – csóválta meg bánatos fejét a Vezér – sok jövőnk már nincsen, úgy […]

Uram, te, ki oly bölcs vagy és oly nagylelkű, essen meg a szíved rajtunk, magyarokon, kiket oly régóta büntetsz általunk már elfeledett, vagy nem feledett, de eltagadott bűneinkért, hibáinkért, tévedéseinkért! Lásd be Uram, valamit azért te is elqrhattál a teremtés során – nem kicsit, nagyon. Mikor az észt osztottad a Föld népeinek, talán amit adtál, az már lejárt szavatosságú volt, esetleg avas, de, hogy bármilyen is volt, abból is keveset adtál a magyarnak, az már biztos. Az sem volt tőled szép, hogy teremtettél egy magyar népet, de mindjárt kuruc meg labanc, népies és urbánus lett belőle, adtál neki egy Magyarországot, […]

1. Az nem összefogás, amelyikben két szervezet megállapodik egymással, majd azt mondják, hogy aki összefogást akar, az csatlakozzon hozzájuk. Csatlakozzon hozzájuk a hathúszas, mozdonnyal előre. 2. Az nem megállapodás, amelyben az összes kérdésben, melyben meg kellene állapodni, már előre megállapodott két szereplő, a többi pedig ki van zárva a tartalmi döntésekből. Aki erre képes, az hasaljon el a Wartburg kalaptartóján és bólogasson, esetleg csóválja a farkát. 3. Az nem széleskörű megállapodás, melyben a szóba jöhető közéleti szereplők részvételéről utólag döntenek azok, akiknek a részvételéről, szerepéről – szerintük – mások nem dönthetnek se előre, se utólag. 4. Az nem korrekt eljárás, […]

A karácsony a szeretetről szól. Aztán meg még olyan is, mint a karácsonyfa maga, mindenki teleaggathatja mindenféle számára kedves dologgal a nagy, áhítatos érzelmektől kezdve a családi tradíciók apró csingilingijein át, a bejglitől a rántott halon és mákosgubán keresztül a sült pulykáig – ki-ki vérmérséklete, neveltetése és sznobizmusa szerint. Családi ünnep ez, amikor a rokonok meglátogatják egymást, amikor mindenki szereti a másikat, de, még aki nem szereti, az is úgy tesz, mintha szeretné, és ezt teljes ünnepen át produkálja, ami azért nem kis teljesítmény ebben a rohanó világban. Most mégsem róluk – rólunk, szerencsésekről szeretnék írni, akiknek van családja, akik […]

Ringatózik a hajó a Bermuda-háromszögben, a hídon áll a kapitány, mellette a fedélzetmester. A kapitány buzgón kiabál a szócsőbe: teljes gőzzel előre! – a gépházban a fűtők érdeklődve hallgatják az óbégatást. Csodálkoznak, hiszen az utolsó kikötőben éppen a kapitány adta el a hajó összes maradék szénkészletét, nincs mit a kazánokba lapátolni. Nincs pénz szénre, nem is vesz senki, ezt a kapitány rezsicsökkentésnek hívja. Nem ég a tűz, már a kabinok felaprított berendezései is elhamvadtak, elfogyott az élelem, a matrózok az ágyukon haldokolnak, aki még járni tud, az vadul fosztogat – nagy kár, hogy az értékpapírokat nem lehet megenni. Az első […]

De jó nekem, hogy nem vagyok erdélyi magyar, most itt állnék, nyakig a megalázásban. „A magyar Külügyminisztérium szerint Románia Tőkés László kitüntetésének visszavonásával az egész romániai magyarságot alázza meg és megfélemlíteni szándékozik azokat, akik a romániai magyar közösség jogos igényéről, az autonómiáról beszélnek”– írja a Népszava. Mindezt azért, mert végre valaki megelégelte a tepsiszájú izgága örök békétlenkedését, túlhabzó nacionalizmusát, hazájának meggyalázását. Ami azt illeti, én sem érzem a kitüntetés becsületbíróságának döntésétől túl boldognak magam, sokkal jobban tetszett volna, ha a magyar kitüntetéseit veszik el elsőként, ebből legalább román szomszédaink is láthatták volna, hogy komolyan gondoljuk a két nép kiegyezését, de […]

Megy a háború a hajléktalanokkal, röpködnek az érvek pro és kontra, szelídlelkű emberbarátok veszekednek nettó ökrökkel, akik szerint aki akar dolgoz, aki akar lak. Elképesztő a csörömpölés, miközben egyre sötétebb felhők jönnek, maholnap nyakunkon a tél. Megvan az idei szezon első kihűlt halottja, akiről tudunk – szerencsétlen állítólag műanyag zsákban próbálta átvészelni a még csak nem is szokatlanul hideg éjszakát – nem sikerült neki. Hányan fogják követni még a télen – ki tudja? Hajléktalanok, a társadalom páriái. Eközben elkezdődött nagyüzemi üldözésük, jólöltözött és a hajléktalanok adóján is kövérre hizlalt urak és hölgyek hozzák a rendeleteket, hogy a fővárosban hol tilos […]

A Vezér demonstrált. Odaállt Hernádi Zsolt mellé egy ünnepélyen – szívesen tette, mert a MOL elnöke nem sokkal magasabb, mint ő – melynek során a MOL új butadién-gyártó üzemének alapkövét helyezték el Tiszaújvárosban. A beruházás harmincöt milliárdos, a piaca biztosítottnak látszik, mert – hálistennek – nem minden hazánkban beruházni kívánó gumiabroncs-üzem tervét fúrta meg a Fidesz, merthogy az üzem termékét a gumigyártás során fogják felhasználni. Mindenesetre gyönyörű beszédeket hallottunk ismét, Vezérünk kieresztette érces hangját és megüzente a világnak, hogy ha harcolnia kell a MOL- ért, hát ne legyen kétsége senkinek, ő harcolni fog! Jelzem, ezt senki nem is vonta kétségbe, […]

Megszületett hát a döntés, hol tarthat ünnepséget közösen a demokratikus ellenzék. A helyszín remek választás, legszebb reményeimet is felülmúlja, hiszen egy kedvezőtlenebb széljárás esetén a közös ünnepet el lehetett volna éppen vinni Kőbányára is, éppen elfért volna a tömeg a Pataky István téren – a nyilasok által kivégzett névadó szobrát úgyis elhurcolták, mint anno a modellt a kor Jobbikjának betyárserege, nem aggatott volna. Persze, lehet mondani, hogy keresem itten a kákán a csomót, de szilárdan hiszem, hogy a helyszín választása lehetett volna szerencsésebb is. Merthogy az igaz, hogy 1956 októberében a Műegyetem diákjai szervezték azt a tüntetést, melyhez a többi […]

Az ország nem hagyja magát, „nem vagyunk, és nem leszünk Európa szolgái” – szögezte le a Fidesz elnöke pártja kongresszusán, hozzátéve: „nem vagyunk és nem leszünk sem a bankok, sem a nagyvállalatok szolgái, mi, magyarok a magunk urai vagyunk, és nem akarjuk, hogy mások mondják meg nekünk, miként seperjünk a saját házunk táján”. Gyönyörű, veretes és büszke mondat, megdobban hallatán a honfiszív, nem is szólva a honleányokról, kiknek szinte mindenük megdobban, ha hallják ezt a keményszavú, igazi férfit, végre egy valódi férfit, aki a maga teljességében férfi, egy valódi fallosz. De nagy kár, hogy hülyeségeket beszél, de nagy kár, hogy […]

Mikor Bajnai feltűnt a színen, már akkor is késő volt. Azt mondja a magyar, hogy a jó munkához idő kell, meg van a vicc a székelyről, aki reggel még kocsirudat kezdett faragni, de estefelé már, derékig ülve a forgácsban, csak hurkapálcára futotta az anyagból, merthogy addigra elfarigcsálta a többit. Konkrétan ez az egész attrakció csak arra volt jó, és csak az volt a célja, hogy az idő menjen, és ma már ne legyen senkinek, semmire sem elég. Se a helyi jelöltek megfelelő felépítésére, se a támogatás megszerzésére, csak arra, hogy egy molinóra felírják: szavazz az ***1 vagy ***2 jelöltjére – […]

Pontosabban normavesztett ország a mi, hajdan oly szép reményekkel kecsegtető hazánk. Egy olyan társadalom, melyhez képest egy kőkorszaki horda magasan fejlett és szigorúan szabályozott rendben élt. Ha az országot ma hasonlítani kellene valamihez, akkor leginkább egy rablótanyában lelhetnénk megfelelő modellre, ahol a hóttrészeg rablók és ócska ribancaik lihegve élvezik az orgiát, miközben túszaikat gyötrik. Időnként egyet–egyet – vagy akár egy-egy csoportot – nemzeti gruppenszex keretében meg is erőszakolnak, miközben csúnyájuk karbantartásáról Stockholm-szindrómában szenvedő foglyaik gondoskodnak, természetesen hang nélkül, hisz tele van a szájuk az Úr dicséretével… A kőkorszaki hordában a szabályok – normák – rögzítették a gyermekekről és öregekről való […]

Talán, mint egy libának, madzagot kellene kötni a lábukra, és nem túl hosszúra engedve hozzákötözni őket egy Turul-szoborhoz, akkor talán maradnának. Egyébként még ez sem biztos, mert a fiatal polgár mozgékony, emellett nagyrészt hiányzik belőlük az a drága jó birkatermészet is, mely apáik generációját oly markánsan jellemzi – ők aztán nemigen törődnek a süket dumával, árpádsávok lengetésével, idióta formaruhákkal, ők egyszerűen csak élni akarják ezt az egyetlen életüket, ha lehet, akkor jól. Bizonyos szempontból megvásárolhatatlanok is, merthogy számukra nem a jelenlegi fizetésük vagy segélyük az összehasonlítási alap, hanem az a jövedelem, melyre korosztályuk tagjai a mienknél szerencsésebb országokban szert tehetnek, […]