Érdekes adatokat találtam az interneten csekély személyemről. Így például: „Georges Gadeau – 1792-ben a párizsi Grève téren nyaktilóval felakasztotta Kozarek Mátyás állami ítéletvégrehajtó, mint kasszafúrót.” Első gondolatom az volt ennek olvastán, hogy némiképp dehonesztáló ez a „mint kasszafúrót”. Tán perelnem kellene jó hírnévhez fűződő jogaim védelmében. De mindjárt ezután eszembe jutott, hogy itt valami félreértés lehet. Tüstént lepötyögtettem hát egy e-mailt a [email protected] címre, és közöltem néhány ténybeli észrevételt. „Elnézést, de nincs itt valami tévedés? Az a párizsi hóhér nem lehetett Kozarek Mátyás, mert Kozarek Ferenc Jóska idejében és Pesten működött. Továbbá a kasszafúrás nem lehetett a kivégzés indoka, hiszen […]

Ugye, emlékeznek még a régi magyar nótára, amelyik szerint „Az egri ménes mind szürke – Az egri kislány mind büszke, Ha büszke, büszke – Van neki mire! Az egri ménes mind szürke…” Ez a kis strófa kérem több kérdést is indokolttá tesz. Nem tudom, van-e ma is egri ménes, és ha van, mind szürke-e a lóállománya. Azt sem tudom, mennyi a büszke az egri kislányok között. Tegyük fel, hogy sok. De mire büszkék? Van nekik mire? Úgy legyen! A legfőbb kérdés azonban a strófa kapcsán az, hogy van-e és ha igen, miben áll a kapcsolat a szürkeség és a büszkeség […]

A sokat szenvedett szíriai Aleppó az ostrom és a harcok és csillapultával sem élhet még békében: épp e varosnál történt a legutóbbi hetek legvéresebb öngyilkos merénylete. E sorok írásakor úgy tudjuk, 126 halottja volt a húsvétot közvetlenül megelőző terrorcselekménynek. A halottak száma még nem végleges. Gyalázatos tett volt! – jelentette ki Ferenc pápa erről az akcióról, amelynek célpontja nem is valami harci alakulat vagy katonai támaszpont volt, hanem egy autóbusz-konvoj. Ez a terrorcselekmény zárta le a legutóbbi 15–20 nap merénylet-sorozatát (ha lezárásról egyáltalán szó lehet): Egyiptom, Szomália, Svédország, Norvégia, Szentpétervár, Nigéria, Németország és most Szíria – ezek az állomásai az […]

Hát mégiscsak aláírta. Húzta-halogatta az utolsó öt percig, végül április 10-én estefelé aláírta Áder János finoman szólva a „felsőoktatási törvénymódosításáról” alkotott törvényt. Miért kellett a halogatás, a huza-vona? Ugyanazért, amiért a törvényjavaslat a körüli tudatos kormányzati zavarkeltés: hogy megtévesszék a hazai és külföldi közvéleményt, hogy gyöngítsék és leszereljék az Orbán-kormány politikai és eszmei teljhatalmát támogatni vonakodókat. Egyik sem sikerült. Amint elterjedt a hír, hogy az államfő megadta aláírását, a késő esti órákban spontán és haragvó tüntetés indult meg ellene Budapesten. A Közép-Európai Egyetem vezetése pedig bejelentette, hogy nem adja meg magát, folytatja munkáját és minden lehetséges jogorvoslati fórumot igénybe vesz […]

Nemrég még ott állt a szobra Budapesten, a Szent István parkban. Már nincs ott. Elhordták, elszállították – nem mintha művészileg valami silány alkotás lenne, ellenkezőleg. Nagyon jó szobor. De nem kell, nem kellett. Eltanácsolta, elparancsolta az egyetem/ek és az ország „fura ura”. Lukács György szobráról van szó. Ki ez a Lukács? Ki volt? Egy senki, egy nímand. „Egy gyilkos” – állították jobbszélen és a jobbszél által nem (dehogy is!) befolyásolt jobb középen. Ennek a Lukácsnak a nevét csak a fél világ ismerte, műveit csak a fél világon olvassák-forgatják még mindig. De például Timbuktuban vagy Benáreszben – meglehet – épp úgy […]

Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a minap megjegyezte: a Magyarországon létező és külföld által (is) finanszírozott huszonhét felsőoktatási intézmény közül csak egy van, amelyik a szabályoknak megfelelően működik, a többinél szabálytalanságok állapíthatóak meg. Ha ez így van, úgy felmerül a kérdés: miképp lehetséges, hogy ennyire elsokasodtak e téren a rendellenes jelenségek, miért nem léptek közbe az illetékes hatóságok már korábban és folyamatosan? Avagy az is lehetséges volna, hogy azokat a szabályokat, amelyek betartását most számon kérik, csak utólag hozták meg az orbáni rezsim jogalkotói? Akkor viszont indokolatlan a számonkérés. Ez a kérdés csak az egyik (és a legkevésbé fontos) […]

Köszöntjük a Kanadai Magyar Hírlap legújabb szerzőjét, Gadó Györgyöt! A továbbiakban rendszeresen olvashatnak tőle elemzéseket és reflekciókat lapunkban. A szerző az első szabad parlamentben Országgyűlési képviselő volt, továbbá szerkesztői, újságírói és fordítói tevékenységet is folytatott.  Ugyan még messze vagyunk a 2018-as választásokat megelőző politikai kampányidőszak hivatalos kezdetétől, de a pártok már kezdik kibontani transzparenseiket és meglobogtatni zászlaikat – rajtuk – a szerintük legfontosabb tennivalókkal, leginkább ígéretesnek és népszerűnek tartott követeléseikkel és programpontjaikkal. Az ezekből kirajzolódó összkép egyelőre csüggesztő. Ha mindaz igaz és akár csupán részben is megvalósul, akkor a legjobb úton indulunk a káosz felé. Úgy tűnik, az MSZP igazságtételt […]