Illetve, talán mégsem. Az öreg igazából végig se gondolta, ez csak olyan hangulatként libbent át az agyán. Nézte a naptárt: december 24, Ádám és Éva napja. Na ja. Szenteste. Már, akinek. Neki csak olyan, mint a többi. Illetve, talán mégsem. Mert hát mégiscsak szenteste. Sóhajtva tekerte nyaka köré a sálját: jó meleg, még a felesége kötötte. Kalap helyett most a kicsit kopott perzsa kucsmát nyomta a fejébe, hiába, na, már fázékonyabb, pedig még nem is olyan régen dús fürtjeit kínálta a szélnek. Igaz, az a nem is olyan rég úgy 20 évvel ezelőtt volt, azóta meg a maradék is gyér, […]

Jézus tanítványainak alapvető jellemvonása, hogy Jézus hívta el őket a maga követésére (Mt 4,19; Mk 1,17; 2,14). A kezdeményezés tehát mindig tőle indul ki. A tanítvány feladata, hogy Uráról, mint tanítvány, bizonyságot tegyen. Nos, a bibliai tizenkettő tanítvány/apostol hétköznapi ember volt, akiket Isten nem hétköznapi módon használt fel. Volt közöttük halász, vámszedő és egy forradalmár is. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy hova soroljuk Orbánt. Putyin ugyan nem Jézus, de kétségtelen, hogy kiválasztotta magának, aki hűségesen követi. Nem kell aggódnia, hogy Orbán Júdásként végzi. Neki nem elég a 30 ezüstpénz, ha már elárulja Putyint, sokkal, de sokkal többért teszi. Jellemétől […]

Mielőtt elmélyednénk a témában, foglalkozzunk egy cseppet Szíjjártó mivoltával. Egy épeszű, magára valamit is adó miniszter – pláne nem egy külügyi – nem visel kakadu-frizurát. Igaz, valszeg nem volt honnan stílust, jó ízlést és szépérzéket tanulnia, de a Fideszen belül ez soha nem volt követelmény, mi több, a kimosakodott aszfaltparasztoknak nem is volt honnan megtanulniuk. Akad bőven ország, mi több, város, aminek van címerállata, volt nekünk is Európa-szerte híres hollónk. Manapság is akad madár, pl. a turul – háturul – és most meg a kakadu. Így hát szerintem Szíjjártó is egy címerállat. Egész jól beleillik Orbanisztán heraldikai képtárába… De hagyjunk […]

A nemzet napszámosai már csak ilyenek…voltak. A tanító úr egy dombra húzó kis utcácskában lakott, magányosan. Nem mintha ez lett volna a szándéka, de valahogy úgy alakult, hogy elkopott mellőle élete párja. Sok volt neki a javítandó dolgozat, meg az, hogy a tanító úrnak túl nagy szíve volt, hazahordott mindenféle éhenkórász gyereket. Hacsak rövid időre is, de mindig akadt egy, a konyhaasztal sarkánál kuporgó vézna kis alak, aki csendes áhítattal figyelte, hogyan mélyed a kés a veknibe. Így hát a tanító úr Örzsére hagyatkozott, a termetes özvegyasszonyra, aki a szomszéd portán perelt a tyúkokkal, meg a kacsákkal. Látszatra morgós egy […]

Gondolom, mindenki – de legalábbis sokan – látta Pink Floyd: the Wall c. oktatáspolitkai kritikáját. Nos, kétségtelen, ez lehetett előtanulmány az orbáni oktatásrombolásnak. Mert hát, minél képzetlenebb a jónép, annál könnyebb megvezetni azt. Orbánnak kétségtelenül lebutított tömegek szolgálják az érdekét. Még agymosásra sincs szükség, hiszen az idejekorán egyenfejekbe betáplált egyentudás, egyenértékrend eleve sikeressé tesz egy autokrata vezetést. Márpedig egy serdülő elme igencsak fogékony a betáplált eszmékre, méghozzá kritika nélkül. Nos, ez eddig leginkább az oktatás kimenetére vonatkozott, de hála ártunk és ormányunk köznevelési rögeszméjének, már a bemenet is óvó gondoskodás alá kerül. Lássuk a köznevelési törvény vonatkozó passzusát. Nkt. 2019/06 […]

Ez nem extremitás, egy gondozási sorozat része: így gondozd az aranyhaladat, így gondozd a tengerimalacodat, így gondozd a … szóval, mindenkinek ajánlott, akinek van egy orbánja. Úgy kb. 10 millió emberről van szó, ebből kb. 2,5 milliónyinak kötelező olvasmány kellene, hogy legyen. Amíg a többi 8 kényszer viselő, ez a 2,5 hobbitenyésztő. Na, nekik szól ez a gondozási javaslat. 1. Az orbán igencsak kényes az alsó felére. Nem elég az almot tisztán tartani, alfelét is tisztára kell nyalni, lehetőleg minden nap váltott orbánimádó által. Nem árt ezt a műveletet naponta többször elvégezni – ehhez bőven akad csereszabatos vállalkozó – mivel […]

Mert kérem, orbánnak lenni nem születési előjog, mi több, annak születni sem lehet. Egy orbán ugyanis egyedfejlődése alatt lesz az, ami. Vegyük például a mi orbánunkat. Igazából nem is orbán, hanem orsós. Szerencséje, hogy nem a férgek rendjéből való – habár ez még vita tárgyát képezi. Ugorgyunk. Egy orbán akkor kezd orbánná válni, amikor megtapasztalja, hogy mi is a dolga, és hol is a helye. Vagyis, amikor kiosztják neki az eszközöket: gumicsizma, ganajozó villa és talicska, oszt irány a disznóól, tedd a dolgod! Mert az orbáni családban nem lehet csak úgy orbánnak lenni, azért meg kell dolgozni. Nos egy siheder […]

Volt, ugyebár, anno a hitleri függőség. Ez ugyan csak politikai volt, gazdasági haszna csak a zsidó vagyonok elkobzásából származott, de volt. Azután volt a szovjet függőség, ami a Rákosi-érában is csak politikai volt, hiszen a nagy komenista öntudatunkon kívül csak a rongyos ülepű nadrágunk volt. Azután jött a Kádár-éra, amiben a kezdeti elfogódottság után sikerült a politikai függésen lazítani, mi több, a gazdaság is inkább szovjet-expanzív, mint szovjet függő lett. Habár a szovjet trolibuszok megrázó importját nem annyira ellensúlyozta a nyírségi léalma első osztályúként történt exportja – anno a Szovjetunióba minden szart el lehetett adni, mert képtelenek voltak saját piacukat […]

Honnan is származunk, az csak nem régen lett világos, méghozzá a türk nyelvű államok együttműködési tanácsának ülésén, Bakuban. Azerbajdzsán ugyan nem sztán, de türk nyelvű. Vagy valami ilyesmi. Mi viszont minden féle komenista tanítás és származáselmélet ellenére kurvára nem vagyunk se indogermán, se finnugor – ez utóbbi amúgy is csak nyelvcsaládunkra vonatkozna, nodehát egy ilyen mit is keresne egy türk nyelvi törzsgyűlésen? – , de még csak hun se – mármint, származásilag, mert hun is voltak a hunok? Valahun. Oszt szép csendben kihaltak. Mi, kérem, kipcsakok vagyunk úgy leginkább. Miért? Csak. Mert főkipcsakunk úgy látja, hogy ez az eredetünk. Mert […]

Az alábbiak 2016. okt. 23-i nagygyűlésének eszenciáját tartalmazzák. „Kétségtelenül a végét járja, no, nem fizikailag, de mentálisan mindenképpen. Korábban is voltak jelek, de Orbán metakommunikációja okt. 23-án, ott, a színpadon – egy ledermedt, lefagyott, hulla fehér háttér előtt, bús magányában (hol van már a biodíszlet mögüle!) idiótán vigyorog, száját nyalogatja, nyelvét nyújtogatja, már-már csúcsra volt járatva. A beszéde tartalmáról már nem is beszélve: üres panelek, értelmetlen lózungok, önálló gondolatok teljes hiánya – de erről beszédírói tehetnek. Az azonban, hogy rekedten üvöltve próbálja ünnepivé tenni a beszédét, már kóros.” Most nem kockáztatott, a fene tudja, mennyi gaz, liberális, nemzetellenes hazaáruló keveredett […]

Fantáziálnék? Talán igen, talán nem… – Jó napot kívánok, határátlépő ellenőrzés! Kérem az okmányokat előkészíteni, átadni! – No, lássuk csak. Neve? – Na igen, én is látom, hogy ide van írva, de azért magától is akartam hallani. Mert ki tudja manapság? – Szóval, Rabinovic Ignác. – Jóvanna, én is látom, cézével írja. Lényegtelen. – Ez már eleve gyanús. Mondhatnám, nagyon gyanússss! – Aztán meg ez a keresztnév. – Hogy becézik magát, tán csak nem nácinak? Hehehe, jó, mi? Náci… – Szóval, cézével írjuk a nevünket, és nácinak becéztetjük magunkat! – Ejnye, ejnye. Ez elgondolkodtató…Álcázzuk magunkat, álcázzuk? – Mi az, hogy […]

A Pubi az uniós külügyminiszterek tanácsa helyett a türk tanács (?) ülésén vesz részt. Most tekintsünk el attól, hogy nekünk, magyaroknak rohadtul semmi közünk nincs a türkökhöz (akkor inkább a piros pöttyös seggű japánok), ahogy a világhódító hunokhoz sem, de nem is ez a lényeg. A türk tanácsban – amiben azért számos diktátor-féle vesz részt – ugyanis a rosseb tudja, mennyit is lehet tenni az Unió érdekében, de hát, attól tartok, Orbánnak ez nem is érdeke, inkább besimul, vagy csak riszálja a seggét, a fene se tudja. Ott egy uniós állami vezetőnek kurvára semmi keresni valója nincs, legalább is közösségi […]

Az aradi vértanúk. Nem azért, de mégis, a rohadt nagy kisajátító nemzethy büszkeségünkhöz: Aulich Lajos – német Damjanich János – szerb Dessewffy Arisztid gróf – magyar Kiss Ernő – örmény Knezić Károly – horvát Láhner György – német Lázár Vilmos – örmény gróf – német Nagysándor József – magyar lovag – osztrák Schweidel József – magyar Török Ignác – magyar Vécsey Károly gróf – magyar A java idegenszívű import, hogy azt ne mondjam, illegális bevándorló – legalább is a mai kormányzati állásfoglalás szerint. Mégis lehajtott fővel, félárbocra eresztett nemzeti lobogóval tisztelegnek előttük, ami azért, lássuk be, elég anakronisztikus. Megtették, mit […]

Valóban csodálatos, ráadásul gyógyvíz csobog rajtuk, mi több, szálloda is tartozik hozzá, meg fürdő, de van egy szépséghibája: Mészáros Lőrinc tulajdonolja. Mielőtt megvette volna, az állam 11 mrd forintot beletolt a fejlesztésébe, Lölö meg miért, miért nem, 2,3 milliárdért megkapta. „Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került a gyógyfürdő, ahol azonban nem lehet a társadalombiztosítás terhére gyógyfürdői szolgáltatást igénybe venni.” A fürdőkomplexum a fejlesztés előtt nyereségesen működött, ám a kényszerhitelt már nem tudta kitermelni, így került új gazdához. Mivel az egészségügy ugyancsak vékonyan fizet a balneológiai gyógykezelésekért, így nem csoda, ha a fürdő közölte, üzletpolitikai okból nem kötnek szerződést az egészségbiztosítóval, és a […]

Vagy inkább nemzethy. Már annyi minden ilyen, hogy azt hinné az ember, már nincs miből táplálkozzon, de van! A kormányzat 50 évre előre meghatározni kívánja – és ehhez egy nemzeti építészeti típustervtárat is felállít – a magyar házépítés kinézetét, küllemét, megjelenését. Nem is értem: a Nemzet Építésze már meghalt, akkor most? Volt már ilyen, a Kádár-korszakban, akkor épültek hasonló típusterv szerint házak szerte az országban. A baj nem is ezzel a típusterv koncepcióval van, hiszen nem kötelező – még! – ennek alkalmazása (bár nem kétlem, ha minden így marad, előbb-utóbb kötelező lesz, mert ez is a jónép egyenre szabásának egyik […]