Magyarország lakossága kb. 10 millió ebből nyugdíjas kb. 2,5 millió. Ez egy vezérszám. Nekik van jövedelmük. Ám vannak a szegények, kb. 1,2 milliónyian. Hogy mitől szegények, hivatalosan nem tudni, mivel állami állásfoglalás szerint ők tkp. nincsenek is, legalábbis a KSH nem méri őket, kimutatásaiban nem szerepelnek, tehát Magyarországon nincsenek szegények. Ám van egy furcsa társadalmi réteg, a mélyszegénységben élők. Akik ugyancsak nincsenek ma Magyarországon, talán, ha 100ezren, ami smafu. Igaz, hogy ez megint nem támasztható alá semmivel, mivel a KSH ezt sem méri, csak mindenféle gaz sorosbérenc libsi ngo-k minen alapot nélkülöző társadalmi felmérései állítják azt, hogy a számuk ennek […]

Van, ugyebár, ez a koronavírus, aminek országos kihatású következményei vannak, ám nem csak az egészség és a halálozás területén. Van annak, biza, gazdasági következménye is. Az elsődleges, a veszélyeztetettek kivonása a munkavégzésből. Ez egyrészt gondoskodás, ami még pozitívnak is felfogható, óvjuk őket a fertőződéstől és magunkat az általuk történő veszélyeztetéstől, másrészt egyéni tragédia, mert fenntartó bevételi forrástól esnek el. De tovább megyek: nemzetgazdasági kiesés is, mert ugyan a termelőerőt továbbiakban nem kell finanszírozni, de az általuk termel javak is kiesnek a gazdasági körforgásból. Máshol sincs helyük, mert a veszélyeztetett korosztályba tartoznak. Jó, ha van nyugdíjuk, jó, ha az nem minimálnyugdíj. […]

Az ugye, nyilván való, hogy az ország gazdaságának jelentős részén a fideszes oligarchák, sógor, koma és egykori iskolatárs uralkodnak, ők birtokolnak termelő üzemeket, feldolgozóipart, mezőgazdasági területeket, állattenyésztést, erőművet és sok más mindent. Én ezt eddig a gátlástalan gazdagodási vágynak, az ősi paraszti éhségnek, a kapariságnak tudtam be, de most, hogy elkezdődött a komisszárok ideje, és az álságos gazdasági támogatás – ami nem más, mint trükkös tulajdonszerzés – országos kiterjesztése, úgy vélem, mindez csak egy felettébb rafinált terv része. Mert mi van akkor, ha 2022-ben valami csoda folytán megbukik ez a hazardirozó, gátlástalan rablóbanda, és hatalomváltás történik? Mindegy, hogy ki/mi kerül […]

mármint, a rendeleti kormányzás orbáni módra. Egyenruhás (!) kórház parancsnokok jelennek meg hétfőtől a kórházakban. Tessék a fegyvernemi jelzésükre figyelni, nem orvosok – az orvosszakmai vezetésbe nem szólnak bele, habár kétségtelen, nagy lesz a kísértés, ez a garnitúra jó eséllyel már boncolt békát biológia órán – lesznek, inkább hadtáposok, mivel feladatuk: „…a járványügyi előírások betartása, betartatása, a készletek rendelkezésre állása, a személyzettel való gazdálkodás folyamatos „karbantartása” a „kórházparancsnokok” feladata lesz”. Nos, az egyenruha, főleg, a rendfokozat kétségtelenül fontos lesz, hiszen nem járja, hogy holmi hadnagyocska egy több diplomás, szakmájában elismert kórházigazgató felett regnáljon. Min. alezredesnek kell lennie. Azért mókás, hogy […]

Kizárólag a teljhatalom orbáni igénylésének jogosságával és logikájával ellentmondó törvényi passzusokat idéztem, méghozzá az állítólag betartandó és mindenkire nézve kötelező érvényű Alaptörvényből. C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. Ugyan Orbán nem erőszakosan, de a 2/3 gátlástalan támogatásával erre törekszik. Akkor most mi van? Nem az Alaptörvénynek mond ez ellen? Vagy így már mehet? Mi is van a hatalom megosztásával? R) cikk (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire […]

Orbán minden hájjal megkent, rafinált és sunyi politikus. Naná, hogy kihasznál minden alkalmat egyeduralma biztosítására. Mindent tudónak és mindenhez értőnek képzeli magát, ezért akarja autoriter hatalmát bebetonozni. Azonban ez olyan csapda, ami a vesztéhez vezethet. Eddig se hallgatott senkire, döntéseit egymaga hozta meg, tanácsadói csak hajbókoló biokulisszák körülötte. No, nem azért nem hallgat rájuk, mintha mindenhez értene, hanem, mert nem bízik bennük. Ráadásul végrehajtó emberei, a miniszterek, államtitkárok – Semjén, Németh, Kósa, Gulyás. Kásler, legújabb szerzeménye Müller nagyasszony egytől-egyig dilettáns, alkalmatlan, önálló gondolkodásra képtelen pártkatonák. Ezért nem fogad el semmilyen kritikát, vagy szakmai tanácsot a hozzáérőktől. Mert mi van akkor […]

Ez, ugyebár, egy egykori mozgalmi dal volt, némi szövegmódosítással ma is érvényes lenne. Semmi féle hátsó tartalma nem volt, mindenki tudta, mi a lényege, mikor, és hol illik – vagy szükséges – énekelni. Ill. a jónép nem is énekelte, csak az állami kórusok és hivatásos dalárdák. A központi ünnepségek és a rádió hangkulisszája volt. Ma már nincsenek ilyenek. Ami van, az Kárpátia nacionalista popgiccse, vagy egy új izé, amiről nem lehet eldönteni, hogy az országhatárokkal szétdarabolt magyarság könnyes kesergője, stadionban hőzöngő turbómagyarok indulója, vagy a felvidéki magyar ultrák harci dala. Egy biztos: nem a lázadás dala, csak egy asztali zene, […]

Az, persze, nem csak úgy született, főleg, nem a vesztesek büntetéseként. Mert, kérem, annak előzménye a soviniszta magyar nacionalizmus, amiben, bizony, Horthy holdudvarában rezgelődő, meghatározó szerepet játszó, erdélyi – birtokaikat elvesztett – durcás, sértődött arisztokrácia a hunyó. Lett volna esély a revízióra, de a párizsi békeszerződés magatartásuknak köszönhetően helyben hagyta Trianont. Aztán meg dúlt a revizionizmus, ami elvben a határainkon túl rekedt nemzettársaink iránt érzett aggodalom által vezérelt volt. Sok minden nem változott. Most nem dúl annyira, de lényege nem változott: a trianoni határainkon belül rekedt egyetlen jelentős számú nemzeti és/vagy vallási kisebbséget most is ellenségnek tekintik, csak éppen nem […]

Azt gondoljátok, hogy a lényeg a nemzeti összetartozás éve? Esetleg a Trianon emlékmű-árok? Netán a Trianon-emléknap? Ugyan, kérem! Mindezek csak leporolt, kopott irredenta díszletek. A lényeg a márvány (sajt szilárdságú, és legalább olyan büdös) keménységű – vagy gránit? secko jedno – alapizében rögzített deklaráció: „A határon túl élő honfitársaink ügye nemzetstratégiai ügy, Az értük vállalt felelősség nem önként vállalt, hanem az Alaptörvényben rögzített kötelesség.” Értjük, nemzetstratégiai ügy. Mármint Fidesz hatalmi ügy. Amúgy meg, mi ez a felelősség? Elviszik a balhét a határon túli magyarok helyett, amennyiben – mondjuk – hazájuk törvényeivel szemben cselekednek? Hollik lakáj szerint az ellenzék ezzel kapcsolatban […]

Jan Werner Müller, aki az oxfordi egyetem professzoraként merészelte górcső alá venni Orbán illiberális kereszténységét, egy cseppet megvakarta magát a kereszténydemokráciát is: az emberek a kereszténydemokrácia nevében csatlakoztak a nácikhoz, a hidegháború éveiben is a kereszténydemokrácia nevében üldözték az istentelen kommunistákat, nem ismerik el a pluralizmust, sem a kisebbségeket, sem a másságot, a vallási révületen kívül nem látnak más üdvözítőt. Véleménye szerint Orbánt soha nem érdekelte a kereszténység, se a demokrácia, az ő hite a hatalom birtoklása. Ám véleménye szerint vagy kereszténydemokrácia van, vagy illiberális demokrácia, a kettő egymásnak ellentéte. Egy igazi kereszténydemokrata elutasítja a soviniszta nacionalizmust, ami Orbán eszmerendszere. […]

–          Teremszolga, a következőt! –          Igenis! Adjon az isten! –          Ave, cézár! Ja igen, ezt ismerem. Anagramma, azt jelenti: a vécé zárva. –          Nem éppen, ez egy köszöntés, csak még nincs itt az ideje. Ja, az más. –          Neve? Dávid, Isai fia, Betlehemből. –          Lakik? Perszehogy. –          Mi az, hogy perszehogy? Hát nem azt kérdezte, lakom-e? –          De hol, jóember? Ja, hát miért nem ezt kérdezte? Jeruzsálemben, a főtértől balra, a második pálmafánál, a páros oldalon. –          Mi az, hogy páros? Tudja, hogy mi az, 4711? Na, az páratlan. Úgy hívják, hogy házszám, Napóleon találta ki, és Kölnben alkalmazták először. –          Kérem, ne térjen el a tárgytól! Miért, volt már […]

Rajongóim ugyanis – mivel az általam felhozottakkal szemben gyakorlatilag nem igazán tudnak bármit is szembe állítani, hát érvek helyett személyemmel foglalkoznak, leginkább orbán-fóbiával vádolnak, ezzel le is tudják az egészet. Nos, nézzük, mi is az a fóbia (nem összetévesztendő az iszonynyal). „A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” Esetemben, ugyebár, népünk nagy vezéréről, Orbán Viktor Mihályról lenne szó. Vegyük szépen sorba a tüneteket. A viszolygásom O.V.M-től korántsem indokolatlan. Orbán esetében viszolyogtató a magatartása, a cselekedetei, a megjelenése láttán undor fog el – különösen, […]

Azt tartja a mondás: a stílus maga az ember. Nos, Karinthy ezt elég erősen cáfolja Így irtok ti c. szösszenetében Ady Endrétől Oscar Wilde-ig kötetbe foglalva karikírozta ki bel- és külhoni íróinkat. Ennyi féle ember lett volna? Aligha. De felettébb zseni volt. Manapság az ilyet parafrázisnak (egy mű újraalkotása más stílusban, eszközökkel úgy, hogy a tartalom hasonló maradjon), tehetségtelenek és csinált államfők esetében plágiumnak hívják. Jómagam Karinthynak a cipőfűzőjét sem köthetném meg – habár nem ártott volna neki ez az apró segítség, tán tovább élt és alkotott volna – ám ennek ellenére én is írtam R. Chandler, J. Heller, Bradbury, […]

A jobboldal ikonja, Orbán idolja, követendő példa, és egyáltalán, ő az orbánisták emlékezetpolitikájának éke. Lázár János a minap megkoszorúzta sírját. Hogy milyen apropóból, senki nem tudja. Mondjuk, most ért rá. Nomeg, most 100 éve vonultak be Budapestre Horthy különítményesei, akik ennek apropójából legalább ezer kommunistát, zsidót és egyéb, nekik nem tetsző polgárt gyilkoltak meg játékos pogromjaik során. Ezek szerint ez kétségtelenül megemlékezésre méltó esemény volt Orbánéknak. 1945-46-ban azért sikeresen elnyerte a legnépszerűtlenebb államférfi kitüntető címet, csak – igaz, szoros versenyben – Szálasi előzte meg. De mára a rendszerváltás prominensei – kezdve Antallal – eredményesen dolgoztak történelmi szerepének kifényesítésén és a […]

Disszidensek. Eredeti értelmében egy szervezett közösségtől véleménykülönbség miatt elkülönülő személyt jelöl. A Rákosi-érától kezdve szélesebb értelemben használták mindazokra, akik Magyarország törvényeivel, társadalmi. rendjével való szembekerülésük miatt vagy más okból, pl. anyagi érdekből, érvényesülési szándékból külföldre távoztak, s ott kívántak megtelepedni. A disszidálás – ellentétben a kivándorlással – illegális tevékenység volt, ezért a törvény büntette. Manapság már nem vagyunk ennyire vonalasak, ma már emigránsnak hívjuk őket. Persze, csak azokat, akik az outputot képezik. Az input, az migráns. A különbséget nagy honvédőink se tudják megfogalmazni. A lényeg, hogy a Lajtán túli vidék tele van ilyenekkel. Lényegtelen, hogy miként hívjuk őket, azonban – […]