Ahogy a nemzetvezető testvér mondja: egyesek tévesen gondolják, hogy egy alkotmánynak liberálisnak kell lennie. Hát, a miénk nem is az, mi több, még csak nem is alkotmány. Ugyanis normális helyen a kormányt rendelik alá az alkotmánynak, de Orbánék az alkotmányt a kormánynak. Orbán szerint a szabadság eszméjére épült nemzeti alapizénk a kötelezettségekről is rendelkezik. Értsd: a szabadság a 2/3 szabadsága, nekik mindent szabad, másoknak meg kuss. Igazi fideszes szabadságeszme. Mint a testvéri közösségben: ami a tiéd, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz viszont semmi közöd. A kötelezettségeket, persze, a magyar emberek elvárják, mert ők szeretnek kötelezettségeket teljesíteni. Orbán […]

Óvunk. Száll a kormányközelileg meg nem cáfolt hír, hogy az állami vezetők egészségének és testének ápolására a magán kézben lévő, amúgy nemrégen bezárt Telki magánklinika lesz a V.I.P. egészségügyi intézmény. Most tekintsünk el attól, hogy nyilván nem maradhat magánkézben, tehát állam bácsinak ki kell azt vásárolnia, természetesen az adófizető állampolgárok pénzéből. Tekintsünk el attól is, hogy ami jó volt egy kétkezi milliomosnak, vagy egy vastagabb pénztárcájú felső polgári osztályúnak, kétségtelenül nem lesz jó turulban született felsőbbrendűinknek, elvégre Orbán aranyerét – amennyit ez az ember a szabadságharca közben erőlködik, kétségtelen, hogy van neki – nem lehet ugyanúgy kezelni, mint Lutz Gizi […]

Kerül, amibe kerül. Mindig is tudtam, hogy Orbánéknak korlátlan a vicces kedve. Ez kitűnik szóvivőinek rezzenéstelen arccal előadott bohóctréfáiból, amin ugyan kínjában, de röhög az egész ország. Most egy kicsit tovább terjedt ez a vicces kedv: a Nemzetvezető Testvér kijelentette, hogy utasította azt a szerencsétlen Varga Mihályt ( csórikámban mikor lesz már annyi gerinc, hogy beszóljon: dugjál egyedül!?), hogy hozza előre a végtörlesztés időpontját. Ami úgy számszakilag se nem oszt, se nem szoroz – bár a Vezér kijelentette, hogy meg van rá a pénz (csak azt felejtette el megemlíteni, miből, de hát, istenem, annyira el van foglalva a nemzetmentéssel, hogy […]

Vége minden szép reménységnek. Nem lesz béke. Az anarchia lett úrrá a parlamenten. Tegnap még csak dulakodtak. Ma már szóhoz juthat a revolver is. Holnap a bán szétveretheti a képviselő urakat. Holnapután lángokban állhat az ország. Minden lehetséges most már. Azt se tudjuk hirtelenében, a kipattant panamáról, a széttépett indítványról, a nagy beláthatatlanságról, vagy miről is szóljunk. A panamáról talán. Korrupt országokban a panamákon szokás legjobban felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember is panamázik. Ne tessék ezt cinizmusnak venni. Ez a korrupció természetrajzának egyik erős, tapasztalati igazsága. […]

A kormány gyorsnaszádján megint a ködkürtre eresztik az összes gőzt, a hajócsavar meg bágyadtan keveri a vizet, sőt, a kikötő is a távoli ködbe vész… Az történt ugyanis, hogy a 2/3, nem kímélve az adófizetők pénzét, egész oldalas hirdetésekben nyomatja diadaljelentéseit a nyomtatott sajtóban, ráadásul, valami fatális félreértés okán még a rút, nemzetre rontó libsibolsi ellenzék lapjainak is jut a vastag hirdetési pénzekből – mert hát, az ilyesmi nem olcsó játék. Na, akkor nézzük csak közelebbről, miről is harsognak a Fidesz fanfárai? Sikerült! Magyarország győzött! Affrancba…nem is tudtam, hogy háborúztunk. Vagy ez csak egy Hungarian REAL (Rúgd-El-A-Lábát) FC. típusú futottak […]

Nemzetiek leszünk, tetőtől talpig. No, nem valójában, hanem címkékben. Már van sok féle nemzetink – a színházat most kihagynám, mert az az építészeti giccstömeg (némely jobb ízlésű kritikusa nemes egyszerűséggel csak síugrósáncnak nevezi), és a körülötte folyó cirkusz minden, csak nem nemzeti. De van nekünk nemzeti trafikunk, nemzeti autópályánk, nemzeti adó- és vámügynökségünk, nemzeti összetartozás dalunk, nemzeti együttműködési rendszerünk, nemzeti közlekedési hatóságunk, nemzeti közszolgálati egyetemünk, nemzeti sportunk, nemzeti tankönyvkiadónk és sok más nemzeti firlefrancunk, nemzeti dalunk. Ez utóbbi üdítő kivétel. Amúgy agyonnemzeti vagyunk. Na, hála Viktorunknak, a győzhetetlen hadvezérnek, újabbal gyarapodtunk. Az MTI egy tegnapi híre „A Nemzeti Magánszállás Tanúsító […]

Tisztelt Kövér Úr! A hortobágyi templomban 2013. június 22-én elhangzott beszéde igen érdekes gondolatokat ébresztettek bennem. Ön akkor úgy fogalmazott, hogy „mi magyarok saját bőrünkön tanulhattuk meg, hogy a magyarságnak még a kommunistákból is a legalja jutott, akik nemzetárulásban, hazaárulásban és nemzettársaik megnyomorításában mindig élen jártak Kun Bélától Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig”. Elképzelhető, hogy kommunistákból valóban a legalja jutott nekünk, hiszen annak idején sajnos Ön is, valamint testvérei és kedves édesapja, sőt nagyapja is az MSZMP tagjai voltak. Méghozzá nem is akármilyen tagjai. Nagypapája megkapta Szocialista Hazáért Érdemrendet, Ön pedig, mélyen tisztelt Kövér úr, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének […]

Már megint báncsák a magyart! A nemzetmentő még a kínai kapcsolatot is veszni hagyta – pedig Szijjártó pubi mennyit dolgozott rajta, és most tessék, oda az egész -, és harci alakzatban kivonult az EP ülésére, hogy megvédje Magyarországot. Az ugyan fel sem tűnt neki, hogy a tárgyalásra került Tavares-jelentés nem Magyarországról, hanem kormányzata elefánttáncáról szól a porcelánboltban, az ilyen apróság az utóbbi időben nem zavarja. Ő, aki meg van győződve arról, hogy Magyarország= Orbán és a magyar nép=Orbán, ennek a két egyismeretes egyenletnek a függvényében létezik. Sajnos, egyetlen csinovnyikjának sincs elég vér a pucájában, hogy felvilágosítsa: ez, drága führerem, nem […]

Egyszer már megkérdeztem, kinek hazudsz még, Viktor? Választ ugyan nem kaptam, de igazából nem is vártam. Nem az a fajta vagy, aki ilyen kérdésekre válaszol. Különösen nem olyanként, aki életében még soha nem hazudott (mondtad Te, de a nagyesküt, ugye, azért nem tennéd le rá?) Max. miniszterelnöki esküdet illetően, de hát, kicsire nem adunk. A „kinek” már nem kérdés. Gyakorlatilag mindenkinek, bel- és külföldön. Már csak a „meddig” a kérdés. Én úgy saccolom, a következő választásig. Ha megnyered – ami sanszos (de ne tévedj, nem zsenialitásod, hanem az ellenzék balfaszsága okán) – tovább fogsz hazudni. Ha elveszted, még tovább. Ez […]

Azt mondja beszédében Fertődön a Nr. Uno ápolt, hogyaszongya: „azért Fertődön tartják a következő kormányülést, mert ez egy plebejus kormány tisztelgése az arisztokrácia teljesítménye előtt”. Na, akkor ragadjunk ebbe bele egy kicsit. „Az ókori Rómában a plebeiusok (lat. Plebs, erasmida helyesírással plebejus) a korlátozott jogú polgárságot alkották, megkülönböztetve a kiváltságos patríciusi osztálytól. Szabad emberek voltak, ők is rendelkeztek polgárjoggal, de nem rendelkeztek az előkelő születési arisztokrácia, a patríciusok kiváltságaival. Speciálisan római réteg volt, nem etruszk találmány, mint sok egyéb minden a római társadalomban. Az etruszkok ugyanis az előkelőkön kívül a másik oldalon csak a clienseket, szolgálókat és rabszolgákat ismerték. A […]

Dicső ártunk és kormányunk végtelen szociális érzékenységétől vezettetve, törvényt alkotott a hajléktalanokról. Az itt következő írást törvényhozóinknak ajánlom. Fázott. Fázott ő már máskor is, de azok nem ilyen fázások voltak. Gyerekként lerúgta magáról a takarót, kamaszként a téren lejátszott lábtengó után ráhűtötte csatakos ingét a szél a 67-es nyitott peronján, vagy a Dunán, a kenuban szakadt rá a hirtelen nyári zápor. De fázott ő, lányra várva, a huzatos, kelkáposzta szagú lépcsőházban is, meg a Vár-klubból hazafelé menet, a szél elől a telefonfülkét magára zárva a HÉV-végállomásnál. Na hiszen, azok a telefonfülkék – alul-felül nyitottak, csikkszagúak, tépett telefonkönyvűek! Fázott katonaként, az […]

Vagy legalább is, nemzetileg összetartozva. Vannak itt ugyebár, ezek a dakoták. Egy vérből vagyunk mi, uff. A törzs, na, az biztosan ugyanaz. Van nekik két varázslójuk, az egyik Grey Oak (magyar hangja Békesi László), a másik Onto-a-peak (magyar hangja Járai Zsigmond), az egyiket szereti Shorty Bull törzsfőnök, a másikat nem. Onto-a-peak annyira szeretve van, hogy még a törzsfőnök által kivetett hadisarcot sem kell megfizetnie a pézsmapocok szőrme betéttel rendelkező wigwampénztári nagyontakarékosok betevője után. Van egy varázsló inas is, egy bizonyos Pokerface Kid (magyar hangja Varga Mihály), de őt még nem veszik komolyan. Még csak gyakorol. Nos, ez a két varázsló […]

Valahol Brooklynban, napjainkban… – Salom, Ben! – Salom alohem, David! – Hogy s mint, barátom? – Hát tudod, csak olyan óvatosan. Tudod, a mai világban. – Tudom, hát! Annyira óvatosan, hogy már az imaházba se jársz el? – Tudod, hogy van ez.az asszony, a gyerekek, a bolt, mindig csak rohanás. – Hát, igen. Lassan már ott tartunk, hogy egy minjánra valóan se jövünk össze! Kár pedig, mert Reb Smuel igazán harif, szerintem mr. Wasserman jól választott, amikor a jesivából őt kérte. – Igen, hallottam, hogy a kis Jakob Reich bar micváján is olyan szépen beszélt! – Hanem hallottad-e Avram Weinbaum […]

Amiről most fogok írni, az, mint tudjuk, Magyaroszágon nem létezik, csak valami libsibolsi ármány állítja, hogy van. Azonban népünk nagy tanítójának, Sztálinnak országában volt valami hasonló. Ők se nevezték antiszemitizmusnak, csak simán pogromnak, vagy a bolsevikok ellen szőtt összeesküvésnek. Hiszen- szerintük – Gorkijt is két zsidó orvos ölte meg, mi több, a Kreml klinikáján dolgozó, a nagyon fontos elvtársakat gyógyító orvosok is a nemzetközi zsidó burzsoá-nacionalista szervezet, a Joint parancsára szőttek gyilkos összeesküvést. A Gulag-ok meg százezrével fogadták be az egyéb összeesküvésekben résztvevő – véletlenül zsidó – mérnököket, kutatókat, művészeket, írókat és egyéb értelmiségieket, de az egyszerű polgárt is, pedig […]

Nos, egy csúnya kis lopással kezdődött az egész, de hát, az ilyesmit fideszéknél már megszokhattuk. Ezzel együtt sikerült egy össznemzeti gagyit összehozni, aminek szövege igencsak veretes: Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol/ Veled álltam egy hatalmas körben, a puha fűben, egy harmatos réten/ Kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek/ Szemünkben a boldogság fénye ég / Állj be te is a körbe! /Táncolj, ahogy hajt a véred, érezd, hogy a föld szíve dobban veled, mert mind egyek vagyunk/ Érik már a barack, áldott föld gyümölcse. Tekintsünk el ennek az idióta szövegnek elemzésétől. Ezt már rajtam kívül sokan megtették. Ami pedig előadását […]