Nem kis aggodalommal hallom a közszolgálati hírekből naponta, hogy éppen hányan. Hogyan érkeztek, érkeznek. Igaz, ennek ma nyomát nem látni itt, a fővárosban, de nyilván vannak határmenti települések, ahol megjelenik pár tucat ember – tán a bőrük is sötétebb, a beszédük is idegen. Meglehet, a rendőrség által ugyan nem feltárt esetet, az ablakbetörést is közülük követte el valaki. Az is lehet, hogy nem: valami helyi erősfiú akart üzenni a kézis lányoknak. De azért megy ezerrel a duma: csakis „ők” lehettek, akiknek Körmend városában ideiglenes tábort építettek. Lihegő hazavédelem zajlik, eszméletlen médiaháttérrel. Már megint 14-36-akárhány idegen törte át a kerítést (hogyan?). […]

Hamarosan megindul a forgalom Magyarország első szolgája kisvasútjának első szakaszán Felcsút Puskás Akadémia – Felcsút – Alcsútdoboz állomásokkal. A részben EU-s pályázati pénzekből, részben hazai közpénzekből épülő vasútvonal megvalósítója a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány eddig mintegy 600-800 millió forintot költött a projektre. Az itt látható videó tanúsága szerint elkészült a szerelvény is, amely majd a turisták ezreit szállítja a mintegy 6 kilométeres úton. Igaz, a tervek ennél nagyralátóbbak. A kormányfő egy, a vasúttal kapcsolatos kérdésre ugyanis olyasmit mondott, hogy minél jobban támadják, annál inkább fejlesztik a vonalat, akár egészen Bicskéig is! Az meg már több, mint 8 kilométer! No, de […]

Úgy tűnik, a kormány – vagy Habony-közeli honlapnak, a 888.hu-nak létkérdés a provokáció, másként nincs elegendő olvasója. (Mellékszál: vajon a kínos asszociációkat felidéző elnevezése is innen ered?) Egy Bertha László nevű fiatalember tollából A nyugdíjasok felélik a jövőnket címmel jelent meg egy meglehetősen felületes iromány, amelyet ma reggel már nem találtam a honlapon. A fényképe tanúsága szerint úgy a huszas évei végén, harmincasok elején járó szerző arra jutott, hogy a közeljövő a nyugdíjrendszerek nagyvonalúsága miatt a generációk harcáról szól majd. Harc a közös pénz nagyobb szeletéért, azért, hogy adóinkat nyugdíjakra avagy oktatásra költsük – mondja ő. Eltekintenék annak részletezésétől, hogy […]

Nem kell feltétlenül mindenről véleményt nyilvánítani. Főként, ha az ember csak szemlélődőként, és nem szakértőként teszi. Tudom. De lehet, ezért megteszem. A feltételezett budapesti olimpia logójáról lenne szó. Mondjuk, az kérdés, hogy minek kell már most, amíg azt sem tudni, hogy kidobhatunk-e újabb milliárdokat egy extragagyi üzletre, elkezdeni a lelkes pénzszórást. Egye fene, a grafikusoknak is élniük kell valamiből. Van, akinek tetszik a színes képecske, nekem több kifogásom is van. Mindjárt az első, hogy nekem úgy tűnik a tervezők túlspilázták kicsit a koncepciót. A véleményekből is látható, hogy sokan, sokféleképpen értelmezik. Az olimpiai karikák létét alig lehet fölfedezni. Aztán megmagyarázzák: […]

Nem csitul a Kiss László úszóedző 55 évvel ezelőtti ügyével kapcsolatos polémia. Nem állnék be a hosszú sorba, de most egyik kedvenc – bár korántsem tökéletes, viszont a mai médiapalettán kiemelkedően tisztességes fórum kaphat gellert. Friderikusz Sándor késő esti beszélgetései kultúráról, politikáról, fizikáról, orvoslásról lehet hogy nem „jellegzetesen” tévés műfaj. Viszont az a kíváncsiság, ami a kérdezőt e beszélgetések során hajtja, izgalmassá tesz minden témát. Pár napja Gerő András történésszel Kiss bűnéről, büntetéséről, annak következményeiről beszélgetett. Lehet-e, kell-e letöltött büntetés után az elkövető fejét kívánni? – nagyjából ekörül forgott a disputa, amelynek végső kicsengése az volt, hogy egy, a letöltött […]

Ebben a boltzár csiki-csuki ügyben egyre világosabb számomra, hogy nemcsak a hírfogyasztók, hanem a nyilatkozók, de még a hírcsinálók memóriája is vetekszik a közmondásos aranyhalakéval. Na jó, sokan túllépik az 5 másodpercet, hiszen még a múlt pénteki kormányfői kiállásra is emlékeznek: amikor első szolgánk azt fejtegette, hogy csak az első lépés a vasárnapi munka megtiltása a kiskereskedelemben. Vizsgálják annak lehetőségét, hogy fokozatosan minél több területre kiterjedjen a boltzár. Ez az eszmefuttatás egyébként rávilágít a kormányerő világlátására. Egyszerű, mint a faék. Amikor ez a szerencsétlen ötlet először szóba került, a kormányfő még azzal ütötte el, hogy amíg magyarember nem tud megélni […]

Célzatosan fogalmaztam első személyben. Mert valamennyien hazudunk olykor, leginkább saját magunknak. Magyarország mai első szolgáját is sokan vádolják hazugsággal. Pedig sose hazudott: pont ugyanolyan sudribunkó, mint 1989-ben, amikor még a szabadelvűek között vélte megtalálni vezető szerepét. Nem is foglalkoznék Vele, ha sikerének titka nem abban rejlene, hogy elfogadja, istápolja, dicsérgeti mindennapi hazugságainkat. Például az élsport jellemformáló erejéről. Miközben „tekintélyes” nemzetközi sportirányító szervezetek jónéhány tagjára vetül a jogosulatlan anyagi előny szerzésének árnya, és éppen a mindannyiunk milliárdjaival kitömött ágazatban, a fociban. Az UEFA, a FIFA vezetői ugyan egyelőre sértetten védekeznek, de azért látható: adócsalások, eladott versenyhelyszínek szegélyezik a nagy üzlet útját. […]

Bonyolódik a helyzet Magyarországon a vasárnapi boltzárral… akarom mondani a vasárnapi munkavégzés tilalmával a kiskereskedelemben – merthogy erről szól az eredeti törvény. A Kúria tegnapi döntésével elutasította az erőszakkal és csalással első helyen érkeztetett Erdősiné féle népszavazási kérdést, és befogadta a Nyakó István mszp-s képviselő által felteendő kérdést. (Csendesen kérdezem: nem kéne valamiféle következményének lennie a Nemzeti Választási Iroda és az NV Bizottság vezetőinek, tagjainak többségére nézve? Mégiscsak ők követték el a törvénytelenséget.) Ami arról szól, hogy az országgyűlés semmisítse meg a 2014. évi CII. törvényt a vasárnapi munkavégzés tilalmáról. Vagyis: amelyik boltnak megéri, tartson nyitva, amelyik meg nem akar, […]

„Április négyről(!) szóljon az ének…” – zengett a dal „üde mámoros ajakkal”, még alig harminc évvel ezelőtt is ezen a napon. Munkaszünet és tanítási szünet volt, kitüntetések garmadája hullott az érdemesek közé. (Március 15-e csak tanítási szünet volt, de munkanap.) Úgy tűnik, a rituálé nem változik – legfeljebb másik napra esik. A kilencvenes évek elején aztán megkérdőjeleződött ez a nap is: hogy nem is akkor volt, meg nem is úgy volt. Hogy éppen április negyedikén fejeződtek volna be a harcok Magyarország mai határai között? Bizonyosan nem, hiszen a háború még dúlt, még több mint 30 nap volt hátra, amíg a […]

83 éves korában elhunyt Pozsgay Imre, a magyarországi rendszerváltás egyik személyisége. A róla szóló méltatások jelentős része ellentmondásos jellemnek minősíti, pedig nem volt az. Az 1933-ban, a Győr-Sopron-Moson megyei Kónyban született fiatalember a Lenin Intézetben tanult, 1950-ben a Magyar Dolgozók Pártjának – a Rákosi vezette MDP-nek lett tagja. 1956-ban belépett az MDP utódpártjába, a Magyar Szocialista Munkáspártba, ahol jellegzetes karriert futott be. Az ország másik felében, Bács-Kiskun megyében lett a Marxizmus-Leninizmus Egyetem igazgatója 1965-ig, majd a megyei pártbizottság sajtóalosztályának vezetője. 1970-ben védte meg filozófusi kandidátusi értekezését. Kormányzati pozíciót 1975-ban kapott: oktatási miniszterhelyettes lett, egy év múlva a tárca vezetője. 1982-től […]

Érdekes nap volt a tegnapi Magyarországon. Dél körül a kormányülést megszakítva, migrációs válsághelyzetet jelentett be a kormányszóvivő. Volt olyan híradás, amely rendkívüli állapotról szólt. Pintér Sándor rövid tájékoztatójában annyit közölt: a katonai és rendőri egységek gyorsan a határra juthatnak, ahol felkészültek a kerítés továbbépítésére a román-magyar határszakaszon. A belügyminiszter szerint a válsághelyzet amiatt állt elő, hogy a menekülők elől Szlovénia, Macedónia, Horvátország és Szerbia is lezárta a határait, így nem tudni, milyen reakciót vált ki a több tízezer, Görögországban és Törökországban rekedt emberből az utak elzárása. A Helsinki bizottság szerint nincs indoka a válsághelyzet bejelentésének, hiszen a helyzet a magyar […]

A diktatúra bekopogott… – írtam néhány napja arról a megengedhetetlen aljasságról, amikor állampolgárok egy békés (nem molotovkoktéllal, utcakővel és tankkal támadó) csoportját fizikai megfélemlítéssel akadályozták meg abban, hogy éljenek törvényadta jogaikkal. Ezt az államhatalom néhány napig tétlenül nézte. Az elmúlt napokban azonban a regnáló hatalom csinovnyikjai sarkig tárták az ajtót a kopogtatók előtt, és már a szobák felé terelgetik udvariasan a hívatlan látogatókat. (Az éléskamrában már régóta ők az urak.) Egyúttal megszegve a „szent kétharmad” által hozott „gránitszilárd” törvényeket, és a józan észnek sem hagyva milliméternyi kiutat sem. Mi mást jelentene, ha a választások – és a népszavazás, mint rendkívüli […]

Rákaptam a YouTube-ra. Mindenkit óva intenék, el lehet veszni a filmek áradatában. Először csak a nosztalgia vonzott: megnéztem pár csacska vígjátékot a fiatalkoromból. Derűs, békés történetkéket az öregedő, félénk, elvált – elhagyott – mozipénztárosról (Tolnai Klári), aki élete első balatoni üdülésén társbérlője hatására (a nemrég elhunyt Psota Irén) nagyvilági démonként tűnik fel (Nem ér a nevem). Többször is rákattintottam A tizedes, meg a többiek-re, amelynek poénjai közül „az oroszok már a spájzban vannak” örökzöld lett: ma is emlegetik olyanok is, akik nem is tudják, hogy honnan ered. Az okos gép a második vagy a harmadik bejelentkezésem után ajánlgatni kezdett nekem […]

A hír: Február 23-án reggel a Magyar Szocialista Párt tagjai – közöttük két országgyűlési képviselő – ismét megkísérelte benyújtani a népszavazásra szánt kérdését, amely a kiskereskedelmi üzletek vasárnapi nyitva tartását tiltó törvényről szólna. A 2014 évi CII. törvény ugyan a kiskereskedelmi szektorban történő munkavégzés tilalmáról szól, de mindenki tudja: a nagy áruházláncok, közöttük a külföldi tulajdonúak ellehetetlenítéséről célozza. A szabály ugyanis csak a 400 négyzetméternél nagyobb üzletekre vonatkozik, és a kisebbekben sem dolgozhatna – elvben – csak a tulajdonos és a családja. Ebből aztán olyan bornírt esetek következnek, hogy – szintén elvben, mert ki ellenőrizné – vasárnap nem vehetsz helyben […]

Láthatóan nehéz helyzetbe került a kormány, de én leszek az utolsó, aki sajnálom ezért. Magának köszönheti ugyanis, mint minden színű és árnyalatú vezetés, ha elemi erővel tör föl a felháborodás. Akkor is, ha mondjuk én nem értek egyet a felháborodás okával és megjelenítésével, meg akkor is, amikor egyetértek az ellenkezéssel, ahogyan most, a pedagógusok kezdte, de egyre szélesedő ellenállással. Eddigi tapasztalataim alapján ugyan nem gondoltam, hogy éppen a hivatásából is adódóan inkább konzervatív habitusú csoport elégeli meg a mindennek, csak éppen konzervatívnak nem nevezhető hatalom ámokfutását. Egyelőre úgy tűnik, a tanárok nem tudták le a dolgot a szombati tüntetéssel: 44 […]