Magyarországon évszázados hagyomány szerint szeptember első napján kezdődik meg a tanév – az általános és középiskolákban mindenképp. Hagyományos az évnyitó rituáléja is, ünneplő egyenruhába öltözött kisdiákokkal, és szóvirágokkal küszködő tanerőkkel. Ez persze alapvetően az elemi és a középiskolákra jellemző – felsőbb szinteken már talán oldottabb a hangulat. Mellékszál: személyes pechem, hogy sose voltam diák, csak tanuló. Minél előbb kenyeret kellett keresnem, bár elvégeztem a kötelező stúdiumokat, letettem az egzámeneket, de egészen más munka után – esetleg már család mellett – gyors tempóban összeszedni annyit, hogy legalább azt tudjam, mi a tételpapíron díszelgő kérdés. Egy régi vicc analógiájára azt szoktam mondani: […]

Sajnálom, de a kormányzat a legújabb „szociális” intézkedésével ismét bizonyságot tett arról, hogy fogalma sincs a magyar valóságról, az ügyek intézésének módjáról nagyjából ötven évvel ezelőtti sztereotípiákra épít. A 202/2019 aug. 23-ikai kormányrendelet szerint ugyanis a nyugdíjban, járadékban részesülők számára a kormány szeptemberben 3×3000 forintos utalványt ad, ami kizárólag villany- vagy gázszámla kiegyenlítésére használható fel. Húszféle jogcímen jár a papír: a 20. pont igazán érdekes: polgármesterek. Hogy miért pont a polgármesterek lennének rászorulva a 9000 forint értékű bónra, rejtély. De nézzük tovább. A papírokat persze az Erzsébet utalványokkal is seftelő cég állítja elő, és kizárólag postai kézbesítéssel juthat hozzá az érintett. […]

Úgy vélem, a jelenlegi magyarországi kormány álságos és hazug intézkedései között a legundorítóbb, amit a gyerekekkel – és persze egyúttal a magyar családokkal – művel. Miközben tele van az ország mosolygós, fiatal párokat mutató plakátokkal, a kormány segítségét ígérő szlogenekkel, helyzet az, hogy 2010 óta jelentősen csökkent a minden gyermeknek járó normatív támogatás – vagyis a családi pótlékra fordított költségvetési kiadás, aközben immár 360 milliárd forint körül (2017-es adat) költünk ún. „családvédelmi kiadásokra”. A családi pótlék összege 2008 óta – vagyis 11 éve változatlan. Eközben a mintegy 1,8 millió magyar gyerek közül minden harmadik szegénységben él, minden ötödik pedig a […]

Anyukámék nyolcan voltak testvérek, Apukámék hatan. A fiam mindig irigyelt, hogy nekem 35 első unokatestvérem van, neki meg csak kettő. De az a helyzet, hogy igazából csak az anyai családdal tartottuk a kapcsolatot – az apai unokatestvérek mára mind eltűntek a látókörből. A fene tudja, miért így alakult ez – talán a Biró János kovács (és okleveles patkolómester!), meg a feleségei szelleme tették. Merthogy két felesége volt nagypapának – csakhogy nem válási okokból, hanem a múlt századelőn nagyon is gyakori eset miatt: Berta Mária fiatalon elhunyt, három kisgyerekkel özvegyen hagyva Jánost. Még Édesanyám is csak halványan emlékezett az anyukájára, pedig […]

Hááát, nem volt könnyű, de végighallgattam Magyarország méltatlan első szolgájának beszédét, itt. Az első, ami föltűnt: az illető beszédhangja immár nélkülözi azt a hisztériás, fisztulás intonációt, ami jellemző volt minden eddigi beszédére, 1989 óta. Érthető: hiszen 9 év óta minden választást fölényesen megnyert, pártja előnyét minden választás és közvélemény kutatás megerősíti. Ráadásul azon a magyarok lakta, Románia-beli helyszínen beszélt övéi körében, amit ő és a pártja hozott létre évtizedekkel ezelőtt. Már az oldalán közzétett tusványosi fogadása is elég rémisztő lehet normális ember számára, ahol égszínkék huszárruhába öltözött idős emberek hálálkodtak a nem tudni miért a „miniszternek” azt sem tudták, hogy […]

Napok óta hangos a magyar nyilvánosság attól, hogy a DK, az MSZP és a Momentum Európa parlamenti (EP) képviselői nem szavazták meg a magyar kormánypárt képviselőit parlamenti pozíciókba. Naná, hogy „hazaárulástól” zengett az egész közrabszolgálati, meg csak simán kormánypárti média. Remegő hangú felszólalásoktól zengett a magyar Országház ülése. A lovagkeresztes publicista egyenesen fogalmazott. Szerinte a képviselők felrúgták azt a szokásjogot, hogy a nemzeti képviselők megszavazzák a saját nemzetük jelöltjeit, így gondolja: ”Akkor pedig legyen felrúgva tényleg, és a kormánypártok se legyenek elnézők, se se megértők, se úriemberek. Ezekkel szemben ilyesmire nincsen lehetőség!” Kocsis frakcióvezető meg is ígérte, hogy megvizsgálják annak […]

Tisztelt előjelöltek! Nekem mindhárman szimpatikusak – ki jobban, ki kevésbé, van még négy napom, hogy eldöntsem. Az tudható: bármelyikük is lesz az első az ellenzéki jelöltek között, sőt, ha az októberi szavazáson le is győzi a jelenlegi udvartartás (kormánynak nem nevezném őket) mamelukját, nem lesz lehetőségük a főváros ellenzéki főpolgármestereként bármelyik ígéretüket beváltani. Nincs kétségem: ha az ellenzék felé hajolna az októberi szavazás eredménye, még az urnazárás utáni éjjelre, de legkésőbb másnap reggelre összetrombitálná hadát a magyarországi első szolga – és percek alatt felszámolná az önkormányzatiság soványka maradékát, különös tekintettel a Budapest törvényre. Akkor nincs mit tenni? De, szerintem van. […]

Eredetileg a magyarországi belpolitikáról akartam írni, ezúttal az ellenzékieket bírálva – el is kezdtem, és bizonyosan be is fejezem majd. De úgy gondoltam, lazítsunk egy kicsit. Tudni kell, hogy sokféle honlap hírlevelére, fórum beszélgetéseire bejelentkeztem – van időm, megtehetem. Nem nagy ügy kitörölni azt a napi 80-100 e-mailt – és had örüljön az a webáruház, fórum stb., hogy mennyi követője van. Gyakran kitöltök egy-egy közvélemény-kutató kérdőívet is, és ez vezetett arra a felismerésre, hogy tökéletesen igazuk van a marketingeseknek, amikor csak a fiatalokat, középkorúakat veszik célba, általában 39 éves korig. Hogy miért? Az íveken olyan kérdésekkel találkozom, amiken csak vigyorgok. […]

A magyarországi európai parlamenti (EP) választásokról már szinte mindent elmondtunk – és mindennek az ellenkezőjét is – talán ideje lenne a várható közeljövőről ejteni néhány szót. Bár ehhez le kell szögeznem, hogyan látom én a május 26-ai eredményeket. Tehát: 1.Kétségtelenül a kormányerő győzött, hiszen kilenc évi rettenetes kormányzás után is a maga oldalára tudta állítani a szavazópolgárok majd ötödét. Ami ebben az esetben a szavazott polgárok több mint felét jelentette, annak ellenére, hogy a tavalyi hazai voksoláshoz képest jelentősen csökkent szavazói száma. Azt a +2% százalék szavazatát a kétséges érvényességű voksokból szedhette össze: a határon túli állampolgárok szavazatából, hiszen a […]

A címből csak magyarországi emlékekkel rendelkezők tudnak arra következtetni, hogy nem divatipari tudósítás következik. Az Egy szoknya, egy nadrág fergeteges filmkomédia volt Latabár Kálmánnal a főszerepben – bár a remake-je se lett rossz: Rudolf Péter ugyan egészen más karakter, de a komédiázásban pont úgy otthon van, mint mindannyiunk szeretett Latyija. A „zakó” viszont a magyarországi szlengben vereséget jelent, méghozzá jelentős arányú vereséget. Méretes zakót kapott a magyarországi szabadelvű, baloldali tábor a vasárnapi választáson – ez kétségtelen. Még akkor is, ha a kormányerőnek nem sikerült megközelítenie sem a kétharmadot – mégiscsak számítanak azok a „határon túli” szavazatok, amiket ezúttal nélkülözniük kellett […]

Van a magyarországi kormányzatnak egy programja, amit az ellenzéki pártok – a DK kivételével megszavaztak. Ez az ún. babaváró program. A lényege, hogy július 1-től 10 millió forint kamatmentes hitelt kaphatnak azok a 18-40 év közötti feleségek, akik első gyermeküket szülik. Feltétel, hogy a gyermek házasságban szülessen, a pár legalább egyik tagjának legyen munkahelye (biztosítási jogviszonya) és mindketten büntetlen előéletűek legyenek. Amikor a házasságban megszületik a harmadik gyerek is, a kölcsön hátralévő részét elengedik. Egy kérdés, hogy ez-e a legjobb ösztönző a minél több gyermek születésére, hiszen a rendelkezés – akár az összes többi ner-rendelet – egy elképzelt társadalmi állapotra […]

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kb. egy éve kezdődött vesszőfutásán jól nyomon követhetők a jogállam felszámolásának állomásai, vagyis a diktatúra bevezetésének folyamata. Történelemórán tanulhattuk: a hat év híján kétszáz éves intézményt a pozsonyi reformországgyűlések során magyar mágnások alapították, a célra saját jövedelmükből ajánlottak föl jelentős összegeket. Elsőként gróf Széchenyi egy évi jövedelmét ajánlotta föl, e szavakkal: „…Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.” Felhívnám a figyelmet az összetett mondat utolsó tagmondatára: „…a kívánt célra […]

Régebben ilyenkor már a locsolókat vártam. Barkadísszel az asztalon, a tálon sonkaszelet, főtt tojás, retekkel, újhagymával díszítve, borospalack, sörösdoboz, meg egy jobbfajta konyak kikészítve, a szombaton festett pirostojások – szigorúan piros – nem hódoltunk a jajlila, meg neonzöld divatnak. (Csokitojás is csak később került a kínálókosárkába, amikor a fiaink is csatlakoztak a csoporthoz.) Anyu húsvétra is sütött bejglit, juttatva egy-egy rudat már felnőtt lányai háztartásába is. Városiak lévén a fiúk kizárólag a rokonokhoz, családtagokhoz jártak locsolási célzattal. (Najó, előfordult hogy útba ejtették valamelyik főnöknek a locsolókat számon tartó feleségét.) A húgom férje verte föl hajnali 8-9 tájt a sógorait, meg […]

Én mocskosul dühös vagyok miatta. Azért, mert immár 100 éve – jóvanna, 99 – ebbe a szemét alkuba verik bele a pofánkat, ha bármit is akarnánk: kicsit jobb életet, szabadabb levegőt. Főként a saját, lelkiismeretlen uraink. Ezek a mostaniak kiváltképp pofátlanok. Teleszemetelték városainkat, falvainkat hazug, giccses síremlékekkel. Most éppen gigantikus ravatalozót terveznek a Parlament épülete közelébe. Ha nem tudnák, jelentem: élünk! És boldogulni szeretnénk: a kalotaszentkirályi Jolánka, a rimaszombati János a szőke, kékszemű Malinkával, aki párja kedvéért töri a magyart, meg a hajasdi Iván, aki máig se tudja kimondani szerelmetes felesége nevét, így inkább Karmazsinkának hívja, ami meg se nem […]

A görög kifejezés jelentéstartalma sokféleképpen módosult az évszázadok során Platontól és Morus Tamástól egészen napjainkig, amikor a közbeszédben leginkább tudományos alapú fikcióként – science fiction – használjuk. Olyasvalami, aminek van ugyan reális kiindulópontja, de egy elképzelt feltételrendszerben működik. Más kérdés, hogy – főként a társadalmak működésének utópiái esetében -, hogy ami egykor utópia volt, az az idő előrehaladtával valósággá vált. Persze sohasem abban a steril formában, ahogyan azt eredeti kiötlői elgondolták. Mégis úgy gondolom, talán nem felesleges a lehetetlent elképzelni – hogy elérhessük a lehetségest. Nekem is van vízióm – elsősorban a hazám Magyarország jövőjéről. Földhözragadt módon arról, hogyan, miképp […]