A hatalom a bűn lehetősége, a korlátlan hatalom a korlátlan bűn lehetősége, ezért a hatalmat korlátozni kell! „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében.„ Mondta Winston Churrchill 1946 március 5. beszédében, és mi soproniak akkor veszítettük el a Fertő tavat először. Később, külön engedéllyel látogatható lett, majd 1989-ben a vasfüggöny hivatalos lebontásával újra visszakaptuk őseink tavát. Most harminc év szabadságunk után jött a NER, hogy megépítse saját paradicsomát, nem nekünk, hanem ellenünk. Már harmadik éve nem fürödhetünk, horgászhatunk, még láthattuk, miként dönti romba NER a játszóteret, ám sokunk által kedvelt cölöpházak lerombolásának már […]

A tér szobra előtti lépcsőn áll. Kérdez, és a tüntetők közül mellé lépők kezébe adja a mikrofont. Hallgatjuk a válaszokat. Ismerem, egy proli a sok közül. Világgá kiáltott kérdéseire válaszolók közt van tanár, bolti eladó, idős, és fiatal. Négyen állunk, halkan beszélgetünk, ketten volt országgyűlési képviselők, a harmadik ma is az Országgyűlés alelnöke, a helyi ellenzék fontos alakjai. Hallgatjuk a tüntetés, néha haragtól izzó szavait, arcukon a mosoly egy fölényes változata, szavaikban leereszkedő fölény. Mégis ez a „nép szava”. Mondom. Ha a csend lehet gúnyos, akkor a következő pillanat csendje az: a naivnak szóló gúnyos csend, amit az alelnök tör […]

Azért kedveltem az eukleidészi geometriát, mert hasonlít az igazsághoz: Úgy van, hogy nincs. Biztosra mentem, húsz pont járt a koordinátageometriai feladat megoldásáért, ehhez még öt pont kellett a szóbelihez. Akinek nem volt meg a szükséges minimum azzal „nem álltak szóba”, és tényleg: minek? Tehát biztosra mentem. Viszonylag egyszerűen meghatározható egyenesek metszéspontjaiból alkotott háromszög területét kellett kiszámolni húsz pontért. Hajrá(!) mondtam, és pikk-pakk felrajzoltam az egyenesek alkotta háromszöget, és egy hullámos vonallal jelezve mellé írtam becsült területét, aztán -emlékezve a megoldásképletekre- tíz percen belül megvolt az eredmény, ami köszönőviszonyban sem volt a becsült értékkel. Sebaj(!) érettségin a másodfokú egyenlet megoldóképlete sem […]

Nyertem egy pályázatot. Rendes mennyiségű pénz, de olyan, mint az okos lány ajándéka: kaptam is, meg nem is.[i] A kiírt feltételek mellett nem tudom használni. Reklámozhatnék belőle, de nincs kinek. Idegenvezető vagyok és reménytelenül pang az üzlet. Szép élmény, nagyszerű munka turistákat vezetni Európa városaiban. Egy pedagógus csoporttal inkább érdekes volt, mint szép. Vannak szakmák; orvosok, politikusok (népvezérek(?)), amelynek képviselői mindig okosak, hisz kapcsolatuk olyan emberekkel van, akik tőlük várják a megváltást (tudást); hisznek bennük, sőt e hit nélkül számukra nem is lennének fontosak, így -reménnyel, hittel telten- igen. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Tudom(!) hisz én is voltam pedagógus. […]

A Színház utcában egy mosókonyhából kialakított helyiségben laktunk. A Színház utca az Ógabona téren vezet át. Úgy kell elképzelni, hogy a Színház utca jobb oldala egy szakaszon az Ógabona tér. Az Ógabona tér, bár járna neki, mégsem kapott házszámot, ellenben -és ebben vigasztalódhatott házszám nélküli terünk- ott volt a város buszmegállója. Akkoriban már több mint harminc éve felszámolták a villamost, helyette lett három autóbuszjárat; az egyes, a kettes és a hármas járat, taxiból is három darab volt, meg egy Skoda személyautó. A kórház főorvosának autója valahogy megúszta a háborút, és a rekvirálásokat. 1956 novemberében a buszpályaudvaron álló autóbuszon ültünk, amikor […]

Mottó: Ha valaki nem hisz Istenben, az még nem feltétlenül ateista, sőt, ha demokrata és ateista, akkor sem tagadja mások hitét Ma sem vagyok hívő, de fiatal koromban, még ateistaként, azon meditáltam, ha nagyanyám hitét elvenném, mit adhatnék Neki helyette. Semmi jó nem jutott eszembe. Amíg nem bűnös, köztörvényes tetteket végrehajtó szektákról van szó, addig a vallásellenességet bűnnek tartom. Kérem olvassátok Iványi Gábor levelét. Rólunk szól, hazánk vezetőinek romlottságáról, és a mi közönyünkről. Van mit szégyellnünk. Kedves Barátaink, Támogatóink és Testvéreink! Szeptember 1-jén elkezdjük az új tanévet. Felkészültünk arra is, hogy esetleg ismételten vírusveszéllyel kell szembenéznünk. Ebben az évben egyéb nehézségeink […]

A hantás szava, olyan, mint a fuvolahang: lehet vidám, vagy szomorú; de nem az értelemre, hanem az érzelemre hat. A hantás mást nem is akar: érezzünk szeretetet, hálát iránta, gyűlöletet, félelmet mások iránt, tudjuk, hogy míg ő vezet, addig egy csapat vagyunk, hogy „egy a tábor, egy a zászló!” Tőle kapunk minden jót, és ő véd meg minden rossztól. „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok„, mondja gyenge pillanatában a hantás, hogy védje magát átmenetileg hamisnak érzett szavai következményétől. A hazug megmásítja az igazságot, a hantás nem. A hantás nem törődik az igazsággal, nem cáfolja, ferdíti, […]

Vienna (hallgatni) Wien (figyelj). Vienaa, ejti az osztrák, wien mondja a német: hallgass és figyelj! Bécs, mondom én, a magyar-szavú, Bécs a császárváros, teszem hozzá. Bécs, nem csak hallgatott és figyelt, hanem szólt is. Hozzánk is, többször. 1741 szeptemberében Mária Terézia volt a szószólója, ott állt a pozsonyi országgyűlésben, gyászruhát viselve, karján fiával és szólt. Nagyjaink kórusban kiáltották: „Életünket és vérünket királyunkért!”, és adták ráadásnak elsőként a mi vérünket, de a pénzüket nem. A nemesi birtokok adómentessége az alkuban -vérünkért cserébe- megmaradt. Kora reggel egyedül indulok, biciklim lánca frissen olajozva, az ég derült, a szembe-szél szelíden lengedez. Donnerkirchennél átkelek a […]

Tünetmentesen a halál felé, most épp biciklivel, az országúti kerékpár után gravel; kényelmes, lassú „száguldás az úton”. Százhatvan kilométer oda-vissza. Na jó, háromszáz méterrel kevesebb, és benne van a pozsonyi séta. Ayn Rand objektív metafizikája jár az eszemben. Az axiómák, a bizonyíthatatlan valóság, aminek elfogadása kényszer, ami nélkül nincs tudatos cselekvés. A metafizika olyan dolgokról szól, amikre nem mondhatjuk, hogy „olyan mint”, de amiből minden objektív származik, az emberi gondolkodás alapja, olyan, mint Isten, metafizikai tény, nem igazolható, és igazolásra nem szoruló valóság: megállapodás, hit. A hívők istene az ateisták tagadásának tárgya; istentagadásuk a tagadás hite. A nem hívő számára […]

Mottó: … „a látszat még az igazságot is legyőzi” (Platón) A tömegpánikkal szemben nincs járható út. A tömegpánik, akkor is káros, ha valós veszély váltja ki. Az autóból csak a lábait látom. Megállok. Hanyatt fekszik. Mozdulatlan. Arca sebes. Mintha a szája is véres lenne. Csak éleszteni ne kelljen! Alkalmatlan vagyok. Rettegek a gondolattól. Nyomkodni a -talán halott- mellkasát. Nekem ez nem hiányzik. Tudom, hogy megteszem. Sajnálom. Nem vagyok hős. Nem merek gyáva lenni. Hányinger kerülget. Elnyomom. Odalépek hozzá, és óvatosan mellkasára teszem a kezem. Még mindig undorodom. Ötven körüli férfi. Kissé ápolatlan. Kinyitja a szemét. Tekintetnek régen örültem ennyire. Aztán […]

Mottó: Isten -ha létezik- nem az időben létezik, és ebben az értelemben nem örök, hanem időtlen. Számára a tér és idő mindössze alkotás, alkotásnak sem eszköz sokkal inkább játékszer, akár egy megpörgetett búgócsiga; erre-arra kanyarog. Pörgésében isteni, kanyargásában szabad. Isten pörget, mi táncolunk, abban dönthetünk, hogyan táncolunk… Platón türannosza a demokrácia hibáira alapozva teremti meg diktatúráját, és a diktátor leváltását a bölcsek vezette társadalommal képzeli. Képzelt államában minden egyén a közé. Állam, amelyben erős a cenzúra, rafináltan machinált a legsikeresebb védők szaporítása. Képzelete egy család nélküli társadalom, ahol anyjától születéskor elveszik gyermekét, és amikor szoptatni jár nem tudja kinek a […]

Mottó: Nicolae Ceaușescu Rettegnek tőlünk, akikről tudják, hogy mi vagyunk a pusztítók; torz, társadalomölő gondolataik pusztítói. Rettegésüket csak szívükben tomboló gyűlölet segítségével képesek elviselni, félelemtől elszorult torkukat csak üvöltés tudja tágítani, reményüket csak a vezér szava táplálja, hatalmuk hazugságból épült kártyavár: Életük a gyűlölet, üvöltés és vak remény; rettegés a kártyavárban, a bukás biztos tudata. Sorsuk szánni való, mégis undorral nézem szenvedésüket. Ők gyűlölnek, én megvetem őket. A gyűlölet lentről jön, a megvetés pedig fentről. A gyűlölet ölni akar, a megvetés kerülni. Kerülöm őket, nincs hozzájuk szavam, fejüket „undor virágai”-ból font koszorú övezi, büszkén viselik. Büszkeségük kevéllyé torzult lelkük tükre. […]

Kamaszkori álom, ami megvalósulva csillogóbb, és öregkori emlék, ami a volt valóságnál halványabb, aztán álomként megvalósulva egyszerűen kudarc. Ki vagyok én? Vagy csak kivagyok? Kivagyok a rövid és csillogásában is sötét jövőre várva, öregen remélve a méltó halált. Van-e méltó halál, vagy csak pelenkás, kikötözött kezű szenvedés, esetleg ketrecágy kábítószer-csíktapasszal a háton? Vajon meghallhatok-e orvosi segítség nélkül, büszkén viselve a halállal járó szenvedést? Vajon Jézus halála méltó halál(?) és ha nem érdemlek különbet van-e jogom panaszra? Jézus halála méltó -Jézushoz méltó- halál. Önként vállalt szenvedés, még az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) jajkiáltás ellenére […]

Mottó: Otthonka, a hetvenes évek házi viselete nőknek. Elől gombolós, combot alig fedő vékony, csaknem áttetsző anyagból készült ruha. Bugyi és melltartó kellett alá, hogy viselője ne láttasson többet, mint amit illik. Irdatlan hőség volt, meg por, mindez a tűző napon. Szél nem rezzent, a hangyák is járataikba bújtak. Ők nem. Nekik volt: Hasra! -meg -Jobbról repülő! -és -Roham! -Gyalogsági kiképzés a híradós kopaszoknak, keményen, hadd tudják milyen a többiek élete, aztán sorakozó és szünet. Sebesen kapkodtak kulacsaik után, amikor harsant a századosi parancs, -Kulacsokat lefelé fordítani! -Szomjasan nézték a lábuk elé csorgó vizet, majd -Pihenj! Oszolj! -és ők tétován […]

Kezében a szenesvödörrel a vak sötétben indult a lépcsőházból szűrődő fény irányába. Már favágás közben egy hatalmas, körmeit meresztő medvét képzelt maga mögé, és ahogy akkor, úgy most sem nézett hátra. Tízéves, még nemkamasz erőpróbabája volt a sötétségtől való félelem ellen, ahogy később, már kiskamasz korában a sötét erdőben való séta. Nem nézett hátra, pedig sompolygó farkaskutyára gondolt. Aztán később -már ifjú apaként- a sötétben ugyanott csodálkozva vette észre, hogy nincs mit leküzdenie. Már nem fél. Már nem félhet, hiszen nyakában ül kétéves fia, aki azért nem fél mert bízik benne, mert ő nem fél, és érzi, hogy nem…. Felnőtt, […]