Az ötvenes évek eleje. 6 éves vagyok, vagy hét (megnéztem 1953 november 25. tehát hat meg egy kicsi) az első csend. Valahova megyünk, jó lenne, de már nem fogom anyám kezét „naffiú” vagyok. Az ablakok nyitva. Gól! Kiált Szepesi, és hangja nem megtöri, hanem fokozza a csendet, ahogy az ablakok előtt álló, buszt lovaskocsit magára hagyó sofőr, jeges és seprűjére támaszkodó utcaseprő drukkja is. Csend van, amilyen a madárfüttyel, szellő suttogással ékesített erdei csend, csak góllal fűszerezve. 6:3 Aztán a másik, a második csend 1956 november vége, inkább december eleje. Még nem kell nagykabát, de a gallér feltűrve és a […]

Mottó: „Ha abszolút toleránsak vagyunk, még az intoleránsak iránt is, és támadásaikkal szemben nem védjük meg a toleráns társadalmat, akkor a toleránsak meg fognak semmisülni, s velük együtt a tolerancia is” (Karl Popper)   Kedves Feri! Megtisztelő felkérés. Végig gondoltam. Remélem, hogy nem a jóra való restség bűnét követem el, amikor azt írom, hogy nem. Természetesen fontosnak tartom az önkormányzati választást, ám nem azért, mert megnyerhető, hanem azért, mert a biztos vesztesek nyugalmával megáldottként alkalmunk lenne tiszta és őszinte gondolatokat közzétenni. Nem kellene manipulálni, taktikázgatni, számítgatást végezni, hogy melyik körzetben ki és hogy. Alkalmunk lenne tiszta értékeket közvetíteni. Szükség lenne […]

… „nem akarok már semmilyen köztisztséget betölteni” (Vörös Viktor)… A teljes interjú itt olvasható Értelek. Tudom, hogy szakadék felé csúszó autóbuszt kézzel nem lehet megállítani, két kézzel sem, és akkor sem, ha a kéz nem csupasz. Zavaróbb a dolog, ha a buszvezető ingerült hangját (Takarodj az útból Te gaz!) elnyomja a libsiző, migránsozó utasok hangja. Ilyenkor könnyebb a szívnek, ha gazdája félreáll, még akkor is, ha tudja, vannak az utasok közt félrevezetettek, kifosztottak, kiszolgáltatott ártatlanok, vagy félve, közönyösen gubbasztók. Értelek, mert vannak jó dolgok, amikből jobb is alkotható és vannak rosszak, amelyek javíthatók, ám a rosszra készült dolgok/módszerek (mondjuk egy […]

Tudom, a rossz dugába dől, és a jó így is úgyis felvirul, és én csak nézzem, negatív cinikusként mosolyogjak fölényesen: barátaim, a rossz bukása írva van, esetleg tennem is kéne valamit, néha szólni, halkan, illemtudón: fiúk, a nyári napsütés strandidő és nem hőségriadó, hogy lebombázott házából menekülő nem terrorista, hanem terror elől menekülő, az ágfát gyűjtő szegény ember nem fatolvaj, hanem rőzsegyűjtő, hogy az elesetteken segítő állam nem pazarló, hanem jótékony, hogy a jótékonyság nem bűn, hanem erény; szóljak, hogy a riogatással összekovácsolt „nemzeti egység” a társadalom lassan gyógyuló fekélye, melynek nyüvektől nyüzsgő gennye a gyűlölet, táplálója a félelem, kérjem, […]

Mottó: „Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni” (Jézus Mt 5,17). Repülőgépen mellém ült egy Úr. Kereszténydemokrata vagyok, mondta bemutatkozás közben én pedig kapásból a bibliáról kezdtem beszélgetni, nevezetesen Mózes első könyvéről. A könyv megrázó történetek sorozata a bűnbeeséstől, Káin, Noé, Ábrahám és Lót történetein át egészen Józsefig. Tömény társadalomtudomány, több mint pszichológia, filozófia, metafizika, politológia. Mindez, meg még sok más, aminek nincs neve és mindezeken túl az egyistenhitet megteremtő írás. Az egymással küzdő, emberszerű istenek és démonok panteonjának helyére teremti az emberteremtő Istent, aki ismeri az előlünk eltitkolt abszolút jót; a jót, amire hívőként és hitetlenként is törekednünk kell. […]

Mottó: Plutokratáink megtalálták azt az embert, aki átveszi tőlük hazánk ellen elkövetett bűneik terhét. A kevély ember lelkében kishitű, magában nem bízó, magabiztosságát önmagán kívül (autójában, fajában, sikereiben, hatalmában) kereső lény, aki tagad mindent és mindenkit, ami és aki kiválóságát kétségbe vonja. A kevély ember kérkedik hibáival is: ő az, aki fingik az ebédlőasztalnál, és nem nevet. Ráemelt pillantásunk látva fingik még egyet, vagy meghosszabbítja kisvasútját. A kevély ember ijesztő, vagy nevetséges, esetleg ijesztő és nevetséges, vagy nevetségesen ijesztő. A kevély ember krajcáros bohóc. (Pennywise) A kevély ember, faluszéli kis házából büszkén tekint félig vagy egészen giccs stadionjára, és nem […]

A koldusnak száz forint érték, ahogy az éhezőnek egy falat kenyér, tehát a feladat nyilvánvaló: fosszuk ki a népet, hagyjuk értéktelenné válni a nyugdíjakat, csökkentsük a családi pótlék reálértékét, aztán a nyugdíjasoknak adjunk Erzsébet-utalványt, az éhezőknek ingyen ebédet, aki időben elmenekült előlünk, azt akadályozzuk szavazási jogának gyakorlásában, a külföldi fideszmagyarok szervezetei kapjanak eszeveszett mértékű anyagi támogatást, nyugdíjasaik kiemelt nyugdíjat, aztán ne arról beszéljünk, hogy nyugdíjasaink elszegényedtek, hogy 350 ezer gyermek éhezik, hanem hirdessük nagy hangon, hogy mennyit segítünk a nyugdíjasoknak, és hogy háromszáz-ötvenezer gyereknek adunk ingyen ebédet, mivel pedig nem csak adni kell, hanem védeni is, ezért szállítsunk néhány száz […]

Kimegy a túlsúlyos szerelő elé, aki köszönés közben nem néz rá. Kapkodva pakol, a szekrénybe rejtett mosógép láttán rosszallóan felhúzza a szemöldökét. Majd én kihúzom. Mondja neki szerzőnk, és körülményesen centiként, ide-oda mozgatva kezdi kiszedni, aztán amikor a szekrény széléhez csípi ujját a szerelő szól, hogy hagyja. Kinyitja a mosógép ajtaját és egy pillanat alatt kint a gép. Ma is tanultál valamit. Mondja kajánul, zsenije, a cingár. A szerelő még szidja egy keveset a mérnököket, közben mutatja a gép hátsó felén, hogy milyen nehéz szerelni, aztán lekapja az elejét. Fűtőpatroncsere. Még bosszankodik a kanálnyi vízkövön, komoran bólogat, amikor hallja, hogy […]

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása. A szivárgó defekt egy kicsit mindig rosszabb, már naponta pumpál, és miután biciklipumpája elromlik, a dolgot már nem halaszthatja tovább. A gumiszervíz jól felszerelt műhelyében rend és tisztaság; ragyogó ablak, padló és tiszta a levegő. Padló és levegő(?) igen: olajfoltos padlótól bűzös a levegő. Itt nem; itt minden értelemben (erkölcsiben is) „tiszta a levegő”, még az alkalmazott tekintete is tiszta. Szivárgó defekt, tegnap reggel fújtam két légkörre. Mondja a harmincas, piknikus alkatú, de nem kövér szerelőnek. 1,33. állapítja meg a szerelő és munkához lát. A pneumatikus emelő már a keréknyomás ellenőrzése alatt megemelte […]

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása. (Előző rész: Az ősbűn) A negyven körüli férfi bevárja, aztán vele együtt indul, ő háton úszik, társa gyorsban. Szerző és zsenije hosszú ideje vívódik a kevélységgel, ahogy mondja, szívesen jár a szanatóriumi uszodába, mert két járókeretes néni közt ő a Jani, a sportuszodában pedig csak Janika lehetne, és hetven év felett a Janika nem lelkesítő cím még a sportuszodában sem. Hátúszásban a lábtempó egyenletesen gyors, a kartempó lassú. Vagy hatvan éve jött rá, hogy az úszás -legalábbis a hát- és gyorsúszás – jó ritmusérzéket kíván, egyszerre gyors tempó a lábbal, és lassú, erőteljes […]

Hordalék; letört ág, megfulladt őzgida, kavics, homok, szemét és arany. -Nemrég nevettünk a román diktátoron: Stadiont épített magának, meg palotát, és most itt állunk: stadion és palota, no meg ráadásul egy kisvasút. Ahogy Putyin elnök mondaná: Венгрия делает лучше. -A végrehajtók erkölcsileg felette állnak mindenkinek, feladatuk a diktatúra fenséges eszméinek megvalósítása. -A nem-tudás nem tudása keltheti bennünk a mindentudás érzetét. -Szánalmas látvány a hazugságról visszapattanó igazság. Mire leér a porba, olyan, mint a tehénszar. -Az ősök tisztelete akkor válik olcsóvá, amikor az ős már nem él. -Nem az ideológiák (ideák) választanak maguknak diktátort, hanem a diktátorok választanak maguknak ideológiát. Duarte […]

Kedves Feri, jól emlékszel Rudinak szólítottatok. Természetesen üknagyapámat, de dédnagyapámat, nagyapámat és apámat szintén, aztán történt valami, sőt történtek valamik. Nagyapámat még – az újabban rózsaszínre festett – Horthy korszakban tűzoltó őrmesterré léptették elő. Minden stimmelt, rátermettség, elhivatottság, a négy polgári iskola, még a bajusz is, csak a nevét kellett magyarosítani, így lett Ő Szecsődi Rezső. Előléptették. Apám, a villanyszerelő inas maradhatott Sz. Rudolf. – Jut eszembe, a napokban kedves erdélyi barátom adóbevallását segítettem kitölteni, figyelmeztetett: feleségének Annának a nevét Ana-nak írjam. Így anyakönyvezték románul őt, a magyart. – Nagyapámmal szép hazánkban kissé szigorúbbak voltak, lelkük rajt. Civitas Fidelissima. Nézzük […]

Mottó: A rossz a…„Szép és nemesnek új csírája lesz.” Madách: Az ember tragédiája Szerzőnk ismét bizonytalan: vajon a paradicsomi bűnbeesés az emberré- vagy a felnőtté válás pillanata-e. Talán mindkettő. Beleharapunk az almába, megismerjük a szerelem érzését, és tudjuk, mi a jó és mi a rossz. Tán csak hormonjaink diktálják (mire képes az alma), de egyenlők leszünk. No, nem Istennel (ezt csak hisszük), hanem a többi emberrel. Már kevés a „jó tanuló erkölcs”, a „tanító néni (apa, anya, tanító bácsi) megmondta”, már versenyben vagyunk, kell egy jó nő (pasi) és ez nem megy maradékelv alapján. Nem azt kapjuk, aki jut (a […]

Mottó. Az igazság nem a tiéd, ha egyáltalán létezik. Talán csak olyan igazság van, amit a megismerés pillanatában magunkra szabunk. Vagyis az igazság ezerarcú és én ezt az igazságot nem keresem. Október 23-n ülök az egyharmad romjain. Pontosabban a romok mellett. Az egyharmadból levonva a Jobbikot, a maradékot csokorba kötve talán egy hatod. Még csak nem is rom, egy csokor ibolya, mondanám szívemből, de nem virágcsokor, csak por és hamu; majd jön, és elfújja a tavaszi szél, vagy sárba tiporja a közöny és az önkény. Kik Ők, hol vannak a nekem oly kedves demokraták, az egy hatod?* Mi bukásuk (bukásunk) […]

R. A. irásában az egyik helytálló gondolat, hogy „a Fidesz megbuktatása nem önmagában érték.”, hiszen a „Bármi nem jobb a Fidesznél”. A Jobbik rossz és nem a jobbik rossz. A Fideszes antidemokratikus, demagóg (ahogy a közembert lenézően mondják, populista) propagandagépezete a Jobbik hatalmának ágyaz meg. A két párt (még akkor is, ha a Fidesz durvul, és a Jobbik szelídül) ugyanazt mondja, bár mást akar. Míg a Fidesz gyűlöletkampányainak oka pragmatikus, (olcsó politikai haszon), a Jobbiké hiten alapuló. Az egyik nemzeti konzultációt hazudik, a másik a Magyar Gárda gyöngyöspatai vonulását helyesli. Mindkettőnek azonos tartalmú az üzenete, ám míg a Jobbik hitből […]