Előkerült egy kép, amely a Visegrádiak egy korábbi találkozóján készült. Ez a kép minden látszat ellenére nem Orbán Viktorról szól. Nem az ő kifinomult, korszakokon és ideológiákon átívelő öltözködési szokásairól szól, hanem arról, hogy választott vezetőnk milyenné tette Magyarországot. Trottyos, divatjamúlt, szerencsétlen és szomorú országot csinált belőle. Tetszik, nem tetszik, lesajnált páriái lettünk Európának. Pedig, valaha joggal lehettünk büszkék arra, hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk. Jobb dolgunk volt, mint a románoknak, a bolgároknak, a keletnémeteknek, a cseheknél is boldogabbak voltunk, a szovjetekről nem is szólva. Nekünk volt a legjobb diktátorunk mind közül. És elhittük a magunknak írott mesét, hogy […]

Néhány nappal ezelőtt Tarlós István még lekicsinylően nyilatkozott az ellenzéki előválasztásról. Amikor az Index az Óbudai Pedagógusnap után arról kérdezte, hogy mit szól Kálmán Olga feltűnéséhez és esetleges indulásához, a regnáló főpolgármester mindössze annyit válaszolt: Semmit. Néhány nappal később sem volt sokkal beszédesebb, Kálmán Olgáról azt mondta, hogy semmi nem jut az eszébe róla, Kerpel-Fronius Gáborról azt, hogy nem ismeri, és olyan embert sem ismer, aki ismerné. Egyedül Karácsony Gergelyt volt hajlandó ismerni, róla viszont csak rosszat mondott. Ehhez képest, Tarlós a keddi Magyar Nemzetben hosszú levélben fejtette ki a véleményét az előválasztás kapcsán. Természetes, hogy a hivatalban lévő főpolgármester […]

Orbán Viktor friss döntésével tulajdonképpen hadat üzent mindenkinek, aki most él, aki most születik, és aki utánunk következik. Ön fideszes vagy DK-s, jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális? Egy szempontból teljesen mindegy. Ha annyiban hagyjuk a jelenlegi kormányzat tettekben klímatagadó politikáját, a saját gyermekeink jövőjét áldozzuk fel. A helyzet az, hogy nincs több időnk, most kell lépni. „Mi a céllal egyetértünk, de egész addig, amíg nem látjuk, hogy hol van erre a pénz, addig nem vállaljuk, úgyhogy kezdjünk el tárgyalni a pénzről.” – nyilatkozta pár napja a miniszterelnök az uniós csúcs után. Az, hogy Orbán Viktor megvétózza az uniós klímacélokat, […]

Tisztelt előjelöltek! Nekem mindhárman szimpatikusak – ki jobban, ki kevésbé, van még négy napom, hogy eldöntsem. Az tudható: bármelyikük is lesz az első az ellenzéki jelöltek között, sőt, ha az októberi szavazáson le is győzi a jelenlegi udvartartás (kormánynak nem nevezném őket) mamelukját, nem lesz lehetőségük a főváros ellenzéki főpolgármestereként bármelyik ígéretüket beváltani. Nincs kétségem: ha az ellenzék felé hajolna az októberi szavazás eredménye, még az urnazárás utáni éjjelre, de legkésőbb másnap reggelre összetrombitálná hadát a magyarországi első szolga – és percek alatt felszámolná az önkormányzatiság soványka maradékát, különös tekintettel a Budapest törvényre. Akkor nincs mit tenni? De, szerintem van. […]

Ezzel a címmel készült egy amerikai film, egy börtönbeli illegális ketrecharc volt a történet. Nekünk is van ilyenünk, de nem illegális, hanem államilag szervezett. A ketrecharcos pedig Orbán Viktor. Ellenfelei válogatottak és mindig mások. Neki arra sincs szüksége, hogy a bandázs alá holmi ólomlemezeket csempésszen be. Puszta ököllel küzd, lássa mindenki, ő nem használ tisztességtelen eszközöket. Mármint, a nyílt színen nem. Lássuk, mik is az Orbán-féle ketrecharc elemei. Orbán Viktor lebontja a demokráciát. Nem én mondom, a londoni Guardien írja, jelezve, hogy véget kellene vetni ennek a gyalázatnak. Persze, a Guardien biztosan Soros lapja. Vagy nem. Azonban kétségtelen, hogy úgy […]

Éppen két évvel ezelőtt, 2017. június 21-én, a megújult Klebersberg-kastély átadásán nevezte kivételes államférfinak Orbán Viktor Horthy Miklóst. Azt a kormányzót, akinek regnálása alatt születtek a zsidótörvények, amelyek végül mintegy félmillió zsidó származású magyar ember elpusztításhoz vezettek. Horthy volt a kormányzó akkor is, amikor Magyarország belépett egy igazságtalan, és utóbb vesztesen megvívott háborúba, s ő volt az elsőszámú felelős a II. magyar hadsereg (nem zsidó származású) katonáinak elpusztulásáért a Don-kanyarban. Az Orbán által elmondott mondatból amúgy nem az derül ki, hogy ő kivételes államférfinak tartja Horthyt, hanem az, hogy Magyarország miniszterelnöke akkor ezt tartotta hasznosnak mondani. Voltak olyan történészek, például […]

Hiába a nagy nyári rekkenő, Bakondi György és csapata, most sem pihen. Míg a magyarok közül sokan valamelyik tó hűs vizében lógatják a lábaikat, a katasztrófavédelmi főfelelős hivatalának ébersége egyetlen percre sem lankad. Azért sem árt az óvatosság, mert most csak azért nem látszanak a hazánkat fenyegető migránskaraván tagjai, mert annyira rafináltak, hogy úgy tesznek, mintha nem is lennének. Mindeközben a déli határon… – Tiszteletem migráns urak, üdvözöljük Önöket a mi kedves, barátságos, vendégszerető országunkban. – Jó napot. – Cigaretta? Szivar? Sajnos, röviditalokból jelenleg nem túl széles a választékunk… – Bocsánat, úgy látszik, eltévedtünk. Azt hittük, ez itt Magyarország. – […]

Nem, nem éltem ‘89-ben, nem voltam ott, amikor Orbán elmondta híres beszédét a Hősök terén Nagy Imre és négy társa újratemetésén. De hála az interneten fellelhető számtalan dokumentumnak, sok mindent megtapasztalhattam abból, ami a szüleimnek akkor és ott megadatott. Persze mindehhez nekem már ott van hozzácsatolva az elmúlt 30 év tapasztalata is. És amit így láttam, megrémisztett. Egy olyan korszak volt ez, amit a félelem és a napi betevő előteremtése miatti aggodalom tudott csak egyben tartani. A diktatórikus rendszerek mindig egy mítosszal kezdik. A nagy hősökkel és gonoszokkal, áldozatokkal és mártírokkal és egy „igaz” és „megkérdőjelezhetetlen” győztessel. Így lépett a […]

Épp az orrom előtt csukta be az ajtót. Az üvegajtó két oldalán álltunk: ő odabent, én odakint, a hivatalnak kinevezett ostromlott vár bejárata előtt. Az órám szerint még volt három perc, zárásig. Mondtam neki, hogy sajnálom, de nem tudtam hamarabb jönni. Különben is, csak egy csekket szeretnék feladni, azt hittem, még belefér. Nem fér bele, mondja az ajtó túloldalán. Az ő óráján már 6 óra van, és az számít. Ebben speciel igaza volt: a hivatalban nem a mi óránk, nem a mi időnk érvényes. Rendnek kell lenni, mondta magyarázatként az ember, aki nem engedett be a hivatalba. Akik odabent dolgoznak, […]

Richard James feleségével és gyermekeivel egy évvel ezelőtt menekült el Pakisztánból, hogy aztán a Karitász és Székely János püspök segítségével találjon új otthonra. A család – a korábban kereskedelmi menedzserként dolgozó apa, a katolikus iskolát igazgató, angoltanár végzettségű anya, a fogorvosi pálya felé tekintgető lányuk és a papi hivatás iránt érdeklődő fiuk – két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy elhagyják Pakisztánt. – Ha fizikai erőszakot nem is tapasztaltunk, de érezhető egy fokozatos nyomás a keresztények és minden nem muzulmán ellen. Amikor fiatal voltam, egészen más volt a helyzet: a különböző vallások gyerekei együtt játszottak, együtt nőttek fel, mindenki barátságos volt. […]

Persze, általában nem maguktól, hanem egy önjelölt vezető által vezérelten. Persze, néha ez a vezető nem is annyira önjelölt, pláne, ha Messiásnak hívják, akkor sem, ha Nemzetvezetőnek, Diktátornak se úgy születik valaki, node, autokrata azért saját magába vetett hitéből – és tévedhetetlenségéből – lesz. A bimbózó kommunizmus és a soha fel nem épült szocializmus – pedig mennyit dolgoztunk rajta! – ön- vagy mások által jelölt nemzetvezetői mind rendelkeztek egy pufferrel, ami köztük és szeretett népük közt állt. Úgy hívták: titkárság. Első sorban szűrőként – nehogy már minden féle csip-csup üggyel zavarják a Nagy Embert – másod sorban tehermentesítésként, a Nagy […]

Június 7-én hivatásos katonává avatták Orbán Gáspárt, Orbán Viktor miniszterelnök fiát. Az eseményt nem verték nagydobra, a helyi újság és a televízió beszámolt ugyan a 22 katona eskütételéről, ám arról nem történt említés, hogy Orbán Gáspár is köztük van. Az avatáson egyébként az újdonsült katona apja, és nagypapája Orbán Győző is tiszteletét tette. Orbán Gáspár volt már minden. Futballistának indult, akárcsak az édesapja, de neki sem jött össze a nagy kaland. Nem bizonyult elég kitartónak, vagy/és tehetségesnek. Pedig, jól indult minden, de aztán valami, valahol eltörött. Lehet, nem is Gáspár akart futballista lenni, hanem csak apja álmodta meg neki ezt […]

Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy Schmuck Andor bejelentkezésével egy újabb ellenzéki jelölt indul a főpolgármesteri székért. Orbán sajtója ezt szajkózza, és ahogy látom, „ezen az oldalon” is többen átveszik ezt a mantrát. Nos, sem Schmuck, sem a többi futóbolond nem ellenzéki jelölt. Épp ellenkezőleg. Létezésüknek egyetlen értelme van, mégpedig az, megosszák az ellenzéki tábort és szoros verseny esetén annyi szavazatot vegyenek el az ellenzék valódi jelöltjétől, amennyi ahhoz szükséges, hogy Tarlós István, a Fidesz budapesti helytartója a helyén maradhasson. Az ellenzéknek Budapesten három jelöltje van: Karácsony Gergely, Kálmán Olga és Kerpel-Fronius Gábor. (Névsor szerint írtam.) Közülük egy indul […]

Mintegy 200 millió forintot ad az amerikai külügyminisztérium a közép-európai régióban működő független sajtónak. Ennyivel járul hozzá ahhoz, hogy a kormányoktól független műhelyek ne menjenek tönkre, és tudják teljesíteni azt, ami amúgy minden médiának a feladata volna: a pártatlan és tisztességes tájékoztatást. Csak látszólag sok pénz a 200 millió forint, Mészáros Lőrinc például le sem hajol ekkora összegért, de vannak olyan újságíróműhelyek, amelyek számára a túlélést jelentheti az így elnyert néhány milliós támogatás. Az átlagember persze többnyire nem fogja fel, hogy számára is fontos a sajtó szabadsága, sokan azt hiszik, hogy a sajtószabadság az újságírók magánügye, nekik fontos, hogy megírhassák […]

Eredetileg a magyarországi belpolitikáról akartam írni, ezúttal az ellenzékieket bírálva – el is kezdtem, és bizonyosan be is fejezem majd. De úgy gondoltam, lazítsunk egy kicsit. Tudni kell, hogy sokféle honlap hírlevelére, fórum beszélgetéseire bejelentkeztem – van időm, megtehetem. Nem nagy ügy kitörölni azt a napi 80-100 e-mailt – és had örüljön az a webáruház, fórum stb., hogy mennyi követője van. Gyakran kitöltök egy-egy közvélemény-kutató kérdőívet is, és ez vezetett arra a felismerésre, hogy tökéletesen igazuk van a marketingeseknek, amikor csak a fiatalokat, középkorúakat veszik célba, általában 39 éves korig. Hogy miért? Az íveken olyan kérdésekkel találkozom, amiken csak vigyorgok. […]