Sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere. Ezt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mondta húsvét vasárnapján a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak. Békés keresztény emberekről beszélt a miniszterelnök, akiknek fogytán a türelmük és ezért viszket a tenyerük. A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Orbán miniszterelnök tehát megfenyegette az ellene tüntetőket, akiknek szerinte sok békés keresztény ember fogja majd megmutatni, hogy mindennek van határa, nem lehet mindenféle rigmusokat skandálni, demokráciát, jogállamot követelni, vagy, teszem azt, felszólítani a miniszterelnököt, […]

A Húsvét tiszteletére talán illene elengedni a politikát, de akkor, ha annak hazai önjelölten vezető ereje nem teszi, akkor igazán kár lenne szembe menni a vezetői intencióval. A végén még öncélúnak tűnne egy szimpla ünnepi írás. Különösen mert Erdő Péter is olyanokat mondott, amelynek ünnepi értelmezéséhez a legfontosabb kellék az amnézia lenne. A végéről kezdve kiemelném, hogy maximálisan egyet tudok érteni a bíborossal. Abban, hogy „minden szabadság alapja az ember méltósága”. Azzal is nehéz lenne vitatkozni, hogy a „felelősségnek, a közösségnek és az összetartozásnak” komoly helye lenne minden olyan esetben, amikor Jézus tanításainak próbálnak helyet szorítani a mindennapokban. Különösen akkor, […]

Napok óta azon tűnődöm, hogy mi van itt? Egy újságíró haver egy akciózás előtt azt mondta, a mai helyzetet értékelve, hogy tiszta ’89 hangulata van a manapság történteknek: „És tényleg, hiszen akkoriban a Magyar Október Pártban ténykedtem, amelyik sokkal súlyosabb dolgokat tett, mint Gulyás Marci és Varga Gergő. Vajon Krassó, vagy én ma letöltendőt kapnánk? Példának okáért lemoshatatlan festékkel öntöttük le Münnich Ferenc szobrát, a szoborparkban ma is megtekinthető a szobor és tök vörös az egész. Lemoshatatlan festékkel lefestettük a Münnich Ferenc utca tábláját, és nehezen lekaparható ragasztóval átragasztottuk Nádor feliratokkal. Ki is cserélték a táblákat, s indult is bírósági […]

Ez a nap az idei évben egy nagyon különleges nap MINDENKI számára! 2017. április 16., a holokauszt magyarországi emléknapja, húsvét vasárnap és pészách 6. napja. Az Élet Menete a Cipők a Dunaparton emlékműtől a Clark Ádám térre ment a O kilométerkőhöz. A megemlékezést Szily Nóra vezette, a programon beszédet mondott őexc. Yossi Amrani, Izrael nagykövete és Aharon Tamir, az Élet Menete nemzetközi igazgatója. Fotók: Gergely Bea

Hát mégiscsak aláírta. Húzta-halogatta az utolsó öt percig, végül április 10-én estefelé aláírta Áder János finoman szólva a „felsőoktatási törvénymódosításáról” alkotott törvényt. Miért kellett a halogatás, a huza-vona? Ugyanazért, amiért a törvényjavaslat a körüli tudatos kormányzati zavarkeltés: hogy megtévesszék a hazai és külföldi közvéleményt, hogy gyöngítsék és leszereljék az Orbán-kormány politikai és eszmei teljhatalmát támogatni vonakodókat. Egyik sem sikerült. Amint elterjedt a hír, hogy az államfő megadta aláírását, a késő esti órákban spontán és haragvó tüntetés indult meg ellene Budapesten. A Közép-Európai Egyetem vezetése pedig bejelentette, hogy nem adja meg magát, folytatja munkáját és minden lehetséges jogorvoslati fórumot igénybe vesz […]

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövér Lászlóval. Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a […]

Támadják Magyarországot és a magyarokat. Sőt! Most már repülővel is jönnek. Gulyás Marci pedig megbilincselve jelenti be a bíróságon, hogy az egész magyar néptől kér elnézést amiatt, hogy eddig csak a Sándor palotát próbálta megdobni Fidesz-narancs festékkel, a többi pártállami intézményt még sajnos nem. A főváros fiatalságától hangosak napok óta a terek és utcák, az Oktogonon partiznak, káromkodnak és küldik a komplett Fideszt melegebb éghajlatra és börtönbe. Nyomdafestéket nem tűrő csúnya dolgokat mondanak Orbán Viktor miniszterelnök úrról, Áder János elnök úrról. Elveszett a hatalom, a rang és a titulus iránti tisztelet jellege. Közben a Békemenet fiatal demokratái lapítanak. Már az […]

Nemrég még ott állt a szobra Budapesten, a Szent István parkban. Már nincs ott. Elhordták, elszállították – nem mintha művészileg valami silány alkotás lenne, ellenkezőleg. Nagyon jó szobor. De nem kell, nem kellett. Eltanácsolta, elparancsolta az egyetem/ek és az ország „fura ura”. Lukács György szobráról van szó. Ki ez a Lukács? Ki volt? Egy senki, egy nímand. „Egy gyilkos” – állították jobbszélen és a jobbszél által nem (dehogy is!) befolyásolt jobb középen. Ennek a Lukácsnak a nevét csak a fél világ ismerte, műveit csak a fél világon olvassák-forgatják még mindig. De például Timbuktuban vagy Benáreszben – meglehet – épp úgy […]

A CEU elleni tüntetések, ahogy annak idején a felsőoktatást általában érintve indult diáktüntetések, elég sok gondolatot ébreszthetnek. Akár olyanokat is, hogy a kormányzat szándékosan provokálta a közvéleményt a nagyobb mutyik függöny mögé rejtése érdekében. Azonban előfordulhat, hogy a hatalom elszámította magát. S az is, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik a lezsírozott forgatókönyvek szerint. Ezt megmutatja majd az idő. Ahogy azt is, hogy milyen párhuzamok alakulnak majd ki a jövőben az egykori diáktüntetések, és a jelenlegi akciók között. A jelen azt mutatja, hogy nem kevés párhuzam máris megfigyelhető. S ez teljesen független attól, hogy majd megint lesznek többen, illetve sokan, […]

Orbán Viktor és bűntársai számára a lehető legrosszabb szcenárió kezd kirajzolódni Budapesten. Egy vezető és konkrét irány nélküli megmozdulásnak lehetünk tanúi, ami vasárnap kezdődött, de hétfő este a Sándor palota előtt folytatódott. Olyan fiatal magyarokból áll többségben az a több mint ezer fő aki egy illegális és spontán tüntetést tart Áder János hivata előtt, akik nem is születtek meg a rendszerváltás idején, mégis a tiltakozás szimbólikus dalát énekelték. A Ha én rózsa volnék című számot. De itt már nem csak énekeltek, hanem olyan rigmusok hangzottak el, amelyek már nem a joviális diákkorra utalnak, hanem a kitörő és jogos méregre. „Aláírtad János, […]

Amikor ezt írom, még tart a tüntetés. Nem a hivatalos része, hanem a ráadás. Az, amikor a tüntetők a körúton vonulnak. Az utolsó információk szerint a Fidesz székházhoz. Normális körülmények között a tömegnek duzzadnia kellene. Nem a tettvágytól, hanem létszámilag. de ez Magyarország. S a jelek szerint itt minden szél szembe fúj. Az egyelőre biztosnak látszik, hogy Áder kivár. Valójában semmibe nem kerülne, ha nem írná alá a törvényt, hanem elküldeni az Alkotmánybíróságra. Egy normakontrollra. Egy törvényt, ami legfeljebb az abnorma teljesítésének eszköze. Mert ez Magyarország. Pontosabban ez az Orbán-korszak. Putyinisztán kiöltött csápja a fenékbe kiöltött nyelvek kormánya felé. Annyira, […]

Ez most nem lesz rövid. Az összes eddigi – darabonként 1 milliárdba kerülő – „nemzeti konzultációnak” becézett álságos parasztvakítás sorsáról semmit nem tudunk. Az első alkalommal még pontosan közölték, hogy hány érkezett vissza: 1 millió fölötti darabszám. De ezt követően, már csak annyit: több mint 900 ezer. Arról, hogy a 8 millió kipostázott, és az 1 millió körül visszaküldött kérdőívek válaszai mit tartalmaztak: egy hang se, sehol. Hányan értettek egyet az egésszel, hányan nem; mely kérdéseknél milyen volt az egyetértés, és milyen jellemző kifogások érkeztek – mély hallgatás. Valószínű, a szándék nem is ez volt – csak arra voltak kíváncsiak: […]

Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a minap megjegyezte: a Magyarországon létező és külföld által (is) finanszírozott huszonhét felsőoktatási intézmény közül csak egy van, amelyik a szabályoknak megfelelően működik, a többinél szabálytalanságok állapíthatóak meg. Ha ez így van, úgy felmerül a kérdés: miképp lehetséges, hogy ennyire elsokasodtak e téren a rendellenes jelenségek, miért nem léptek közbe az illetékes hatóságok már korábban és folyamatosan? Avagy az is lehetséges volna, hogy azokat a szabályokat, amelyek betartását most számon kérik, csak utólag hozták meg az orbáni rezsim jogalkotói? Akkor viszont indokolatlan a számonkérés. Ez a kérdés csak az egyik (és a legkevésbé fontos) […]

Tudom, hogy napok óta kint vannak a plakátok a legújabb nemzeti gyávaságról. Mert a konzultációnak hívott pénzkidobást továbbra sem érzem másnak, mint a gyávasági apokalipszis egy stációjának. A vezér nem mer népszavazást kiírni, úgyhogy marad a konzultációnál. Most éppen Brüsszelt állítaná meg a levelekkel. Mint ahogy egy plakátra ma ismét rácsodálkoztam. Mert hirtelen elképzeltem ezt a megállítást. Képletesen is, amint az egész EU nadrágja tel lesz attól, hogy Orbán nadrágja már tele van. Leginkább talán attól, hogy csak tele lesz az emberek hócipője a kormányzat kleptoligarchikus rendszerével. Még akkor is, ha egyelőre láthatóan sikerül parciális kommunikációval, és rétegakciókkal megosztva tartani […]

Még talán élnek néhányan akik emlékeznek a két világháború közti korszak refrénjére, mások pedig talán tankönyvekben olvasták: csonka Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország. Amiután kedd reggel – a magyar rektorok és a magyar tudományos szektor teljes mellőzésével – a parlament Fidesz többsége megszavazta a Lex CEU-t, Magyarország végképp lesüllyedt a primitív banánköztársaságok szintjére. Komoly országban olyan nem fordul elő, hogy az érintett szektor és szakma teljes kizárásval alkotnak törvényt kevesebb mint egy hét leforgása alatt, ráadásul egyetlen intézmény ellen és azért, mert annak az intézménynek az alapítója persona non grata a kormány számára. Komoly országban olyan nem fordul elő, […]