Jól sikerült a kétfarkú kutyák szombat délutáni békemenete. Több ezer magyar polgár vonult békésen és derűsen Budapest utcáin, felszabadult, vidám hangulatban. Feléledt az egy ideje halottnak látszó, híresnek mondott pesti (magyar) humor, számtalan szellemes tábla, felirat volt látható és olvasható a menetben. Voltak persze, akik fanyalogtak. Hogy rendben van, jól éreztük magunkat, de ettől nem változik semmi, Orbán és társai maradnak a hatalomban, sőt, 2018 után is ott maradnak, mi pedig továbbra is ebben a diktatúrába hajló mocskos rendszerben fogunk élni. Mielőtt elmondanám, hogy mit gondolok erről, és hogy szerintem miért nincs igazuk a fanyalgóknak, röviden elmesélek egy történetet. 1970-ben […]

Komáromy Gergő, akit korábban a Ligetvédők aktivistájaként ismerhettek meg a nem kormánypárti sajtóból tájékozódó olvasók, nemrégiben festékes lufival dobálta meg a Szabadság téri szovjet emlékművet. Nem volt jó ötlet, és nem csak azért, mert sokak szemében ellenszenvet keltett az akció. A Szabadság téri szobor olyan katonáknak állít emléket, akik nem a saját elhatározásukból jöttek Magyarországra meghalni, és akiknek semmi közük nem volt az akkori szovjet vezetéshez, sem pedig Putyin elnök mostani antidemokratikus politikájához. Komáromy, akit gyorsított eljárásban 30 ezer forintos pénzbírságra ítéltek, utóbb bocsánatot kért az emlékmű megdobálásáért, azt mondta, hogy nem kellett volna ezt tennie. Jó okunk van feltételezni, […]

Sajnálom, hogy a magyar ellenzék nem tudott egységesen felsorakozni Románné Bolba Márta jelöltsége mögé a vasárnapi budapesti időközi választáson. Az evangélikus lelkész keresztény – azaz Jézus tanításait követi – és egy olyan országban tör be a köztudatba a szociális igazságosság elveivel, ahol keresztény ma már alig található és a hol a Kereszténydemokrata Néppárt és annak nagytestvére a kereszténység utolsó maradványait igyekszik eltaposni. A kereszténység elleni kormányzati kulturkampf egyik fő harctere pont Józsefváros, illetve azon belül Magdona negyed, ahol a lelkész egy új gyűlekezetet alapított és ahol évek óta – híveivel és aktivistáival együtt – többek között a kilakoltatások ellen, illetve […]

Nahát! Belföldről befolyásolja a belpolitikát! Vajon ki áll mögötte? Egyenes-egyenes, görbe-görbe – nem folytatom ezt az ismert mondókát, „csúnya” szavak következnek. De az első sor nagyon jól jellemzi a ma regnáló Párt és kebelbéli ellenzéke (nem az MSZP) gondolkodásmódját. A CEU elleni tiltakozás hangjai mögött elsikkad egy – a társadalom jóval nagyobb részét érintő törvény szigorítása. A civilszervezetekről van szó, amelyeknek megregulázására kerül sor a napokban. Törvénybe hoznák (fogják is), hogy minden társadalmi szervezetnek, egyesületnek, alapítványnak nyilvánosságra kell hoznia, ha a támogatói között külföldi személy/szervezet van, és a támogatás összege meghaladja a 7,2 millió forintot. Állítólag az ”átláthatóság” miatt van […]

A CEU-n kívül is van oktatáspolitika. Annyira, hogy a nagy tüntetősdi árnyékában igen komoly maflásokat is osztogatnak. Erre mutatott rá a HVG-ben megjelent egyik írás is. Annak bemutatásával, hogy a középfokú oktatás pofozó-bábúvá tétele igazi apokalipszist hozhat a diákság jövőjét illetően. Jórészt azért, mert olyan adminisztratív intézkedésekkel alakítják át, ki tudja hányadszor, a középszintű oktatást, amelynek a realitásokhoz igen kevés köze van. Ennek mélyén, alaptézisként valóban meghúzódhat két alapvető, egyfajta kormányfői személyes, illetve egy kormányzati hatalomtechnikai motívum. Nem is feltétlenül egymás kizáró módon. Az utóbbi elég nyilvánvaló akkor, ha a lex-CEU mögé is gondolunk. Valószínűleg nem is újdonság, és a […]

A KMH és testvérlapunk, a Hungarian Free Press munkatársa, a montreáli Concordia Egyetem Emeritus professzora, Dr Göllner András, egy két részből álló angol nyelvű tanulmányban, rávilágít arra a hídszerepre, azokra a „hídemberekre” akik segítettek összekötni az orosz titkosszolgálatokat, a Trump kampány stábjával. (Lásd: „The Budapest Bridge” 1. rész és 2. rész.) Göllner András tanulmányát egyre nagyobb érdeklődéssel, nagy számban, követik a tömegsajtó és közösségi médiumok oldalain. A „The Budapest Bridge” bemutatja azt a „hídszerepet” amelyet az Orbán kormány játszott a Trump kampány és az orosz titkosszolgálatok között, a 2016-os elnökválasztás során, hogy így hátráltassa Hillary Clintont választási esélyeit. A tanulmány rávilágít a […]

Emlékezzünk! Emlékezünk. Hetvenhárom esztendeje, 1944-ben ezen a napon vette kezdetét a budapesti holokauszt, ettől a naptól kezdve kellett zsidó származású honfitársainknak gettóba költözniük. Négyéves voltam akkor. Engem a szüleim megmentettek. A családomból a holokausztnak egyetlen áldozata volt: Lotti nénit, a KERESZTANYÁM édesanyját lőtték a Dunába a nyilasok. Jól emlékszem rá, a parketten játszottam, fölöttem a Singer varrógéppel varrta a kabátjára Lotti néni a sárga csillagot, olyat, amilyenekből több is volt a varródobozában. Nekem tetszett. És azt szerettem volna, ha nekem is felvarrna egyet. Anyámnak mondtam, hogy kérje meg erre. Összesen két pofont kaptam az anyámtól, ekkor kaptam az elsőt. Mintegy […]

Sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere. Ezt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mondta húsvét vasárnapján a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak. Békés keresztény emberekről beszélt a miniszterelnök, akiknek fogytán a türelmük és ezért viszket a tenyerük. A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Orbán miniszterelnök tehát megfenyegette az ellene tüntetőket, akiknek szerinte sok békés keresztény ember fogja majd megmutatni, hogy mindennek van határa, nem lehet mindenféle rigmusokat skandálni, demokráciát, jogállamot követelni, vagy, teszem azt, felszólítani a miniszterelnököt, […]

A Húsvét tiszteletére talán illene elengedni a politikát, de akkor, ha annak hazai önjelölten vezető ereje nem teszi, akkor igazán kár lenne szembe menni a vezetői intencióval. A végén még öncélúnak tűnne egy szimpla ünnepi írás. Különösen mert Erdő Péter is olyanokat mondott, amelynek ünnepi értelmezéséhez a legfontosabb kellék az amnézia lenne. A végéről kezdve kiemelném, hogy maximálisan egyet tudok érteni a bíborossal. Abban, hogy „minden szabadság alapja az ember méltósága”. Azzal is nehéz lenne vitatkozni, hogy a „felelősségnek, a közösségnek és az összetartozásnak” komoly helye lenne minden olyan esetben, amikor Jézus tanításainak próbálnak helyet szorítani a mindennapokban. Különösen akkor, […]

Napok óta azon tűnődöm, hogy mi van itt? Egy újságíró haver egy akciózás előtt azt mondta, a mai helyzetet értékelve, hogy tiszta ’89 hangulata van a manapság történteknek: „És tényleg, hiszen akkoriban a Magyar Október Pártban ténykedtem, amelyik sokkal súlyosabb dolgokat tett, mint Gulyás Marci és Varga Gergő. Vajon Krassó, vagy én ma letöltendőt kapnánk? Példának okáért lemoshatatlan festékkel öntöttük le Münnich Ferenc szobrát, a szoborparkban ma is megtekinthető a szobor és tök vörös az egész. Lemoshatatlan festékkel lefestettük a Münnich Ferenc utca tábláját, és nehezen lekaparható ragasztóval átragasztottuk Nádor feliratokkal. Ki is cserélték a táblákat, s indult is bírósági […]

Ez a nap az idei évben egy nagyon különleges nap MINDENKI számára! 2017. április 16., a holokauszt magyarországi emléknapja, húsvét vasárnap és pészách 6. napja. Az Élet Menete a Cipők a Dunaparton emlékműtől a Clark Ádám térre ment a O kilométerkőhöz. A megemlékezést Szily Nóra vezette, a programon beszédet mondott őexc. Yossi Amrani, Izrael nagykövete és Aharon Tamir, az Élet Menete nemzetközi igazgatója. Fotók: Gergely Bea

Hát mégiscsak aláírta. Húzta-halogatta az utolsó öt percig, végül április 10-én estefelé aláírta Áder János finoman szólva a „felsőoktatási törvénymódosításáról” alkotott törvényt. Miért kellett a halogatás, a huza-vona? Ugyanazért, amiért a törvényjavaslat a körüli tudatos kormányzati zavarkeltés: hogy megtévesszék a hazai és külföldi közvéleményt, hogy gyöngítsék és leszereljék az Orbán-kormány politikai és eszmei teljhatalmát támogatni vonakodókat. Egyik sem sikerült. Amint elterjedt a hír, hogy az államfő megadta aláírását, a késő esti órákban spontán és haragvó tüntetés indult meg ellene Budapesten. A Közép-Európai Egyetem vezetése pedig bejelentette, hogy nem adja meg magát, folytatja munkáját és minden lehetséges jogorvoslati fórumot igénybe vesz […]

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövér Lászlóval. Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a […]

Támadják Magyarországot és a magyarokat. Sőt! Most már repülővel is jönnek. Gulyás Marci pedig megbilincselve jelenti be a bíróságon, hogy az egész magyar néptől kér elnézést amiatt, hogy eddig csak a Sándor palotát próbálta megdobni Fidesz-narancs festékkel, a többi pártállami intézményt még sajnos nem. A főváros fiatalságától hangosak napok óta a terek és utcák, az Oktogonon partiznak, káromkodnak és küldik a komplett Fideszt melegebb éghajlatra és börtönbe. Nyomdafestéket nem tűrő csúnya dolgokat mondanak Orbán Viktor miniszterelnök úrról, Áder János elnök úrról. Elveszett a hatalom, a rang és a titulus iránti tisztelet jellege. Közben a Békemenet fiatal demokratái lapítanak. Már az […]

Nemrég még ott állt a szobra Budapesten, a Szent István parkban. Már nincs ott. Elhordták, elszállították – nem mintha művészileg valami silány alkotás lenne, ellenkezőleg. Nagyon jó szobor. De nem kell, nem kellett. Eltanácsolta, elparancsolta az egyetem/ek és az ország „fura ura”. Lukács György szobráról van szó. Ki ez a Lukács? Ki volt? Egy senki, egy nímand. „Egy gyilkos” – állították jobbszélen és a jobbszél által nem (dehogy is!) befolyásolt jobb középen. Ennek a Lukácsnak a nevét csak a fél világ ismerte, műveit csak a fél világon olvassák-forgatják még mindig. De például Timbuktuban vagy Benáreszben – meglehet – épp úgy […]