Mottó: … „a látszat még az igazságot is legyőzi” (Platón) A tömegpánikkal szemben nincs járható út. A tömegpánik, akkor is káros, ha valós veszély váltja ki. Az autóból csak a lábait látom. Megállok. Hanyatt fekszik. Mozdulatlan. Arca sebes. Mintha a szája is véres lenne. Csak éleszteni ne kelljen! Alkalmatlan vagyok. Rettegek a gondolattól. Nyomkodni a -talán halott- mellkasát. Nekem ez nem hiányzik. Tudom, hogy megteszem. Sajnálom. Nem vagyok hős. Nem merek gyáva lenni. Hányinger kerülget. Elnyomom. Odalépek hozzá, és óvatosan mellkasára teszem a kezem. Még mindig undorodom. Ötven körüli férfi. Kissé ápolatlan. Kinyitja a szemét. Tekintetnek régen örültem ennyire. Aztán […]

Ez, ugyebár, egy egykori mozgalmi dal volt, némi szövegmódosítással ma is érvényes lenne. Semmi féle hátsó tartalma nem volt, mindenki tudta, mi a lényege, mikor, és hol illik – vagy szükséges – énekelni. Ill. a jónép nem is énekelte, csak az állami kórusok és hivatásos dalárdák. A központi ünnepségek és a rádió hangkulisszája volt. Ma már nincsenek ilyenek. Ami van, az Kárpátia nacionalista popgiccse, vagy egy új izé, amiről nem lehet eldönteni, hogy az országhatárokkal szétdarabolt magyarság könnyes kesergője, stadionban hőzöngő turbómagyarok indulója, vagy a felvidéki magyar ultrák harci dala. Egy biztos: nem a lázadás dala, csak egy asztali zene, […]

Identitás. Egyre gyakrabban használt szó, főképp a széljobbról hallatszó erőszakos sürgetés formájában. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint azonosság, ami a szocializáció során alakul ki. A Wikipédia is hasonlóan fogalmaz, hozzátéve, hogy ez az önazonosság, énkép nagyon fontos a személynek. Na most. A magam földhözragadt módján ezt a dolgot amolyan gyökérfélének képzelem, ami megtart és táplál. Ez eddig akár a széljobbnak is elfogadható. Hanem a széljobb az identitást olyan karógyökérnek képzeli, ahol egyetlen főág szív föl minden tápanyagot, a többi maximum cérnavékonyságú, fölösleges szálacskaként működik. Nekem meg inkább a fa gyökérzete szolgál például, ami tudvalévőleg azonos méretű a felszínen látszó lombbal, […]

Az, persze, nem csak úgy született, főleg, nem a vesztesek büntetéseként. Mert, kérem, annak előzménye a soviniszta magyar nacionalizmus, amiben, bizony, Horthy holdudvarában rezgelődő, meghatározó szerepet játszó, erdélyi – birtokaikat elvesztett – durcás, sértődött arisztokrácia a hunyó. Lett volna esély a revízióra, de a párizsi békeszerződés magatartásuknak köszönhetően helyben hagyta Trianont. Aztán meg dúlt a revizionizmus, ami elvben a határainkon túl rekedt nemzettársaink iránt érzett aggodalom által vezérelt volt. Sok minden nem változott. Most nem dúl annyira, de lényege nem változott: a trianoni határainkon belül rekedt egyetlen jelentős számú nemzeti és/vagy vallási kisebbséget most is ellenségnek tekintik, csak éppen nem […]

Mottó: Nicolae Ceaușescu Rettegnek tőlünk, akikről tudják, hogy mi vagyunk a pusztítók; torz, társadalomölő gondolataik pusztítói. Rettegésüket csak szívükben tomboló gyűlölet segítségével képesek elviselni, félelemtől elszorult torkukat csak üvöltés tudja tágítani, reményüket csak a vezér szava táplálja, hatalmuk hazugságból épült kártyavár: Életük a gyűlölet, üvöltés és vak remény; rettegés a kártyavárban, a bukás biztos tudata. Sorsuk szánni való, mégis undorral nézem szenvedésüket. Ők gyűlölnek, én megvetem őket. A gyűlölet lentről jön, a megvetés pedig fentről. A gyűlölet ölni akar, a megvetés kerülni. Kerülöm őket, nincs hozzájuk szavam, fejüket „undor virágai”-ból font koszorú övezi, büszkén viselik. Büszkeségük kevéllyé torzult lelkük tükre. […]

„A nácizás nagyon bánt, mert székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták.” Ezt üzente Demeter Szilárd a Mandiner konferenciájáról Schilling Árpádnak, aki a Demokratának nyilatkozva azt mondta, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójáról, hogy lehet, hogy nem tud róla, de náciul beszél. Demeter Szilárdnak abban igaza van, hogy a székelyek nem nácik. Az, hogy valaki székely, nem jelenti azt, hogy az illető náci lenne. Persze, azt sem jelenti, hogy nem az. A székelyek ugyanis, csakúgy, mint a világ többi nációja, sokfélék. Vannak közöttük tehetséges és nagyszerű, tisztességes emberek, és akadnak gazemberek is. Így van ezzel minden nemzet, […]

Azt gondoljátok, hogy a lényeg a nemzeti összetartozás éve? Esetleg a Trianon emlékmű-árok? Netán a Trianon-emléknap? Ugyan, kérem! Mindezek csak leporolt, kopott irredenta díszletek. A lényeg a márvány (sajt szilárdságú, és legalább olyan büdös) keménységű – vagy gránit? secko jedno – alapizében rögzített deklaráció: „A határon túl élő honfitársaink ügye nemzetstratégiai ügy, Az értük vállalt felelősség nem önként vállalt, hanem az Alaptörvényben rögzített kötelesség.” Értjük, nemzetstratégiai ügy. Mármint Fidesz hatalmi ügy. Amúgy meg, mi ez a felelősség? Elviszik a balhét a határon túli magyarok helyett, amennyiben – mondjuk – hazájuk törvényeivel szemben cselekednek? Hollik lakáj szerint az ellenzék ezzel kapcsolatban […]

Magyarországi adófizetőknek köszönhetik kanadai és amerikai magyarok, hogy 24 millió forintból bulizhatnak a floridai Daytonában, illetve Los Angeles-ben és San Francisco-ban. A kanadai Extra Hungariam alapítvány szervezésében kerül megrendezésre „az év bulija” amelynek fénypontja az Edda nevű együttes fellépése. A Magyar Hang című konzervatív lap számolt be a magyar állam által támogatott rendezvényről, illetve arról is, hogy idén magyar adófizetők 48 millió forinttal támogatják a Kanadai Magyar Kulturális Tanács táncdal projektjét. Lukács Csaba, a magyar konzervatív lap újságírója teszi fel azt a kérdést, amelyet a KMH-ban számtalanszor megfogalmaztunk az évek folyamán: „Kanada a világ második legélhetőbb országa, ahol a minimális […]

Mottó: Otthonka, a hetvenes évek házi viselete nőknek. Elől gombolós, combot alig fedő vékony, csaknem áttetsző anyagból készült ruha. Bugyi és melltartó kellett alá, hogy viselője ne láttasson többet, mint amit illik. Irdatlan hőség volt, meg por, mindez a tűző napon. Szél nem rezzent, a hangyák is járataikba bújtak. Ők nem. Nekik volt: Hasra! -meg -Jobbról repülő! -és -Roham! -Gyalogsági kiképzés a híradós kopaszoknak, keményen, hadd tudják milyen a többiek élete, aztán sorakozó és szünet. Sebesen kapkodtak kulacsaik után, amikor harsant a századosi parancs, -Kulacsokat lefelé fordítani! -Szomjasan nézték a lábuk elé csorgó vizet, majd -Pihenj! Oszolj! -és ők tétován […]

Kezében a szenesvödörrel a vak sötétben indult a lépcsőházból szűrődő fény irányába. Már favágás közben egy hatalmas, körmeit meresztő medvét képzelt maga mögé, és ahogy akkor, úgy most sem nézett hátra. Tízéves, még nemkamasz erőpróbabája volt a sötétségtől való félelem ellen, ahogy később, már kiskamasz korában a sötét erdőben való séta. Nem nézett hátra, pedig sompolygó farkaskutyára gondolt. Aztán később -már ifjú apaként- a sötétben ugyanott csodálkozva vette észre, hogy nincs mit leküzdenie. Már nem fél. Már nem félhet, hiszen nyakában ül kétéves fia, aki azért nem fél mert bízik benne, mert ő nem fél, és érzi, hogy nem…. Felnőtt, […]

Disszidensek. Eredeti értelmében egy szervezett közösségtől véleménykülönbség miatt elkülönülő személyt jelöl. A Rákosi-érától kezdve szélesebb értelemben használták mindazokra, akik Magyarország törvényeivel, társadalmi. rendjével való szembekerülésük miatt vagy más okból, pl. anyagi érdekből, érvényesülési szándékból külföldre távoztak, s ott kívántak megtelepedni. A disszidálás – ellentétben a kivándorlással – illegális tevékenység volt, ezért a törvény büntette. Manapság már nem vagyunk ennyire vonalasak, ma már emigránsnak hívjuk őket. Persze, csak azokat, akik az outputot képezik. Az input, az migráns. A különbséget nagy honvédőink se tudják megfogalmazni. A lényeg, hogy a Lajtán túli vidék tele van ilyenekkel. Lényegtelen, hogy miként hívjuk őket, azonban – […]

Még nem papok uralták az iskolát, még nem volt kötelező a mise, valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor nem született, hanem haldoklott a diktatúra, akkor az egyik évben Gizinéni végzős osztálya kapta a karácsonyfa díszítésének feladatát. Kitüntető feladat, talán a negyedikes fiúk magas termete, könnyed mozgása vagy a lányok papír angyalkái miatt esett rájuk a választás nem tudni. A gondnok az izzósorokat már felrakta, létráját a fiúk elkérték, a lányok lelkesen masnizták a szaloncukrokat, üveggömbök és habcsók közt jól mutattak a kékes színűre mintázott papírangyalkák. A fiúk komoly arccal aggatták a díszeket, a lányok nevetgéltek és mutatták; oda még oda […]

„Ha mindenki szép és szent lenne és ha mindenkiből az Alter Christus neon fénye áradna, könnyű lenne mindenkiben Krisztust látni. Ha Mária, mint ahogy Szent János mondta, a napfényben tündökölt volna Bethlehemben, csillagokkal diszített koronával a fején és a holdfénnyel a lába alatt, akkor az emberek azért harcoltak volna egymással, hogy helyet készítsenek számára. De nem ez volt Isten terve Mária számára és nem ez volt Krisztus útja saját maga számára sem. Az Isten ott van elrejtve minden ember lépte alatt, aki e földön jár. Hiszen azt mondta, hogy minden pohár víz amit a koldusnak adunk, valójában az Istennek adjuk. […]

Illetve, talán mégsem. Az öreg igazából végig se gondolta, ez csak olyan hangulatként libbent át az agyán. Nézte a naptárt: december 24, Ádám és Éva napja. Na ja. Szenteste. Már, akinek. Neki csak olyan, mint a többi. Illetve, talán mégsem. Mert hát mégiscsak szenteste. Sóhajtva tekerte nyaka köré a sálját: jó meleg, még a felesége kötötte. Kalap helyett most a kicsit kopott perzsa kucsmát nyomta a fejébe, hiába, na, már fázékonyabb, pedig még nem is olyan régen dús fürtjeit kínálta a szélnek. Igaz, az a nem is olyan rég úgy 20 évvel ezelőtt volt, azóta meg a maradék is gyér, […]

Mielőtt elmélyednénk a témában, foglalkozzunk egy cseppet Szíjjártó mivoltával. Egy épeszű, magára valamit is adó miniszter – pláne nem egy külügyi – nem visel kakadu-frizurát. Igaz, valszeg nem volt honnan stílust, jó ízlést és szépérzéket tanulnia, de a Fideszen belül ez soha nem volt követelmény, mi több, a kimosakodott aszfaltparasztoknak nem is volt honnan megtanulniuk. Akad bőven ország, mi több, város, aminek van címerállata, volt nekünk is Európa-szerte híres hollónk. Manapság is akad madár, pl. a turul – háturul – és most meg a kakadu. Így hát szerintem Szíjjártó is egy címerállat. Egész jól beleillik Orbanisztán heraldikai képtárába… De hagyjunk […]