A nyaralni utazók programjában általában ritkán szerepel egy farm felkeresése. A szó hallatán legtöbbször mezőgazdasági területre vagy állatokra, juhokra, marhákra gondolnánk, legfeljebb struccfarm jutna még eszünkbe. Halakra nem sokan tippelnénk. Szlovéniában, a Trieszt – Koper vonaltól kissé délnyugatra, a piráni öbölben élő Fonda család évszázadok óta haltenyésztéssel foglalkozik. Érdemes hozzájuk ellátogatni. Az óceánok túlhalászata és kizsákmányolása napjaink egyik égető problémája. Erre kínál megoldást a Fonda házaspár farmja, akik a fenntarthatóság mellett nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, minthogy a világ leggondosabban nevelt és legfinomabb tengeri sügérei tőlük kerüljenek ki az éttermek asztalaira. Az etikus gasztronómiai élménynek bárki részese lehet, […]

Több szempontból is különleges esemény színhelye volt Budapesten a Nemzeti Múzeum. Cukrászdát nyitottak. No nem bent, csak a kertjében. A régi kertészház lényegült át, nem is akárhogyan. A cukrásztudományáról már 150 éve híres Auguszt család nyitotta itt meg legújabb üzletét. Önmagában ez a hír még nem volna nagyon érdekes, ám a történet két szálon fut és külön-külön is, mindkettő érdemes a figyelmünkre. Kezdjük először a névadó családdal! Auguszt Elek, mesterlevéllel a zsebében, pont jókor, 1870-ben érkezett Balassagyarmatról Budára. Éppen három évvel a három városrész, Pest – Buda – Óbuda egyesítése előtt, a fellendülés időszakában. Egy pici tabáni, földszintes házban indította […]

 Mivel a meghirdetésére még igencsak a járvány ideje alatt került sor, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete az idén is rendhagyó módon szervezte meg a nagy népszerűségnek örvendő Év Fagylaltja versenyt. Céljuk – mint korábban is – a hagyományos, jó minőségű kézműves fagylalt népszerűsítése, hogy a magyar cukrászat egyre jobb fagylaltokat kínáljon vendégei számára. Ezáltal is igényt támasztva a fogyasztókban az egészséges és finom kézműves termékek iránt. Az eredetileg május végére tervezett eseményt fesztivál jelleggel az idén sem lehetett megrendezni. Ezért – a tavalyi évhez hasonlóan – a régiós elődöntők után, ahol kész fagylaltokkal kellett indulni, az Ipartestület székházában tartották […]

A vírus által ránk kényszerített szünet után, az idén ismét találkozhattak a Városligetben a borokkal és a borászokkal a jó borok kedvelői. Július első hétvégéjén, pénteken, szombaton és vasárnap, a 10. Rosalia Fesztivál kínált erre alkalmat. Ötvenkét borász hozta el legkiválóbb borait – elsősorban persze rosékat – ám volt ott étel is bőven és a rendezők a szórakoztatásról is gondoskodtak. Az első Rosalia Fesztivált 2012-ben még Budán, a Gesztenyéskertben tartották, de a helyet hamar kinőtte. Mára egy igazi, nagy nyárköszöntő buli lett belőle, olyan, amire már régen vártunk! A sok finom bor bemutatása képtelenség, így most csak egy –vállaltan szubjektív […]

 Sokak érdeklődésére számot tartó könyv jelent meg a Pallas Athéné Kiadónál – még tavaly. Az olvasás első félórájában kissé komolytalannak, a szerző elszabadult fantáziája termékének tűnik. Ám mit szóltunk volna, mondjuk 1980-ban, ha valaki azt mondja; lesz egyszer a zsebünkben egy cigarettatárca méretű doboz, amivel telefonálni, táviratozni, fényképezni, rádiót hallgatni, újságot olvasni lehet. Látjuk vele, mi történik ugyanabban a percben a földgolyó másik oldalán, beszélhetünk külföldön élő rokonainkkal úgy, hogy közben látjuk is egymást. Hát nem biztos, hogy elhisszük, ma pedig már a gyerekeknek is van ilyen! Ezért inkább bánjunk óvatosan az előítéleteinkkel, ezzel a könyvvel kapcsolatban is! „A mesterséges […]

Fizikai Kutatóintézet, 1997. jan.13. Ezúton tudatjuk mindazokkal, akiket illet, hogy hétfő reggel 7 óra 36 perc 40 másodperckor a II. épület első emeleti folyosóján a 109-es szoba elé kihelyezett üres hullámpapír monitordoboz mögött kettő darab hatalmas, emberevő bengáli királytigris mintázatú süldőmacskát találunk. A veszedelmes vadállatok a közeledésünkre fenyegető morgással, fújással és köpködéssel reagáltak, majd hátrálva megpróbáltak véres vadászösztöneiknek megfelelő támadó pozíciót felvenni. Minthogy a dolog váratlanul ért minket, teljesen fegyvertelenek lévén erőteljes sziszegő hangokkal és határozott lábdobogásokkal igyekeztünk eltéríteni őket támadó szándékuktól, ami részben sikerült is, mivel az egyik szörnyeteg az emeleti nyitott folyosóablak felé vette az irányt, és egyetlen […]

Volt otthon krumpli, elég nagyok, amiket gazdaságosabb pucolni, de kiderült, hogy középtájon egyik-másik rohadt egy picit, amiért azzal küldtek ki a piacra, hogy vegyek még, de ne nagyot, de kicsit se, és a legolcsóbbat semmiképpen, meg, hogy hozzak petrezselymet is, ha már ott vagyok. A petrezselyemért az első árus százötven forintot kért, három kis köteggel volt a pultján, de darabját árulta ennyiért, mondván, hogy friss petrezselyem ma már csak nála kapható. Muszáj volt vállalnom a kockázatot, hogy fussa a nem legolcsóbb burgonyára is. És jól tettem, mert a krumplivételt követően megleltem a petrezselymemet, sok volt belőle, üdék, lombosak és nyolcvanért […]

 A vírus sajnos közbeszólt. A Kárpát-medence borait bemutatni szándékozó Bormedence idei rendezvénye nem egészen úgy sikerült, mint azt korábban megszoktuk, és mint ahogy azt a rendezők – és a látogatók – szerették volna. Összesen 47 borász érkezett meg, Szerbiából már nem engedték át a határon az eljönni szándékozókat. Néhány külhoni borász legalább a borait el tudta küldeni – 11 érkezett – azokat egy közös Bormedence-asztalon, illetve az ismertető kurzusokon matatták be a közönségnek a szervezők.  A Borbély Családi Pincészet már nem először van jelen a Bormedence rendezvényein. Boraik minőségét önmagában már az a tény is jól jelzi, hogy az asztaluk […]

– Jó napot kívánok, kérem, igazolja magát! – Jó napot kívánok, miért? – Tudja. A koronavírus. – Szerintem nem. – Mi nem? – Szerintem nem tudja. – Kicsoda? – A koronavírus. – Mit nem tud? – Hogy miért igazoltat. – Mert ellenőr vagyok. – Gyanítottam. Ezt nem tudja a koronavírus. – Szóval félreértett. – Igen, de direkt. – Miért? – Hogy beszéljek végre valakivel. – Akkor igazolja magát? – Miért tenném? – Például, hogy megtudjam a korát. – Megmondom. Túl vagyok rajta. – Min van túl? – Amikortól jobban kell félnem. – Patikába megy? – Nem. Sehova. Más váltja ki […]

15. nap Bezárkózásom önkéntes és teljes. Két hete az orrom se dugtam ki a házból. (Részben mindig is volt tartalékom, részben a fiam pótolta a hiányokat.) Beszéljünk már kicsit másról is. A szilvafám reggelre menyasszonyi ruhába öltözött. Érdekes egy szerzet ez a fa. Már a megszületése is. Néhai párom nagyon szerette a ”potyós” szilvát – kis, kerek, sárga, vagy sötétlila, édes gyümölcsöket terem. Egyszer hoztam a páromnak a piacról egy kilót, majd a magokat – a többi konyhai hulladékkal – ráöntöttem a kerti komposztálóra. Onnan hajtott ki – ma már öt méter magas, sudár fa, terebélyes lombkoronával. Jónéhány kiló szilvát […]

  Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide. A Nádor pincészet az ország nyugati végén, a Sopronhoz közeli Vaskeresztesen dolgozik. Nevének eredete évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Valamikor nagyon régen, Bános István egy kolostort alapított a környéken és a királynak tett szolgálataiért idővel nádori rangra emelték. Ennek emlékét őrzi a pincészet neve. Aztán múltak az évszázadok, míg el nem érkeztünk az […]

  A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást. A megoldás: Kamocsay Ákos és a Hilltop Neszmély. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum „Borászportrék” találkozó sorozatának legutóbbi vendégeként nemcsak borkészítési filozófiájának lényegét osztotta meg a hallgatósággal, de betekintést engedett a sikeres életpálya titkaiba is. Megtudtuk tőle, hogy bár édesapja borfelvásárló volt, jó borok tehát mindig voltak otthon, kezdetben ő nem szerette a bort! Székesfehérváron éltek, ott […]

 Van egy szálloda Budapest belvárosában, amelyik egy időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy helikopter leszállópálya volt a tetején. Aki viszont a járdán megy el előtte, más érdekességekre is felfigyelhet. Nem egy épületből áll, első pillanatban is markáns különbözőségek láthatók. Mindezek ellenére a homlokzat mégis harmonikus, még egy emléktábla is díszíti.  A Hotel President, Budapest Belvárosában, az V. kerületi Hold utcában olyan házak helyén áll, melyek története a XIX: századig nyúlik vissza. Az egyik korábban zsidó fürdő volt, homlokzatán a két Dávid-csillagot a felújításkor is szépen megőrizték. A másik pedig lakóház volt, amelyikben Liszt Ferenc is többször megfordult. Az […]

Azt az alcímet is adhatnám ennek az írásnak, hogy „a vak tyúk is talál szemet”. Ezt itt úgy kell értelmezni, hogy ha tehetem, többnyire vásárlási szándék nélkül, céltalanul és találomra szoktam bóklászni a különböző vásárokban, de most véletlen igazi különlegességre leltem. Szívesen megnézegetem a kiegészítőket és dísztárgyakat. Ezek a holmik általában különböző fémekből, kőből, ásványokból, gyöngyből, bőrből, kerámiából, stb. készülnek. Ez már megszokott. Most találtam egy asztalkát ahol csontból és szaruból készült alkotásokat láttam. Annyira meglepődtem, hogy egy darabig nem is tudtam onnan szabadulni. A csont fehérsége és a finoman megmunkált szárú selymes fénye vonzza a tekintetet. Nemcsak szépek a […]

Mindig szerettem a főzőcskézős – oppardon gasztronómiai – műsorokat, ahogy ezt egyszer már elmeséltem Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsora kapcsán. Alapvetően magyaros az ízlésem – mitől lenne más? -, de szívesen megkóstolok új ízeket: nem keresek Stockholmban rántott csirkét, Moszkvában bécsiszeletet, vagy Reykjavikban lecsót. (Bár Húsavikban ettem életem legrosszabb sülthalát: nyilván valamilyen óriási tonfajtából készítették, nem is omlós, krémes volt a halhús.) Különben is kifejezetten szeretem a tengeri herkentyűket, és ettem már kígyót, békát, csigát is – ízlett. A magyaros ízlés olyasmikben nyilvánul meg, hogy pl. 20 éve visszatértem a zsírral főzéshez: nem hiszem, hogy a zsírszalonnából általam kisütött, 6-8 […]