Az idei október 23.-án mely nemzeti ünnepeink egyike, még mindig nem váltak teljesen érthetővé dolgok. Anno a rendszerváltás utáni években létrejött több olyan bizottság is, melynek az lett volna a feladata, hogy a múlt tisztázatlan történéseit feltárja. Ezek sem részben, sem sehogy nem valósultak meg. A történelmi levéltárban őrzött dokumentumok egy része meg lett semmisítve ( a rendszerváltás után vagy közben, mai napig vitatott) illetve „nemzetbiztonsági” okokra hivatkozva évtizedekre titkosítva lett. Milyen nemzet az olyan, mely fél szembenézni a múltjával? Mert a múltból lesz a jelen és jelenből a jövő. Ez utóbbi erősen megkérdőjelezhető jelen dolgok állása mellett. Manapság azért […]

Annak idején, az ellenszek.hu oldalán Szemenyei-Kiss Tamás tollából közöltem egy sorozatot ’56 didergő lángjai címmel. Egyik cikke Wittner Mária nem éppen felhőtlen „forradalmi” tevékenységéről szólt. Akkor ott is – de gyanítom, mivel Tamás írása a KMH-n is megjelent – meg ezen a fórumon is – hogy finoman fogalmazzak – nem éppen kedveskedő kommentek jelentek meg ’56 feltétlen „elemzőitől”, annál is inkább, mivel a cikk megjelenése Wittner Mária parlamentbeli kitöréseinek és zászlóanyai otrombaságainak következménye volt. Most alkalmam van közölni egy másik kortárs, Asperján György visszaemlékezését, melynek nem mellékes szereplője Wittner. „Azon kevesek közé tartozom, akik Wittner Máriát már 56 viharos napjaiból […]

Mottó: „Hamarosan eldől, ki lesz szegény és ki lesz jómódú, kinek lesz munkája és kinek nem.” (Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke) Tízen voltunk testvérek. Negyvennégyben valami tiltott kereskedéssel meggyanúsították apámat. Szerencsére tudta igazolni, hogy írásban utasították az áru kiadására. Volt írás, hát felmentették, de mondták neki, hogy kérjen bocsánatot a Méltóságos Úrtól, attól, aki utasította. Nem kért, aztán néhány nap múlva elvitték a frontra. Volt egy törvény, miszerint akinek négy gyereke van nem sorozható be. Anyám akkor volt terhes a hatodik testvéremmel. Szóval nem kért bocsánatot a Méltóságos Úrtól, hát kivitték a frontra. Tízen voltunk testvérek. Sokat vertek. A testvéreim, anyám, […]

Remélem,  jó páran emlékeznek még azokra az évekre amikor a délszláv háború dúlt. Most kár lenne azon gondolkodni, miért is tört ki, hogy ki is kezdte. Tények igazolják még ma is, hogy nem maradtak le a nácik rémtetteiről. Talán még túl is szárnyalták azt. Akkor is nyár volt és meleg. Az emberek nagy többsége élvezte a meleget, és csak éppen oda-oda lesett a TV képernyőjére. Nem sokan törődtek vele, hiszen már lassan megszokottá vált, hogy amolyan kísérője az esti vacsorának a híradó, mást sem mutatva, mint öldöklést, éhezést meg egyebeket. Hol van az emberi együttérzés, az emberi összetartás? Pedig még […]

Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik. Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig […]

1944 szeptemberében a magyar kormány elrendelte Észak-Erdély kiürítését, november 14. és 1945. március 13. között a térség szovjet katonai fennhatóság alá került. A széki református egyházmegye esperesi hivatala, Ördöngösfüzes. A bukaresti Nagyvezérkar már augusztus végén engedélyt adott félkatonai alakulatok megszervezésére, melyeknek feladata a front mögötti területek pacifikálása és a román közigazgatás visszatérésének előkészítése lett volna. Az azonnali szervezést az “Ardealul” lapszerkesztősége kezdte meg Bukarestben, augusztus 27-i számában közölt felhívással. Az önkéntes osztagok nagyobbrészt a Regátban élő észak-erdélyi menekültekből, “jó románok”-ból, nőkből szerveződtek. Olyanokból, akik nem voltak aktív tagjai a hadseregnek. Pár napon belül hét zászlóaljat sikerült felállitaniuk. A leghírhedtebb alakulat […]

“Arad megyében Csáky gróf ajánlatára a nemes ifjak az Árpádok és a hunok viseletét újra behozni elhatározták. (…) Minden jel arra mutat, hogy ez az ősrégi viselet behozatala nem a véletlen műve, hanem holmi gonosz célzattal van összekötve. (…) Bővebb tudósítást is kérek arról, hogy kinek az eszméje volt az ősi hun öltözet s milyen mértékben terjedt el a szomszédos megyékben. Vajon van-e a dolognak valamelyes politikai háttere?” (1825, augusztus 6-án, August Sedlnitzky császári belügyminiszter.) Néhány hét múlva mind a Temes, mind a Bihar megyei főispáni beiktatáson résztvevő bandériumok atillában, azaz zsinóros hosszúdolmányba öltözötten vonultak fel. De az atilla nem […]

Néhány hete fedeztem fel az Illinois államban élő Nick Gombash geneológiai kutatásait és az eredetkutatáshoz fűződő különböző honlapjait, online adatbázisait és blogját. Egy 26 éves, magyar származású amerikai fiatalember és történész önkéntes és döbbenetesen elszánt munkájáról van szó, aki önerőből hozott létre egy több mint 46 ezer házasságkötési és anyakönyvi kivonatot tartalmazó internetes adatbázist, melyet HungaryExchange-nek hívnak.   A lap célja egyszerű: felkelteni az elsősorban magyar  származású emberek érdeklődését a családfakutatás iránt és segítséget nyújtani az adatok beszerzésében, illetve tippekkel szolgálni azok számára akik magyarországi és romániai levéltári kutatásokra készülnek. Nick Gombash felmenői 1909-ben hagyták el Magyarországot és indultak útra […]

Amikor a tatárjárás pusztításait (1) ecseteljük, mi magyarok leggyakrabban Rogerius mestertől kérük kölcsön színeket. Siralmas énekének előszavában a volt váradi főesperes arról biztosítja olvasóit, hogy hamisítatlanul írja le az eseményeket (sine falsitatis admixtione) ha nem minden információja származik is saját tapasztalatból, és sok dologról csupán megbízható forrásból értesült (nonnulla fide dignis didici). De mivel a borzalom szülte rettegés könnyen elferdíti az érzékelt valóságot, annak arányait, a tatárokról és a tatárjárásról szóló egykorú vagy közel egykorú források adatait bizonyos körültekintésel kell fogadnunk.   IV.Bélát már 1236 decemberében figyelmeztették az ázsiai nomádok szándékáról.”…Igitur rumor erat, hunc populum Tartarorum in Comaniam et Hungariam velle […]

Tegnapelőtt  bensőséges ünnepségen vettem rész. A Doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a Holokauszt Emlékközpont. A rendezvényen Dr.Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója, majd Dr.Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet. Mindketten felidézték a tragikus események egy -egy részletét, amit részben a túlélők meséltek el, vagy levéltári kutatások alapján derült ki. Részlet Dr.Szita Szabolcs megemlékezéséből: ” A tábori munkaszolgálatosok 1943 első két hónapjában 21 000 főnyi veszteséget szenvedtek el. 1943. április 16-án Horthy Miklós kormányzó Klessheimben Hitlerrel tárgyalt. A Führer hangos szemrehányásaival és vádjaival szemben a szövetségesi hűség egyik bizonyítékaként a magyarok háborús áldozatvállalását hangsúlyozta. A honvédség addigi veszteségét […]

Családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet. Az első világháború előtt Galíciából érkezett Budapestre. Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta […]

Giorgio Perlasca életét ismerjük filmekből, könyvekből. Most mégis egy nagyszerű könyv látott napvilágot, melyet Giorgio Perlasca fia, Franco Perlasca mutatott be a Holokauszt Emlékközpontban. Az Olasz Posta Perlasca születésének 100. évfordulójára bélyeget és DVD-t bocsátott ki, itt azok az eredeti dokumentumok láthatók, melyek még nyomtatásban nem jelentek meg. Ebből az alkalomból született meg ez a könyv, melyben Franco Perlasca meséli el édesapja életét. Giorgio Perlasca 1910.január 31-én született Como városában. Mint önkéntes 1936-ban csatlakozott Spanyolországban egy tüzérezredhez. Megtanult spanyolul. Kapott egy igazoló iratot, mely tanúsítja, hogy a világ bármely táján a spanyol követség védelme alatt áll. A polgárháború után visszatért […]

A Kanadai Magyar Hírlap üdvözli Rosu Mária erdélyi szerzőt, lapunk legújabb tagját! Szerzőnk írásai feledésbe merült történelmi epizódokat, helyeket és személyeket mutat be. Komoly hangsúlyt fektet a levéltári forrásanyagok és tudományos feldolgozások felhasználására. Első írásában a papmezei vár történetét tárja elénk. A történetírás nem volt valami túl kegyes e bihari várkastéllyal, csupán általános tanulmányokban bukkan fel itt-ott Papmező neve. Talán mert a XVI-dik századnál régibb emlékek nem szólnak róla, s habár egyszer-kétszer még említik okiratilag, az önnáló erdélyi fejedelemséggel együtt vára is megszünt létezni. A papmezei vár egy megerősített, négyzetes elrendezésű, nemesi udvarház volt, sarkainál inkább dekoratív mint védelmi célt […]

2013. január 2-án egy remek cikk jelent meg a Népszabadságban. Izraelben élő honfitársunk Jichák Shadmon tollából. A cikk címe: Levél Gyöngyösi Márton részére. A cikk tartalmával maximálisan egyetértve egy pozitív példát szeretnék bemutatni. Nemrég Zalalövőn jártam. A város központjában,egy szép park közepén látható az 1989-ben felállított, a második világháború helybeli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. Az emlékmű két részre osztott. A bal oldalon az elesett áldozatok neveit, míg a jobb oldalon a gettóba elhurcoltak neveit vésték. Innen senki nem tért vissza…. „Az áldozatok számát és különösen az arányát tekintve még szörnyűbb sorsa lett a falu zsidó lakosságának. Az úgynevezett „zsidótörvények” és […]

„Az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” (Pilinszky János) Kanada különösen élénk figyelemmel kíséri a magyarországi roma kisebbség felemelkedéséhez, illetve integrációhához kapcsolodó kihívásokat, valamint a szélsőjobboldal által egyre erőteljesebben hangoztatott rassizmust és antiszemitizmust. Amikor elhangzott a parlamentben Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő ominózus mondata a magyar zsidóság kötelező listázásáról, Kanada legnagyobb jobboldali napilapja, a National Post arról cikkezett, hogy ha „volt is bármi kétség afelől”, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus, hogy Magyarország egyre inkább hasonlít egy pária államra, ez a kérdés most végérvényesen […]