Göllner András öt részes sorozatának harmadik része a KMH-ban már publikált második és első részből folytatódik. * E sorozat második részét azzal zártam, hogy 65 éves koromban, teljesen véletlenül, az interneten keresztül szereztem tudomást arról, hogy az az ember, akit a szüleim keresztapai feladatra szemeltek ki számomra, és akivel sosem találkoztam, mert családom szerint 1947-ben, a kommunisták börtönében ártatlanul halált szenvedett, nem csak egy közönséges Hitler rajongó náci, hanem a zsidókkal kegyetlenkedő Csendőrség főparancsnoka volt 1938 és 1942 között. Szálasival hagyta el Magyarországot, az amerikai hadsereg tartóztatta le, adta át a magyar hatóságoknak, akik azonnal a sitre tették. Ami ezen […]

Holnap lesz kettő hete, hogy beindítottam a KMH Facebook oldalát. Az olvasottság és a lapunk kedvelésének statisztikája engem is meglepett. NAGYON KÖSZÖNÖM–KÖSZÖNJÜK–, HOGY A FACEBOOKON IS OLVASNAK MINKET! Az oldal létrehozásának célja nem titkoltan az volt, népszerűsítsük lapunkat, minél többen tudjanak rólunk, olvassanak minket. Ezen az oldalon bemutatjuk a KMH oldalain megjelent cikkeket, de és ez a lényeg, nem csak az ott megjelenteket, hanem szemezgetünk más orgánumok cikkei között is. Így reményeink szerint még nagyobb rálátást tudunk biztosítani mi történik Magyarországon, a kultúrától a politikáig… Íme egy kis statisztika az elmúlt két hétről, hogy értékelték Önök az oldalunkat kedves olvasók: […]

Giacomo Puccini Bohémélet 2.0 „Egy történetet több korban, többféleképpen lehet elmesélni. Épp ezért úgy döntöttünk, műsoron tartjuk az Operaházban a híres, Nádasdy Kálmán által 1937-ben rendezett Bohéméletet, és műsorra tűzünk egy másik interpretációt az Erkel Színházban, melynek megvalósítására korunk egyik legizgalmasabb fiatal operarendezőjét, Damiano Michielettót kértük fel. A nemzetközi hírű művész a mai Párizs térképét tárja elénk: bohémei mai fiatalok, könnyelműek és szerethetőek, akik szerelmüket izzadó ablakú albérleteikben élik.” * Marcello, a festő fagyos ujjakkal dolgozik egyik képén a fűtetlen albérleti padlásszobában, miközben Rodolfo, a költő írni próbál, s irigykedve szemléli Párizs füstölgő kéményeit. Hogy dolgozni tudjanak, megpróbálnak befűteni a […]

Láthatóan nehéz helyzetbe került a kormány, de én leszek az utolsó, aki sajnálom ezért. Magának köszönheti ugyanis, mint minden színű és árnyalatú vezetés, ha elemi erővel tör föl a felháborodás. Akkor is, ha mondjuk én nem értek egyet a felháborodás okával és megjelenítésével, meg akkor is, amikor egyetértek az ellenkezéssel, ahogyan most, a pedagógusok kezdte, de egyre szélesedő ellenállással. Eddigi tapasztalataim alapján ugyan nem gondoltam, hogy éppen a hivatásából is adódóan inkább konzervatív habitusú csoport elégeli meg a mindennek, csak éppen konzervatívnak nem nevezhető hatalom ámokfutását. Egyelőre úgy tűnik, a tanárok nem tudták le a dolgot a szombati tüntetéssel: 44 […]

Önerőből alakult meg – immár hivatalosan is – egy új magyar civil kezdeményezés Ottawában. Ezt ünnepeltük meg 2016. február 18-án, egy állófogadás keretein belül. Az Ottawai Magyar Fórum – az Industry Canadánál bejegyzett nevén a Hungarian Forum of Ottawa – egy barátságos, nyílt és befogadó magyar közösséget hivatott építeni Kanada fővárosában, ahol kulturális és társadalmi kérdésekről folytathatunk eszmecserét és párbeszédet, illetve ahol összefoghatjuk mindazokat, akik az elmúlt években érkeztek Magyarországról és a környező országokból, a második és harmadik generációs kanadai magyarokat, valamint azokat is, akik bármely ok miatt érdeklődnek a közép-európai kultúrák iránt. Az Ottawai Magyar Fórum megalakulása és az […]

A Bezerédi utcai általános iskolában történelemre és magyarra tanított Wenner József. Kopott zakója alatt jobbára kockás inget viselt. De nem ezért szerettem. Hanem mert ő szerette, amit az óráin előadott. Sose felejtem el, ahogyan történelemből felelevenítette az alig néhány évvel korábban befejezett második világháború eseményeit. Sokszor előfordult, hogy az általa oly élvezetesen felidézett történésekből a tankönyvben csak egy-egy mondatot leltem, olykor még annyit se. Például Dunkerque homokdűnéiről beszélve, miután a fekete táblára lendületesen felírta az általunk ismeretlen város nevét, ugyanazzal a lendülettel vázolta fel a Doveri-szoros innenső tengerpartjára szorított francia katonák egyre zsugorodó hadállásait, szinte láttuk a minden oldalról rájuk […]

A Kanadai Magyar Televízió (KMTV) kezdeményezésére folytathattam a héten élő Skype-beszélgetést Sayfo Omar-ral, a magyarországi Demokrata című hetilap munkatársával. A beszélgetés, amelyet Maros Zoltán, a KMTV producere moderált, kitért számos  témára, többek között a jobboldali sajtóban gyakran megjelenő antiszemitizmusra és egy újabb jelenségre, nevezetesen a durva iszlámofóbiára. Ezen kívül beszélgettünk sajtóetikai kérdésekről is, valamint a médiában működő pártszolgák jelenségéről: többek között olyanokról, akik egyszer még a Magyar Szocialista Munkáspárt köreiben kezdték pályafutásukat – amikor még érdemes volt azt a rendszert szolgálni – de akik közben nem csak, hogy átmentem a jobboldalra a rendszerváltás után, hanem a Fidesz-KDNP szolgálatában támadják a […]

(Göllner András sorozatának folytatása. Az első rész itt olvasható.) A holokauszt viszonylag későn érte el Magyarországot – első ízben 1941-ben, majd mindent bepótoló hevességgel 1944 márciusában – de a fogantatása jóval előbb történt, amikor Hitler még egy kósza felhő sem volt Európa politikai egén. A 20. század első faji alapú zsidótörvényét Magyarország vezette be 1920-ban, a régens-kormányzó, Horthy Miklós ellentengernagy uralkodása elején, miközben az ideológiát hozzá egy megátalkodott antiszemita magyar püspök, Prohászka Ottokár szállította. Prohászkának a zsidókérdésről szóló pamfletje bestseller lett Németországban, jóval azelőtt, hogy Hitler Mein Kampf-ja uralta volna a slágerlistákat. Prohászka dolgozatát több tucat nyelvre is lefordították, és […]

Szerzők és olvasók azért látogatják ezt az oldalt, mert a gondolatok kimondása, leírása, megosztása, megvitatása egy magasabb minőség felé mutat. S ebben mindannyian makacsul hiszünk, hiszen nap-nap után követjük nem csak a cikkeket, de a hozzászólásokat is. A véleménycsere-gépezetbe mégis homokszem kerül. Nevezetesen a vitakultúránk csekély fejlettsége. Szóvirágos hasonlatok garmadái jutnak eszembe a csiszolópapírról (sandpaper), amivel „írói virtuozitásomat” domboríthatnám, de inkább a tárgyra térek. A KMH szerkesztőségének demokratikus és liberális szellemisége nem engedi meg – így hiszem –, hogy kimoderálja azokat a hozzászólásokat, amik egy normál iskolai közösségben méltán kiérdemelnék a cyber bullying minősítést. Elfogadom a tényt, hogy az internet […]

Kockás Pierre (aki rövid életének születése előtti szakaszában Nagy Károlyként volt kevéssé ismert alkotója az irodalomnak) annak idején alighanem felrobbant Ukrajnában. Munkaszolgálatosként tette ezt, egy aknamezőn, amelyre őt magyar testvérei odavezényelni voltak szívesek. Emlékszem rá, amint az algériai Sidi bel Abbesben időző légionárusok egyikeként a helyi kocsma kasszája felé imbolyog, és Angyalka, a tekintélyes termetű, folyvást pipázó Levegő Királynője két pöfékelés szünetében elbűvölően feléje mosolyog. Látni vélem, ahogyan (a kocsmában senki se látja, honnan) Kockás az egyszál rózsát elővarázsolja, s hallani vélem, amint csillagokról beszél, amelyeket (ha valamivel könnyebben lehetne hozzájuk jutni) szívesen rakna Angyalka lábai elé. Kockás Pierre, alias […]

Az alábbi írás először angolul, a Hungarian Free Press, majd az Amerikai Népszava és a Hungarian Spectrum kiadásában jelent meg 2015 Novemberében a következő címmel: Is Hungary Taking Canada’s Jews for a Ride? E magyar nyelvű változat több helyen is frissítette az eredeti angol szöveget, és immáron több részletre bontva jelenik meg a Kanadai Magyar Hírlap oldalain. A szerző ezúton szeretne köszönetet mondani Kertész Ákos, Kossuth Díjas írónak, Holokauszt túlélőnek, aki nagyszerű fordításával, stilisztikai érzékével járult hozzá e szöveg magyar nyelvű közléséhez. (Elie Wiesel és Randolph L. Braham tiszteletére…) * Bevezetés az affinitás látszatát keltő hízelgés műfajába „Ne arra hallgass, […]

Szóval kedd reggel még azért imádkoztam, hogy essen annyi hó, hogy töröljék az estére meghírdetett meetinget a munkahelyemen. Dél körül jött az üzenet, hogy tényleg törölték, elvileg hazamehetek valamikor délután és lesz egy szép, nyugalmas estém. Esetleg megnézhetem a Hell’s Kitchen-t, vagy utólag a republikánus elnök-jelöltek szombati vitáját. Mindkét opció egyformán groteszk és szórakoztató. Haza is mentem volna, de délután 5 órára már több mint 43 centi hó esett és Ford Focusom végérvényesen el volt temetve az iroda parkolóján. A buszok alig jártak, taxik nem voltak és lépten nyomon akadoztak a kocsik a hóban, szinte minden útkereszteződésnél. Így kezdődött csaknem […]

Vannak politikusok és vannak államférfiak. A kettő közötti különbséget nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyik kevésbé korrupt, mint a másik, hanem az, hogy az államférfi képes pártja közvetlen érdekein felülemelkedni és észrevenni országa, hazája hosszú távú lehetőségeit, céljait és fejlődését, s önmagát ennek szolgálatába állítani. Következő írásom ezt járja körül. Európa történelme kevés olyan ősi nemesi családból származó arisztokratát ismer, aki születési előjogainál fogva először felemelkedik, majd hogy új rendszer jöhessen létre, részt vesz saját társadalmi rétege felszámolásában. Ennek megtörténte után egy diktátor érdekében segít az új rendszer felszámolásában is, később segít a diktátort megbuktatni, hogy visszaállíthassa az őt felemelő […]

Szombaton, február 13-án mintegy 20-30 ezren jelentek meg a budapesti Kossuth téren, a Parlament épülete előtt, hogy hangot adjanak nemtetszésüknek. Hagyjuk most a számolást. Hithű erők ezer esernyőről beszéltek, hagyjuk most, hogy pár éve kb. ugyanennyi megjelentet kétmilliónak látott a lelkes focialista. Nem sokan adtak volna esélyt a demonstrációnak. Az előjelek nem voltak kedvezőek. Úgy tűnt, a hirtelenjében összehívott köznevelési kerekasztal című porhintés sokak szemét elhomályosította, néhányan tulajdonképpen meghatódtak attól, hogy egyáltalán szóba állt velük a hatalom, és nem vették figyelembe, hogy ezt évekkel ezelőtt kellett volna megtennie. Az sem elhanyagolható momentum, hogy a tiltakozási hullámot elindító miskolci gimnázium tantestülete […]

Csillag Ádám Balázs Béla díjas dokumentumfilm rendező, producer. Fotó: Gergely Bea Apja Csillag Tamás író, édesanyja pedig irodalomtanár. Az Apáczai Csere János és a Táncsics Mihály Gimnáziumba járt. 1975 óta dolgozik a filmszakmában. Tizennégy magyar játékfilm forgatásán volt rendezőasszisztens. 1980-84 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Fábri Zoltán és Gábor Pál tanítványaként. A Balázs Béla Stúdióban készítette első dokumentumfilmjét, a nagy visszhangot keltett „Dunaszaurusz”-t (1984-1988). A film a bős–nagymarosi vízlépcső történetét ábrázolja, megszólaltatva az elhallgattatott tudósokat, az illegalitásban szervezkedő környezetvédőket. A filmet azonnal betiltották. Csillag Ádám, köszönjük , hogy dokumentáltad. Így a kint élő magyar anyanyelvűek is meg […]