Valamikor régen, egy tatai edzőtáborozás során múlhatatlan élményem volt. Azt hiszem valamilyen luxemburgi adóra tévedett a rádió keresője, és valami csodát hallottunk az éterből szólamlani. Akkor jött ki a Pink Floyd Fala, annak a debütálása volt épp a nem magyar vizeken. Miután előtte laváztam már Berlinben, szűkös angolosságom ellenére sem kellett túl sokat mesélni arról, hogy miről szól a dolog. Ez az első ganéjság. Aztán a második. Nyugati ember vagyok. Már országilag. Határszéli manus, megverve és megáldva. Ha így halad ez tovább az előre kitaposott ösvényen, már az az idő sincsen túl messze, amelyet a létezés furcsaságaira csodálkozó tizenhét éves […]

Nos, a magyarok humora kétségtelenül nevetségessé tud tenni bármit, leginkább a kormányzatot, annak is a nemzetinek nevezett konzultációját – amiről Harrach papa szerint egyértelműen kiderült, hogy a válaszadók többsége egyetért a kérdőívben megfogalmazottakkal (mind az eddig beküldött 600ezer többsége a kiküldött 8millióból, ami tehát mérvadó az egészre nézve). Az idegengyűlöletet katalizáló plakátkampány pedig sikeresen nevetségessé vált, pedig milyen sok pénzt költöttek rá! Magam részéről ingyen tálalom.                           A lista korántsem teljes, ahogy a kormány embertelensége is végtelen.

A menekültüggyel kapcsolatban Orbán alighanem ismét elméretezte azt távolságot, ami a zsákutca végén levő fal, és az ország feje között van. Az utóbbi időben láthatóan egyre több esetben. Most éppen a menekültekre vonatkozó visszafogadási egyezmény kapcsán. Ez ugyebár arról szól, hogy amennyiben illegálisan érkezik egy bevándorló valahonnan valahova, akkor oda visszapaterolhatják. Így a Magyarországról tovább-tiplizőket hazánkba küldték vissza, ha lebuktak. Márpedig általában lebuktak. Ez azonban annyira nem jelent azonnali, feltétlen, és mindenki feletti hatalmaskodást, hogy évi saccperkb ezer emberről lehet szó. Mármint azokról, akiket aztán tartósan kellene itt elhelyezni. Nyilván azokban a kacsalábon forgó wellness-paradicsomokban, amelyeket az Orbán-kormány, s persze […]

Québec kormánya úgy döntött, hogy szigorítanak a nyelvtörvényeken és hamarosan minden olyan multinacionális hipermarket, lánc, vagy vállalat, amely angol névvel vagy védjeggyel rendelkezik, francia szlogent lesz kénytelen feltüntetni a neve mellett az üzlet homlokzatán, illetve reklám anyagaiban. Tehát olyan nagyvállalatok mint a Best Buy, Old Navy, Costco vagy éppen a Walmart lesznek érintve a szigorított nyelvtörvény által. Québec liberális kormánya szerint a francia többségi tartományban bejegyzett vállalatok 20 százaléka kizárólag angol nyelvű védjeggyel rendelkezik. Ugyanakkor számos multinacionális cég már korábban is oda biggyesztett angol nevéhez egy francia szót, ezzel kívánták tiszteletben tartani a nyelvtörvények szellemét. Például Québecben a Starbucks Coffee […]

Stefan Stefanovics ismeretei szerint a magyar nyelvben többféle mód létezik: kijelentő mód, felszólító mód, feltételes mód. Nos, Stefan Stefanovicsnak van egy saját módja, a sajnálatos. Stefan Stefanovics kútja sajnálatos módon egy 53 m-es csőkút, abban 13 éve működik egy mélykúti csőszivattyú. Azaz, működött egy héttel ezelőtt szombat reggel 9:30-ig. Akkor levágta a biztosítékát. Sajnálatos módon akkor nem volt a környéken senki, akivel felhúzhatta volna, így hát, maradt az egyik szomszéd kerti csapjáról a slaggal történő vízátvezetés. Annak meg az volt a gondja, hogy a kerti csap hajlamos volt semmi perc alatt kiszippantani a kutat – elég gyenge vízhozamú a lelkem […]

Most amikor a magyar kormánymédia az idegengyűlölettől hangos, és kerítésépítős közrabszolga-behívókról suttog a szél, talán érdemes arra is emlékezni, hogy legalább megpróbálta az ország. Bármilyen lejátszottnak is tűnt egykoron az a bizonyos rendszerváltás, és akárhova is sodorta az akkori decibel-ellenzéket a szél azóta. Mert az akkori liberális fiatalokból idővel csak kibújt a pártállami diktatúrát visszasíró nosztalgia. S kibújt a diktátori pilács fényétől megrészegült éjjeli szender az egykori hernyóból. Mely két állapot között egy valami biztosan közös. A gerinc hiánya. Ahogy sok tapsoncukból, bér-, és megélhetési rasszistájukból is hiányzik. No meg persze azokból a mostani komcsizókból, akik annak idején nem győztek […]

Politika? Kultúra? Morál? Kiinduló premisszánk: az erkölcs egy és oszthatatlan. Nincs külön közéleti és magánéleti erkölcs, politikai, üzleti vagy családi erkölcs. Csak egyféle erkölcs van, ami az élet minden területén működik – vagy nem működik sehol. * Az anarchisták egy pincében székeltek annakidején, Budapesten. Azért hívtak, hogy József Attila verseket mondjak nekik. Aztán beszélgettünk, én tréfálkoztam, azt mondtam, boldogan lennék anarchista, ha tudnám, ki szervezi majd meg az anarchiát… Egy szívemnek nagyon kedves, akkor még tizennyolc éves ifjú hölgy, aki ide kísért, társai előtt kissé szégyenkezve nézett rám, hogy még ezt sem tudom. – Az anarchia, ne haragudj, nem káosz […]

Aczél György neve hallattán számos magyarországi kulturális körben dermedté válik a levegő. Ez volt az ÉS – se élet, se irodalom – „korszaka”, ami persze azért így eléggé durva leegyszerűsítés. Mégsem örültek sokan, amikor szürke öltönyös pártkatonák diktálták a művészeknek, hogy mi tűrhető és mi nem, hogy mennyire legyen didaktikus a kultúra, hogy meddig lehet elmenni. Heller Ágnes filozófus így beszélt egyszer Aczél változó hozzáállásáról: „Sokszor előfordult, hogy egy művészt segített, majd keresztezte karrierjét.” A napokban egy torontói könyvesboltból rendeltem meg a Tépd le a sárga csillagot című könyvet, ami 1990-ben jelent meg Budapesten, a Pallas Lap- és Könyvkiadó kiadásában és […]

A demagógisztáni agyvízállás-jelentés igen komoly viharokat jósolhatott néhány jobb sorsra és komolyabb ellátásra érdemesült koponyában. Az eredményeként bejelentették, hogy Magyarországnak már csak egy kerítés hiányzik. Szerbia felé. Azon a határszakaszon. Holott elég nyilvánvaló, hogy nem a szerb határszakasz a leghosszabb. Tulajdonképpen az egész országot körbe kellene keríteni. Legalább az így kialakított korlátoktól a döntéshozatalba szorult korlátolt elmék otthonosan éreznék magukat. A hidegháborús nosztalgia jegyében. Amikor műszaki zár feszült a magyarok és az idegenek között. Főleg a nyugati idegenek felé. Nehogy idejöjjenek, aztán még megfertőzik ezt a rebellis népet némi gondolkodással. Fúj! A jelek szerint néhányakat sikerült is megvédeni a gondolkodás […]

Kérsz egy hot dogot? Teszi fel nekem a visszutasíthatatlan ajánlatot reggel 10-kor egy idős, mosolygós baptista. Szóval ingyen virsilivel kezdődött a napom a dél-Ontario-i Brockville városában, ezen a Szent Lőrinc folyó menti, roppant rendezett történelmi településen. A város valamennyi temploma, közintézménye és számos 19. századi villája nyitva állt a látogatók előtt ezen a napos, langyos hétvégén és a helyiek lokálpatriotizmusa mindenhol érzékelhető volt. Az anglikánok nagy lelkesedéssel mesélték el, hogy három történelmi templomukat (az egyiket már bezárták) történetesen három elkülönített társadalmi réteg frekventálta, nevezetesen a társadalom gazdasági és kulturális krémje, a középosztály és végül az alsóosztály. Míg a középosztályi templomának […]

Egy közeli barátom – inkább tisztelni való, sokat megélt idős hölgy lelki társam – elbeszélését közlöm. „Befejeztem balatonfüredi továbbképzésemet. Kettős eredménnyel: Egyik, megállapították, hogy cukorbeteg (is) vagyok. A másik: teljes mellbedobással kormánypárti lettem. Nem csoda, hiszen a mellékelt TV-ket nézhettem. Ráadásul még a Kossuth rádió híreit hallgattam, melyben megállás nélkül a jó számok állandóan nőttek, a rossz számok meg megállás nélkül csökkentek. Nem csoda, hogy ezek után, amikor a Haza Bölcse mondatait olvastam, nem értettem a szegénységről, demokráciáról, kormányokról szóló zagyvaságokat. Nem csoda, hogy nem vitte semmire és ma is ott kéreget a Tagore sétányon. Megsajnáltam, adtam neki egy doboz cigit. „ […]

Az Anonymous nevű hacker-csoport támadást intézett szinte valemennyi kanadai szövetségi honlap ellen ma dél körül. Három órán keresztül elérhetetlen voltak a kanadai parlament, a meteorológiai hivatal, a honvédelem és az erőforrás minisztérium honlapjai, valamint a nemzetbizonsági hivatal, a külügy és az igazságügyi minisztérium lapjai. Tony Clement, a a szövetségi kincstárért felelős miniszter megerősítette, hogy az Anonymous csoport áll a támadás mögött és jelezte: lehetnek még a nap folyamán akadások. Ha ilyen előfordul, akkor arra kérik az állampolgárokat, hogy az 1-800-O-Canada telefonszámot hívják, mivel sok ezer szövetségi tisztviselő email címe se működik. Egy, a YouTube-on megjelenó videó – amelyet állítólag az Anonymous […]

Évek óta kerülöm Kanada nemzeti légitársaságát és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Mogorva és fukar kiszolgálás jellemző nagyon sok járatukra és messze alulteljesít a transzatlanti útakon, hogy ha az európai légitársaságokhoz hasonlítjuk. Az Air Canada legfejebb az amerikai cégekhez képest tud csillogni. De a WestJet – Kanada legnagyobb diszkontos légitársasága – bejelentette, hogy tengeren túlra fog terjeszkedni és immár a szezonális dublini és glasgowi járatokon kívül, Londonba is repülnek majd. (Jelenleg Boeing 737-es gépekkel repül a WestJet a kanadai keleti partról Írországba és Skóciába, ami igencsak szokatlan megoldás egy hosszútávú úton!) 2016-tól kezdve London Gatwick repülőterére indít járatokat. Boeing 767-es gépeket fog […]

Magyarország jobban teljesít! Valóban: ármányban, hazugságban, aljasságban. Kibocsájtottak 8 millió kérdőívet a hétköznapi 4 millió szegény számára felfoghatatlan pénzért, holott eleve tudták, hogy rohadtul nem érdekli őket a válasz, mivel már eleve eldöntötték, mit fognak csinálni. Mert hát mit fognak csinálni? 175 km hosszan – keresztényi alapon nyugvó kormányhatározat alapján – fel fognak húzni, méghozzá ízibe, kerül, amibe kerül, egy négy méter magas kerítést a szerb határon. A románon nem, az ukránon sem. Lehet tovább gondolni az értelmét. Mindezt egy kormányzati gyűlöletkampánnyal – mely tele van irreális szólamokkal, képtelen állításokkal – előkészítve, óriásplakátilag. Nos, Magyarország valóban jobban teljesít: az embertelenség […]

Meleg volt, pedig bőrdzsekit viselt. Az öreg bácsi már legalább negyed órája várt a buszra. Arca izzadt. Valami neurotikus baja lehetett. Nem tudtam hogy csak azért van ez nála, mert öreg, vagy esetleg tényleg beteg. Mert legalább nyolcvan éves arc volt ez. Ahhoz képest elég jól tartotta magát. Nem is nézett ki annyinak pedig biztos körülbelül annyi volt. Aztán a busz befordult nagy robajjal az utcára ahol a buszmegálló csupán pár méterrel volt odébb s felszálltak az emberek, köztük én is. Olyan helyre ültem, ahol láttam az öreget. Mintha rosszul lett volna. Talán pánikbeteg? De nem, biztos nem! Valami mégis […]