Noam Chomsky világhírű nyelvész tíz tételben foglalta össze a Hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek lényegét. Chomsky tízparancsolata nagyon tanulságos és mindenkinek ajánlott, aki el szeretné kerülni az agymosást. Íme a híres tételsor, aminek igazságtartalmáról nap mint nap meggyőződhetünk: „1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz. 2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) […]

Orbánnál már megszoktuk a bornírtabbnál bornírtabb megszólalásait, amivel kapcsolatban még enyhe reakció az, hogy: „Orbán Viktor, valószínűleg meghallva a saját holdudvarából, a konzervatívok oldaláról érkezett bírálatokat, taktikusan ugyan, de jól érzékelhetően visszalépett valamelyest tusnádfürdői beszédétől – legalábbis ami a liberális demokráciák végletes elutasítását jelenti.”.   Ez teljes mértékben spekuláció, mivel teljes egészében idegen Orbán pökhendi és kompromisszumot nem ismerő egyéniségétől. Ha ránézünk a képre – mintha a grazi zárt-osztály kertjében osztanák az észt: – igazából már nem is igen csodálkozunk. Hosszas lehetne szemezgetni azokból a momentumokból, amik azt okadatolják, hogy a daliás 2/3istennél elmentek otthonról,  és nem is kicsit! Én […]

Volt a tusnádfürdői Orbán beszédnek elég visszhangja itthon is, Európoában is, de azért a Washington Post megállapításai igen csak figyelemre méltóak. Nem kis sajtóorgánumról van szó, hanem a legnagyobb példányszámú, 1877-ben alapított, tehát nagy múltú washingtoni  napilapról. „Az amerikai lap szerint az EU-nak mielőbb meg kellene fosztania Orbánt ettől a megbecsültségről szóló tévképzettől, az Egyesült Államoknak pedig egyszerűen alacsony szintre kell helyeznie a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. „Orbán kizárta magát a demokratikus Nyugatról. Őt és a kormányát is ennek megfelelően kell kezelni”– zárul az amerikai lap szerkesztőségi cikke. Milyen érdekes, itthon mennyit mondjuk, hogy hogyan kéne kezelni ezt a kormányt, ezt […]

Az idei nem a profi kertészek éve. Kezdődött a meggyel, folytatódott a paprikával, kajszi- meg őszibarackkal. Mindennek zuhant az ára. Hogy ebből a vevők jól jöttek ki? Kicsit. Nem főztek be, vagy fagyasztottak le több meggyet, mint máskor, pedig özönt kínált termelő, kofa, mindenki. Ki egy furgonnyi rekesszel, ki egy kosárkával. A Paposon élő (ez kaptárnyi falu Szabolcsban) Illés Antaléknak négy hektáron teremnek a meggyfák. Mit kezdjenek a kilónkénti ötven forintos árral? A leszedésre talán elég, a szállításra már nem futja. Pedig Illésék magas szinten dolgoznak. Négy hektár dinnyéjüket oltott palántákkal ültetik be minden évben. Hogy milyen palántáról beszélek? Amikor […]

Eddigi munkám során még nem mozdultam ki az észak magyarországi tájegységből, de most erre is sor került. Két napig „helyettesítettem a kondorfai iskolában”, no, nem a „tanító urat”, csak a kiállításőrt. Közben megfordultam egy kicsit Bagladon, Szentgyörgyvölgyben, Rédicsen és Vöcköndön. Sőt átlátogattam a kisalföldi  Ásványráróra és a dél – dunántúli Drávacsehibe. A képen Kondorfa iskolája látható. Jellegzetes kontyos tetős, takaros nyugat dunántúli ház, a homlokzati részen két ablakkal és a tornácra vezető bejárattal. Mögötte a hozzá tartozó csűr áll. A fák árnyékában várakoznak a kisdiákok, hogy a tanító úr régi módon, a száz éves hagyományok szerint iskolai foglalkozást tartson nekik […]

96. A melóche  Soron következő jiddis szavunk munkát jelent. Forrása a héber mlachá, amelyből — mint már említettük, a bécsi argó közvetítésével — keletkezett a magyar köznyelvből jól ismert meló. Ezért tanuljuk ezt a szót közvetlenül a megélhetést jelentő parnósze után. A rossz nyelvek szerint persze a melóche egyáltalán nem függ össze a parnószével, Hiszen a jiddis közmondás is úgy tartja: fíl melóche, véjnig bróche (= sok munka, kevés áldás), vagy ahogyan azt manapság állítják: a sok munkától nem ér rá pénzt keresni… A Talmud szinte kötelező erővel előírja: az apa tanítsa mesterségre a fiait, hogy ezáltal megélhetésüket előre biztosítsa. […]

Elképesztő és egyben hihetetlen aljasság az állam, a hatalom részéről, hogy nem segít az önhibájukon kívül bajba jutott alkalmi munkavállalókon. „Nincs jóvátétel a nádvágólázzal fertőzött napszámosoknak Nem reménykedhetnek kártérítésben azok a napszámosok, akik a tiszaburai kukoricaföldeken fertőződtek meg nádvágólázzal. A legtöbbjüket a munkaadójuk be sem jelentette. Az idénymunkások azért betegedtek meg, mert mezítláb dolgoztak a földeken.” Akit végig érdekel, a teljes cikk itt olvasható: Mi az, hogy nem kapnak kártérítést? Ki érti ezt? Mert én nem! Becsapták őket és önhibájukon kívül lettek súlyos betegek, kiestek és még sokáig kiesnek a munkából, elesnek a pénzkeresési lehetőségtől. Álszent magyarázat, hogy azért nem […]

A Lázár-Pintér Háború egyik leglátványosabb ütközete, nem is akármilyen méretű, a Fidesz kormányzásának elején kirobbant. Megvárták még az őszi önkormányzati választást, és aztán durrbele. Biztosan emlékeznek az Olvasók a rendvédelmisek nagy tüntetéseire, mikor rendőr állt rendőrrel szemben az utcán, tűzoltók hozták helyre a tűzoltók által megnyitott utcai tűzcsapokat, meg az egész Nagy Balhéra. Ennek az alapja annyi volt, hogy a Fidesz parlamenti frakciója beleállt a rendvédelmisek korkedvezményes nyugdíjának elvételébe. Akkor ezt költségvetési okokkal magyarázták, de a hátteret ismerőknek már akkor is kilógott a lóláb. Ami meg azóta költségvetési ügyekben 4 év alatt zajlott, az meg még a legnaivabbaknak is megmutatta: […]

A világ kultúrái a mai napig mind-mind különbözően és másként viszonyulnak a halálhoz. Köztudott, hogy amíg Európában többnyire a halottak siratása és gyásza a jellemző, addig Mexikóban a jókedv és a vidámság jegyében, hatalmas ünnepséggel búcsúztatják az árnyékvilágából eltávozót. Az angolszász országok – Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Írország, Skócia – halotti kultusza ősi kelta hagyományokból alakult ki, és mára a halloween szinte az egész világon elterjedt hagyománnyá vált. Hazánkban, Magyarországon is a reneszánszát éli. A halloween szimbóluma, a töklámpás, egyre több magyar háztartás portáját ékesíti. Faluhelyen sokan már nem megenni, hanem direkt a halloweenért termesztik a tököt, amit aztán október […]

Utólag persze könnyű, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a posványos (milyen frappáns e fordulat Mellártól !) monológ – az előadó színművész akár akarta, akár nem – a jobboldal tollforgatóiból elővakarta az igazságot. Bizony azt, és ez a Fidesz környékén ritka jelenség, érdemes megbecsülni, mert  a magyar történelemben – vegyünk bármely korszakot – politikai erő annyit, annyiszor és olyan mélységben egy sem volt kénytelen meredekebben hazudozni az állami hatalom alapvető kérdéseiről, mint pont ők, a magyar állam mai urai. Kíváncsi valaki arra, hogy mi a liberális demokrácia? Íme, a hibátlan definíció: ” A liberalizmus – pláne a neoliberalizmus! – meghaladható, sőt meghaladandó, […]

Új sorozatot indítunk – amolyan fotóriport félét –  házunk tájáról, hazánk tájáról (a szerk. megjegyzése) Az idézőjelek nem véletlenül kerültek oda, ahová. Először is az alcímhez:  túl hosszasan vagyok úton, a munkahely ezáltal olyan, mint a „második otthon”, szinte több időt töltök ott, – ébren biztos –  mint itthon. Aztán ott, így mondjuk, a „házam”, azaz a terület, amit rám bíztak… Reggel 6 óra 20 perckor a Kis – Duna partján, ahogy jön értem a kishajó.       Az Észak – Magyarország Tájegység, az én „hazám” és majd következik benne a „házam”…     A „szomszéd falu” balról, azaz Perkupa, ide érkezünk először, mert […]

Pordány László nagykövet kanadai szolgálata a mai nappal hivatalosan véget ér. Az Ottawai Magyar Házban mond még beszédet augusztus 23-án, de azt már magánemberként teszi. A Jobbik szerencsenmosdatásáról elhíresült nagykövet példát ritkitó módon osztotta meg a kanadai magyar közösséget három és fél éves szolgálata alatt. Az Orbán kormány kanadai kritikusai, az úgynevezett „nemzetellenes erők” ellen indított harc legfontosabb eleme a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ). Feszty Dániel, a Morvai Krisztina ottawai szerepeltetéséről ismert KMOSZ-elnök marad. Feszty Dániel szövetsége is tovább élhet Pordány távozása után, még akkor is ha annak alapító szervezete – az Ottawai Magyar Ház – kilépett, mert nem kíván a pártpolitikába belekeveredni. Pordány érkezésével […]

Jó, hát akkor itt fogunk élni, gondolta Esti rezignáltan, mit sem törődve menekülni vágyó énje sírva-könyörgésével [menjünk innen a picsába!] – ha nem kapálódzunk, talán nem merülünk el a szarban egészen. [Ez aztán a méltóság: bénán lebegni a pöcegödörben! Legalább lázadjunk!] A tehetetlenség ellen lázadni? Azt lehet. Tehetősek leszünk! Jó szándék. Jobbra fordítjuk a saját sorsunkat. Győzünk. Legyőzzük a jövőt! Jó, hát akkor itt fogunk élni, gondolta Esti rezignáltan (az idézett mondatban túl sok a rezignáció, ami nem jó), pedig nem érezte magát az állam polgárának. Papírja volt róla, személyi igazolványa, lakcímkártyája, útlevele, ilyesmi, de az identitás kártyáját elvesztette. Hontalanná […]

a Nemzet Bölcsességkövének hordozóitól, vagy csak szakmai idiótáktól? (a szerk. megjegyzése) Ez az iromány akkor is szörnyű, és sok helyen sértő, ha a cikk tanúsága szerint értelmi fogyatékosoknak készült „az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) gondozásában, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) támogatásával jelent meg.” Tudtam. Ott van benne a „Nemzeti” jelző, hát csak tuti lehet… (a szerk. megjegyzése) Részlet a cikkből, és amúgy a kiadványból, amin a legjobban „szórakoztam”, ugyanakkor a legjobban felháborodtam: „A nőnek a nemi szerve rejtett. A nőkön nehezen látszik, hogy mikor tudna gyermeket szülni. A férfi […]

Folytatom a Férfias Játékokat. Aki nem olvasta az első részt, az pótolja az előző részben, mert különben nem fogja mélységében érteni, amiket írok. A leírtak személyes tapasztalatokon, átélt eseményeken, sokfelől megszerzett és lehetőségeim határa között összerendezett információtömegen alapulnak. Nem hiszem, hogy nagyon sokan fölfigyeltek volna rá, de Lázár János a 2006-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás alatt a Parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának Elnöke volt. Ebben a pozíciójában kezdte kiépíteni azokat a rendőri, titkosszolgai kapcsolatokat, amikről a későbbiekben szó lesz. Ezidőtájt a legfőbb ellenlábas, aki akkor még nem volt az, Pintér Sándor épp civil volt. Mint az első részben leírtam, a Pintér […]