Nagy Imre Magyarország hőse, kétszer volt miniszterelnöknek, második alkalomkor, a tragikus és sikertelen 1956-os forradalom idején. Nagy Imrét a kommunisták fogták el és börtönözték be. 1958-ban ki is végezték. Nagy nevét nem lehetett említeni a Kádár-rendszer alatt. Az 1989-es újjátemetése során a Hősök terén 200 000 ember gyűlt össze, hogy meghallgassa Orbán Viktor szenvedélyes beszédét. Nagy Imre az új, szabad Magyarország jelképévé vált. A Parlament felé néző szobra a Kossuth tér mellett található. Ma egy szürke, ködös téli reggel felébredtünk, és hallottuk, hogy Nagy szobra az éjszaka sötét leple alatt el lett bontva. A feleségemmel együtt azonnal elmentem a Kossuth […]

A megdöbbentő felvetés hűen illusztrálja, hogyan is állunk emberség tekintetében 2018 karácsonyán Magyarországon. Könyvbemutató beszélgetést szerveztünk december 20-án, amelyet bár egy budapesti keresztény intézményben tartottunk, két püspök és egy szerzetes is részt vett a programon, ennek ellenére a magukat kereszténynek tituláló médiumok jelenléte könnyen megszámlálható volt – a hozzám eljutó jelzések alapján mindössze a Miskolci Keresztény Szemle képviseltette magát. Akár itt be is lehetne fejezni a beszámolót, annyira beszédes ez a ki tudja, hányféle indokból forrásozó távolmaradás, pedig témák, kérdések, dilemmák, közvetítésre méltó üzenetek bőséggel felszínre kerültek. Az iménti, adatszerű tény hű visszaigazolása az „Emberséges Magyarországot!” gondolatkört érintő diskurzusnak, amelyről […]

Ifjú barátommal bóklászunk a börzsönyi erdőkben. Sárguló falevelek fénylenek az időnként felsejlő napsütésben, puhán süpped a nedves avar. Csodavárás helyett csodalátás. Sűrű, lassan eloszló köd, majd a nedves fatörzsek vakító csillogása a napsütésben. Csótányos felé tartunk. A kilátóból bámuljuk a völgyek ködéből kiemelkedő bársonyos dombokat. Még harminc kilométer hegyen-völgyön át és megérkezünk a cserháti kis faluba Szendehelyre, ahol fokhagymakrémlevest eszem cipóban, túrógombócot fahéjas tejföllel, majd lepihenünk régi dolgokkal dekorált szállásunkon, ahol a Singer varrógép békésen megfér a rézből készült kotyogós kávéfőzővel, meg az ötvenes évek rádiójával, amely -talán- még álmában is recseg. Csodák közt járunk és újabb csodák várnak ránk, […]

A Karácsonyhoz kapcsolódva lépten és nyomon megnyilvánultak sokan, hogy ez akkora keresztény ünnep, mint ide a Szíriusz. Minimum. Ez természetesen mindenkinek a magánügye. Kellene, hogy legyen. Mármint a hite. Elég baj az, hogy a decibelkereszténység hódít egyre inkább teret. Holott a Biblia sehol nem tanítja azt, hogy bárki hivalkodjon a hitével. Az ellenkezőjét annál inkább. A „legszebb” mégis az, amikor egy finanszírozott egyház egyik vezetője mintegy választás elé állítja az embereket. Függetlenül attól, hogy a megszólalása a hívei előtt történt, és így nem is tehető teljes mértékben általánossá. De példaként azért szolgálhat. Különösen, mert a nemzeti szószóró, az MTI is […]

Úgy hozta a sors, hogy Advent utolsó vasárnapján kétszer is voltam templomban.  Szombat délután a vidéket jártam. Jobban tettem volna, ha inkább az utolsó percre hagyott karácsonyi bevásárlást fejezem be, de gondoltam magamban: ha már úgy is ennyire kések, nem számít már ha vasárnapra hagyom a plázás tolongást. A héten az eső és a langyos idő elmosta a havat Ottawában, szombatra azonban friss hó takarta ismét az ágakat, kerteket és háztetőket. Beültem a Jettámba, nyugat felé vettem az irányt és az Ottawa szélén lévő Pakenham községnél kötöttem ki. A települést úgy lehet elérni, hogy egy keskeny, egysávos kő hidon haladunk […]

„Nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer” – ezt énekelte több tízezer ember hét évvel ezelőtt a budapesti Szabad sajtó úton. Szijjártó Péter, akkor még a miniszterelnök szóvivőjeként, sietett hülyét csinálni magából, mert egy riporteri kérdésre azt válaszolta: nekik sem tetszik a rendszer, ezért akarják megváltoztatni. És tényleg megváltoztatták, de az a rendszer, amit e változtatás során létrehoztak, vagyis, amiben most élünk, még kevésbé tetszik, mint az, ami ellen már 2011-ben is tiltakoztunk. A kormány most megint játssza a hülyét, és azt igyekszik kommunikálni, hogy a tüntetők nem rendes magyar emberek. Ha azok lennének, a seggüket a földhöz verdesnék, […]

Próbáljuk meg végigvenni, mi is előzte meg a 10 napja zajló tüntetés-sorozatot, ami folyamatosan zajlik a vidéki városokban is, sőt külföldön is, bár ott nyilván alacsonyabb létszámmal, főként ott dolgozó, élő magyarok részvételével. Néhány általános megjegyzés. A 2010-ben hatalomra került pártszövetség kormánya gyakran használja az ún egyéni képviselői indítványt. A Parlament elé kerülő törvényjavaslatok rendes útja – akár a kormánypárt, akár az ellenzék terjeszti elő -, a következő: az indítványt a KÖTELEZŐ részletes indoklással, hatástanulmányokkal, stb. alátámasztva, először az országgyűlési bizottságokban tárgyalják meg, és ajánlják – vagy nem – a plenáris ülés napirendjére. A bizottsági ajánlásról a Ház szavaz: 2010 […]

Zeusz uralkodásának kezdetén járunk, abban a pillanatban, amelyben a világot újraosztják egymás közt a hatalmasok. Ebben a helyzetben Prométheusz veszélyes, mert mindent megtestesít, ami a frissen trónra lépő és pozícióját féltő olümposzi uralkodó, Zeusz számára rémisztő. Prométheusz egyedül önmagát fogadja el autoritásként, kételkedik, kérdez, ráadásul segít az istenkirály által megvetett, pusztulásra ítélt csoportnak: az embereknek. Nincs tehát más megoldás, mint elhallgattatni, elzárni őt a kíváncsi tekintetek elől, ember nem járta vidékre száműzni, ahol csak a szeleknek szónokolhat. Zeusz azzal viszont nem számol, hogy ezzel a tettel épp, hogy elismeri Prométheusz jelentőségét, és akaratán kívül szobrot állít az elnyomó hatalom ellen […]

Magyarországnak nincs köztársasági elnöke. Tegnap ugyanis kirúgtam Áder Jánost. Berendeltem a hivatalomba, kicsit túlóráztattam a folyosón, aztán közöltem vele, hogy nincs tovább. Történetünk véget ért, mondtam neki, nem tartok igényt a szolgálataira. Úgy tett, mint aki nem érti. Hogy ő egész életében a nemzet egységének megteremtésén dolgozott. És, hogy a törvényesség számára szent. Meg még hasonló hülyeségek. Mondtam neki, hogy betelt a pohár. Sok van a rovásán. Eddig sem az én elnököm volt, hanem a miniszterelnöké, de mostantól már akkor sem lenne az államfőm, ha eddig az lett volna. – Mi a baj? – kérdezte Áder. – Az neked már […]

Kedves BagiNacsa! Nem kioktatni kívánlak benneteket, de engedjétek meg, hogy az idősebb pályatárs jogán néhány alapvetést elmondjak nektek. Nyilatkoztatok a kormány – vagyis, a magyar adófizetők – pénzén működtetett Ripostnak. Szívetek joga, hogy kivel álltok szóba. Ti most az MTVA nevű cég köztévéjében keresitek meg a mindennapi betevőt, jogotok van ehhez is, bár megjegyezném, lesz idő, amikor nem lesztek büszkék erre. De ha már így alakult, ebben a mostani esetben célravezetőbb lett volna hallgatni, nem védeni a védhetetlent. József Attila óta tudjuk, hogy nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet, ezért, ha nem volt bennetek bátorság igazat mondani, lehetett volna […]

A rabszolgatörvény alaposan kiverni látszott a biztosítékot. Az is elég nyilvánvalónak látszik, hogy nem is véletlenül hagyta a hatalom odáig fajulni a helyzetet, ameddig fajult. Amely megállapítás még akkor is igaz lehet, ha némileg elszámították magukat. Miközben azért a surranópályákra sem ártana egy fél pislantásnál többet fecsérelni. Mert miközben a kormány hangszóróiból dől a sorosozás, meg a kínos magyarázkodás, és a képviselők a királyi TV épületében próbáltak, illetve próbálnak valami köztájékoztatásért eljárni, pár kérdés mintha háttérbe szorulna. Köztük olyanokra is gondolhatunk, hogy mennyire megalapozott a hatalmi szófosók által a tüntetőknek tulajdonított cselekedetek teljes körét a tüntetőkre lőcsölni. Ahogy Szabó Zoltán […]

Thomas Grawellivel az élen az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága anarchista oldalát csaknem félezer ismerősöm kedveli. A kezdet kezdetén nekem is tetszett, de rövid idő alatt felismertem, hogy valami nem stimmel abban, amit publikál. Később ollózottaknak és túlzóknak, majd hamisaknak is tartottam a közleményeit, amiért őrizkedtem megosztani őket. De csak mostanában jöttem rá, hogy a „minden gondolkodó ellenzékit” szívesen fogadó oldal készítői célirányosan hamisítanak. És hogy a céljuk az ellenzéki erőket nem pusztán megosztani, hanem hitelteleníteni. Egy aljas bandával van dolgunk, kedves ismerőseim! Az OLKT rendre hazudik. És az a gyanúm, hogy az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társaságát Orbánék hozták létre. Egyetlen […]

Budapesten 1896-ban a Vígszínház megnyitja kapuit. Ugyanebben az évben Norvégiában Henrik Ibsen megírja kíméletlen színdarabját, a John Gabriel Borkmant. A korrupt, önző bankár számára a pénz a mindent mozgató természeti erő. Bukása után börtön, majd önkéntes bezártság vár rá. De mindvégig hisz benne, hogy kiköszörülheti a hírnevén esett csorbát. Ám lehet-e utólag elégtételt venni a tönkretett életekért? Talán van remény, hogy egy új generáció képes mindent helyre hozni. Az előadást Valló Péter rendezi, a főszerepeket Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Börcsök Enikő, Lukács Sándor, Vecsei H Miklós és Balázsovits Edit játsszák. Bemutató: Pesti Színház, 2018. december 14. John Gabriel Borkman Hegedűs […]

A mai nap slágertémájává vált, hogy az ellenzéki képviselők egy csoportja bejutott a királyi televízió épületében, és ott a biztonsági őrökkel találták magukat szembe. Az lehet kérdéses, hogy ezen őrök halmaza milyen közös halmazzal bír az olyan korábbi birtokvédőkkel, mint akik felléptek a diákokkal szemben a Fidesz székházánál, vagy a ligetet védőkkel szemben. Van egy röpke kérdés azonban, ami rendőrséggel kapcsolatban kezdett csiklandozni. Nem az, hogy a karhatalom fellépése esetleg hagyhat némi kívánnivalót maga után. Ezt a képviselőket megillető védelem, illetve a biztonsági őrök fellépése kapcsán bárki megítélheti. Azonban az a kérdés érdekesebb lehet, hogy a rendőrség kirendelt állományának tagjai […]

A héten Volner János, aki a néppártosodott Jobbikból  a „Mi hazánk” nevű Pártba „nácult vissza” már hangot adott annak, hogy ha olyannak látja a tüntetők mostani felháborodásának mértékét, akkor összeszedi a  betyársereget és 300 jól képzett emberrel saját maguk tesznek rendet. Most pedig Bayer Zsolt venné a kezébe a gyeplőt és utcára hív. Mert neki elege van. Neki. Elege.  Az állampárt ötös számú párttagkönyvének tulajdonosaként Bayer Zsolt úgy érzi, vagy inkább úgy érezteti vele a nagyfőni, hogy most aztán már tenni kell valamit. Most aztán már elég. Nem bízik ő a magyar rendvédelmi hatóságokban, hogy kézben tudnának tartani pár ezer fős diáktüntetőt, […]