1945. február 1. Budán a német-magyar csapatok fő ellenállási vonala a Margit híd budai hídfő-Margit körút-Széll Kálmán tér-Vérmező északi sarka-Krisztina körút-Kékgolyó utca torkolata mentén húzódott. A Széll Kálmán tér és a Déli pályaudvar területén meglehetősen kusza viszonyok uralkodtak, a Kékgolyó utca és a Sas-hegy közötti állapotok pedig még ennél is zűrzavarosabb képet mutattak, csupán a Sas-hegytől a Daróczi-Bocskai-Karolina-Hamzsabégi útig létezett összefüggő ellenállási vonal.

1945. február 2. Egy jelentés alapján a magyar hadsereg létszáma 216.191 fő volt, ami feltehetően a harcoló alakulatok számára vonatkozott. Hivatalosan megalakult a Magyar Államrendőrség Bp-i Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya; létszáma kb. 60 fő, vezetője Péter Gábor, helyettes vezetője Kovács János, a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság magyar származású alezredese; A Vörös Hadsereg 400 tonna élelmiszert utalt ki Budapestnek.

1945. február 3. A Magyarországon akkreditált diplomaták Angelo Rotta pápai nuncius vezetésével felkeresték Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornokot, a Budapest-erőd parancsnokát, és megkísérelték rávenni a kapitulációra; kísérletük sikertelen maradt. A Zeneakadémián tárgyalták Haynal Alajos szökésben lévő vezérőrnagy, Muray (Metzl) Lipót, Rotyis Péter és Szívós Sándor ügyét. A 401.munkaszázad 124 tagjának meggyilkolásáért kötél általi halálra ítélték a 3 keretlegényt. Ez volt az első népbírósági ítélet a II. világháború után. A Budapesti Nemzeti Bizottság által a Budapesti Néptörvényszék (később Budapesti Népbíróság) vezetőjévé kinevezett dr. Major Ákos elmondása szerint, mivel a Debrecenben született rendeletről nem tudtak, ezért az 1878. évi V. tc. (Csemegi Kódex) gyilkosságra vonatkozó paragrafusai alapján ítélték el őket.

1945. február 4. A szövetséges hatalmak Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével csúcs-találkozót tartanak a Krím félszigeten, Jaltában (Jaltai konferencia 1945.02.04-12).Rotyis Pétert és Szívós Sándort Budapesten, az Oktogonon felakasztották, miközben a németek Budáról lőni kezdték a tér környékét. Budán az Orbán-hegyről indulva a szovjetek áttörték a német-magyar vonalakat, elérték a Németvölgyi utat, majd a Nagyenyed és Kékgolyó utcák felől a Déli pályaudvar irányában támadtak tovább. A Viharsarokból küldöttség járt Debrecenben a miniszterelnöknél, mely kifejezte bizalmát a kormány iránt, és kérte a földkérdés mielőbbi megoldását.

1945. február.5. A Magyar Közlönyben, melyet még Debrecenben adtak ki, megjelent a 81/1945. M. E. számú rendelet a népbíróságok felállításáról. A Postapalotát a Vérmező felőli oldalán található óvóhelykijáraton keresztül, veszteségek árán, kiürítették. Ismét bátortalan kísérletet tett Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok, hogy engedélyt kapjon a kitörésre, azonban Adolf Hitler és a német vezetés már leírta Budapestet, azt tartották szem előtt, hogy mennyi hasznot lehet még kihozni a védőkből.

1945. február 6. Hatályon kívül helyezték a zsidótörvényeket és a jogfosztó rendeleteket. A Szovjetúnió Állambiztonsági Népbiztossága moszkvai belső börtönében (a Lubjankán) kiállított dokumentum szerint őrizetükben volt a „hivatalosan” január 19-én letartóztatott Raoul Wallenberg. Budán a leghevesebb harcok a Déli pályaudvar környékén és a Hegyalja úton folytak, ahol bevetésre kerültek a szovjet parancsnokság lángszórókkal felszerelt tiszti harccsoportjai. Élelme és lőszere kifogyása után, a további küzdelmet értelmetlennek látva, a Sas-hegyen védekező Berend-csoport beszüntette a harcot, az itt lévő német egységek pedig a Vár felé való kitörést választották. A hegyről szovjet tüzérek még ezen a napon lőni kezdték a Gellért-hegy és Vár-hegy közötti védelmi összeköttetést biztosító ütegállásokat. A nyíregyházi Magyar Népben „Segítsünk Budapest éhező népén!” címmel felhívás jelent meg.

1945. február 7. Páncélosokkal támogatott szovjet csapatok betörtek a Déli pályaudvar északi és nyugati részébe, délebbre elérték a Gömbös Gyula (ma Alkotás) utat, ahol heves harcok bontakoztak ki. Ugyanakkor a védőknek sikerült elreteszelni a Villányi út-Bocskai út térségében keletkezett betörések nagy részét, egy századerejű német csoport pedig vissza tudta küzdeni magát a Sas-hegyről. Magyar önkéntesekből és szovjetekből álló csoport kísérelt meg támadást a Postapalotából a Kékgolyó utca irányában, azonban ez a heves elhárítótűzben összeomlott. A Farkasréti temetőben megsemmisítették az utolsó német géppuskafészkeket is. Az éjszaka folyamán a Déli pályaudvar visszafoglalására indított német akció csak annak nyugati részében járt sikerrel. A Krisztina körút és a Városmajor utca sarkán álló házban lévő német csoport tovább tartotta magát, még működőképes páncélosával végiglőtte a körutat. Északon a szovjet csapatoknak nem sikerült áttörniük a Margit körúti állásokat, bár a lángszórókkal támogatott páncélostámadásuk betörése körül egész nap heves harcok dúltak.
„Engedetlenségre” hivatkozva leváltották Nicolae Sova tábornokot, a 7. román hadtest parancsnokát, aki korábban tiltakozott az ellen, hogy Malinovszkij marsall kivonta és a Felvidékre küldte csapatait, nem sokkal Pest elfoglalása előtt. Ezt azzal indokolta, hogy a román vezérkar szeptember óta kérte, alakulatai egységes román parancsnokság alatt harcoljanak, az igazi ok azonban az volt, hogy nem akart velük osztozni a győzelemben. A román tábornok, akit a kommunista hatalomátvétel után koncepciós perben elítéltek, majd Szibériába küldtek tíz év kényszermunkára, – eredménytelenül – tiltakozott ez ellen, ugyanis csapatai jelentős véráldozatot hoztak az addigi harcokban.

1945. február 8. A németek által visszafoglalt Székesfehérvárott a nyilasok letartóztatták Shvoy Lajos megyés-püspököt. Budán a Németvölgyi temető irányából szovjet egységek elérték a déli vasútvonallal párhuzamos Avar utcát, míg a Sas-hegy irányából a Kis-Gellért-hegyig jutottak előre. A IX. hegyihadtest-parancsnokság a súlyos helyzet miatt visszavette az arcvonalat a Vérmező keleti szegélyére, és feladta a Déli pályaudvar jelentős részét. Éjjel a 102. fogatolt vegyiharczászlóalj kis csoportja a Vérmezőn átrohanva betört a Krisztina körút és Városmajor utca sarkán lévő házba, majd az annak felső emeletén védekező, még járni képes német katonákkal visszarohantak az Attila útra. Még a nap folyamán egy magyar harccsoport betört a Postapalotába, elfoglalva az épület jelentős részét. Utoljára érkezett légi utánpótlás- négy tonna- ejtőernyőkön. Miután Adolf Hitler ismételten megtagadta a kitörés engedélyezését, a német parancsnokság megkezdte maradék csapatrészeinek gyülekeztetését a Vár területén.

1945. február 9. Fuchs Jenő jogászt, olimpiai kardvívó bajnokot bízták meg az Áru- és Értéktőzsde munkájának megindításával. Talán kötelességérzetből, talán mert vállalni akarta a közös sorsot –1942-ben önként jelentkezett a frontra, egyenruha nélkül, munkaszolgálatosként került a Donhoz, rajparancsnokként szedte az aknát, sárga karszalaggal civil ruháján, és ezért II. osztályú német vaskereszt kitüntetést kapott, amiért aztán 1945 végén letartóztatták. Budán pergőtüzet zúdítottak a Kis-Gellért-hegy német állásaira, majd a frissen bevetett szovjet 25. gárda-lövészhadosztály és átállt magyar önkéntesszázadok a Sas-hegy irányából páncélosok támogatásával a Budaörsi útról és a Szent Imre herceg útján (ma Villányi út) a Citadella felé törtek előre. A Kis-Gellért-hegyen közelharc folyt a német ütegállásokban, a védők megmaradt lövegeinek 50%-a ezen a napon pusztult el, estére pedig elesett maga a Kis-Gellért-hegy. A Déli pályaudvar a szovjet csapatok kezére került. Az Avar utcában szobáról szobára harcoltak szovjet katonák és átállt magyar önkéntesek, a veszteségek ellenére azonban nem sikerült áttörni a Nap-hegyre. Kaotikus helyzet alakult ki a lágymányosi vasúti töltés és a Villányi út között.
Három szovjet hadtest és a 32. gárda-gépesített dandár támadta meg a magyar 25. gyalogoshadosztály, és a német 1. és 6. páncéloshadosztály vonalait a Balatontól délre, estére 10 km széles és 4 km mély betörést érve el. A szovjet betöréseket azonban, a német erősítéseknek és a Henkey-Hönig József őrnagy vezetése alatt álló 20. rohamtüzérosztálynak köszönhetően, minden esetben elreteszelték.
Szálasi Ferenc levélben azonnali offenzívát kért Adolf Hitlertől Magyarországon, jobb élelmezési bázisok szerzése érdekében. Kérte továbbá a magyar és német csapatok fölötti főparancsnokság szimbolikus átadását az államfőnek, a hadúri jogainak fenntartását a felállítandó magyar SS-egységek felett, új irányelvek megállapítását a magyar segédszolgálatosok számára, a magyar töredék egységek kivonását a német egységek közül, zárt magyar hadosztályok felállítását Németországban, illetve kis egységek felállítását Magyarországon is, a szükséges fegyverek szállítása mellett.

1945. február 10. A szovjet csapatok elfoglalták a Citadellát. Pfeffer-Wildenbruch tábornok utolsó távirata:„1. Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltény csőre töltve. Budapest védői választhatnak a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között. Az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci és ellátási bázist keresek. 2. Február 11-én sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvételt Szomor–Máriahalom térségében. 3. Fényjelzés: kétszer zöld = saját csapat. 4. Erők: németek 23 900, ebből 9600 sebesült; magyarok 20 000, ebből 2000 sebesült; civilek 80-100 000.” Rákosi Mátyás beszédet mondott a debreceni Arany Bika szállóban; 1919 óta ez volt az első nyilvános itthoni szereplése. Ravasz László dunamelléki ref. püspök elsőként szólította fel bűnbánatra az egyházat. A Gestapo emberei a budai Várban kivégezték Kudar Lajos cs. ezredest, az Államvédelmi Központ helyettes, Ujszászy István tábornok letartóztatása után tényleges vezetőjét, aki aktívan támogatta az ellenállást.

1945. február 11. Magyar és német katonák 17.50-kor kitörési kísérletbe kezdtek a körülzárt Budáról. Az eredmény katasztrofális volt: 43 ezer emberből 700 ért célba. Másnapra lényegében véget értek a harcok a város belső kerületeiben. Az itt folyó harcok során szovjet páncélosékek a Kis-Gellért-hegyről a Döbrentei tér elé jutottak, fenyegetve az összeköttetést a Citadella, ahol a német helyőrség állandó tűz alatt állt, a Lágymányosi városrész és a Vár között. A Kelenhegyi út felső szakaszán e napon kibontakozó, különösen heves harcokban sok németek ellen bevetett magyar önkéntes is életét vesztette. A nyíregyházi Magyar Nép 10 vagon élelmiszer Nyíregyházáról Budapestre való útnak indításáról adott hírt.

1945. február 12. Ungváry Krisztián történész adatai szerint február 12-én reggelre nagyjából 16 ezer katona jutott ki a város környéki hegyekbe. Egy nappal Budapest felszabadítása előtt, a nyilasoknak még arra is volt idejük, hogy a Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond) körtéren kikergessék a környék pincéiben bujkáló üldözötteket és agyonlőjék őket. Többek között Kósa György zongoraművész (Bartók Béla tanítványa és barátja, zeneakadémiai tanár) feleségét, Molnár Mária képzőművészt és 22t éves lányukat. (Jó hazafi lehetett a feljelentő, hiszen hatósági plakátok szólították fel a népet arra, hogy jelentsék fel a katonaszökevényeket és a bujkáló zsidókat, akik „felkoncoltatnak”.)

1945. február 13. Befejeződött Budapest 102 napig tartó ostroma, amelynek során 80 ezer szovjet katona, 50 ezer német katona és 25 ezer (más adatok szerint 38 ezer) polgári személy veszítette életét. A magyar és német (hadi)foglyok száma a hivatalos szovjet adatok szerint 138 ezer, akik közül 50 ezer a magyar civilek száma. (Más adatok szerint 100 ezer civil [!] és 40 ezer katona lehetett a foglyok megoszlása. A védők számát korábban jelentősen túlbecsülő szovjet hadijelentések helyességét a „megfelelő és szükséges” hadifogoly-létszám igazolhatta, ezért a Vörös Hadsereg tömegével hurcolta el a városból az utcán összefogdosott polgári lakosokat. A teljes magyar emberveszteség, az elhurcolt zsidókat is beszámítva, kb. 105 ezer főre tehető. A főváros 40 ezer épületének 74%-a megsérült, 23%-a elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; 32 363 lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Budapesten a budai részen is megszűntek a harcok. A Budáról kitörő csapatokkal az utat egyedüli tábornokként vállaló Billnitzer Ernő altábornagy Perbáltól közelében hadifogságba esett.
Csősz községet elfoglalták a német-magyar csapatok, a bekerített szovjet katonák az utolsó töltényig harcoltak.
A mosonmagyaróvári nyilas pártmegbízott ezen a napon kiadott rendelkezésének szövege:
„Kérem a volt zsidóüzletek cégtábláinak levételét elrendelni és amennyiben ezek anyag ipari feldolgozásra elhasználható, térítés ellenében a város iparosainak átadni. Kitartás! Éljen Szálasi!”
Péter Gábor, a politikai rendőrség vezetője letartóztatta Demény Pált, a Moszkvától független magyar kommunisták vezetőjét.

1945. február 14. A Budapestről kitört csapatokból több százan érték el a német-magyar vonalakat. A Budapesti Nemzeti Bizottság engedélyezi a magzatelhajtást. Az angolszász légierő február 14-15-én szőnyegbombázással porig rombolta Drezda városát. Az áldozatok száma 40-50 ezer [?], talán a 80 ezret [?] is elérhette.

1945. február 15. A német véderő-főparancsnokság hadinaplójának adatai szerint a Budapestről kitört egységekből mindössze 100 főnek sikerült elérnie a német vonalakat.
Sopron város főjegyzőjének jelentéséből: „Hagen német törzsorvos bejelentette, hogy Nagycenken 1200 zsidó közül 800 betegedett meg kiütéses-tífuszra gyanúsan és ezek közül 18 meghalt. Harkán 1700 zsidó munkaszolgálatosból 265 betegedett meg és ebből 125 a lábadozó. Balfon 1600 zsidó személy van, akiknek őrzésével megbízott polgári személyek közül 6 esetben történt kiütéses tífuszos megbetegedés. A Kópházán elhelyezett zsidók között nincsen megbetegedés. A zsidó munkaszolgálatosokat a német katonai hatóságok mind átvették, és így azok tetvetlenítése a német hatóságok munkája. A Szent István iskolai német katonai kórházak orvosa bejelentette, hogy a Kurucz-dombi Jány-féle melegedőben még mindig igen sok a tetves zsidó. Minthogy elhelyezésükhöz közel tömeglakások vannak, igen sok gyermekkel, félő, hogy a kiütéses-tífuszos megbetegedések száma terjedni fog. Első kötelesség volna a Kurucz-dombi zsidókat tetvetleníteni, és ennek megejtését sürgetni. ”
Gerő Ernő, az MKP vezetője Rákosi Mátyáshoz intézett levelében a következőket írta: „Káderben nagy a szegénység, főleg igazi vezető emberek alig vannak, és ami a legnagyobb baj, igen sok közöttük a zsidószármazású.”

1945. február 16. A BNB megbízta Major Tamást a Nemzeti Színház, Jób Dánielt a Vígszínház, Bárdos Artúrt a Belvárosi Színház vezetésével.
A sokoróaljai járás főszolgabírájától 582/1945. Tárgy: A közigazgatási tisztviselők házastársainak kimutatása. „Főispán Úr! Jelentem, hogy általam még múlt évi május hónapban lefolytatott igazoltatási eljárás során hatóságom területén egy községi alkalmazottat találtam, akinek házastársa zsidó volt. Név szerint Török Gyula kisegítő munkaerő győrszemerei lakos. Nevezett azonban a zsidóknak gettóba való beszállítása során, úgy a zsidó származású feleségét, mint saját magát agyonlőtte, ennek következtében a közigazgatási alárendelt alkalmazottaim között zsidó házastárssal bíró tisztviselő sincs. Tét, 1945.évi február 16.”

1945. február 17. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának átirata Csorba János polgármesterhez utcák, terek nevének megváltoztatásáról hozott határozatról: „Közöljük, hogy a mai napon … a Mussolini tér elnevezés egyidejű megszüntetésével ezt a teret, visszaállítva a régi elnevezést, Oktogonnak, a Hitler tér egyidejű megszüntetésével pedig ezt a teret Köröndnek neveztük el. … a XI. ker. Gömbös Gyula utca elnevezését szintén megváltoztatjuk, és a régi elnevezést – Alkotás utca – visszaállítjuk. Kérjük polgármester urat, hogy … utcaelnevezést a szokásos módon közhírré tétesse, és annak azonnali gyakorlati keresztülviteléről gondoskodni szíveskedjék.”

1945. február 18. Hidegség körjegyzőjének jelentése Sopron vármegye alispánjához: „Jelentem, hogy Hidegség községből 1945. évi február 16-án a községi lakosságból 4 személy lett beutalva Sopronba a járványkórházba kiütéses tífusz gyanúja miatt és …, az egyik anya kiütéses tífuszban, meghalt. – Február hó 17-én egy … egy személy lett beutalva a kórházba, február 18-án … egy személy lett beutalva a járványkórházba. – Fentiekből látható, hogy napról napra újabb megbetegedések történnek, aminek az oka, hogy ennyire megfertőződött a községi lakosság, az hogy a községben munkaszolgálatot teljesítő kb. 1200 főnyi zsidó a gazdáknál a pajtákban összezsúfolva és ezek már régebben betegednek állandóan meg tífuszban s ott fekszenek, amíg meg nem halnak. A zsidók mellett ukránok is vannak, akik közül, valamint a zsidókat őrző nyilastestvérek közül is már szállítottak be tífusz gyanúja miatt Sopronba…A tífusz továbbterjedésének oka az, hogy a zsidóság erősen tele van tetűvel és ezek a gazdák pajtáiban vannak, … hogy e miatt a pajták elképzelhetetlen módon vannak tele tetűvel, s a gazdák takarmányért kénytelenek bejárni a pajtákba, s így lehetetlenség, hogy a tetűvel való fertőzés ellen védekezni tudjanak. A lakosságnak a további fertőzéstől való megmentése érdekében a legszükségesebb volna a zsidóknak a községből való kitelepítése mielőbb, hogy így sürgősen tudjuk a zsidók által lakott gazdaságokat tetvetleníteni s erre legcélszerűbb volna a zsidókat a községen kívül a Fertőparton létesítendő barakkokba elhelyezni. – A zsidók közös konyhája az Unger vendéglős és mészáros elég kicsiny udvarában van, ahová 2-szer járnak naponta a zsidók élelemért a községen végig s míg a kiosztás megtörténik, elég hosszú időbe kerül s így elképzelhető, mennyi tetűt szórnak és hullatnak el és ugyanakkor a községi lakosság is ezen az udvaron közlekedik bevásárlás céljából. Mivel ezen körülmény is egy igen súlyos fertőzési lehetőséget idéz elő a lakosság részére a konyha is eltávolítandó volna…Addig is, amíg a zsidók kitelepítése megtörténik a legszükségesebb fertőtlenítéshez kérek megfelelő mennyiségű klórmész és oltott mész kiutalását. Hidegség, 1945. február hó 18.”

1945. február 19. Amerikai légitámadás érte Esztergomot.
Az Ivo Jima-i csata kezdete, ami az USA és Japán között zajlott a II. világháborúban. Az amerikaiak által elkülönülés hadműveletnek (Operation Detachment) nevezett támadásuk eredményeként elfoglalták Ivo Dzsima szigetét, és így használni tudták az ott található kulcsfontosságú repülőtereket.

1945. február 20. Endre László, a hadműveleti terület polgári közigazgatásának vezetője rendeletet adott ki, melyben felszólított a „katonaszökevények, zsidók, kommunisták, partizánok és munkakerülők” rejtegetésének jelentésére a Tábori Biztonsági Szervnek.
Eddig a napig kb. 700 főnek sikerült elérnie a Mány-Szomor-Máriahalom térségében lévő frontvonalat a Budáról kitört német-magyar védőseregből.
Bp-re érkezett Rákosi Mátyás kommunista pártvezető.

1945. február 21. Egy ezen a napon Mosonmagyaróváron felvett jegyzőkönyv: „…. Czálka Rozáliát a M.kir. Átvételi Csoportparancsnokság utalta … 1944. december hó 5-én a kórházba mint szülőnőt. A beteg szülés előtt kétszer táborhelyére visszavitettük, mert a szülésig mintegy 10 napi időköz volt hátra. Harmadízben szülés után szállították be gyermekével együtt, – tudniillik a zsidó táborban szült a gyermekágy folyamán vakbélgyulladás lépett fel és a műtéti terület a műtét után 6 nap múlva elgennyedt. A gennyes seb kezelése tette szükségessé a kórházi ápolást… jelentettük a rendőrségnek, hogy a beteg felgyógyult és elszállítható… február hó 5-én elszállították. Weisz Vilmos zsidó kmsz.-t a 102/205 kmsz. móvári Kühne gyári félszázad parancsnokság küldte be 1944. december hó 13-án combnyaktöréssel. Jelenlegi állapota kórházi ápolást nem igényel. Fekve szállítható. Az elszállítása azonban a mai napig sem történt meg. Berger Dénest a mosonszentjánosi 102/211 kmsz. utalta be 1945. január hó 3-án. A Pártszervezet ellenőrzése időpontjában a beteg már kórházi ápolást nem igényelt… beutaló alakulat február hó 1-én elszállította. Klein György zsidó kmsz.-t a m.kir. 522. Hadikórház 1944. december 25-én élelmezési jeggyel utalta be a kórházba, mert a megnevezett hadikórház akkor működni megszűnt. Nevezett combtöréssel állt ápolásunk alatt, jelenleg szállítható állapotban, kórházi ápolást nem igényel, fekve szállítható. Az elszállítás azonban a mai napig sem történt meg. A kórházban jelenleg 14 fekvő hely van menekült orvosok és azok hozzátartozói [számára] szemben a jegyzőkönyvben feltüntetett 24 fekvőhellyel. Eljáró polgármester kijelenti, hogy az idehelyezett orvosoknak a városban való elhelyezése a lehetőségekhez képest folyamatban van.”

1945. február 22. A Sztálin által december 16-án kiadott rendelet értelmében Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország és Szlovákia területéről eddig a napig 61.375 férfit és 51.105 nőt hurcoltak el „német származása” miatt. Sorsuk három-öt év kényszermunka volt szénbányákban és a nehéziparban. A deportálások folytatódtak, Budapestről mintegy 50.000 főt vittek el. Sopron vármegye alispánjának leirata ezen a napon: „Sopron vármegye alispánja. Tárgy: Sopronbánfalva községben elhelyezett munkaszolgálatos zsidók kitelepítése. Válasziratszám: 232/1945.Községi Jegyző Úrnak Sopronbánfalva…A helyzet minden érintett községben nehéz, a nehézségek leküzdésére polgári részről a tetvesség elleni egyéni és hatósági védekezés az egyetlen rendelkezésre álló mód. A német katonai hatóságok tudtommal egészen rendszeresen foglalkoznak az egyes községekben a tetvesség leküzdésével, ahol csak lehet tetvetlenítő berendezéseket alkalmaznak és létesítenek…a beteg munkaszolgálatosoknak barakkszerű elhelyezése Sopronbánfalván is megkezdődött. A zsidó munkásszázadok községeinkből való kitelepítése a német katonai parancsnokságtól nyert szóbeli értesülésem szerint általában nem igen lehetséges. Sopron, 1945. február 22.”

1945. február 23. Beregfy Károly honvédelmi miniszter Budapest védelmét a „hősi életszemlélet” példájaként említette előadásában. A városnak Szálasi Ferenc a „hősi kitartás városa” címet kívánta adományozni.
Sopron vármegye alispánja, Hidegség körjegyzőjének jelentésére válaszolva, melyben utóbbi kérte a településen lévő tífuszos munkaszolgálatos zsidók kitelepítését, közölte, hogy ezek elszállítása egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak.

1945. február 24. MOSZKVA 20.45 órai magyar adásából: Elkészült a magyar háborús főbűnösök listája.

1945. február 25. MOSZKVA 17.oo órai magyar adásából:A svéd sajtó közli a Finn Távirati Iroda jelentését, amely szerint Hitler február elején parancsot adott arra, hogy amennyiben valamelyik koncentrációs tábort elfoglalná az ellenség, az SS-csapatok kötelesek gondoskodni arról, hogy előbb az összes foglyokat agyonlőjék.

1945. február 26. Rendelet a szélsőjobboldali és fasiszta pártok és szervezetek, a félkatonai jellegű szervezetek, 25 fasisztának minősített párttal és szervezettel együtt a Nyilaskeresztes Párt–Hungarista Mozgalom, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt, a Magyar Megújulás Pártja, az Etelközi Szövetség, a Levente-szervezetek, az ÉME, a MOVE és a Magyar Élet Pártja betiltásáról; a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek beszolgáltatásáról és megsemmisítéséről.

1945. február 27. KOSSUTH RÁDIÓ 17 órai magyar adása: A nyilasok külföldre szállítják a magyar értékeket.
Winston Churchill a brit képviselőházban kijelenti: „… Sztálin marsall… tiszteletre méltó módon, barátságban és az egyenlőség elvét érvényesítve akar együtt élni a nyugati demokráciákkal. És azt hiszem, állni fogja a szavát.”