You are here: Home » Magyarság » Egy kanadai magyar tanúvallomást tesz Oskar Gröning Holokauszt tárgyalásán

Egy kanadai magyar tanúvallomást tesz Oskar Gröning Holokauszt tárgyalásán

2015 április 25 11:03 de.6 hozzászólás

„Drága apukám, hogy vagy? Én hála istennek jól vagyok”–ezt a levelet küldte a hat éves Évike édesapjának, aki munkaszolgálaton volt. Nem sokkal később Évikét Auschwitzban ölték meg. Elaine Kalman Naves ma Montreálban él és soha nem felejtette el testvérét, aki deportált édesapjukról nevezte el plüss mackóját és aki soha nem járhatott iskolába, de olvasni és írni mégis megtanult. A II. Világháború után, a fiatal Elaine Kalman Naves hálószobájának falain lógtak a meggyilkolt Évike bekeretezett fényképei.

Évike levelét mutatja Elaine Kalman Naves a Montreal Gazette újságíróinak.

Évike levelét mutatja Elaine Kalman Naves a Montreal Gazette újságíróinak.

A 67 éves Elaine Kalman Naves egy közismert montreáli író és most tanúvallomást tesz a 93 éves Oskar Gröning németországi tárgyalásán. Kalman Naves családjából százan haltak meg a Holokauszt alatt és most lesz alkalma először szembenézni azzal az egykori SS-tisztettel aki szerepet játszott Évike halálában.

Összesen 23 kanadai tesz tanúvallomást a tárgyaláson, de csak hatan vannak olyan állapotban, hogy erre Németországba – Lüneburg városába –  tudnak utazni.

Elaine Kalman Naves elmondta, hogy édesapja – Gusztáv – még a munkaszolgálat alatt is optimista volt, azt hitte 1944 februárjában, hogy csak idő kérdése, mire véget ér a háború. Ekkor mehetett haza utoljára. Hamarosan rá, gettóba került Kalman Naves családja. Édesanyjától a magyar hatóságok még a házassági gyűrűjét is elvették a gettósítás alatt — mesélte el Elaine Kalman Naves a Gazette-nek.

Az Évikét plüss mackójával együtt – a Gusztival –  deportálták. 1944 májusában Évike és édesanyja  – Mancika – is Auschwitzba került. Mindketten ott haltak meg, 82 családtaggal együtt.

A The Montreal Gazette című napilap online kiadásában videót közöltek Elaine Kalman Naves-szel, amit mindenképpen ajánlunk a KMH olvasóinak.

Author: A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.

6 hozzászólás

  • KORDON BLUED
    2015 április 25
    1:00 du.

    „A jeggyűrű, meg a többi.”
    Megboldogult Szirtes Ádám – színész óriásunk – írja Életem c. életrajzi munkájában, hogy amikor még falusi suhancként a Népszinház-utcai cipőkrém gyárba igyekezett munkába, ahol segédmunkás volt, az útja a Keletiből a Tisza Kálmán > később Köztársaság > ma II. János Pál pápa téren át vezetett az útja. Egy fánál fegyveres őrök kíséretében zsidó csoportot látott sorba állni egy leterített pokróc előtt. Akik a pokróchoz érve az ékszereiket, óráikat, pénzüket a zsebeikből dobálták az alakalmi értéktárba… Odáig egészen nem juthatott el, mert egy fegyveres nyilas őr elzavarta…

  • FORTIMBRAS
    2015 április 26
    2:47 de.

    Kordon !
    Az általad leírt naplórészlet áldozatait – ma már tudjuk – a kifosztást követően azonnal vitték a Duna-partra – a Dunába.

  • KORDON BLUED
    2015 április 26
    3:17 de.

    FORTIMBRAS !

    Nem akartam túl hosszúra nyújtani a szót, de most már, hogy reagáltál, azt is elmondom, hogy a Szirtes fiú alig ért a Népszínház utcába, amikor az egyik kapu alól egy nőkből, gyerekekből és öregekből álló nagyszámú csoportot vezettek elő nyilas banditák. A „foglyok” kis személyes holmijaikat szorongatták a kezükben. Már aki tudta, mert a kismama keze a csecsemőjével volt elfoglalva.
    Alig értek ki mindannyian az utcára, ugyanennek a háznak a felső emeletéről lövések dörrentek, a nyilasok felé… Abban a pillanatban az árpádsávos rablógyilkosok a megtorpant polgári fogoly-csoport felé fordították a fegyvereiket, és még abban a minutumban, ott helyben lemészárolták az egész szerencsétlen társaságot…
    A legjellemzőbb utolsó emlék, amit a író lefest e borzalomról, a földön kisbabájával elterült kismama és a kidőlt leveses láboskája mellett heverő öregember képe…

    (Szirtes ezt követően – egyfolytában zokogva – visszament a Keletibe, a következő vonattal hazautazott a falujába, ahonnan a felszabadulásig ki sem mozdult…)

  • Dubois
    2015 április 27
    3:05 de.

    KordonBlued !

    Úgy látszik az a tér márcsak ilyen…
    „E téren”, 12 év múlva szintén banditák élték ki gyilkos és szadista hajlamaikat. Épp csak azt a fekete egyenruhát és az árpádsávos karszalagot nem viselték magukon…

    … Utóbbi szimbólumaikat viszont a rendszerváltás után már sürgősen be is pótolták. Azóta is ezekkel fenyegetőznek. Gyilkolni is bármikor készek. A jobboldali kormányok ütőkártyaként mindvégig talonban tartják őket a Zempléntől Zala-megyéig…

    (A Bamba Ballib? Az meg valamilyen szólásszabadságra hivatkozva nemcsak megtűri őket, de megmozdulásaikat és parádéikat is maliciózus és mazochista beletörődéssel eltűri…)

    .

  • Gyuri10
    2015 április 28
    1:55 du.

    Ezt a Ratkó Józseftől származó verset újra ide idézem,mert nagyon idekívánkozik:”Magyarország temetőföld poszthumusz
    Történelme megbocsájthatatlan priusz”.

  • FORTIMBRAS
    2015 május 1
    8:36 de.

    Épp az imént olvastam, hogy dr. Oetker is náci volt, sőt …