A kormányzat hétfőn, a sorok között bejelentette, hogy a szerb határra szánt kerítés a terveik szerint évtizedekig fog állni. Ha egyszer megépül. A hírekben természetesen nem ez szerepel, de ez nem sokat jelent. A kerítésről szóló mendemondák közti réseken át felsejlik a korábbi felvetés.

A kerítés kapcsán annyi már kiszivárgott, hogy alighanem a belügyi és hadászati egységek kulcsszerepet kapnak a buliban. Azt még nem tudjuk, hogy zsebileg pontosan kinek a bulija, de ezt úgyis ötszáz évre titkosítani fogja a kormányzat. Addig meg szabadon lehet tippelni, hogy ki fogja a következő százmilliós ingatlant megvenni valamelyik rokon nevében, valamelyik rokon nevére. Az is valószínűnek tűnt a napokban, hogy a kerítésépítési projektnek szánja hatalom azt a zúzóorr-szerepet, mellyel akár végzetes éket lehet ütni a demokrácián. Ha ugyanis egyszer megvalósul a közmunkások táboroztató munkára-vezénylése, akkor ne legyenek senkinek illúziói: évtizedes projekt marad. Legfeljebb a közmunkásokat felváltják a politikai elítéltek, vagy azok, akiket formailag közmunkássá tesznek ugyan, de valójában politikai, származási okokból kapják meg az ide vezető felmondólevelet. Esetleg egy füst alatt idegent is kreálnak belőlük. Nehogy Szakály intézete munka nélkül maradjon. Az út ismert. Túlságosan is jól ismert Hazánkban Recsk felé vezetett annak idején. S nem pár hónapig volt rajta forgalom.

Aztán ott van maga a kerítés. Egy ilyen létesítményt ki kell építeni. Sokba is kerül, és a lélektani hatása is csak akkor érvényesül, ha nyilvánvalóan masszív és időtálló. A Berlinben épült falat sem hónapokra építették. Érthetően. Stabil építmény kell ahhoz, ami végletesen elszigeteli a különben jobb sorsra érdemes szomszéd népeket. Néha az ideológiai szakadék várárka is elég, de az ennek építésére szánt energiát az Orbán-kormány már elhasználta. A társadalom végletes megosztására, a baráti közösségek szétrombolására és a belső szolidaritás felmorzsolására. Amely utóbbinak az utolsó kegyelemdöféseket azok a lecsengő gyülekezések adták, melyek civilsége is nem egy esetben volt kétséges, de a szervezők felelőtlenségét azért sikerült maximalizálni. Nem véletlenül maradt a fizikai kerítés a lakosság szellemi, illetve fizikai bezárásának jelképeként. A kétségtelenül meglevő migrációs nyomás lehet indok, de aligha a valós ok. A goebbelsi kísérő-szöveg meg végképpen álságos. A magyar gazdaság pangásáért, a jelentős számban kizárólag közmunkát felmutatni képes munkaerőpiacért aligha a kurdok, szírek, afgánok, szerbek, örmények, vagy Mars-lakók a felelősök. Ahogy a vasárnapi boltbezárás következtében utcára került ezrekért is a Fidesz klerikális platfomját terheli a felelősség. A falra, és az általa képviselt fasisztoid ellenségkép-képzésre tehát mindaddig szükség lesz, amíg az ország gazdaság vagy szárnyalni nem kezd, vagy lesz még olyan, aki kétségbe vonja a hivatalosan hirdetett szárnyalást, Ezek egyike sem azt sejteti, hogy a falra csak hetekig lesz szüksége a hatalomnak.

S akkor jön a mi kedves igazságügy-miniszterünk és látszólag fura dolgokat kezd mondani. Kifejtve azt a véleményét, hogy „most néhány hónapról van szó, amit meg kell oldani”. Látszólag, mert az is a fura gombák szerelmese lehet, akinek nem veri ki a szemét az, hogy csak „most” van szó néhány hónapról. Kiegészítve azzal a kitétellel, miszerint: „Ha nincs rá indok, akkor értelmetlen fenntartani”. Csakhogy az indokok rendszerére leginkább a kormányzat belső hatalmi viszonyai gyakorolnak hatást. A látszólag objektív plakátkampány és társai hazugságait az interneten kivirágzott mémek már atomjaira szedték. Valós, számon kérhető indokrendszer nem szól a kerítés mellett. Tehát marad az, hogy „addig marad, amíg akarjuk”. Addig viszont ideiglenesen. Mint annak idején az ideiglenesen itt tartózkodó haderő öröklakást vásárló tisztjei. Amellett, hogy a fentiek értelmében aligha valószínű, hogy az egyszer megépült kerítést, az építés ürügyén kialakított infrastruktúrát egy-két hónapra tervezzék.

S ha már az egykori ideiglenesen itt tartózkodókról esett szó, van valami pikantériája annak, hogy esetleg, az Index szerint, oroszok is érdekeltekké válhatnak a kerítésépítésben. Márpedig arrafele ismerten komoly tapasztalatok vannak arra nézve, hogy miként kell ideiglenesen berendezkedni néhány évtizedre. S A. I. Szolzsenyicintől tudjuk, hogy a táboroztatásban is van rutin arrafele.