Sokak mosolyországa

2015 október 25 1:00 du.91 comments

Szívem szerint nem írnék róla, van olyan helyzet, melyben az ember, ha igazat ír, lehet, hogy árt. Ártani meg nem akarok, mert a Sokak Magyarországa című röpirat szerzőjét az elenyészően kevés számú tisztességes, még kevesebb számú európai színvonalú magyar politikus között tartom számon, ha pedig az olyan politikusok között keresgélek, akik okosak, tisztességesek és tehetségesek is, akkor ő is benne van az elő ötben, hatodik meg talán nincs is.

Igen, Gyurcsány Ferencről van szó, aki írt egy röpiratot, igényesen, magas színvonalon, ahogy tőle már megszoktuk.

Hogy miért éppen most, miért éppen ő – ezt nem lehet most megkérdezni, mert könnyen úgy jár az ember, mint drágajó Bolgárúr, akinek a demokrata politikus akkorákat vert hólapáttal a képére, hogy a fal adta a másikat, merthogy nem azt kérdezte, amit a felajzott szerző elvárt volna. Talán érthető, hogy aki már annyit kapott, mint ő, időnként begorombul, de ha ennek előjelét érzi, akkor el kell halasztani a szereplést, mert a társadalmi munkamegosztásban a műsorvezető kérdez, a politikus meg válaszol. Ha esze van, hálás azért, mert médiafelülethez jutott, ahol a választók megismerhették aktuális elveit. Főleg a mai médiahelyzetben, ahol a vele halványan rokonszenvező rádióadók száma egy, a televízió-csatornák száma talán éppen ennyi, és ennek a helyzetnek előidézésében maga is nyakig sáros…

A műsorvezető meg azt kérdezi meg, ami engem, a hallgatót érdekel, meg amit még akar.

Mint kiderült a politikusnak magánemberi viszonya is van a műsorvezetővel, aki azt is megkérdezhette volna – magánemberi viszonyban, tegeződve – hogy te Feri, hát mi a faxt hemzsegsz már megint, mit akarsz ezzel elérni, miért most írtad, ki lesz erre vevő, szerinted ez nem pótcselekvés, Feri? A választó húsz szót sem olvas el egymás után, aki meg annyira kedvel téged, hogy a húsz oldalad elolvassa, az le tudja írni maga is, hogy te mit fogsz alapvetni. Na jó, nem minden mondatod, de a többségét gond nélkül. Nehéz a próféták sorsa, saját néped azt se érti, amit mondasz, liberális barátaid népe a prófétáit meg szokta előbb feszíteni, és csak haláluk után alapít tanaikra egyházat. Egy ilyen munka ebben az időpontban leginkább csak arra jó, hogy az ezért fizetett médiamunkások kiemeljenek a szövegkörnyezetből egy mondatot, aztán bizonyítsák vele, hogy te vagy a liberális métely, aki hazudott reggel stb. stb. – ismered a menetrendet, nem?

Bolgárúr persze nem azért Drágajó, hogy ne viselje a primadonna-allűröket, főleg, ha a színházban momentán nincs még egy primadonna, de még szubrett sem, időnként a súgó meg a tűzoltó szokott beugrani egyik-másik szerepre. Hogy az időzítés milyen, arról ne beszéljünk, arról se, hogy az országot megváltó tanulmányt nem lehet megtalálni a neten, mert olyan ravaszul sikerült eldugni – de aki végül mégis megtalálja, az kétségtelenül részesül abban az élményben, melyet a tarlón keresgélő liba él át egy földbe taposott, majdnem hiánytalan kukoricacső kipiszkálása során.

De nézzük magát az anyagot, melynek nagy része a szokott elveket rögzíti, melyekkel minden demokrata egyet kell, hogy értsen.
Most csak arról, ami talán nem annyira egyértelmű.

Azt írja az anyag, merjünk demokraták lenni, régebben kaptunk olyan felszólítást is, hogy merjünk baloldaliak lenni. Tájékoztatnám a szerzőt, hogy mi mertünk baloldaliak is lenni, mertünk demokraták is lenni, és ha a következő felszólítás az lenne, hogy merjünk emberek maradni, hát ne strapálja magát, mi azok maradunk. Huszonöt éve is vettük a bátorságot ragaszkodni az elveinkhez, még, ha nem is tudtuk, hogy a demokrácia vállalásához merészség kell, – sajnos, nem voltunk elég bátrak, de ma már mit kockáztatunk? Körbekiabál bennünket Viktor?
A gyerekeink és unokáink igen, ők az állásukat, az egzisztenciájukat félthetik, vagy merészen elutazhatnak Londonba mosogatni.

Tévedés az, hogy a választók az önkényt választottak demokrácia helyett, vagy erőt gyengeség helyett, a választók a rendet választották a káosz helyett, és a relatív következetességet a torzsalkodó, egymást és saját magukat lejárató „baloldali” pártvezetők helyett. A választó nem fog soha arra szavazni, aki éppen verekszik a társaival, akikkel állítólag egy táborban van. Nem fog szavazni kiszámíthatatlan politikusokra sem, olyanra meg végképp nem, aki egy ábrándos pillanatában minden előkészítés nélkül lemond, odadobva a gyeplőt a marhák közé, merthogy ez a szekér csendesen ballagott, ugye… A kudarc nem a baloldali vagy a demokrata választóké, hanem vezetőiké, beleértve a röpirat szerzőjét is.

Kétségtelenül sok dologban igaza volt, de az is kétségtelen, hogy éppen elég dolgot kúrt el, nem kicsit, nagyon. Csak emlékeztetőül, a média ügyét, a lemondását, a párton belüli, Fidesszel kollaboráló ártányok ügyét, a pártfinanszírozás ügyét, a pártszakadásnál a frakció ügyét, de tudnám még folytatni, csak minek. Nem lehet állandóan doktriner módon viselkedni, a politika harc, néha foggal-körömmel, politikai bátorsággal – szépelgéssel sokra nem lehet menni. Nem lehet úgy demokratának lenni, hogy kamarilla-politizálást folytatok, meg megköszönöm a választóknak, hogy követnek engem, ahelyett, hogy az köszönné meg, hogy képviselheti az érdekeiket.

Különösen, ha azt se határozza meg pontosan, hogy kiknek az érdekeit kívánja képviselni, hanem még ebben az anyagban is polgározik, jóllehet ebben az országban tízezer polgár sincs, a többi paraszt meg proli.Annak a tízezernek meg van már, aki az érdekeit képviseli, általában Viktornak hívják, de Simicska például gecinek, és ő jobban ismeri, mint a választók. Miért szavazzon az általa vezetett pártra a munkanélküli Prolijózsi? Vagy a zsellérsorba süllyedt, földnélküli Parasztgyuri? Majd ígérnek nekik nemzetiszínű pénzeszacskót, és adnak neki egy zászlót, ha kilóg a segge a gatyából, azzal befoltozhatja a szerencsétlenje.

A baloldaliságról szóló eszmefuttatás nagyon szép, sok is benne az okosság, de vannak dolgok, melyeket illene tudomásul venni.

Az egyik az, hogy a baloldal múltjából nem lehet szemezgetni, nem lehet azt mondani, hogy az örökségből nekem csak az kell, ami aktuális céljaimnak éppen megfelel. Ez az örökség egyben örökölhető, Szabó Ervintől Jászi Oszkárig, Rákositól Kéthly Annán át Kádárig, így együtt.

Nem lehet politikai haszonszerzésből elhatárolódni Kádártól és helyette a vértehetségtelen, moszkovita Nagy Imrét idealizálni, megpróbálva egy lyukból hideget és meleget fújni egyszerre. Kádár a magyar baloldal, egyben a magyar történelem egyik legnagyobb alakja is, aki talán a legjobban élt a kora adta lehetőségekkel. Ha utódai az ország vezetésében fele olyan jól éltek volna a saját koruk adta lehetőségekkel, már faképnél hagytuk volna Ausztriát. Most mégis azt olvasom, hogy a szerző „Kádár bárminemű felmentési szándéka nélkül” beszél, jóllehet a négymillió koldus országában ma egyetlen politikus sincs, akinek lenne erkölcsi alapja Kádár felett ítélkezni.
Neki sincs.

Elhiszem azt, hogy zavaró a kádári kor biztonságán elmélkedve keseregni, de ha egyetlen ember is megfagy az utcán egy magát baloldali indíttatásúnak tartó politikus miniszterelnöksége alatt, akkor talán lehetne több szerénységet tanúsítani bíráskodás helyett.

„A baloldaliság a fennálló lehetőségek közül keresi a legemberibb, legtisztességesebb utat. Nem a múlt megoldásaihoz, hanem a jelen lehetőségeihez és a jövő követelményeihez méri magát. Ami tegnap baloldali volt, az mára üres hazugság, populizmus lehet. Ami tegnap jó volt a jobboldalnak, az lehet, hogy ma a baloldal számára is támogatható. Ezt sokan megalkuvásnak, árulásnak gondolják. Én egyáltalán nem” – írja a szerző. Jó szó ez a populizmus, el lehet mantrázni mindahányszor, amikor adni kellene a szegényeknek egy kis életet, levegőt, reményt.

A baloldalnak nem utat kell keresgélni, hanem meg kell teremteni az emberhez méltó élet feltételeit minden magyar állampolgár számára, mégha ez azzal is jár, hogy a gazdagoknak kevesebb jut.

Tudom, jobb lenne elfelejteni a múltat, amikor a pápai lumpenproli gyereke is eljuthatott – talán nem túl könnyen – az egyetemre, mint ahogy a kőbányász fia se kellett, hogy traktoros maradjon, de a múlt velünk él és kísért, mint Hamlet atyjának szelleme a vár fokán.

Akár büszkék is lehetnénk rá, már, ha baloldaliak lennénk. Azt a szerény kádári létbiztonságot, kiszámíthatóságot és stabilitást várják az emberek, amit ma a jobboldal ígérget nekik, aztán addig mondja, mondja, hogy már az övék, míg el nem hiszik maguk is, hiszen ehhez csak az kell, hogy a múltat minél sötétebbre fessék. Ebben a társadalmi rendben természetesen nem lehet munkás-paraszt diktatúrát bevezetni, de aki nem vallja azt, hogy baloldalinak lenni a társadalom bérből és fizetésből, nyugdíjból élő rétegének, a nincstelenek és szegények érdekképviseletét jelenti, az nem baloldali.
Ez nem baj, de nem kell becsapni az embereket.

„Magyarországnak ma nem egyszerűen baloldali, hanem balközép polgári demokrata kormányra van szüksége. Nem szakértői kormányra, mert a kormányzás mindig is szakszerű alternatívák közti értékválasztás, azaz politikai döntéshozás és cselekvés. Amire szükség van, az az európai humanizmus eszményében hívő, szabadelvű, mérsékelt bal- és jobboldali felelős emberek támogatása és cselekvése.” Magyarországnak egy olyan demokratikus kormányra van szüksége, amelyik felszámolja a mai állapotokat, nem fél kemény kézzel rendet tenni közös ügyeinkben.

Nem keménykedésre gondolok, hanem következetességre, politikai és emberi bátorságra. Nem kamarillapolitikára, hanem demokratikus nyilvánosságra, egyértelműségre. Utána lehet majd versengő politizálást folytatni, mert az viszi előre a társadalmakat.

A röpiratot érdemes elolvasni, de hangsúlyoznám, hogy nem, mint az imakönyvet. Gyurcsány gondolkodó ember, de előfordulhat, hogy rosszul gondol valamit, ami nem jelenti azt, hogy ellenfelei jól gondolják. Pártja – mondjon bárki bármit is – egyhelyben topog, képtelen vonzani a fiatalokat, emellett gyógyíthatatlanul amatőr. Arra talán jó lesz, hogy vezetői beüljenek a kupola alá, de a demokraták vezető erejévé ezzel a teljesítménnyel nem válhat. Van még két és fél év ennek az állításnak a cáfolására. De valamiért mindig eszembe jut egy népi bölcsesség: a világ legnagyobb marhasága az, ha mindent ugyanúgy csinálok, mint tettem és más eredményt várok.

Javaslom mindenkinek elolvasásra és elspekulálgatásra.

Első lépésként húzzuk ki a szövegből a vágyakat és a jelszavakat.

Ennek utána gondolkodjunk el azon, ha valaki kezünkbe tett egy étlapot és jó étvágyat kívánt, megtett- e mindent azért, hogy jóllakottan keljünk majd fel az asztaltól.

91 Comments

  • Katalin Jánosi

    Kedvesnek és tiszteltnek sem szólíthatom Fényes Istvánt, a cikk szerzőjét azután, hogy beállt a döglött oroszlánt rugdosók sorába (éppen október 23-a táján), és Nagy Imrét tehetségtelennek, moszkovitának gyalázza — a megtorlást, a gyilkosságok sorát kikövetelő Kádárt pedig a “magyar történelem legnagyobb alakjának” meri nevezni! Kádárnak több mint 3 évtizede volt a jobb élet megteremtésére, míg Nagy Imrének kétszeri miniszterelnöksége alatt is csupán alig két esztendő adatott ( s ez idő alatt is történelmi jelentőségű tetteket vitt véghez!), attól viszont nem lehet eltekinteni az ítéletnél, hogy Kádár hatalma vérben fogant. (Ha ezt tennénk, talán Hitlert is isteníthetnénk, hiszen a németek imádták, jó soruk is volt (egy ideig) alatta….) Avval egyet tudok érteni, hogy a baloldalnak mindkét személy az öröksége kellene, hogy legyen, de a magyar baloldal (a szavak szintjétől eltekintve) soha sem merte igazán felvállalni Nagy Imre igazságait. Ön téved, nem volt Ő “moszkovita”, mert bár onnan érkezett haza, nála nagyobb hazafi nem volt a magyar kommunisták között!! (egyébként vajon nem Kádár tért haza hazájába Moszkvából szovjet tankok hátán? Ő vajon miért nem “moszkovita”, mikor a szovjet impérium érdekeinek kiszolgálója volt?) A kora adta lehetőségekkel Nagy Imre is merészen élt: gondoljon csak az 1953-as reformprogramra (internáló és munkatáborok bezárása, politikai perek felülvizsgálata, 750ezer ember amnesztiája, ÁVH felügyelete, kuláklista eltörlése, nehézipar visszaszorítása,stb., vagy az 56-os forradalom törvényei: többpártrendszer bevezetése, ÁVH megszüntetése, kilépés a Varsói Szerződésből, stb.)! Ön több, mint elfogult, miután kora alapján úgy vélem, a kádár-korszak kellemesebb éveiben szocializálódott. De akkor is tízezer számra voltak ügynökök, besúgók, szabadon és másképp gondolkodni tilos volt, s a börtönök is tele voltak. Mai gyászos országos teljesítményünk emberi gyökerei (is) Kádár köpenyegében fogantak, úgy hogy csak óvatosan a bírálatokkal!

  • Fényes úr, Kádár irigylésreméltó szép, és nyugalmas korszakára engem ccsupán ez a vers emlékeztet.
    BUDAPESTI TÉRKÉP, 1986.

    A napokban kaptam
    Egy budapesti térképet,
    Földön ülve, ujjaimmal
    Követem gyermekkoromat.

    Szent István Park,
    Séták a Margitszigeten,
    Aztán a János hegy alján
    A budai ház,
    Tündérszikláról integet
    A copfos gyerek.

    A félelmet csak álmaim keltik,
    Oroszlán állt a balkonon,
    Vadul vicsorogva betörni készül,
    a rémülettől nem jön ki hang
    A torkomon.

    Gyermekeimnek mutatom,
    Itt a Parlament,
    Egy pár centire tőle
    a Deák téren a Főkapitányság.
    Itt, a tér közepén állt Nagyapjuk
    1956. Október huszonötödikén
    Fegyvertelenül a fenyegető tömegben,
    A vörös csillag volt az egyetlen áldozat.

    A Hősök terén,
    A sarkon van a jugoszláv követség.
    Ebből az ablakból a csizma,
    Onnan a négyszáz-huszonkilences
    Orosz tank volt látható.
    Kezünket az üvegnek szorítva mutattuk,
    Fegyvertelenek vagyunk.
    Ártatlant ért a belövés.

    Itt Budán, közel a Duna parthoz
    A hírhedt Fő utcai börtön,
    Rácsosak voltak az ablakok,
    Mögöttük nem muskátlik,
    Orosz őrök által őrzött
    Magyar rabok, nem volt korhatár.

    Tizenkétéves fiú véres ruháját
    Kapta kézhez egy anya,
    A sorban álltam, anyám kezét fogva
    Tiszta ruhát vittünk,
    Talán egy halottnak…?

    A váci kapun túl visz a vonat
    A váci börtön felé…
    Nemes lett apám,
    A lordok házában őrzik
    Talán életfogytiglan.

    Két méter vastag falak
    Évente kétszer tizenöt percre
    Konganak lépteink,
    Rácsok mögött, őrök között
    Beszélünk.

    Itt, Kőbányán van a Kozma utca.
    Nem jelzik sehol, hogy
    A Sírkert utcai megállónál
    Van a Gyűjtő fogház,
    Mert minden börtön
    Temető mellett fekszik.

    Vasárnaponként a sírok között
    Sétálva vártuk a fal tetején
    Masírozó őr elfordul,
    A börtön kórház ablakából
    Egy fehérköpenyes alak int
    És mi csókot dobunk neki,
    Így toldjuk meg a rács mögötti
    Beszélőt.

    Budapest, gyerekkor,
    Tavaszi illat a Duna felől,
    Zsibbadó félelem,
    Térképeden meddig állnak
    Még névtelen sírokkal
    Börtön mellett fekvő
    Temetők?

    Judit Kopácsi Gelberger
    1986, Október 23.

  • No meg ez is:
    Láthatatlan börtön

    Láthatatlan börtön;
    sunyi meghunyászkodás;
    sötétségben rejtőzködő
    gyávák hada ellen
    készül kitörésre forró,
    heves zsidó vérem
    és örökké lázadozó
    református büszkeségem.

    Hazugság és félelem mentes élet,
    lidércek nélküli teljes éjszakák,
    nevető nappalok: hová lettetek?

    Ütésre emelt öklöm semmibe talál:
    vérem serken.

    1965. Budapest

  • Kati különben pontosan és precizen reagált Fényes úr rágalmaira Nagy Imrével szemben. Én csak a saját börömön tapasztalt sorsot tudom hozzáadni, amikor besúgók között éltünk, és napi megaláztatásban volt részem Apám miatt. És ezzel nem voltam egyedül.

  • Nem kívánom Kádárt védeni, sem Nagy Imrét szapulni, de Fényes István minősítése helytálló.

    Kádár nem “hívta be az oroszokat” (vagy szovjeteket), mint valaki nemrég e honlapon írta, hanem ők küldték ide, az ő helytartójuk volt. Továbbá őszinte (hithű) kommunista volt, csakúgy, mint Nagy Imre. Ezen túl persze voltak lényeges különbségek köztük, például Kádár elvhűen kommunista volt, s közben ügyesen politizált, Nagy Imre inkább megérezte az emberek bajait, próbált segíteni, és próbált közben kommunista is maradni.

    Kádár tehetséges politikus volt, és bűnei mellett az ő ügyes lavírozása tette lehetővé a paraszi gazdaságok fellélegzését, az élelmiszerbőséget. A hatvanas években még nem hitelből élt az ország. Nagy Imre sodródott az árral, és áldozatul esett.

    Fényes István cikke nem Kádárról és Nagy Imréről szól, ők itt mellékszereplők.

    “…aki nem vallja azt, hogy baloldalinak lenni a társadalom bérből és fizetésből, nyugdíjból élő rétegének, a nincstelenek és szegények érdekképviseletét jelenti, az nem baloldali.
    Ez nem baj, de nem kell becsapni az embereket.”

    Az utóbbi a kulcsmondat.

  • Fényes István

    Nehéz azokkal vitatkozni, akiknek személyes érintettsége van az ügyben.
    Egyrésztt nem szeretném bántani egyiküket sem, másrészt meg minden tapastalatom és minden porcikám ellentmond annak, amit írnak, nemutolsósorban talán a világ máshogy látszik a Szent István Parkból, vagy a János hegy alján álló budai házból, mint a ferencvárosi nyolcházból.
    Nagy Imrét nem gyalázom, de már engedtessék meg nekem, hogy elmondjam a véleményem egy törtéénelmi szereplőről, mint ahogy elmondom másról is, amikor a téma szóbakerül.
    Ez a helyzet általában ünnepeken szokott előkerülni, hát ott mondtam el.
    Bocsáss meg, kedves Judit, de nálam nem számít hőúsnek az olyan ember, aki a jugoszláv követségen ülve teszi közzé rádióbeszédét -”csapataink harcban állnak, a kormány a heléyén van” – odadobva ezzel azokat a legyőzhetetlen túlerőnek, akik elhitték a mondatait.
    Nem tartom politikusnak azt, aki nem veszi figyelembe a politikai realitásokat, mint ahogy a falnak rohanó vak ló viselkedését sem tartom bátorságnak.
    Azt pedig egyenesem ostobaságnak tartom, ha valaki, aki Sztálin birodalmában élte életét azt gondolta, hogy a fegyveres harc eredményre vezethet.
    Nagy Imre javára lehet írni, hogy első miniszterelnöksége idején valóban voltak pozitív intézkedései, habár azt se feledjük, hogy a negatív intézkedések egyik végrehajtója volt – ő volt például a begyűjtésekért felelős miniszter.
    Magánvéleményem, hogy egész életében a túlélésre játszott, ezért élhette át Sztalin terrorját, Rákosi túllihegéseit, ő volt talán az első magyar pávatáncos, habár ezért a címért Kállay Miklós, Hortthy miniszterelnöke is versenyben van.
    A végén elvétette a lépést és ez személyes tragédiájához vezetett.
    De az országnak nem mártírok kellenek, hanem politikusok, akik politikusként viselkedve próbálnak megbirkózni a kihívásokkal.
    Vigasztaljon a tudat, hogy jó társaságban van – Kossuthhal van egy kategóriában, csak annyi a differencia, hogy utóbbi a távozásra egy használhatóbb megoldást választott.
    Kádárról itt nem írnék, mert minek?
    Neked is megvan a kialakult véleményed róla, meg nekem is.
    A te véleményed édesapád sorsa hitelesíti félig-meddig, az enyém meg tízmillió ember negyedszáz éven át élhető nyugodt, békés, gyarapodó élete.
    Nem szeretem viszont, amikor aktív politikusok választásra akarnak kényszeríteni a baloldaltól távozófélben éppen, azt tartom, hogy a baloldal hagyatéka egységes, benne van Nagy Imre, Kádár János, Kopácsi Sándor és Mező Imre hagyatéka is – az egész szerencsétlen huszadik századi kísérlet a szegényember sorsának felemelésére, melynek egyik méltatlan hozadéka vagyok én is.
    A történelmet csak higgadtan lehet tanulmányozni, ez pedig egy szülő-gyermek kapcsolatban nem elvárható.
    Majd az idő igazságot tesz.

  • Fényes István

    Ps: a versek szépek.

  • Fényes István

    Kedves Jánosi Katalin, az előző hozzászólásom Önhöz is szól.
    Nagy Imrét nem gyalázom, de engedje meg, hogy a magyar történelem egy szereplőjáéről véleményt mondhassak, még, ha nem is túl hízelgőt, és lehet, tán még tévedek is.
    Vannak sokan a magyar történelemben, kiknek tevékenysége vitatható, ilyen Nagy Imre tevékenysége is.
    Nem ismételném magam, csak néhány dolgot az Ön hozzászólásához:
    Kádár nem követelt semmit, kivéve tán, amikor magyar állampolgárokat vittek ki az országból, azokat visszahozatta.
    Nem is volt módja ilyesmit követelni, mint ahogy Nagy Imre sorsát is a feje felett döntötte el a szovjet, a kínai meg a jugoszláv kommunista vezetés, no, meg maga Nagy Imre, aki nem volt hajllandó semmiféle kompromisszumra, hanem tartotta magát a nemtudommihez, mert amit csinált és ahogy csinálta, az sem politikának, sem elveknek nemigen minősíthető – leginkább elkeseredett improvizálgatás volt.
    Hogy Kádárt hatalma vérben fogant?
    Meglehet, de ilyen alapon Nagy Imre hatalma is vérben fogant, már amennyiben hatalomnak lehet nevezni a légüres térben sodródást.
    Nem kívánom bántani őt, de a történelem nem emlékművekről szól, melyet egyébként – szerintem – nem politikájával, klegfőképpen nem politikusi teljesítményével érdemelt ki.
    De ez nem jelenti azt, hogy nem tisztelem az emlékét.
    Egyetlen dolog volt, amit mellette lehet felhozni, amiért kiérdemelte, hogy nemzeti hősként emlékezzünk rá, és ebben többet produkált, mint Kossuth: a magyar függetlenségért adta életét.
    Ha a mai közéletet elnézegetem, elszomorodom.
    Ezért?
    Ezekért?

    :O(((

  • Katalin Jánosi

    Kedves Endre: Nagy Imre nem “sodródott az árral” — szerintem a forradalom utcai harcosainak, a népnek követeléseit jogi formába önteni, a széles nagyvilág felé deklarálni, mint “állam” funkcionálni a véres napokban, ez nem jelenthet sodródást…Próbálta a lehetőségeket a követelésekkel összeegyeztetni, a kompromisszumokat keresve. Egyébként: áldozat volt, de aki egyetlen mondattal megmenthette volna életét, mint mellette oly sokan megtették.
    Fényes István:
    – nem egy budai házból emlékezem, látom a történteket, hanem a jugoszláv követségről, Snagovból, két év internálásból, apa börtönben szituációból s a Kádár-rendszer legaljából…
    – Naná, hogy maga viszont nem ismeri a történteket: Nagy Imre nem a jugoszláv követségen nyilatkozott a rádióban, hanem a Parlamenti rádióstúdióban mondta el beszédét, jelezte a világnak, hogy itt jogtalan agresszió, háború folyik; s persze, nem ő “dobta oda” a forradalmárokat a túlerőnek, ők (tisztelet adassék nekik!) saját jószándékuktól vezérelve harcoltak, fogtak fegyvert az idegen hatalom ellen. Nagy Imre soha de soha nem óhajtott vérontást, ezért is tárgyalt szinte a végtelenségig a magyar forradalmárok és az oroszok küldötteivel!!
    – A politikai realitásokat igenis látta, számtalanszor (vannak rá bizonyítékok, írott jelentések, beszámolók) igyekezett a forradalmárokat nyugtatni, a békés útra terelni, és az oroszoktól a lehető legtöbbet kivarázsolni. A fegyveres, harcoló forradalmi tömegnek meg kellett volna mondani (talán magának!), hogy menjenek haza? Vagy netán fegyverrel leverni a saját fellázadt honfitársait? (Bírom az ilyen politikai antitalentumokat, akik utcára nem mentek, csak lapultak otthon, az asztal alól osztják az észt, vagy utólag oly okosak…álljon ki a százezres fegyveres nekilódult tömeg elé, és fékezze meg őket, kívánom magának!) A magánvéleménye pedig oly szégyenletes, hogy ezentúl maga egy halott ember számomra!
    – Most már csak mások számára: Nagy Imre mindenféle kompromisszumot megtárgyalt a felkelőkkel és az oroszokkal, és a forradalmároknak, a nemzetnek tett ígéretéhez tartotta magát mindhalálig. Önnek és Kádárnak felfoghatatlan, hogy a politika erkölcs is — ezt látjuk ma is minden nap. Ezért lehetett Nagy Imre példakép, mert ahogy Bibó összekapcsolta a morált a politikával, aszerint élt és viselkedett a forradalom alatt és utána Nagy Imre.
    – az ilyen vádakra, hogy “túlélte a sztálini diktatúrát, tehát gyanús” mit lehet mondani? Maga meg túlélte a kádár-rendszert — tehát nagyon is gyanús!
    – Nagy Imre hatalmát nem a vérbírák utasítására használta, mint Kádár, aki több embert végeztetett ki, mint Haynau…Mindezeken túl magam nem gyalázom, számra sem veszem Kádárt. De:
    Magyarországnak két vesztes forradalma volt, 1848 és 1956; mindkét nap ma nemzeti ünnepünk; mindkét időszak miniszterelnökét kivégezték (Batthyányt és Nagy Imrét) — tisztelettel adózunk emléküknek, s szégyen, hogy maga az efféle véleményét nem szégyenli köztérben hangoztatni. Miféle magyar ember az ilyen?

  • Fényes úr, engedje meg, hogy kifogásoljam megjegyzését, hogy miképp látja a világot egy gyerek a Poszonyi útról, vagy a budai villából. Már csak azért is, mert egyetlen gyerek sem felelős azért, hogy hol és miképpen tölti gyerekkora egy részét, és ezért felelőségre vonni valakit egyszerű otrombaság. Mint egy “kedves” ismerős is mondta nekem, én megérdemeltem mindent Apám miatt “elszemvedettem” még azt is, hogy kijövetelem utólsó pillanatban történt, mert már ez öngyilkosság gondolata igencsak csábitott, “elvégre engem csirkével zabáltattak, akkor amikor többen éheztek”.
    Én elhiszem, hogy egy (esetleges) apolitikus melós, és gyermekei Kádár korában a ferencvárosi nyolcházból másképp élte meg azokat az éveket. De én azt is tudom, hogy annak milyen ára volt. És annak az árát nyögi erkölcsileg is minden magyar ember.

  • Endre, elég szégyenletes dolog volt Kádár részéről Hithű Kommunista módón viselkedni. Nekem Nagy Imre “kommunistasága” apáméval együtt inkább példa értékű, mert azok a humanitás alapján álltak és nem szoritkoztak vak és embertelen dogmákra.

  • sebestyén eszter

    Azért az számomra egyszerre szórakoztató és elkeserítő, h a történészek (!) a mai napig (!) nem tudják, h Kádár rab volt-e a Kremlben vagy sem. Megjegyzendő: jobb-és baloldali történészek ezen nem esnek egymásnak, hanem együtt (!) tárnak föl.
    Szemben fentiekkel szintén jobb és baloldali történészek viszonylag egységesebb álláspontot képviselnek Nagy Imrével összefüggésben.
    Mellékszál: mivel 2006 óta a bolognai rendszerben van a felsőoktatásunk, egy történész kutató úgy kutat bárhol, ahogy itthon.
    Egy példa: az MTA intézeteinek könyvtárában nincs könyv. Ugye, milyen meglepő? Elmondom, mi van: nagygépes környezet, iszonyatos hálózatok, és adatmennyiség. A Victor Hugo utcai intézetből olyan html formátumú “könyvet” veszek ki ingyen (értsd: mentem pendrive-ra) pl. a Sorbonról, amilyet akarok.
    Gondolom, a történészek is így dolgoznak.
    Annyit akarok ezzel csak mondani, nem többet, h egy tudományág fejlődése (pl. informatika) maga után vonja a többi felgyorsulását is.
    Én már csak arra lennék kíváncsi, h még Orbán lesz-e a miniszterelnök, amikor valamelyik kutató pendrive-ján összeáll az igazság e témában.
    Egyrészt szerintem igen.
    Másrészt rendkívül pikáns lesz.
    (Vesd össze minapi másik kommentemmel, miszerint a Kúria tavaly – iratok és tanúvallomások alapján – hozott olyan döntést, h itt nem biztos, h minden úgy van, ahogy rendszerváltásnál bereklámozták. Vesd össze 2.: Orbán miért tartja rendre távol magát az okt. 23-ai megemlékezésektől?)

  • Katalin Jánosi

    2015 október 26
    9:16 de.

    Kedves Katalin, nagyon köszönöm, hogy helyettem is kiállt Nagy Imre martírsága mellett. Sokkal érthetőbben fejezte ki magát, mintha én tettem volna.
    Mint a forradalmi eseményeknek kortársa, még megjegyezném, hogy Kádár kérte be az orosz csapatokat, melyek győztek a forradalmi ifjúság felett.
    Majd Ő végeztette ki Nagy Imrét is.
    A hatalom megszerzése után, véres és diktatorikus kor következett be egészen 1990 ig.
    Csak azok védik azt a kort, akiknek előnyűk származott ebben a korban.

  • Igen, Nagy Imre karakteresen “váltott” 56-ban, kiállt a nemzeti szuverenitás és az utcán megnyilvánuló népakarat mellett. Így egyértelműen szakított a szovjet felsőbbséggel, és — az utolsó szó jogán elmondott beszéde alapján gondolom — valami nemzeti kommunizmushoz ragaszkodhatott. Ezért életét is adta. Felismerte, hogy a szovjet diktátum nem egyeztethető össze lelkiismeretével.
    Ezért ő joggal mártír és hős.

    Előtte azonban a változást kívánók akaratából került az ország élére, és ezt elfogadta, nem önállóan politizált. Talán nem tévedek sokat, ha azt gondolom, hogy élre kerülésében a pártvezetésnek és a szovjet vezetésnek is volt némi szerepe, ha csak jóváhagyó is, bár talán több. Ezért írtam, hogy sodródott (akkor). /Van olyan vélemény, hogy kezdetben a forrongás a kommunista párt (szovjet által jóváhagyott vagy irányított, esetleg megkerülésével végrehajtott) provokációja volt. Maonak is volt ilyen húzása./

    Igen, Nagy Imrével összehasonlítva Kádár hithű kommunistasága szégyenletes. Ettől még igaz, hogy ügyesen politizált, és legvidámabb barakkot csinált Magyarországból.

    Habár az is igaz, hogy Kádár talán nem érte volta el azokat az eredményeket, ha nincs előtte fegyveres ellenállás és Nagy Imre kiállása.

    Mindez még mindig csak a mellékszál, és nem sok köze van Fényes István mondanivalójához. Kár, mert az is megérne egy misét.

  • Kád ár nem ért volna el eredményeket, ha nincs mögötte a szovjet hatalom.

  • Endre, Nagy Imre már 1953-ban sem volt “hithű” kommunista. Már akkor szembeszállt a Rákosi féle egyszemélyes diktátorral és köreivel. Lásd tanulmányait errő az időről, no meg lásd azt is, amikor munkanélküliként, szinte házi fogságban élt. 56-ban Ő volt az egyedüli hiteles ember, akit a magyar nép eéfogadott, mint vezetőt. Hogy a szovjet “ellenforradalom” ellen, hogy lett volna képes másként ellentállni az egy nagy kérdés, és szerintem lehetelen elvárás lett volna.

  • Figyelő, most viszont teljes mértékben egyetértek Veled.

  • Christopher Adam

    Judith,

    Szerintem Nagy Imre egy teljesen lehetetlen helyzetben találta magát, amire sem ő, sem más politikus nem tudott volna felkészülni. Vannak olyan pillanatok, amikor az utcáról diktálják a menetet és irányt, nem pedig a törvényhozásból, vagy a kabinet körüli asztal mellől. 1956 egy ilyen pillanat volt. Nagy Imrét részben sodorták az események és általában lépés hátrányban is volt. De szerintem is ő volt az egyetlen hiteles ember, akit az utca népe még úgy ahogy elfogadott.

  • Nagy Imre annak ellenére, hogy meggyőződéses kommunista volt, magyar érzelmű volt.
    Ellentétben Rákosival és Gerővel.
    Ezért akarta a magyar nép vezérének.

  • Judith Kopacsi

    Hogy mennyire igazad van, bizonyitásként ide teszek egy részletet Apám könyvéből. Időpont 1956 Október 25.-e.

    “Éjfél volt. Az ország vezetői valahol a pártközpontban tárgyalgattak. Egyik vezető sem jött a telefonhoz. A fegyverek dörgését szerte a városban hallani lehetett. Egyetlen utasítást kaptunk : lábhoz tett fegyverrel várjunk, és őrizzük meg a főkapitányság ütőerejét.
    Elérkezett a pillanat, amikor fel kellett bontani a hatalmas borítékot, amelyen nagy betűkkel ez állt : „M-TERV. Szigorúan titkos! Csak végszükség esetén bontható fel.”
    Az „M-TERV”-et a belügyminiszter adta ki a poznani események után, minden hasonló fegyveres összetűzés esetére, az ország valamennyi rendőr főkapitánysága részére. Hívattam egész vezérkaromat és feltörtem a pecséteket. Átfutottam a szöveget.
    A fegyverek felsorolásával kezdődött, amelyeknek a főkapitányság raktárában kellett volna lenni a rendkívüli állapot idején. Megdöbbenve olvastam a következőket : 20 géppuska. A valóság : egyetlen géppuskánk sem volt. 80 golyószóró. Ebből négy volt összesen. És így tovább : kézigránát, lőszer, 72 órai harcra elegendő (a lőszer 12 órára volt elegendő), továbbá váltás fehérnemű, egyenruha, konzervek, ital, cigaretta stb. Ezer fő részére, hat napi harchoz. Mindebből semmi sem volt, kivéve néhány tucat egyenruhát és néhány rekesz almát.
    Tisztjeim keserűen mosolyogtak. Többen közülük nemrég jöttek vissza az ÁVH főhadiszállásáról, a Roosevelt térről. Soha nem láttak olyan hatalmas arzenált. Minden ablakban golyószóró és rengeteg vadonatúj rendőregyenruha volt ott felhalmozva. Tehát nem a saját egyenruhájuk, hanem a MIÉNK volt előszítve arra az esetre, ha angyalbőrt akarnak váltani. A kávé patakokban folyt, a piáról nem is beszélve. Ez utóbbinak később szomorú következményei lettek.
    A híres „M-TERV” tehát csak a fantázia világában létezett. Mint annyi más dolog, amit a bürokratikus hatalom papírra vetett. Semmi köze sem volt a valósághoz. Magunknak kellett valahogyan elboldogulni.”

  • Judith Kopacsi

    Figyelő, ebben is igazad van.

  • Christopher Adam véleményével is egyetértek, és Judith nekem szóló megjegyzését is elfogadom, hiszen nem tudok többet.

    Ezzel együtt sajnálom, hogy ez a kérdés uralja a hozzászólásokat. Ha nem ezzel a résszel foglalkozunk, akkor kiderül, hogy valami egész más, sokkal aktuálisabb kérdést taglal a szerző.

  • Katalin Jánosi

    “(A baloldalnak) nem utat kell keresgélni, hanem meg kell teremteni az emberhez méltó élet feltételeit minden magyar állampolgár számára, még ha ez azzal is jár, hogy a gazdagoknak kevesebb jut.” Na, evvel a mondattal egyet lehet és kell érteni — hogy visszatérjünk a cikk alaptémájához. (A baloldal)t azért tettem zárójelbe, mert ezt a programot kellene vállalnia és végrehajtania mindenféle világlátású pártnak, és a magyar honpolgároknak ezt kellene számon kérnie minden miniszterelnökön. Hogyan lehetséges az, hogy a “minden magyar számára megválasztott” miniszterelnök Orbán egyszerűen kijelentheti nagy nyilvánosság előtt, hogy “természetes, hogy a rám szavazóknak adok”…..??? Hát nem az egész ország vezetője? Csak a jobboldalé?
    És a magyarok hallgatnak, nyelnek, félnek.(Zárójelben az előző szomorú témához: nagyon sajnálatos, hogy Rákosiék és Kádárék, 89 után pedig a jobboldal teljesen kitörli a magyar nemzet memóriájából az 1953-as Nagy Imre reform-kormányprogramot, munkatáborok bezárásával, politikai perek felülvizsgálatával, Ávh felügyeletével, kuláklista megszüntetésével, egyházak újbóli támogatásával stb., stb.)

  • sebestyén eszter

    @endre,
    igazad van. hasonlót írtam Göllner cikke alá.
    (mindenki véleményét tiszteletben tartva írtam ezt.)

  • Katalin Jánosi
    2015 október 25
    8:33 du.

    Veled vagyok !

    Áder János köztársasági elnök szerint a szocializmus rendszere erkölcsi és közjogi értelemben is bűnben fogant, hiszen a kommunista párt zsarolással, kényszerítéssel ragadta magához a hatalmat, miközben saját alkotmányos szabályaira sem volt tekintettel.

    “…A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
    (Alekszandr Szolzsenyicin-nek tulajdonított idézet)

  • Katalin Jánosi

    Pityi Palko,
    Amit idéz, az oly sok eszmerendszer… inkább így: az összes eszmerendszer fanatikus hívére alkalmazható és igaz leírás — akárki is mondta. Világi és egyházi vonalon egyaránt. (lásd a mai Muszlim Állam Mohamed-követőit is akár.)
    “a párt zsarolással, kényszerítéssel ragadta magához a hatalmat, miközben saját alkotmányos szabályaira sem volt tekintettel.” — Áder úr véleménye pedig a fideszre is igaz; bár ők nem a szabályokra nincsenek tekintettel, hanem mindjárt gyártanak maguknak megfelelő törvényt, vagy akár alkotmányt is (amit aztán állandóan farigcsálnak a napi politikának megfelelően).
    Nagyon nehéz a sommás, általánosító véleményekkel mit kezdeni…. Van egy jó mondás: Én nagyon szeretem azokat az embereket, akik keresik az igazságot — s nagyon utálom azokat, akik “megtalálták”.

  • Gratulálok Pityi Palkó!
    Különben, ezt az idézetet én is szoktam mondani..nagyon igaz!

  • Figyelő!
    okt.26.11:56

    Úgy látom megint sikerült megtalálnia szarva közt a tőgyét!
    Elismeréssel adózik Jánosi Katalinnak amiért “helyettem is kiállt Nagy Imre mártírsága mellett” továbbá megdicséri, hogy “sokkal érthetőbben fejezte ki magát, mintha én tettem volna” – ez bizony így van, de lássuk be ez még önmagában nem nagy mutatvány… *tekintve a tekintendőket!

    Aztán “pontosít” néhány dolgot az ’56-os eseményeket illetően, megfelejtkezve arról a szempontról, hogy a megszólított feltehetően “első kézből” ismeri a dolgokat: ha nem is élt még akkor, de szülei elbeszéléseiből, visszaemlékezéseiből, nem utolsósorban a visszamaradt családi dokumentumokból, olvasmányaiból stb.

    Mindezt csak azért írom, mert nehéz elképzelni, hogy Ön aki annyira “rajtatartja újait a történelem ütőerén”, ne tudná, hogy J.K. visszaemlékezései saját nagyapjáról szólnak !
    Remélem nem tévedek és – tekintve, hogy ez bárki számára ismerhető tény – talán nem bántom meg vele őt magát sem.

  • Pityi Palkó (2015 október 26 5:40 du.) idézete nyilván a mai magyar uralkodókra értendő, mert azokra tökéletesen igaz, csak a kommunista szót kell mással helyettesíteni.

  • NEMMM vitázok sem a cikkíróval , sem pedig a kommentelőkkel.
    De nekem is megvan a véleményem , ami sok helyen egyezik más kérdésekben gyökeresen szembe áll az itt felsoroltakkal.
    Csakhogy én ezúttal jóóól eltitkolom a véleményemet :)))

  • Endre!
    Talán még a kommunista szót sem kell behelyettesíteni – Orbánék addig kommunistáztak, míg hasonultak…

    Úgy tűnik Áder úr szakértő a”bűnben születést illetően” – csodálkozom, hogy nem szakadt le a plafon, midőn mindezt kinyilatkoztatta, mert épp és pontosan magukról beszélt!

  • Figyelő !

    Melyik idézetet szokta mondogatni kedves Figyelő?

    Csak úgy jut eszébe és máris mondogatja Szolzsenyicin kommunista embertípusról szóló, több soros fejtegetéseit…?
    Mert azt elfelejtette közölni hogy melyik idézetre gondol, melyet “Ön is szokott mondani” ?

    Egyébként a jellemzés találó – de abban egyetértek Jánosi Katalinnal, hogy ez nagyjából minden fanatikus embertípusra jellemző, akár kommunista akár nem, mert bármely eszmerendszert lefed, ha abban kontroll nélkül hisz, bízik valaki !

  • sebestyén eszter

    @Geyza,
    re 6:49
    nem vagy igazságos. egy másik threadben a b. gézát buzdítottad arra, h azért bántson, h magával egyezzen ki. ez korrekt is volt.
    amúgy meg úgyis ez van https://www.youtube.com/watch?v=w9TGj2jrJk8
    ezt csak azért csatoltam, h ne érezd úgy, h izé.. na.

    ui. amit írtál b. gézának az respekt — rám hatott volna, az tuti. de hát nem vagyunk egyformák.

  • sebestyén eszter

    @Besancon,

    szerinted hasonultak? íme:

    http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/139411099.pdf

    szerintem végig tudatosan (!) erre játszottak.

  • hasonulás
    A fanatikus kommunistákhoz sokkal jobban hasonlítanak a fanatikus nácik, mint a pulykatáncos gecik.

  • Eszter:
    Nem kenyerem az igazságosság.
    Amíg a Világ világ marad , csak igazságtalansággal lehet elérni bármit is.
    Mondj igazat…blablaaa… :D
    -
    Kedvenc számaim egyike , évtizedek óta megvan nekem,gyakran hallgatom.
    De nem tudtam hogy Led-Zeppelin nóta !

  • Geyza !

    Melyik Zeppelin számra gondolsz ?

  • Besancon:
    https://www.youtube.com/watch?v=w9TGj2jrJk8
    Stairway to heaven
    Eszter adta meg , itt van kicsit feljebb.
    Tök jó.

  • Fényes István

    Ez egy szörnyű helyzet: nem lehet vitatkozni olyanokkal, akiknek hozzátartozója áldozata volt az eseményeknek.
    Isten ments, hogy bármelyiküket megbántsam.
    De azt azért engedjék meg nekem, hogy ne tartsak valakit reálpolitikusnak, ha Jalta után pár évvel elképzelte, hogy ki lehet lépnie a Varsói Szerződésből.
    És bár tény, hogy a rádióbeszéd felvétele “csapataink harcban állnak (nem álltak…) a kormány a helyén van” (nem volt a helyén…) a Parlamentben készült, de sugárzása idején a szónok már a Jugoszláv követségen volt – ez is egyébként a reálpolitikai helyzet teljes félreértése volt – a mi ablakunk alatt pedig ott dübörögtek a tankok…
    Ez egy kétségbeesett segélykiáltás volt, de a reálpolitikától oly messze volt, mint Moszkva Washingtontól.
    Sajnálom, de lehet jobban jártunk volna, ha Nagy Imre nem az utca csőcselékével tárgyalgat, hanem az oroszokkal, még akkor, amikor lehetősége lett volna rá.
    Nagy Imrét egyébként hiba Kádárral összevetni, méltánytalan is, hiszen két hétig se irányította az országot, a “mi lett volna” meg nem történelmi kategória.
    Aki itt azt írja, hogy Nagy Imrét Kádár végeztette ki, az nincs tisztában a történelemmel.
    Kedves Judith, Budapest Rendőrfőkapitányának nem akkor kellett volna megismerni az M-készletek helyzetét, amikor már szükség lett volna rájuk, hanem az ő felelőssége volt, hogy rendelkezésre álljon.
    A Rendőrség bevetésének nem lett volna éretelme, arra ott voltak az ÁVH alakulatai – a kor készenléti rendőrsége, TEK-je.
    Nem kellett volna odadobni őket a csőcseléknek.
    Nagy Imre sorsát szerintem jelentősen befolyásolta, hogy nem adott segítséget a Köztársaság tér védőinek, ez egy magát kommunistának valló miniszterelnöktől megbocsáthatatlan bűn volt.

    Hát igen.
    Bonyolult idők voltak, könnyű volt hibázni.

  • Csőcselék? Az is volt, na de az egész?!

    Tárgyalni az oroszokkal? A fegyveres ellenállás kirobbanása után? Két lehetősége volt: (a) szolgálattételre jelentkezni (mint mások), és ha őt választják, akkor helytartóságot vállalni, mint Kádár (b) a fegyveresekkel tartani.

    Nagy Imre talán azt hitte, hogy különutas kommunizmust csinálhat Magyarországon. Miből gondolhatta?!

  • Besancon

    2015 október 27
    2:38 de.
    Mivl én átéltem az 56-os eseményeket, nincs szükségem mások nagyapjának emlékeire.

  • Fényes István

    2015 október 29
    4:19 de.
    Fogalmam sincs hány éves, de nem is érdekes. Változatlanul a kommuninsták pártján van és nem a magyyar nép mellett. Minden szavából kitünik, és mélyen sajnállom, hogy egy hazug, bukott politikát véd még ma is!

  • Fényes István

    Kedves Figyelő, a politika a lehetőségek művészete, aki politikusként más próbál előadni, az nem politikus, hanem illuzionista, vagy szamár.
    És hát – vessenek a mókusok elé – én bozony a mai napig a kisemberek pártján vagyok, máig az a véleményem, hogy az a társadalmi rendszer – a munkások és parasztok diktatúrája – még annak dacára is, hogy diktatúra volt – sokkal de sokkal igazságosabb és demokratikusabb volt, mint a mai, demokráciának hirdetett társadalmi rend, melyben emberek fagynak meg az utcán és a szegényember gyerekének esélye sincs kitörni a nyomorból, melyben a törvények nem társadalmi vita után, nem a nép érdekében, de konkrét személyekre szabottan, önálló képviselői indítványokra születnek.
    Szentül hiszem, hogy én vagyok a magyar nép mellett, mert én azt szeretném, hogy Átlag Józsi megint békésen, nyugodtan élhessen, megélhessen a fizetéséből és hétvégén tudjon egy jó pörköltet főzni bográcsban, ihasson hozzá három üveg sört, a fiából meg, ha jól tanul, lehessen orvosprofesszor – Magyarországon.
    Ha ezt elérjük, tőlem lehet a társadalmi berendezkedés polgári demokrácia is, lelkesen támogatni fogom.
    Ha nem haragszol meg érte, szarok én e tekintetben Mészáros gázszerelő-stróman, meg még a Legmagasztosabb fejére is, számomra ők nem a magyar nép, hanem a tetű a nép fején.
    Meg Csányi nagybirtokosra is, akinek lassan több a földje, mint Csák Máténak, a föld népe meg már megint éhezik.
    Majd ha a mai társadalmi rend bebizonyítja felsőbbrendűségét, akkor vitatkozhatsz velem, de addig igencsak húzd meg magad, és ne emlegess nekem szabadságot meg demokráciát, mert az megélhetés nélkül, örök egzisztenciális rettegésben élve épp annyit ér, mint a hideg vagy a meleg szél nélkül, ha ismered a vonatkozó közmondást.
    Ugye érted, hogy miről beszélek?

    :O)))

  • Fényes István

    Kedves Endre, a Rádió elfoglalásától kezdve az utcán bizony jobbára a csőcselék randalírozott, ezért is van az, hogy csak félkezett habzású hősöket, vagy még azokat sem vagytok képesek produkálni.
    Még ha a kivégzettek névsorát nézed is, ha tárgyilagos vagy, be kell vallanod, hogy túlnyomó többségük bőségesen rászolgált a kötélre – a kor törvényeinek megfelelően.
    Lehetne erről tárgyilagosan is beszélni, de ameddig ti a Corvin – köz átképzős disznópásztorát ünneplitek, meg a Tuskólábút, nem is szólva a Nemzet Durva Anyjáról, addig itt soha nem fog érvényre jutni a pőre igazság.
    Szerintem…
    Az oroszokkal meg lehetett volna tárgyalni, a Köztársaság térig biztosan.
    De amikor a Varsói Szerződésből való kilépést meghirdettük – nevetséges amatörizmussal – akkor elkezdtük fonni a kötelet.
    És ezt minden bántó száéndék nélkül írom, mert ez az igazság.
    Lehet magyarázgatni, de felesleges.
    A politikusnak nem hinni kell, hanem a konkrét helyzet elemzéséből kiindulva kell vizsgálni a lehetőségeit.
    A lehetőségek pedig azok voltak, melyekről te írsz.
    Három évvel Sztálin halála után, nyakig a hidegháborúban illúziókat kergetni több, mint vétek: hiba…
    :O)))

    :O)))

  • Fényes István,

    Amiket a “ti” alatt nekem tulajdonítasz, azt nyugodtan vedd magadra, mert én bizony magamra semmiképp sem veszem.

    Csőcseléknek meg nem nevezhetem azt a tömeget, ami november 4. után még hetekig gondot okozott a szovjet fegyveres erőknek.

    A tárgyalásról továbbra is azt gondolom, hogy tárgyalni ott a farok behúzásának sebességéről sem lehetett volna. Bár lehet, hogy ez az akkori konkrét tények (azóta is részben titkos feljegyzések) ismerete híján ez hit kérdése. És miért a Köztársaság térig? Az nem a kormány műve volt.

    Inkább hiszem, hogy az egész fegyveres konfliktus szovjet provokáció hatására történt, hogy megerősítsék pozíciójukat. Nagy Imrének esetleg eleve a “tüzet rám” szerepet osztották, hogy ismerje be bűnösségét. Ezt ő megtagadta.

  • Fényes István

    Endre, sajnálom, de én hitvitákban nem szeretek részt venni.
    A konteo műfaját kedvelem, de ez most nem az a felület, úgyhogy abba se mennék bele.
    Ha te nagyra tartod Nagy Imre tevékenységét, hát az a te ügyed, én tiszteletben tartom, eszemben sincs megtéríteni, mindenki üdvözüljék a saját fazonja szerint.
    A Szovjetuniónak semmi szüksége nem volt saját pozíciói erősítésére, ők éppen akkortájt megnyertek egy világháborút, mi meg éppen ugyanakkor – mecsoda véletlen- a vesztes oldalon találtuk ,magunkat.
    A magyar probléma katonai kezelését megtervező orosz marsallt meg Zsukovnak hívták, majd keress rá a guglin.
    Már csak egy kérdésem maradt: szoktál te térképet nézegetni?
    :O)))

  • Fényes István,

    Én is sajnálom, hogy olyanokat írsz rólam, amire nem adtam okot.
    Nagy Imréről szinte ugyanazt írtuk.
    A Szovjetuniónak fontos volt, hogy Magyarország az ő hű csatlósa maradjon.
    Zsukovról nem kell a google-on érdeklődnöm.
    Szoktam.

    Amiben eltér a véleményünk:
    1. Bár volt csőcselék, nem csak az volt.
    2. Tárgyalni akkor, a fegyveres felkelők (vagy akárkik) nevében nem volt miről, nem is volt rá lehetőség.
    3. Ha a mai fasiszta őrület helyett Kádár-féle szocializmus lenne, annak sem örülnék. Abban egyetértek, hogy ez a mai rosszabb, de akkor sem azt kívánom vissza.

  • Judith Kopacsi

    1. Nagy Imre igenis tárgyalt az oroszokkal. Az utolsó pillanatig, amikor is Andropov mosolyogva nyugtatta meg, hogy minden úgy lesz, ahogy abban megegyeztek. Csak éppen pont az ellenkezője történt.Amig ők kivonulást igértek, addig pont özönlöttek be.

    2. Az adott szituációban a semlegesség kihirdetése szükségszerü volt, ugyanis nélküle (mint ahohy meg is történt) a világ csak két barátságos ország torzsalkodásának könyvelte volna el a Szovjet agressziót.

    3. A köztársaság téri bonyodalom úgy volt megszervezve, hogy abba nem lehetett besegiteni. Apám felajánlotta a segitségét, ami gorombán vissza lett utasitva.

    4. Az M. terv felbontásának ideje szigoruan meg volt szabva. Apám annak megfelelően járt el.Különben szerinted kinek kellett volna a rendelkezésére állnia Apámnak?

    5. Az ÁVH alakulatai egy pillanat alatt szétszóródtak, azokra ugyan nem számithatott senki. És nem Apám dobta oda öket a csöcseléknek, elöszeretettel igyekszel elfejteni, hogy Apám több, mint 100 ávosnak adott menhelyet a kapitányságon. Persze csak azoknak, akikről tudta, hogy nem voltak véreskezű gyilkosok elözőleg.

    6. Előhozni Csányi földbirtokost és azonosságot tulajdonitani neki 56-al kapcsolatban egy igen gyerekes dolog. Egyiknek semmi köze a másikhoz. (De bizonyos körökben boztos jól hangzik.)

  • Judith Kopacsi

    A fegyveres felkelőket lett volna módja ellenörzés alá venni a Nemzetörségnek.Nem rajtuk múlott, hogy erre nem volt idejűk.

  • Judith Kopacsi

    És ugyan a rendörség eredetileg tényleg nem volt bevetve, viszont, amikor direkt támadás alatt álltak, arra válaszolni kellett. Ergo, a titkos M-terv felbontása, amin a rendörtisztek igen keservesen nevettek.

    Fényes, sajnálom, de még mindig a Fehér Könyvből mantrázol. Kár, mert egyébként egy tisztességes ember vagy.

  • Fényes István

    Endrének:
    1. Természetesen nem csak csak csőcselék volt, de nem az igazságért kiálló gyerekek adták az atrocitások gerincét, hanem a tízezer köztörvényes, meg a pesti alvilág.
    2. Attól függ, hogy mikor.
    Az események első fázisában szinte mindenről meg lehetett volna egyezni, a SZU-nak a szuezi válság miatt úgy hiányzottak a magyar események, mint hátára a púp.
    És nem a katonai vetülete miatt, mert az nem játszott szerepet, a szunyog agyonütésével esett egy kategóriába, de nem hiányzott a kiélezett nemzetközi helyzetben egy esetleges hídfő a Nyugat számára.
    Nem szólva arról, hogy rossz precedens lett volna.
    3. Nem lehet belelépni kétszer ugyanabba a folyóba, különösen, ha abból menet közben szennycsatorna lett.
    A hozzászólásom éppen erről szól – a vágyak, várakozások és a realizált valóság közötti összevetésről.
    Amúgy a visszakívánás nem politikai kategória, én például kívánom Julia Robertset, na és?
    Nincs szerintem vitánk…

    :O)))

  • Katalin Jánosi

    Fényes István:
    „… jobban jártunk volna, ha Nagy Imre nem az utca csőcselékével tárgyalgat, hanem az oroszokkal, még akkor, amikor lehetősége lett volna rá.” – 1956 október 24-e hajnalán megérkeztek Mikojan és Szuszlov, a szovjet kormány képviselői, velük folyamatos, mindenórás tárgyalásban egyeztetett Nagy, ők telefonon tartották a kapcsolatot Hruscsovval. A szovjetek az utolsó pillanatig helyeselték a Nagy-kormány terveit, lépéseit. Nagy Imre és kormánya abban a hiszemben cselekedett, hogy a kormányközi tárgyalások igazak.
    „…De amikor a Varsói Szerződésből való kilépést meghirdettük – nevetséges amatörizmussal – akkor elkezdtük fonni a kötelet…” – amellett, hogy Nagy egyhuzamban az ENSZ-titkárral levelezett a magyar ügyben , ez már egy ellenlépés volt; mikor kiderült, hogy a szovjet haderő visszaáramlik Budapest felé és Andropov mosolyogva hazudik a kormány szemébe a magyar Parlamentben, az „utca”, a forradalom követelésének megfelelően lépett Nagy a VSZ-ből való kilépés ügyében, egész kormánya által támogatva (nem egyedül!).

    „…Aki itt azt írja, hogy Nagy Imrét Kádár végeztette ki, az nincs tisztában a történelemmel…” – sajnálatosan mégis ez az igazság. Történészek állítják, nem én. Akkor, 58-ban, a szovjet birodalomnak már nem volt érdeke a kivégeztetés, Maoék is óvtak ettől (Ne csináljatok mártírt belőle!), de Kádár úgy vélte, ha Nagy életben marad, számára nem terem itthon babér. Élete végén Kádár bele is őrült e szörnyű helyzetbe… 1989. június 16-án a betegszobájában (ahol egyedül, megfigyelés alatt feküdt, már szinte magánkívül, csak a Tv ment) váratlanul öltözni kezdett, mire kérdezték: – Hová, hová, Kádár elvtárs? Mire Kádár: – Hát megyek a temetésre! Nem tudják? Most temetik az Imrét!
    Én most távozom e talán sehová sem vezető beszélgetésből; ez az utóbbi történet rettenetes, benne van minden XX. századi magyar történelmi borzalom, már ha valaki érti… pro és kontra.

  • Judith Kopacsi

    Fényes, látszik, hogy nem vagy egyáltalán tiszában az akkori nemzetközi politikai helyzettel. Szuez a szovjetek kreációja volt, pont azért, hogy elterelje a nagyvilág figyelmét arról a gaztettröl, amit MO-al cselekedtek. Nekik igeni fontos volt ez a kierőszakolt forradalom, mert szükségük volt egy ürügyre, amiért visszavonulhattak MO-ra és megerösitették nyugati határukat Ausztria mentén.
    Szokás szerint tulzól a több tizezres alvilági, frissiben szbadon engedett alakról, akik szerinted uralták az 56-os forradalmat. Persze kényesen hallgatsz arról a tényről, hogy Rákosiék megakadályozták Nagy Imre reformjait, akarattal lelasitották a rehabilitációkat, és emiatt volt a lakosság reagálása, amikor kinyiották a börtönajtókat. Lásd többek között darvas Ivánt, aki maga szabaditotta ki testvérét. Ezek az általad titulált csöcseléknek nagy százaléka politikai okoból volt börtönben.
    Mindezek persze konkrét tények, amiről rengeteg dokumentum is van, de ezek szerint Te vagy az, aki tényeket letagadva, vagy egszerüen csak elhallgatva erőltetnél hazug állitásokat. Mint mondta, jó tanitó mestered lehetett a fegyveres erőknél, ahol bemagoltatták veled ezeket a blődségeket.

  • Fényes István

    Kedves Judith!

    1. Tárgyalni addig kellett volna, ameddig alkupozícióban volt Nagy Imre.
    Csodálkozom is, hogy egy ember, aki többet élt Sztálin Oroszországában, mint Magyarországon, hogy képzelhette, hogy tárgyalópartnernek tekintik akkor, mikor már régen kiderült, hogy az események kézbentartására képtelenné vált.

    2. A semlegességet nem kihirdetni, hanem garantálni szokták.
    Az egyoldalú gesztusok semmit sem érnek, Ausztria sem egyoldalúan hirdette meg semlegességét, a mi helyzetünket pedig Jalta egyértelművé tette.

    3. A Köztársaság téren nem bonyodalom volt, hanem lincselés, a magukat megadó sorkatonákat mészárolta le a hős disznópásztor bandája, meg a Tuskólábú, megtámogatva néhány lotyóval…
    A csőcseléket öt perc alatt lehetett volna szétszórni, csak erre nem volt politikai akarat, a védők hiába kértek segítséget Nagy Imrétől, a kommunista miniszterelnök nem ért rá beszélni sem velük.
    Hogy Édesapád segítséget ajánlott, ez nagyban segíthetett sorsának alakulásában, de a felelősség nem az övé volt.
    Egyébként ki utasította vissza?

    4. Az M-tervet a mindenkori parancsnok ismerheti, a rendelkezésére álló eszközök és erők biztosítása pedig elöljárójának feladata, de az ő felelőssége.
    Arra hivatkozni, hogy nincs meg az M-készlet, egyetlen parancsnoknak se lehet, mert vagy az M-készletet kell biztosítani, vagy vagy módosítani kell a tervet, melyet rendszeesen felül kell vizsgálni.
    Egyébkélnt ez az egész probléma lényegtelen is, bár jellemző.
    Itt a politikai bátorság hiányzott – nem Édesapádból, ő ugyanis nem volt politikus.

    5. Az ÁVH-val kapcsolatban mi még nem váltottunk szót.
    Egyébként is, nem neki kellett volna mozgatni a csapatokat.
    Ellenben amikor bejelentették az ÁVH feloszlatását, akkor az alakulatok katonái ott maradtak minimális védelem nélkül egy olyan helyzetben, mikor, ha a csőcseléák meglátott egy sárga cipőt, akkor a delikvens már lógott is a fán, aztán mire esetleg kiderült, hogy nem is volt ávós, akkor már a kutya sem ugatott utána.
    Az ÁVH katonái nem voltak véreskezű verőlegények, sorozott katonák voltak, akik leginkább objektumőrzéssel, biztosítással és csapaterős rendőrségi feladatokkal foglalkoztak, tehát azokat a feladatokat látták el, mint ma a készenléti rendőrség.
    Ennek dacára belőlük lett a bűnbak, mint ma a III/3 – ból.

    6. Felületesen olvasni, aztán csesztetnbi a szerzőt azért, amit olvasni véltünk, még gyerekesebb dolog, – ha meg nem érted, hogy került a képbe Csányi egy mellékmondat erejéig, az felettébb sajnálatos.
    Ő egyébként üzletember, hülye lenne, ha nem használná ki a helyzetet, de ettől még ő a mai Csák Máté…

    7. A fegyvereseket nem ellenőrzés alá vonták, hanem legalizálták a gyilkosokat, fosztogatókat azzal, hogy nemzetőr igazolványt adtak még a tegnap szabadult köztörvényesnek is.
    Aznap kellett volna szétverni őket, mikor Maléter a Kiliánba érkezett, erre voltak is kezdeményezések, de Nagy Imre nem engedélyezte, holott a Corvin közi banda már akkor is eléggé szedett-vedett volt és összetétele egyre csak romlott.
    Az erőszak állami monopólium, ez alapvető dolog minden társadalomban.

    8. Az M-terv felbontását a parancsnok rendeli el, de ez csak akkor működik, ha van nozgósítható állomány, erő és eszköz.
    A Rendőrség ebben a játszmában nem ért semmit, sem felhasználni, sem hazakülkdeni nem merték őket, bevetni meg végképp nem – ez sem Édesapád rovásán van, ő – magas beosztása ellenére – nem volt önálló politikai döntésre jogosult.
    És rettenetesen bonyolult volt a helyzete.

    Rajtad viszont erősen csodálkozom, mert egy világosan és tisztán gondolkodó nőnek tartalak, mégis, úgy kezeled ezt az eseményt, mint kislány a Piroska és a farkast.
    A Fehér Könyveket pedig érdemes kritikus szemmel, de elolvasni, mert rengeteg tényadat van bennük.
    Azt sem értem, miért nem lehet a per felvételeit nyilvánosságra hozni, talán segítené a tisztánlátást.
    Nem segíti a múlttal való szembenézést, ha eldugdosunk fontos részleteket belőle.
    És nem én vagyok az ellenség, ha hiszed, ha nem.

    :O)))

  • Fényes István

    Jajj, Judith, ne blamáld már magad!
    1. Szuez angol-francia-izraeli kreáció volt, együtt lépett fel ellene a Szovjetunió Amerikával.
    2. A szovjet csapatoknak nem kellett visszavonulni, mert ki sem vonultak, Ausztria pedig nem játszott katonai szerepet, a határait a nagyhatalmak garantálták.
    3. Soha nem írtam több tízezer köztörvényesről, tízezerről írtam, ez pedig kutatók által egyöntetűen használt adat.
    4. Amit Darvas Ivánról írsz, az igaz, de 1955-56 nár a rehabilitációk kora volt, a politikaiak sorra szabadlábr5a kerültek, a köztörvénbyes meg köztörvényes, ezen kár is vitatkozni.
    Az egész Boráros téri csoport például belőlük állt össze, de mindenhol ott voltak, ahol randalírozni lehetett.
    5. Rákosi ebben a történetben csak annyiban érdekes, hogy Sztálin halála után felváltva rohangáltak Nagy Imrével Moszkvába, feljelentgetni egymást, de Rákosi 1956 júniusától már nem volt tényező, nem volt Magyarországon – nemmellesleg nem róla kezdtünk el beszélgetni.
    6. Rengeteget olvastam erről a korról, ellenben a seregben (mellesleh határőr voltam) ezek nemigen kerültek szóba, akik résztvevői voltak az eseményeknek, azok sem beszéltek róla, a volt ávósok nem voltak Kádár korának kegyeltjei, akik még szolgáltak, inkább meghúzták magukat.
    7. Nem segíti a beszélgetést, ha elkezdesz személyeskedni, én ezt nem tettem se veled, sem édesapáddal kapcsolatban, iparkodtam tárgyilagos lenni.
    Sajnálnám, ha te erre képtelen lennél.

    :O)))

  • sebestyén eszter

    @ Judith & Pupu,

    “(…) együtt lépett fel ellene a Szovjetunió Amerikával.” — ez az, amit oly sok ember nem ért. nem ebben a konkrét ügyben, hanem úgy általában. a kedvencem, amikor USA-Oroszo. témában belpolitikát csinálnak. mindig nagyon röhögök. megjegyzem: nem csak nálunk divat, és nem csak a volt szoc. országokban. az olaszok pl. élen járók ebben.

  • sebestyén eszter

    @Geyza & Besancon,

    re október 28 8:40 de.​ és 11:36

    igen, a Stairway to heaven, és igen, az igazságtalanság és célérés összefüggése egyenesen arányos tematikában.

  • A cím alapján azt hittem Kínáról lesz szó.
    Távedtem.
    Kár. Biztos érdekes ország.
    Lassan sokkal érdekesebb, mint az a Magyarország, ahol lassan mindenkinek saját prátja, saját ellenzéke, a jobbaknak saját ellenzéki pártja is van. A Jobbiknak meg lassan parlamentje.

    Maradjunk a zsírosdeszka hajtotta generátornál, népi hutáknál. Lassan úgyis az lesz a módi. Miután a banki betteket is megvédik. Miközben a szok kici ellenzék cak picmog, és gyüköcik. Occón, mig nagy pofon nem lesz. Vagy puszkapo’.

  • Judith Kopacsi

    1. Tárgyalni addig kellett volna, ameddig alkupozícióban volt Nagy Imre.

    Október 24.étől kezdődően tárgyalt Nagy Imre Mikoján és Szuszlovval Tehát majdnem az első pillanattól kezdve. Nem Ő ment hozzájuk tárgyalni. Ők érkeztek MO-ra és kezdték meg a tárgyalásokat Nagy Imrével.

    2. A semlegességet nem kihirdetni, hanem garantálni szokták.

    Tényleg? Milyen kár, hogy nem voltál ott tanácsokat osztogatni. A semlegesség kihirdetése fontos volt, akár tetszik akár nem, a nemzetközi jogok értelmében is. Más káposzta, ha egy országnak segitséget nyujt egy “baráti” ország, vagy, mint egy semleges államot rohan le.

    Ausztria sem egyoldalúan hirdette meg semlegességét, a mi helyzetünket pedig Jalta egyértelművé tette.

    Ausztria semlegességét a négy nagyhatalom kiegyezése biztositotta, a Szovjetek kivonulása elött egy nappal mindjárt meg is kötötték a Szovjetek az egymást segitő egyezményt.

    3. A Köztársaság téren nem bonyodalom volt, hanem lincselés, a magukat megadó sorkatonákat mészárolta le a hős disznópásztor bandája, meg a Tuskólábú, megtámogatva néhány lotyóval…

    A Köztársaság Téri atrocitások nagyon szépen meg voltak rendezve. Még mielött akármi is történt volna külföldi ujságirók hivták a többieket oda, mondván, hogy hallották, ott valami készül. A Pártház védelmére kirendelt tankokat viszavonták (kik és miért?) Apám segitségét visszautasitották. (Csikeszné, aki nem volt hajlandó Mező Imrét a telefonhoz hivni, amikor Apám hivta, és kategorikusan kijelentette, hogy nincs szüksége Kopácsi féle védelemre.)(Miért?)Mint irtad, a csöcseléket valóban szét lehetett volna szórni, tehát kinek állt érdekében, hogy pont ott és akkor lincselések legyenek? Már az időzitésnek is gyanusnak kéne lennie.

    4. Az M-terv ebben az esetben szigouruan titkos volt és csakis végszükség esetében volt megngedve, hogy felnyissák. Ennek az ideje Apám szerint Október 24.én éjjel érkezett el, amikor is az ország vezetői éppen a parlamentben tanácskoztak, az utcán folyt a lövöldözés, és a rendörség azt a parancsot kapta, hogy fegyverét lábhoz téve várjak további parancsot.
    Tehát nem igaz, hogy abban az esetben Apámnak tudnia kellett volna akármit is. Nem Ő volt az egyetlen, akinek fogalma sem volt, hogy mi is történik körülötte. A probléma valóban jellemző, de távolról sem lényegtelen.

    Itt a politikai bátorság hiányzott – nem Édesapádból, ő ugyanis nem volt politikus.

    És pedig mit javasoltál volna az adott körülmények között? A hadsereg felbomlott, az ÁVH lapult, a rendörség le volt bénitva, a Szovjet tankok özönlöttek, a fegyver az utca kezében volt. Rajta, dönts!

    5. Az ÁVH-val kapcsolatban amikor bejelentették az ÁVH feloszlatását, akkor az alakulatok katonái ott maradtak minimális védelem nélkül egy olyan helyzetben, mikor, ha a csőcseléák meglátott egy sárga cipőt, akkor a delikvens már lógott is a fán, aztán mire esetleg kiderült, hogy nem is volt ávós, akkor már a kutya sem ugatott utána.

    A lincselések az esetek többségében az ÁVH feloszlatása elött történtek. És hogy miért nem védték meg őket, azt érdeklőd meg azoktól, akik úgy vélték, hogy nem szorulnak védelemre. Apám kb. 100-nak adott nyujtott védelmet a fökapitányságon.
    És persze, hogy voltak sorzott kiskatonák is köztük, akik nem voltak feleősek az akkori rendszer atrocitásáért, viszont addigra a közhangulat sajnos már nagyonis ellenűk fordult, mert az is tény, hogy nem lehet az ÁVH felelőségét letagadni ezekért.

    6. Felületesen olvasni, aztán csesztetnbi a szerzőt azért, amit olvasni véltünk, még gyerekesebb dolog, – ha meg nem érted, hogy került a képbe Csányi egy mellékmondat erejéig, az felettébb sajnálatos.
    Ő egyébként üzletember, hülye lenne, ha nem használná ki a helyzetet, de ettől még ő a mai Csák Máté…

    A jelnelegi csák máték nem sem a szivem csücskei. Viszont az utolsó megjegyzésed nagyon is jellemtző a mai magyartársadalomra, hogy persze, ha megteheti és nem büntetik érte, miért ne tegye? Nem uj dolog ez az egész erkölcsi káosz. Már Kádár idejében is ez volt a szlogen, ha nem lopsz, amikor alkalmad van rá, akkor hülye vagy. csoa, hogy ott tart ma az ország ahol?

    7. A fegyvereseket nem ellenőrzés alá vonták, hanem legalizálták a gyilkosokat, fosztogatókat azzal, hogy nemzetőr igazolványt adtak még a tegnap szabadult köztörvényesnek is.

    A Nmezetörség Oktober 30-án alakult. November 2.-án kezdték kiosztani a fegyvereket, Münich utasitására. November 4.én megindult a Szovjet invázió. Mikor lett volna alkalmuk kiszortirozni, hogy ki az igazi felkelő és ki a gyilkos?

    8. Az M-terv felbontását a parancsnok rendeli el, de ez csak akkor működik, ha van nozgósítható állomány, erő és eszköz.
    A Rendőrség ebben a játszmában nem ért semmit, sem felhasználni, sem hazakülkdeni nem merték őket, bevetni meg végképp nem – ez sem Édesapád rovásán van, ő – magas beosztása ellenére – nem volt önálló politikai döntésre jogosult.
    És rettenetesen bonyolult volt a helyzete.

    Rajtad viszont erősen csodálkozom, mert egy világosan és tisztán gondolkodó nőnek tartalak, mégis, úgy kezeled ezt az eseményt, mint kislány a Piroska és a farkast.
    A Fehér Könyveket pedig érdemes kritikus szemmel, de elolvasni, mert rengeteg tényadat van bennük.
    Azt sem értem, miért nem lehet a per felvételeit nyilvánosságra hozni, talán segítené a tisztánlátást.

    A per egész anyaga a kezemben van. Közel három hatalmas doboznyi dokumentum. Én nem Piroska és a Farkasról irok hanem nagyon alapos dokumentumokra támaszkodom. Teljesen fölösleges Jobban mondva több ezer old, mint kétezer oldal. Egész felnött korom azzal telt, hogy ezeket feldolgozzam és a Fehér Könyvben leirt hazugságokat megcáfoljam. Aki nem hajlandó szembenézni a multtal, az nem én vagyok.

    Nem hiszem, hogy ellenség vagy, csak egy nagyon félreinformált Kádár huszár.

  • Judith Kopacsi

    A szuezi fiaskóra késöbb még visszatérek. Egyenlöre csak annyit, hogy az USA akkor éppen választásokra készült és esze ágában sem volt füle botját is mozditani akár Szuez, akár a Magyar forradalom miatt.

    Az igaz, hogy a Szovjet csapatok 1955-56-ban még Magyarországon voltak, de az Osztrák szerződés értelmében ki kellett volna vonulniuk úgy MO-ról, mint Romániából is. Na, ezt nem akarták. Ezért volt szükségük kreálni egy olyan szitációt, (magyar ellenforradalom) aminek ürügyén ott maradhattak és “legálisan” védhették továbbra is az Osztrák határt.

  • sebestyén eszter

    @Judith,

    “az USA akkor éppen választásokra készült” azért lássuk be, h demokratikus körülmények közt – már pedig az USA-t én annak tartom – ez a két dolog nem férhet egy bugyorba. -> mi köze van a törvényes választásoknak a katonasághoz? ha csak nem banánköztársaságokról beszélünk…?

  • sebestyén eszter

    @Andy Mage,
    vonatkozó filozófust tudnám idézni, bizonyos Pálfi Zsombor: ide nem több párt kell, hanem több külön ország. :)

  • Judith Kopacsi

    Eszter, ez egy nagyon naiv kérdés volt. Miután a hadsereg nem független még az USA-ban sem, tehát csakis a megválasztott Elnök adhat parancsot bármilyen cselekedetre is.

  • sebestyén eszter

    @Judith,

    a hatalmi ágak köszönik, jól vannak. :)

    Lehet, hogy csak legenda: nem tudom, melyik védelmi miniszter alatt történt, hogy utólag szerzett tudomást egy polygonról, amelyet állítólag felügyelt. Nem is tartozik szorosan ide, csak úgy szembe jutott.

  • Fényes István

    Kedves Judith, ez egy felettébb terméketlen virta, magam részéről ki is szállnék belőle, de előtte azért megkérdezném, hol lehet olvasni a Fehér Könyvek általad jegyzett cáfolatát?
    Habár, ha a szuezi válságról alkotott elképzeléseidet nézzük, nem biztos, hogy ez lenne az ultima ratio az ügy tekintetében.
    Tudod, először ismerd meg a tényeket…
    Én nem minősítgetlek, láthatólag te képtelen vagy ezt megállni, ez a másik ok, amiért nem vitatkozom veled tovább.
    És feledtetek válaszolni: miért nem lehet nyilvános a Nagy Imre per filmfelvétele?
    Aztán, ugye az sem egészen tiszta számomra, hogy akik a Rákosi rendszert üzemeltették ilyen-olyan beosztásokban, mitől lettek ekkora marha nagy antisztalinisták hirtelen?
    Szóval, szerintem hagyjuk a vitát, megismétlem, bántani nem akarlak sem téged, sem Nagy Imre hozzátartozóit, akiket azért én nem vennék egy kalap alá Tóth Ilonával vagy Wittner Máriával, bármekkora hősiességgel is vettek részt utóbbiak az eseményekben, melyet az első nap fel lehetett volna számolni, ha az erre illetékesek a helyzet magaslatán vannak.
    A Rádió épületéből például negyed óra alatt verte ki a csőcseléket a tisztiiskolások alegysége, a többi sem tartott volna sokáig, hiszen a rendőri és államvédelmi szervek intaktak voltak – csak irányítani kellett volna őket…
    Namindegy, ez ma már történelem, jó lenne tanulni belőle, de nem úgy néz ki, hogy sikerülne.
    Azért szent a béka, ugye?

    :O)))

  • Judith Kopacsi

    Fényes Úr, én szivesen összeállitok Neked egy olvasó listát, az 56-os forradalomról. Egy nagy része angolul található, pl. az ENSZ bizottság sorozatos kihallgatása is ezügyben. Kivánságodnak szivesen teszek majd eleget, ugyanis hatalmas irodalma van 56-nak. Csak kapásból, amit nagy hirtelen levettem a könyvespolcomról:
    Löcsei Pál: Egy élet szilánkjai
    Pajkossy Gábor: Löcsei Pál a forradalomban és a megtorlás idején
    Horváth Miklós: Maléter Pál
    Hungarikus: Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól (Fekete Sándor hajdan illegálisan terjesztett irásának első hiteles magyar nyelvű kiadása mai magyarázatokkal.)
    Hiányzó Lapok 1956 történetéből – Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából.
    Azonkivűl ott vannak Eörsi Laci könyvei pont errröl a korszakról, szinte minden forradalmi csoportot feldogozott, mégpedig szigoruan támaszkodva a peranyagokra.
    Az 56-os intézetnek is van számtalan kiadása, amit érdemes lenne kezedbe venni és olvasgatni. És persze az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is számtalan könyvet publikált már ezügyben.

    Figyelmeztetlek viszont, hogy még a részletes Nagy Imre peranyag sem lesz képes teljességében felderiteni az igazságot, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt lehetőség védőtanukat megidézni. A tanuk maguk is vád alá helyezett egyének voltak. És már a kérdések is hamisak voltak, miután koncepciós perekről volt szó, amin az itéletek már előre le voltak adva.

    Kérded, hogy miért nem lehet megnézni a Nagy Imre filmváltozatát? Elöször is (bár a hozzá tartozók tiltakozása ellenére ugyan) a Terror Házában rendszeresen vetitik. Hogy a házzátatozók miért tiltakoztak a nyilvánosságra hozatal ellen? Pontosan azért, mert egy elöre megrendezett produkció volt, ráadásul csupán csak a második felvonást vették fel, ugyanis az 1958 Februári műsórt sürgösen be kellett fejezni, mert pl. Szilágyi JÓska nem volt hajlandó együtt müködni a gyilkosokkal és igen sok kéynelmetlen kérdét tett fel a viszgáló bírónak. De mindezt elolvashatod apám Életfogytiglan cimű könyvében is, miután Ő volt az elsők között, aki, mint szemtanu és résztvevő megirta. Éspedig Kádár tiltakoszása ellenére, mert mint Horn Gyula is irta, Kádár egy váratlan öszinteségi rohamában bevallotta, 1982-ben, hogy egyetlen dolgot bánt meg, és pedig azt, hogy 1975-ben engedte Kopácsi Sándort emigrálni, aki azóta megirta emléiratait, aminek egyetlen szépséghibája van, hogy sajnos minden sora igaz. (Horn Gyula: Cölöpök cimű könyvének 17. oldala.)
    Tudod Fényes, én most igazán nem akarom fényesiteni magam, de az igazság az, hogy kevesebb hiteles történészt tudnék neked felsorolni, aki a témában annyi forrást olvasott volna el, mint én, az elmúlt 59 év alatt.

  • Judith Kopacsi

    Eszter, az USA elnöke egyuttal a legmagasabb rangú katonai parancsnoka is az USA fegyveres erejének. Az ő utasitása nélkül nem történhet semmilyen katonai beavatkozás sem, pláne ami a világbékét veszélyeztethetné, mintahogy 1956-ban a nemzetközi helyzet rendkivűl kényes volt.

  • Judith Kopacsi

    “A Rádió épületéből például negyed óra alatt verte ki a csőcseléket a tisztiiskolások alegysége, a többi sem tartott volna sokáig, hiszen a rendőri és államvédelmi szervek intaktak voltak – csak irányítani kellett volna őket…”

    Ezt a szamárságot meg honnan vetted? Pontosan kik lettek volna hivatva a tiszti iskolások irányitásának? Nagyon keveset és rosszul tudod az eseményeket. Pontosan a tiszti iskolások azaz az ÁVÓ-sok felelötlensége robbantotta ki az egészet.

  • Judith Kopacsi

    Részlet Apám könyvéből: A Rádió ostroma

    “A rádió épületeiből az ÁVH riasztólövéseket adott a tömegre. Több halott és sebesült maradt az utcán. És ez még nem minden. A másik baj talán nagyobb.
    - Mondd a rosszabbat.
    - Legjobb egységeink lelépnek.
    A barátom semmi kivezető utat nem látott a kátyúból. Szerinte feltehető, hogy újabb egységek is átallnak a tömeghez.
    - Az ÁVH ki akarja provokálni a fegyveres felkelést. Ha ölbe tett kézzel szemléljük az eseményeket, szemtanúi lehetünk az egész honvédség felbomlásának és ha várunk, órák alatt a polgárháború állapotában találjuk magunkat.
    A néphadsereg az ÁVO ellen? Szép kis kalamajka.
    - Mi az elképzelésed? kérdeztem tőle.
    - Azonnal el kell szigetelni a tűzfészket. Küldj egy különítményt a rádió felmentésére. A te rendőreid még nincsenek kompromittálva a tömeg előtt, s van rá esély, hogy átengedik őket, habár a tömeg már gyújtogatja azokat az ÁVH-s kocsikat, amiket ezek a hülyék vöröskeresztes mentőkocsinak próbáltak álcázni. El kell oltani a tüzet, Sándor! Különben…
    Megértettem. Igaza volt. Egyetlen kártyánk maradt, és ezt nekem kellett megjátszani.
    Riadóztattam a Mosonyi utcai laktanyát. Volt ott egy riadóegység, három századból állt, felszerelve géppisztollyal, golyószóróval és utcai harcra is ki voltak képezve. Parancsnokuk valóságos atléta, bátor ember hírében állt. Egy percig sem habozott.
    - Semmi baj, ezredes elvtárs! Máris indulok egy századdal. A riadó kocsik már előálltak.
    - Jelezhetem a rádió védőinek, hogy elindult?
    - Ha minden jól megy, harminc percen belül a rádió épületében leszünk.
    Megnyugtattam a honvédvezérkart, hogy a különítmény perceken belül indul. Már csak a legnehezebb volt hátra. Beszélni kellett a rádió igazgatójával, Benke Valériával. Benke részt vett az ellenállási mozgalomban, de kellemetlen természete miatt mindenki félt tőle. Ő vette fel a kagylót. A hangját alig ismertem fel.
    - Mit akar tőlem?
    - Benke elvtársnő! Egy rendőrszázad rövidesen megérkezik. Tartsanak ki!
    A telefonban is hallottam az állandó fegyverropogást és Benke hisztérikus kiabálását.
    - Kopácsi! Jöjjenek gyorsan, különben mindnyájan megdöglünk.
    A valóságban a kommandó alakulat soha sem tudott behatolni a rádió épületébe. Nem a tömeg akadályozta meg ebben. Az ÁVH-s egységek dühödt tűzzel fogadták a közeledő rendőri alakulatokat. A parancsnokuk, látva, hogy a honvédség a tömeg mellé állt, a magára hagyottság pánikjában minden más egyenruhást ellenségként fogadott.
    A Mosonyi-egység parancsnoka egy magánlakásból hívott fel.
    - Kopácsi elvtárs! A dolgok rosszul állnak. Két súlyos sebesültem van , és egyetlen lépéssel sem haladtunk előre. Az ÁVÓ-sok azonnal lőnek, amint közeledni próbálunk.
    - Pedig én mindenkit értesítettem az érkezésükről.
    - Úgy látszik, a védők megőrültek. Mást nem tehetünk, mint igyekszünk a tűz elől védett helyen maradni.
    Megkérdeztem, hogy a tömeg fel van-e fegyverezve?
    - Úgy tűnik, hogy nem. Arra persze nem mernék esküdni, hogy nincs-e egy pár puska az esőkabátok alatt. De az emberek nem léptek fel fenyegetően velünk szemben. Sőt!
    - Mit ért azon, hogy : sőt?
    - Körülveszik embereimet és barátkozva, beszélgetve megpróbálják őket a fegyvereik átadására bírni. Mi több, átállásra szólítják fel őket, hogy harcoljanak velük az ÁVO ellen.
    Nem kellett nagy stratégának lenni ahhoz, hogy a következő utasítást adjam ki :
    - Küldje sebesültjeit a kórházba és azonnal térjen vissza egységével együtt a laktanyába!”

  • Judith Kopacsi

    A Szuezi fiaskoról pedig szintén több száz oldalas dokumentumot szedtem össze és rágtam át magam rajta. Tehát megint csak el kell, hogy keserítselek, a témához én értek többet. De lásd, hogy kivel van dolgod, és hogy mennyire nem vagyok smucig, ha óhajtod, add meg az e-mail cimedet és szivesen átküldöm Neked is az általam felhalmozott anyagot. Remélem elég nagy a tároló helyed.

  • Ebben a kérdésben Judithka szavait úgy iszom , mint templombajáró a papéit.
    -
    Ha valaki ismeri az eseményeket , az ö !

  • sebestyén eszter

    Kedves Judith,

    szerintem a Pupunak abban igaza van, hogy ez a vita nem hoz termést. Továbbá mivel nagyanyám édesapád kolléganője volt, és ahogy nekem mesélték, a legkényesebb napokat együtt töltötték, ezt fontosabbnak tartom, mint a terméketlen vitát.

  • Judith Kopacsi

    Eszter, nem tartod érdekesnek, hogy annak ellenére, hogy Pupu nem tartja a vitát jövedelmezönek, egyre több kérdése van, és pedig a Fehér Könyvből kiindulva? Én pedig kötelességemnek tartom, hogy érdemben válaszoljak és tényekkel támasszam alá, eloszlatván a hamis és hazug információkat. Persze, lehetne ezt a vitát nyilvánosabbá is tenni. Én állok elébe.

  • Judith Kopacsi

    Ja és persze hozzátenném még forrásaimhoz azokat a személyeket is akik a forradalom közvetlen résztvevői voltak: Apám börtöntársai, no meg akiket a diaszpórában 1965 óta sikerült megismernem. Azok közül igen sokan megjárták Recsket is, de gondolom Faludyt, Egri Gyurit és Gáborit nem fogod a volt Horthysták közé sorolni, miután mindegyik Szoc.Dem párt tagja volt.

  • Judith Kopacsi

    Eszter, ne haragudj, de ebben semmi logika nincs:

    “Továbbá mivel nagyanyám édesapád kolléganője volt, és ahogy nekem mesélték, a legkényesebb napokat együtt töltötték, ezt fontosabbnak tartom, mint a terméketlen vitát.”

    Mi köze van a Pupuval való vitához, hogy nagyanyád Apámmal együtt töltötte a kényes napokat?

  • sebestyén eszter

    @Judith,

    ha kérdez, annak örülök, ez nyitottságra utal. Lehet, h rosszul, de úgy értelmeztem, h a Szuez és a nagyhatalmak problematikára írhatta azt amire én válaszoltam. Én erre azért írtam, amit, mert Mo-n mindig belpolitikát szeretnek csinálni a SZU/Oroszo. és USA kérdéskörben (nem 56, hanem minden kapcsán), ami felesleges, azaz az egyik nünükém, s mindig megragadom az alkalmat ilyenkor. Fokozza a helyzetet, h érzelmi alapon teszik ezt itthon, és racionálisnak feltüntetett sztaniolba csomagolják. Nálunk a pártok is megosztottak az atlantista vs. keleti despotizmus kérdéskörben. A sok kis baloldali párt is, valamint a jelenleg kormányzó Fidesz is, csak rajtuk nem látszik kívülről, mert – felfogásuk szerint – pártfegyelem van.

  • Judith Kopacsi

    Fényes kérdezi:

    “Aztán, ugye az sem egészen tiszta számomra, hogy akik a Rákosi rendszert üzemeltették ilyen-olyan beosztásokban, mitől lettek ekkora marha nagy antisztalinisták hirtelen?”

    Remek kérdés. Pont erről tartok egy angolnyelvű előadást November 11.-én. Amint elkészültem vele , leforditom és közzé teszem. Elöljáróban csak annyit, hogy ez a változás nem hirtelen történt, 11 komoly és sorozatos csalódásokkal eltelt év elözte meg az esetek nagy többségében, az általad kérdezett Pál-fordulást.

  • sebestyén eszter

    @Judith,

    szerintem sincs benne, ezért írtam, h miért szólok ilyenkor, már ha a komment az szólás. :-)

    Azért írtam a másikat, már nem emlékszem, miként összekötve, mert a nagyhatalmi rejtély (?) ennél kevésbe fontos. Irodából, szobából nem megfejthető.

    A 11-ei előadás szövege hol lesz elérhető? Itt a KMH-n?

  • Judith Kopacsi

    Az előadás ugyan angolul lesz, de fel lesz véve. Utána leforditom magyarra is, és ott lesz publikálva, ahol azt szivesen veszik. A KMH eddig mindig otthont adott irásaimnak, igy feltételezem, ezután is megteszi.

  • Judith Kopacsi

    Eszter, különben Szuez és az 56-os Magyar forradalom véletlenül tényleg szoros kapcsolatban áll egymással. Ezt majd még kifejtem később.

  • Judith: ebben biztos lehetsz.

  • sebestyén eszter

    @Judith,
    egyben válaszolok.

    az előzőre: nem zavar engem, ha angolul van, de azért gondolom fel lehet tenni ide is.

    a másodikra: az összefüggést magam sem cáfoltam. :-)

  • Judith Kopacsi

    Köszi Rasidom, jó tudni, hogy számithatok Rád, Rátok.

  • Fényes István

    Kedves Judith, nagyon köszönöm a kedves ajánlatot, de én csak egyetlen iratot kértem: a Fehér Könyvek általad írt cáfolatát.
    Ha azt lennél olyan kedves – tudod, kevés a tárhelyem…
    Mindenesetre amit a tisztiiskolásokról írsz, az nem arra utal, hogy annyira nagyon tájlékozott lennél.
    Amit meg Szuezről írsz, az egyenesen kétségbeejtő.
    De azért azt az írásod szívesen elolvasnám, ha lehetne…
    Tudod, veled csak az a baj, hogy a hallomásokból megragadt élményanyagodat érzelmekkel turbózod és összekevered a tényekkel.
    És megismételném a kérdést: Miért nem tehető nyilvánossá Nagy Imre per vágatlan filmfelvétele?
    Ehhh – mondtam én, hogy ez egy terméketlen vita – úgy tűnik, elbeszélünk egymás mellett.
    :(

  • Judith Kopacsi

    Fényes, 56-nak olyan hatalmas irodalma van, hogy azt feldolgozni komoly időt és elszántságot igényel. Rehát nincs EGYETLEN könyv, hanem sok száz van, dokumentumokkal együtt, pedig sok ezer oldal. Hiába igyekszel beállitani, hogy a Fehér Könyvet autentikus forrásként lehetne vagy kéne kezelni ezűgyben. Már mikor megjelent is szinte minden sora cáfolhatóan hazug volt, és csupán csak a Kádár féle gengszterek propagandáját szolgálta.

    Annyit kapásból tudok cáfolni, hogy pl. Apámról is volt szó benne, mégpedig 50 arany Doxa óra ellopásával lett vádolva. Persze egyetlen szó sem volt belőle igaz, a vádiratban nem is szerepelt.

    Milyen jogon mered tőlem követelni a Nagy Imre per vágatlan filmfelvételét? Mintha én lennék az oka, hogy valakik azt nem hozták eddig nyilvánosságra. Oda irányitsd a kérdést, ahol esetleg tudnak rá válaszolni is. Viszont az egész perről van dokumentum, menj és böngészd át az egészet, persze tudva tudván, hogy még a kérdések is hazugok voltak. És persze, aki félrebeszél az nem én vagyok, hanem Te.

    Ha valóban érdekelne Téged az igazság ezügyben tudnod kéne, hogy hol keresd az igényelt anyagot. Nagy Imre Ház, 56-os intézet, Állambiztonsági Archivum mind a rendelkezésedre áll, ha nemcsak felületesen akarsz megtudni valamit ezekről az idökről. Persze, ha te csak az egyetlen hirforrásként a Fehér Könyvet tekinted, akkor szerintem veszett balta nyele vagy.

  • Judith Kopacsi

    “a hallomásokból megragadt élményanyagodat érzelmekkel turbózod és összekevered a tényekkel.”

    Hát persze, például az ENSZ és az Amerikai kongresszus levéltárában talált adatok is annak számitanak, ugye?

  • Fényes István

    Kedves Judith, tényleg fejezzük be, a büdös életben nem fogunk a vitánkban dülőre jutni.
    A helyzetre jellemző, hogy beleszerettetek menet közben Figyelőbe, nomármost az ő színvonala nekem rémisztő, nektek meg tetszik – lelketek rajta.
    A Nagy Imre per filmjének bemutatását a családtagok akadályozták meg, szerintem jogtalanul.
    A fehér könyv meg természetesen forráskritikával kezelendő, de a könyvek többségének állításai meglehetősen jól dokumentáltak, doxa ide, doxa oda.
    Mindegy.
    Ne haragudj, ha vita közben megbántottalak volna, nem állt szándékomban.
    Eltér a véleményünk, és ez természetes is talán.
    Generációk kellenek, míg a paraszt ükunokájából kihal a gyűlölet, melyet azért érzett hajdni őse, mert be kellett vinnie a téeszbe a gebe lovát, az pedig, hogy mit kapott érte cserébe, kit érdekel?
    Teng Hsziao Pingnek kérdezték a véleményét a Nagy Francia Forradalomról, mire mondta, hogy még nem lehet tárgyilagos véleményt alkotni, túl közel vagyunk hozzá.
    Ezt gondolom én is 56-ról, majd talán az ükunokák…
    :O)))

  • Judith Kopacsi

    Fényes, érts meg már végre, hogy a Nagy Imre per film variációja, annak ellenére, hogy a családtagok (teljes joggal) tiltakoztak a bemutatás ellen, nap mint nap játszák a Terror Házában. A Fehér Könyv sorozat meg úgy ahogy van egy szemét hazugságra van épitve.
    Különben Te nem engem bántottál meg, hanem egy nagyon sötét és aljas rendszer nevében vádolsz ártatlan embereket, hősöket, akik tudták, hogy az életüket és szabadságukat kockáztatják amikor a torz Szovjet masinával szembe szálltak.

  • Judith Kopacsi

    “1958. május végén, június elején mintegy 70 tanút hallgattak ki negyedórás váltással. Ekkor már a vádlottakat vitaminnal etették, napi háromszor mehettek sétálni a börtönudvaron, hogy a perről készült filmen – amit a Kádár melletti propaganda szolgálatába terveztek bevetni – jól mutassanak. A több tíz órányi filmanyagot azonban végül 1961-ben megsemmisítették, mindössze egy fél órás összevágott anyag maradt fenn – tette hozzá.

    Eörsi László történész hangsúlyozta: a Nagy Imre-per azért volt koncepciós, mert a vádlottak ellen azt hozták fel, hogy előre megfontolt szándékkal akarták megdönteni a népköztársaság hatalmát, arra már évek óta készültek, holott erről szó sem volt. Az 1956-os történések tényét a per kitervelői nem kérdőjelezték meg, csak olyan megvilágításba helyezték, hogy az Nagy Imréékre terhelő legyen – hangsúlyozta.

    Nagy Imrét 1958. június 15-én Vida Ferenc bírói tanácsa szervezkedés kezdeményezése, vezetése és hazaárulás vádjával, a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte, s másnap honvédelmi miniszterével, Maléter Pállal és Gimes Miklós újságíróval együtt kivégezték.

    Vádlott-társai közül Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere 1957 végén börtönben halt meg, Szilágyi Józsefet, a miniszterelnöki titkárság egyik vezetőjét pedig külön perben hozott ítélet nyomán 1958. április 24-én végezték ki.”

  • Judith Kopacsi

    Máthé Áron cikke a Kommentár folyóirat Tizenkét téves mítosz c. összeállításából.
    “Lássunk azonban egy konkrét példát a könyvből a kommunista mítoszteremtésre. A Budakeszin állítólag meggyilkolt kommunista Sziklay Sándor esete Hollós Ervin tolmácsolásában azzal indul, hogy Sziklayt (Hollós i-vel írja) már korábban megfenyegették. Október 26-án pedig azzal a felkiáltással, hogy „el kell venni Sziklaitól a fegyvert és a zászlót [a kommunista címerrel ellátott zászlót] a csoport nagy része el is indult a Sziklai- házhoz. Sziklai Sándor, aki tudta, hogy milyen hangulatot keltettek ellene, feleségét és gyerekét már elküldte hazulról, ő apósával, Kiss Lajos régi forradalmárral otthon maradt.” Ezután következik egy, valamelyik légiós regénybe illő hősies védekezés leírása, majd a szadista részletek. „Sziklai Sándort eszméletlenül kihurcolták, közben ütlegelték karóval, puskatussal, egészen addig, amíg a kocsiúton meg nem halt. Sziklai Sándor holttestét otthagyták a ház előtt az úton. Aki megpróbálta elvinni, elkergették, sőt, Farkas Ignác tanácstagot meg is verték. Közben a tömegben újabb jelszavak hangzottak hangzottak fel: Gyerünk a kommunistákhoz! Gyerünk a zsidókhoz! Takács Kálmán volt nyilas párttag ezt kiabálta: Egyet elintéztünk! Most gyerünk a többivel!” Legjobb tudásunk szerint azonban a fent leírt cselekmények nem történtek meg. A valóság egyszerűen a következő. Sziklay Sándor először apósát lőtte fejbe, majd öngyilkosságot követett el. Szó sem volt semmiféle „fasiszta gyilkosságról”. Vagyis ez már nem is a mítoszteremtés, hanem a közönséges hazugság kategóriájába tartozik. A könyv lényegében a hasonló hazugságok gyűjteménye, Mező Imre halálától a fosztogató „ellenforradalmárok” képéig.”

    Ime egy példa a Fehér Könyvben megjelent hazugság sorozatról.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.