33 hozzászólás

• Besancon

  2016 szeptember 6
  3:18 du.

  Nem tudom jól vettem e le, hogy ez egy egyszemélyes darab – de ha igen, akkor merész vállalkozás!

  A filmet jó pár éve láttam először (lehetséges hogy 15 éve vagy még több?) aztán nemrégiben másodszor is megnéztem a TV-ben mikor valamelyik adón vetítették. Nagyon tetszett, sőt másodszorra még inkább mert olyan dolgokra is felfigyeltem ami először nem tűnt fel. Bár én nem érzem szürkének a háziasszonyi életem, mert ez csak az „egyik életem”, és van még jó néhány, azért az a kép amikor S.V. a kis kerek asztalkánál ül egy pohár vörösborral a tengerpart homokján, nézi kissé meglepve,csodálkozva, némi elégedettséggel vegyes hitetlenkedéssel amint a lemenő nap vöröses-aranyló sugarai megfestik a tenger hullámait – és nem tudja mit érez, de nem egészen azt amit várt! A történet szerint ezeregy éve erről álmodik, hogy a tengerparton ülve egy pohár vörösborral a naplementét nézi, és tessék, most itt van – az a kis elégedettség a szemében talán ennek szól – és még sem érzi azt amire vágyott…
  Szóval ez egy olyan kép ami sokunkban – háziasszonyság ide vagy oda – bennégett!

  Vándor Éva egyébként egy nagyon érzékeny, korban- stílusban megfelelő alkat a szerepre, és remek a beszédhangja is, én legalábbis nagyon szeretem a szinkronját!
• Moshe Akiva

  2016 szeptember 6
  3:49 du.

  A csalad szetveresenek a tudomanyos materializmuson alapulo megmagyarazasa.
  Mert ugye a Dairy Queen-ben es a McDonald-nal minimum oraberert dolgozni sokkal izgalmasabb es valtozatosabb, mint a sajat gyerekeinkel valo torodes. 🙂

  Eljen elvtarsak, eljen!

  Mellesleg nekem semmi bajom azzal, hogy a legertelmesebb nokbol orvosok, mernokok, tudosok lesznek, csak ugye egyreszt az altalnositas bugyuta (nem minden nobol lesz orvos), masreszt valahogy illett volna megoldani, hogy mindez ne menjen a csalad rovasara.
  Nem lehetne azt a fenyes karriert a Walmart-ban megkezdeni akkor, amikor a legkisebb gyerek is mar legalabb iskolaskoru?
• Christopher Adam

  2016 szeptember 6
  4:25 du.

  Moshe,

  Liberális elhajlással meg kommunizmussal vádolod az Ottawai Magyar Házat? Tényleg?
• falusi

  2016 szeptember 6
  5:56 du.

  Moshe Akiva
  2016 szeptember 6
  3:49 du.
  Megfogtad a dolog lényegét….
  Te tényleg egy szellemi árvízkárosult vagy..
• Figyelő

  2016 szeptember 6
  11:02 du.

  Ibsen: Nóra című darabja is erről a témáról szólt, igen régi probléma.

  A mai korban viszont könnyen kezelhető, ne legyen a nőnek gyereke és akkor nincs felelősége. Ti. meg lehet mindent oldani, ha van egy kis szeretet is a családban.
  A szeretet viszont segít a „szürke”, mindennapokban is.
  Viszont, olyan nő is van, aki hívatása mellett jó anya és feleség tud lenni. De fontos az áldozatos szeretet, és az önzés csökkenése.
• Llanfair

  2016 szeptember 7
  3:54 de.

  Figyelő Abban a pillanatban, mikor egy nőnek gyerekei lesznek, lemarad, ha olyan hivatása van, ahol naprakész nagy tudásra van szükség. Ezt az időt nem lehet behozni soha, mert akkor kerül hátrányba, mikor a legfontosabb, hogy dolgozzon. Ennek kihatása csökkenthető egy nagyon jó férjjel és családdal, de megszüntetni nem lehet. A jó férj kategória a macsó férfi világban pedig ritkaság. Azt viszont gyalázzák, hogy egy senki, hiszen „nem vitte semmire”. Furcsa kép, nem?
  Lehetsz te áldozatos, lehetsz te önzetlen, a férfi kollégád ül a helyeden és mindent elkövet, hogy Te lent maradj. És nem azért, mert okosabb nálad, hanem mert ő volt ott, mikor osztoztak a pozicióban. Ritka két „tudós” ember között, hogy a nő vigye többre, és nem az agya miatt. Lehet Kanadában nem így van, Magyarországon ez a helyzet. 🙁
• Llanfair

  2016 szeptember 7
  4:16 de.

  Moshe Akiva Szerinted az úgy jó, hogy Te és férfitársaid élik a világukat, közben a feleségek házi őrizetben vannak, szigorú felügyelet mellett elmehetnek a boltba és az óvodába?
  Még jó, hogy nem kell csadort hordaniuk. A fajfenntartás nevében a férfi elvár minden lemondást a nőtől, mert így neki nagyon kényelmes. Legfeljebb keres egy csinos szeretőt, mert fáradt és gondozatlan rabszolgája már nem olyan kívánatos. Ez lehet kívánatos élet egy férfinek, de nem az a nőnek.
  Nehéz a megoldás? Igen. De valahogy a férfiak ezt nem akarják úgy megoldani, hogy a nőknek is jó legyen.
  Igen, nem képes karrierre minden nő, de ÉLNI a legtöbb szeretne.
  Ha ezt a Walmartban találja meg, akkor ott. Miért nézed le az eladókat?
• Besancon

  2016 szeptember 7
  4:34 de.

  Kedves Moshe!

  Neked már megint sikerült megtalálnod „szarva közt e tőgyét…” – már ne is haragudj, de akkora ostobaságokat írsz, mint ide Lacháza!
  Szerintem végig sem gondoltad, csak úgy ami felületesen eszedbe jutott idekörmölted,nehogy kimaradj a jóból!
• Besancon

  2016 szeptember 7
  6:32 de.

  Figyelő!

  A Nóra csakis annyiban hasonlít Shirley Valantine-hoz, amennyiben a női szerepvállalásról, ill. a női skatulyákról szól! A maga módján Nórának is a „besorolása” miatt van baja, de más irányú mint ami sok százezer nőt érint! Nóra agyon van dédelgetve a férje által, szinte mindent megkap, az egész élete egy merő cukormáz, becézgetés – csak éppen felnőttszámba nem veszik, mert a férje téves elképzelései szerint neki semmi nem való ami a valóéletből átszűrődne! Elzárva a világ gondjaitól, megóvva a mindennapok durva naturális jelenségeitől egyfajta „babaházban” él! Egy darabig – míg nagy a szerelem – ez el is megy, ám egy napon Nórának is kezd szűk lenni a kalitka, és vágyik kitörni, önmaga azaz felnőtt ember kíván lenni,és ezt nehéz megértetni a férjével, elfogadtatni a környezetével!Persze,míg eddig a felismerésig eljut, szövevényes szálak vezetnek – de a lényeg, hogy mást és másként szeretne, noha egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy szereti a családját a gyermekeit!

  Shirley V.-t a társadalmilag elfogadott közöny a férje megszokásokon alapuló érzéketlensége nyomasztja egyre erősebben, míg némi megoldást lát az utazásban. Nem tervezte, váratlan ötlet volt, de a lelke mélyén már régóta dédelgetett, ám soha végig nem gondolt, formát nem öltött ötlet! Tőle mindent elvártak otthon, azaz ami „egy feleségtől és anyától elvárható” – minden más terület felejtős! Hétfőn nagymosás, kedden elmegyünk a moziba, szerdán sült a vacsora, csütörtökön baseball meccs,pénteken tükörtojás sült krumplival, – és közben üzletek, posta, porszívó, tisztító, piac és serpenyők, megtoldva a gyerekek milliónyi jajával – bajával, és a férj elvárásaival!Őmiatta azaz S.miatt soha semmi nem változott meg, hozzá senki nem alkalmazkodott, de neki a család minden tagjához, hasfájásához bármit félrelökve alkalmazkodni megint csal elvárás volt! Nem feltétlenül kell volna ennek így lennie – de így alakult, és S.V. kissé későn, de rájött hol mindenhol „ronthatta el” mi mindent lenyelt és eltűrt az elején ami mostanra elvárás és megszokássá vált! Az utazásról melyet a barátnőjével titokban szervezett nem szólt a férjének, mert -jellemzően – pontosan tudta, nem csak ellenezné, de esetleg őt is sikerülne lebeszélni, elbizonytalanítani, márpedig ezt eltökélte, semmi másra nem vágyott még így – bár gondolom nem a görög szigetek látványa vonzotta annyira, hanem minden amit ez az utazás megtestesített!
  Az is jellemző volt, hogy mielőtt a titokban összecsomagolt, és a lakásban eldugott bőröndjeivel az adott időben kereket oldhatott volna a reptér felé – a lánya, sokadik szerelmi csalódása okán váratlanul hazatért, hogy a „lánykori szobájában majd az anyja oltalma és kakaói segítségével” vigasztalódjon! Mert ott abban a családban – miként ezeregy másik családban – ez természetes, és az lett volna S.-nél is, ha nem épp egy már alakuló és változó szemlélettel, de utazni készül!
  A hisztis kislány persze csészealjnyi szemekkel meredt az anyjára, nem értette, mi az, hogy az anyja nem áll a rendelkezésére amikor neki ezer darabra tört a szíve, megpróbálva lelkiismeret furdalást okozni neki, ám ezúttal S. megkeményítette a saját szívét és nem engedett…!
  Ez volt az első lépés, melyet a tükörtojás falra kenése érlelt és váltott ki belőle,a sokadik történés után!

  Nyilvánvalóan minden normális vagy kevéssé normális ember együttérez S.-vel,szurkol neki, még az is néha aki maga is a falhoz vágja a nem kívánt vacsorát, mondván „…csütörtökön nem ezt szoktam enni..” – ez persze csak egy példa volt a mindennapi megszokás, a ridegség, az érzéketlenség a másik nem igazán érző embernek tekintése demonstrálására!
  Miután ez csak egy film volt, ami végül is pozitív történésekkel(is) zárul, mert nem tudni pl, hogy a hirtelen sokk elmúltával ennek a mindenféle rigolyákkal és elvárásokkal bíró férjnek – no és a felnőtt gyerekeknek – eszébe jut e majd néhanapján, hogy vágyik – e valamire a felesége, mi tenné boldogabbá? Hogy semmi másra nem áhítana csak egy kicsivel több egyéni figyelemre, ami csak neki szól, és ha már a terhek rajta maradnak is (mellesleg ez sincs kőbe vésve)némi tudatos megköszönés és értékelés is kijárhatna érte!

  Ez a szerencsétlen Freddy is csak akkor kezdete értékelni a felségét, a vele automatikusan kapott életet, mindazt amit megteremtett, amikor rádöbbent, akár el is veszítheti!
• Moshe Akiva

  2016 szeptember 7
  3:08 du.

  Kedves Chris!

  Dehogy vadlom oket ilyesmivel. Meg az edmontoni magyar hazba sem jarok, nemhogy az ottawaiba.

  Csak arrol van szo, hogy a tema tipikus „liberalis” agymosas.
  Es ha tetszik, ha nem, ez vagta haza a csaladot a Nagy Nyugaton es a komcsi Keleten is.

  Bemagyaraztak a noknek, hogy nekik muszaj a csodalatos karrier (kb 10-15%-uknak be is jon) de a tobbi minimum oraberbol nyomorog a gyerekeivel egyutt. (Es en nem nezem le azokat, akik mimimum oraberbol tengetik az eletuket, csak siman eszreveszem oket.)

  Mindehhez erdemes hozzatenni, hogy meg a 20. szazad elejen is egy ferfi banktisztviselo vett maganak egy hazat es felnevelt 4-6 gyereket. Most probalja meg megcsinalni ugyanazt egy banktisztviselo egymagaban.
  Mivel ez ma mar tipikusan noi allas, joval kevesebbet fizetnek nekik, mikozben 5-10 milliard dollar haszonnal zarjak az evet a bankok.

  Mindehhez szorosan hozzajarul a gyerekek szamanak drasztikus csokkenese, ami nehany europai orszagban mar a kihalashoz van kozel. De talan jobb is, mert az anya es apa nelkul felnovo gyerekekbol altalaban olyan felnottek lesznek, hogy jobb is ha meg sem szuletnek.

  A fuggetlensegnek is meg van az ara, illetve a kovetkezmenye. Ajanlhatnam, hogy a fuggetlen no kicsit jobban nezze meg a ferfit, mielott hozzamenne felesegul, de hiaba. A noknek tobbnyire a macso tipusu ferfi imponal, aztan csodalkoznak, hogy valami nincs redben.
• Figyelő

  2016 szeptember 7
  4:47 du.

  Llanfair,
  az én tapasztalatom más volt. Akár milyen jó beosztásban voltam, soha nem éreztem a férfiak elnyomását, sőt, megbecsültek ha eredményt értem el.
  Engem, mindig nők bántottak, már a gimnázium óta!
  A lányok, nők irigyek voltak mindig!
• Figyelő

  2016 szeptember 7
  5:25 du.

  Moshe, nekem a női egyenrangúsággal nincs semmi bajom!
  A bajt ott látom, hogy ha egy nőt csak a karrier érdekli és nincs gyereke, akkor öregkorára egyedül marad.
• Moshe Akiva

  2016 szeptember 8
  2:22 de.

  Kedves Figyelo!

  Ha hiszed ha nem, nekem is volt egy anyukam es szerettem is elegge rendesen. Sot! Mivel akkor meg tobbre futotta, volt ket nagymamam is. 🙂
  Emellett van egy noverem es ket lanyom is (a fiuk mellett).

  Nekem semmi bajom nincs a noi egyenjogusaggal, nekem azzal van bajom, hogy hulyere vettek a noket a habokra es ok nem hajlandok ezt eszrevenni. A legrosszabb ebben, hogy nem csak a nokkel basztak ki, hanem a ferfiakkal is, es most eleg sok marha nem latja, hogy nem a nokkel vagy a ferfiakkal van a baj, hanem azzal, aki megosztotta oket.

  Mennyire nehez azt latni, hogy a ferfi es no nem egyforma, de nem is ellenseg, hanem egymas kiegeszitoi vagyunk es ennek megfeleloen elunk?
• Llanfair

  2016 szeptember 8
  3:13 de.

  Figyelő Korod és üldöztetésed miatt, Magyarországon nem kerülhettél olyan helyzetbe, hogy komoly szaktudást követelő helyre kerülj. A gimnáziumban pedig mindenkit bántottak. A gyerekek gonoszak.
  Ne haragudj, nem a könyvtáros vagy gazdasági titkár munkakörére gondoltam. Azok általában tényleg nők.
  Gondolom Kanadára gondolsz, mert azt el tudom képzelni, hogy ott a nők közelebb vannak az egyenjogúsághoz. Írország ebben éppen az ötödik a világban, szinte nincs különbség a nemek között. De csak szinte. Magyarország ha jól tudom, a 139-ik. Nem hiszem, hogy ez is „libsi” ármány.
  Ez a karrier érdekli csak, ez nagyon félre visz. Komoly tudáshoz, nem elég fél ember. Versenyezni a férfiakkal, nem lehet a háztartás súlyával nehezítve nyerni. Ha igen, akkor a nő háromszor okosabb és ügyesebb a férfinál, miért is kellett versenyeznie? Érdekes módon, Michelangelotól senki nem várja el, hogy széklábakat faragjon. De ha nő, akkor kutya kötelessége behúzni a szülőszobába és a konyhába, majd kirepül 25 év múlva az öt gyerek, akkor csinálhat amit akar. Akkor már mit is? Ha egy nőnek az agyi kapacitása túlszárnyalja embertársai kapacitását, miért kell lenyesni a szárnyait? Ha nem hagyja, akkor karrierista kurva, aki nem akar szülni. És ha nem akar? Mi közünk hozzá? Inkább az irigységet látom, hogy képzeli ez a nő, hogy okos? Írhatnám, szüljön sokat az, aki másra nem képes, de ez messzire vezetne.
  Itt egy kommentelő társunk kiszámolta, mennyivel olcsóbb, ha a felesége nem dolgozik. Nem kell neki autó, nem kell szép ruha, fodrász, manikűr és nem kell a gyerekek mellé senkit alkalmazni Ez igaz, nálunk sem hozna sok hasznot, ha dolgoznék.
  Csak az egyenletből kimaradt, hogy a NŐ mit akar. Jó neki, ha nincs autója, nincs szép ruhája, fodrász és manikűr? Biztos az élete álma, hogy bezárják x gyerek közé, évtizedekig, háztartási alkalmazottként? Félek, nem. Nem egyszerű ez.
  A statisztika szerint, nem az okos nők miatt van kevesebb gyerek, hanem főleg azért, mert a „nem okosak” sem szülnek sokat. Pedig nekik nem a „karrier” a fontosabb.
• Llanfair

  2016 szeptember 8
  3:34 de.

  Figyelő. Tévedtem. 99.

  http://nol.hu/belfold/elcsufitja-a-lanyokat-a-matematika-1629415
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  10:36 de.

  Llanfair
  2016 szeptember 8
  3:13 de.
  Gondolhatod, hogy én milyen régen jártam iskolába.
  1951-ben kezdtem el az esti műszaki technikumot, mert politikai bajom volt a gimnáziumban. Más lehetőségem nem volt érettségizni. A technikumban az osztályban csak ketten voltunk lányok. A nőket NEM érdekli nagyon a technika, ez
  az alaptermészetük. Tehát, a természetüktől is sok függ, Nem az egyenrangúságtól! Bár ismerek egy magyar elektró mérnök nőt aki elvégezte ugyan az egyetemet, de soha nem dolgozott mint mérnök!
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  10:47 de.

  Meggyőződésem, hogy a legtöbb nő akar gyereket, de manapság „később” , sajnos, aztán felébred, hogy már túlkéső van! A biológiailag igy van teremtve.
  Ja, és négy gyerek mellett is lehet karriert kiépíteni, éppen tegnap találkoztam volt főnökömmel, aki főnököm volt mikor a negyediket vártam. Persze, nekem „könnyű” volt, mert Édesanyám kijött szintén Kanadába, s ő vigyázott rájuk. Viszont, azért tudnak magyarul, mind a négyen, kifogástalanul.
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  10:52 de.

  A témához még annyit, hogy éppen mikor kicsik voltak szerveztem két kulturális társaságot,., mint a Montreali Kodály zenei Társaság és a Montreali Irodalmi Társaság!
  Mondom, minden az embertől függ!
• Llanfair

  2016 szeptember 8
  11:29 de.

  Figyelő. Kedves Figyelő. Hagyjuk már ezt a karriert. Értelmetlen megfogalmazás. Az nem karrier, hogy valaki embereket gyógyít, kutat, vagy tervez (mérnök). De megnyúlna mindenki arca, ha az orvos közölné vele, hogy most meg tetszik halni, mert nem volt időm továbbképezni magam, a híd pedig leszakadt ugyan ez ügyben. Mert az orvos, mérnök stb olyan, mint a pap, holtáig tanul, egész embert kíván. Nem hittem volna például a papokról, míg nem lett egy a pap barátom. Alig van szabad ideje. Persze, lehet miniszter is abból az orvosból, ez „szép” karrier, csak operálni nem fog már tudni. De hát mégis a gyógyításért tanult?
  Nagyon szép, az irodalmi meg a Kodály társaság szervezése, elismerésem. Ezt komolyan párhuzamba hozod komoly tudományokkal? Én látom, hogy egyetemi tanár feleségem mennyit tanul nap mint nap, hogy napra kész legyen, és mennyi anyagi és idő áldozattal jár. A nők nagy része egyszerűen szeretne kiszabadulni az otthon börtönéből, nem karriert akar, csak szabadulni szűkre szabott börtönéből.
  Dolgozni szeretne, nem tenyészállatnak lenni. Igen, az komoly baj, hogy sokan ezt elítélik, sokan pedig nem fogják fel, hogy a nőnek nem csak a szaporodás jutott.
  Te éppen azt erősíted most a férfiakba, hogy nyugodtan nyomják el a nőket, azt érdemlik.
  Igen, sok nőben elhatalmasodik a szaporodás ösztöne. De hagyjuk már azokat békén, akiket ez az ösztön kikerül, mert komoly agykapacitásuk van másra. Lehet, nem véletlen?
  Persze ehhez tisztában kellene lenni, hogy a másik tudása mennyi munkába került. Ezt pedig az emberek nem tudják, nem is érdekli őket, ezért képesek a dombságot Csomolungmának képzelni, ha Ők csinálják.
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  12:34 du.

  Llanfair
  2016 szeptember 8
  11:29 de.

  Nem hoztam párhuzamba semmit. Mindenki a maga „szerencséjének” kovácsa, ahogy mondják! A feleséged ambiciózus, ami dicsérendő!
  Nem mindenki akar orvos, mérnök, tanár lenni. Viszont semmi köze a női egyenrangúsághoz. Mindenki lehet ma már az, amit akar.
  Ami meg Téged illet, neked más volt a körülményed és az ambiciód!
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  1:19 du.

  Még csak annyit a témához, a gyermek , valóban „áldás”!!
  Van akinek soha nem lehet.

  De a sok maqányos öregnő, ma már biztos, hogy sajnálja, hogy elvetette anno.- Pl. Milyen nagy élmény az unokák karrierje is!
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  1:31 du.

  Még csak annyit a témához, a gyermek , valóban „áldás”!!
  Van akinek soha nem lehet.

  De a sok maqányos öregnő, ma már biztos, hogy sajnálja, hogy elvetette anno.- Pl. Milyen nagy élmény az unokák karrierje is!

  A nő karrierjének, semmi köze a gyermek öröméhez, vagy annak létrehozásához!
  A legtöbb 65 éves nő nyugdíjba megy. Aztán mit csinál majd legalább még 20 évig, amig él?
• Llanfair

  2016 szeptember 8
  1:47 du.

  Figyelő
  Persze, hogy jó az, ha látjuk az unokáink életét. Remélem látni fogom. De nem a sajátunk helyett, hanem mellett. De nem akarom arra ráerőltetni, aki szerint neki van fontosabb. Az az érv, hogy ne legyen öregkorára egyedül, az nem tiszta önzés?
  Elbeszélsz a téma mellett. Nem az a baj, hogy nem lehetnek orvosok vagy mérnökök, mert lehetnek. Az a baj, hogy nem hagyják őket érvényesülni a férfiak. De nem azért tanultak, hogy elégségesen tudják a szakmájukat, mert az nulla. Jók akarnak lenni a hívatásukban, ami mindannyiunk haszna.
  A gyerek jó dolog, annak aki szereti. Itt nagyon sok segítséget kap az, akinek gyereke van, a társadalomtól. Magyarországon szinte semmit. Ha egyet köhög a gyerek, már forró a telefon, azonnal vigye haza a beteg gyereket. Így nem karrier nem lesz, még munkahely sem. Akivának sokban igaza van, de meg kell adni a lehetőséget azoknak a nőknek, akik nem úgy gondolkodnak mint Ő. Legyen választási lehetőségük. A munka nem mindenkinek nyűg. Sokan szeretik amit csinálnak. Én sem dolgozni jártam, mert szerettem csinálni.
  A három év otthon lét sem jött be, de nem mernek rajta változtatni. Itt fél év, és megy vissza a nő dolgozni. Maradhat ha akar, de zömében nem akar. Pedig anyagilag nem éri meg, mert amit keres, elmegy óvodára vagy bölcsődére. De dolgozni akarnak. Ki kellene végre alakítani egy olyan világot, ahol egy nő is az életét élő ember lehet.
• Figyelő

  2016 szeptember 8
  4:08 du.

  Mit nevezel, „az életet élő ember”- alatt?
  Ha nőnek születik, ő nem ember? Érdekes, én mindig embernek éreztem magam…
  Senki sem tehet arról, hogy minek születik. Bár, manapság próbálják a dolgot irányitani.
  Szerintem minden ember fogadja el azt aminek született és éljen rendes, aktív életet.
  Nem minden nő lesz orvos, tanár vagy mérnök. A többség egyszerű hivatalnok vagy gyári munkás lesz.
  Jobb reggel 7-től este 6 -ig, egyfajta munkát végezni, aránylag kis fizetésért? A főnökökről nem is beszélve!
• Katona Zsombor

  2016 szeptember 8
  4:46 du.

  Llanfair
  2016 szeptember 8
  1:47 du.
  ” A munka nem mindenkinek nyűg.” Igen, Canadában, mert ott normálisan meg lehet élni belőle, nekünk jobbára nyűg, mert nálunk ugyanannak a munkának az értéke a Tietekének negyede!

  „A három év otthon lét sem jött be, de nem mernek rajta változtatni.” Bármilyen hihetetlen, a nejem -37 évvel ezelőtt az „átkosban”- 8 évig volt otthon gyesen, igaz hogy anyagilag sokkal rosszabbul jártunk, de mind a három lányom sokkal normálisabb családanya lett, mint azok akiket idő előtt, anyagi okok miatt bölcsödébe kényszerítettek, tehát megérte az anyagi hátrány elviselése!

  „Maradhat ha akar, de zömében nem akar. Pedig anyagilag nem éri meg, mert amit keres, elmegy óvodára vagy bölcsődére. De dolgozni akarnak.” Ez ma már nem akarat kérdése, hanem kényszer, csak a nagyon szerencsések tudnak egy fizetésből Magyarországon és általában a volt „keleti blokk” országaiban családot normálisan és egészségesen fenntartani!

  „Ki kellene végre alakítani egy olyan világot, ahol egy nő is az életét élő ember lehet.” IGEN!
• Llanfair

  2016 szeptember 9
  3:41 de.

  Katona Zsombor Kedves Zsombor ” Aki szereti a munkáját, soha nem kell dolgoznia”
  Én ezt a kínai közmondást (?) valósnak tartom. Ez mindenhol igaz a világban. Az baj, hogy keveseknek adatik meg. De „rossz” munkát is lehet szeretni, én szerettem.
  Nektek bejött a három év, örülök. Édesanyámat a szövőgép mellől vitték el szülni, 16 órákat dolgozott, mert egyedül nevelt minket, mégis rendes emberek lettünk. Ez is igaz, még ha van is néhány ellenvélemény.:)
  Véletlenül belecsöppentem egy fiatal ház életébe. Szinte egyszerre szültek öten. A gyes végére hárman szétmentek, egynek végzetesen megromlott a házassága, egy pedig megőrült.
  Az unalom rossz tanácsadó, és kevesen használták fel jól az időt.
  Ez is egy valóság. Az is, hogy csak én két nőről tudok, aki csak azért szült (a férje ellenében), mert otthon akart maradni. Hányan, akik nem ismerték be. Ez jó? Vagy mindegy, a darabszám a lényeg?
  Szinte valószínű, hogy leányaid akkor is jó emberek lesznek, ha nem marad otthon a feleséged. Az értékeket átadni nem kell 24 óra.
  Nálunk fél év az anyasági, sokkal ridegebben tartják a gyerekeket, mégis sokkal talpraesettebbek, mint Magyarországon. Itt is romlott, de még mindig sokkal jobb.
  Soha annyi szerencsétlen balfácán mama kedvence nem volt Magyarországon, mint most. Fizikailag gyengék, lelkileg puhák, műveletlenek, és nem tudnak megállni a lábukon 30 évesen, képtelenek leszakadni az anyukáról. Ez jó?
  Mi is a nulláról indultunk, de nem sírással töltöttük az időnket. Ennek fényében úgy gondolom, nem jött be a három év.
  Egyébként nem Kanadában élünk, és életünk nagy részét Magyarországon éltük le.
• Llanfair

  2016 szeptember 9
  4:04 de.

  Figyelő Kedves Figyelő Mindenki mást tart teljes életnek.
  Van aki nyolc gyereket akar szülni, van aki egyet sem. Mind a kettő akkor lesz boldog, ha ezt sikerül elérnie. Van aki az életben akar alkotni, van akinek a nyolc gyerek az alkotás. Mind a kettőt tessék tiszteletben tartani. Sajnos Ti akarjátok megszabni egy nőnek, milyen legyen az élete. Ha nem akar szülni, ne szüljön. Ha értelmes munkát akar végezni, végezzen. A Te érdeked is, hogy jó szakemberek végezzék a munkájukat, a Te életed is jobb lesz.
  Az élet értelméről nagyon eltér a véleményünk, ezt tapasztaltam. kár belemenni. Felesleges is, mindig kifordítottátok a szavaimat. 🙁
  És igen, hivatalban és üzletben is meg lehet találni az élet célját. Ők is hatalmas segítséget tudnak nyújtani az életedhez, de meg is tudják keseríteni, sokszor tönkretenni. Az lenne a kívánatos, ha senki nem szólna bele, ki hogyan él, ha a törvény keretein belül teszi. Ezen felül minden társadalmi elvárás
  rossz.
  Minden ember fogadja el aminek született? Jól néznénk ki. Ez az indiai kasztrendszer. Te elfogadtad? Magyarországon születtél, oda teremtett a sors. Most mégsem ott vagy. Más, másban miért fogadja el? Elég nagy baj, hogy így gondolkodnak. Ezért van ennyi szakmájához nem értő, boldogtalan ember, mert éli a kiszabott életét. Lásd művészgyerekek, akik csak a nevet öröklik, a tehetséget nem. Moldova (is) írt egy jó novellát erről.
  Lehet, hogy Te Kanadában embernek érezted magad, de a világ több országában a nő csak másod vagy harmadrangúak a férfiak szemében, mert van kutyájuk is. Hát az én édesanyám, gyermekem és feleségem (a sorrend változatható) nem másodrangú ember.
• Besancon

  2016 szeptember 10
  8:04 de.

  Figyelő, Moshe, Llanfair,és K.Zsombor !

  Olvasva a vitát, azt érzékelem, hogy a hozzászólok általában „el-beszélnek” egymás mellett! Minden hsz-ban van részigazság, de az igazán lényeges dolgot szerintem LIanfair emelte ki! A választás lehetőségét!

  Szó esett itt mindenről, hogy jobb e a családnak ha az anya otthon van míg kicsik a gyerekek – hát persze, hogy jobb, kérdés, mire megy 6-8-10 vagy még több év után a saját munkájában ha ennyi időre kieseik és tulajdonképpen utána is csak részben tud bekapcsolódni, hiszen a családban adódó minden rendes ill. rendkívüli esemény rá vár(beteg a gyerek, szünidő, szülői értekezlet, különórák, gyerekkel foglakozás,tanulás, beteg rokon ill. családtag istápolása – no és a háztartás! stb)
  Ettől függetlenül az egészről csakis akkor van értelme beszélni, ha a választás lehetősége adott!

  Mert magyarországi viszonylatban, meg talán van még ország ahol szintén – esetek legtöbbjében a női munkavállalás egyfajta anyagi kényszer! Tehát itt már is eldőlt a kérdés. Másik szempont, ha a feleség, anya, élettárs stb egyébként is úgy képzeli el az életét, hogy önálló munkája legyen a család – mellett! Nem helyette, hanem mellette – és ebből van legtöbb! Általánosan úgy tapasztalom, hogy ez az igény már jó ideje meg van a nőkben, és ennek köze sincs ahhoz, hogy szereti e a gyerekeit,lelkén viseli- e a család érdekeit, mert igen!
  A dolgozó nőknek egyáltalán nem mindegy a családja, noha tisztában vannak vele, hogy ez rájuk ró dupla terhet, ennek ellenére tartanak igényt az önálló munkára és keresetre – egyrészt a saját elvárásaiknak megfeleltetve, másodsorban az abszolút kiszolgáltatottság ellen!Erről sem esett szó eddig!

  Ne keverjük azonban, hogy ha egy nő a család mellett dolgozik, munkájában képzi magát, esetleg eredményeket ér el a „főnökei” megelégedésére, akkor az feltétlenül karriert akar építeni, mert a karrier kérdése az egészen más! A nők nagy százaléka nem vágyik különleges karrierre, csupán szeretné jól végezni a dolgát, és becsülettel felnevelni a maga vállalta gyermekeket, és betöltetni a szintén maga választotta hivatását a családanya szerepet – ez jó részt sikerül is, ha sok év után végig néz az
  életútján, nincs miért szemrehányást tennie magának!
  Itt kap szerepet a férj hozzáállása a család életéhez, és a feleség törekvéseihez! Talán Figyelő írta, hogy ehhez nagyon jó férj kell, én pedig úgy vélem, ha nem is nagyon jó – az ugyanis relatív hogy kinek mi a jó – de legalábbis reális szemléletű és némileg kötelességtudó férj ill. élettárs szükségeltetik! Hála Istennek,belőlük is egyre több van,a mai középkorú ill. fiatalabb párok esetében legalábbis, a klasszikus kép kezd megtörni, amikor is a megfáradt férj munkája végeztével papucsot húz, és a fotelből, újságja mellől várja a vacsorát, ami ha késik, vagy nem a kívánalmainak megfelelő akkor „ribilliót” csap!
  Ma, ha egyáltalán létre jön a házasság (együttélés) és gyermekek kísérik, akkor többnyire mindketten dolgoznak, tanulnak (felváltva vagy egyszerre)és ketten húzzák az igát, hozzák viszik a gyereket a suliból, oviból és a házi teendőket is megosztva végzik – ettől még persze lehetnek tipikus női és férfi munkák, melyet nem feltétlenül kell felcserélni, ill. ki mihez ért jobban!

  Lassan bár átalakul a világ változatlanul nem szabad elfelejteni, hogy a választás lehetősége mellett alapkérdés,ahogy Llanfair is írta, hogy mit akar a nő!
  Egyet semmi szín alatt nem, hogy a feje felett mások döntsék el neki mi a jó, neki mit és hogyan kéne csinálnia, különböző példákat állítva elé!

  Figyelő szerint ha egy nő nem lehet orvos, tudós, tanár vagy mérnök – akkor felesleges is az erőlködés, mert akkor csak hivatalnok vagy gyári munkás lehet, és annál csak jobb otthon a családban a saját gyerekeivel, mint reggel 7-6-ig egy irodában ülni, nem beszélve a „főnökökről” – nem szó szerint idéztem, de majdnem.(csak szólok, hogy ez 11 órai munka, Kanadában így megy?)

  Szerintem meg ezeregy lehetősége kell,hogy legyen egy nőnek(is),ha egy csepp akarat van benne,és egy kis támogatást kap a törekvéseihez! Hogy nem mindegy mit csinál és hogyan teszi azt! Ha Figyelő előveszi a két kezét, és megpróbálja felsorolni az ujjain hányféle munkakör, hivatás van ma a világon amit nők ezrei töltenek be eredményesen és jól – akkor hamar rájön, hogy kevés a két keze – az orvosi, tanári, mérnöki pályán kívül is van számtalan hely! Sőt vannak kifejezetten női hivatások – azokkal mi lesz?

  Moshe szerint pedig a nők max.15%-nak van olyan „agya”, hogy orvos, kutató, vagy tudós legyen – és, egyetértve Figyelővel, úgy véli – a többi nőnek otthon lenne a helye, hiszen már a „banktisztviselői” munkát is elorrozták a férfiak elől, pedig abból milyen jól meglehetett élni egy családnak! Megjegyzem a tanári pálya is valamikor a férfiaké volt, normál megélhetéssel – és most mégis a kiemelt 3-4 pálya között tartja nyilván Figyelővel együtt amit a nők betölthetnek!?
  Nem lehet, hogy a világ, benne a bankok világa, száma, feladatai, termékei és nekünk ügyfeleknek az igényei változtak az elvégzendő munkákkal együtt? Ha kevesebb pénzt kap érte a női tisztviselő, az a tipikusan férfiak uralta világ szégyene, mint sajnos sok más területen(is)

  Amikor a választás lehetősége a téma akkor számolni kell azzal, hogy vannak nők akik mindkettőre vágynak: családra, gyermekre is és ugyanakkor önálló munkára. Van kinek másodlagos hogy mit csinál, mert ez valóban a pénzkeresetről szól, és ő az első adandó alkalommal meg is pattan! Van aki nem vállal gyermeket – különböző okoknál fogva – és dolgozni tanulni akar egész életében, férjjel vagy anélkül, prímán megállja a helyét, a munkájában extra mód teljesít – míg Kovácsné vagy Mrs.Brown az ötödik gyermekét szüli éppen, és nem is vágyik vissza semmilyen munkahelyre! Joguk van hozzá ? Igen! De ez mindkettőnek a saját döntése kell, hogy legyen, ill a család közös, a feleséggel akaratával feltétlenül megegyező elképzelés!

  Olyan is van amiről LIanfair ír, mindenki tud rá példát, hogy a férj ellenében szülik a X-ik gyereket, hogy otthon maradhassanak – ha nem kenyérkérdés persze, hogy maradjon, az ilyen kollégának amúgy sem vennék sok hasznát!
  De van egy jelentős réteg – szerintem meghaladja a Moshe vizionálta százalékot – aki nem szeretne sem gyermeket, lehet még férjet sem, és abszolút karriert épít – tök mindegy hogy tudós, orvos, kutató vagy vagy híres színész stb ezeregy területen lehet ma már karriert építeni – és épp azért mert a karrierje, és a munkája mindennél fontosabb számára, felismeri, hogy nem való neki az anyaság, mert nem tudna úgy odafigyelni a gyermekére ahogy szeretne, vagy a munkájára és ez előbb utóbb törést okozna a pályájában, vagy az anyaságában. Joga van hozzá? Igen! Ki szólja meg? Általában azok akik nem képesek rá, mert másként működik az agyuk az értékrendjük!Nem baj.

  Nincs tehát primer szerep – aki öt gyermeket nevel, az boldog lehet, mert sosem lesz egyedül – írja Figyelő! Rész igazság, és tényleg egy kissé önző nézet, mert az ember általában nem azért vállal gyerekeket, hogy majd öregkorára ne maradjon egyedül, mert erre ma semmi garancia nincs, vagy hogy az unokák karrierjében gyönyörködjön! De szíve joga bárkinek ezt így gondolni!
  Ám amíg ő otthon volt, a gyermekeivel, addig valakinek dolgozni is kellett, ahelyett aki a népszaporulattal volt elfoglalva!
  Azonban ha valakinek a karrier az elsődleges – ez bármilyen területen elképzelhető – tényleg jobb ha csökkentett üzemmódban képzeli el a családi kötődést!
  Mert neki meg ehhez van joga!

  A maga nemében egyik sem pótolható ill. mindháromra szükség van: arra is aki gyerekeivel otthon marad, arra is aki a kettőt egyszerre próbálja, legfeljebb csökkentett gyermeklétszámmal, és arra is aki egyedül, gyermektől, családtól függetlenül a tudománynak, vagy a művészetnek szenteli az életét mert csak úgy tud kiteljesedni ill. maradandót alkotni!
  Csak egy a lényeg – nem vagyunk egyformák, és mindenki úgy dönt ill. választ ahogy jónak látja!
  Ha valaki folyamatosan egész életében elvárásoknak akar megfelelnie,az előbb utóbb visszaüt!
• Figyelő

  2016 szeptember 10
  10:37 de.

  Na, ez a beírása szimpatikus volt, amivel egyet lehet érteni vele.
  Csak azt a mondatrészt mosolyogtam meg, hogy lehet gyereke egy nőnek, ha férj nincs ellene. Hát, ahhoz, hogy a nő gyereket várjon, a férjnek VAN egy kis köze.
• charlie

  2016 szeptember 10
  12:17 du.

  Szép volt Besancon, nincs mit hozzátenni.
• Llanfair

  2016 szeptember 10
  12:22 du.

  Figyelő Kedves Figyelő Számtalan példa van, hogy a férfi abban a hiszemben van. hogy a nő védekezik, holott éppen gyereket akar a férfi akarata ellenére. Olyat is tapasztaltam, hogy a férfi várta a has domborodását, közben a felesége már elvetette. Ez nem megmosolyogtató, ez a női praktikák aljasabb oldala.
• Figyelő

  2016 szeptember 12
  12:01 du.

  Ilyeneket nem ismerek, ha „számtalan” van, akkor sem. Szerény véleményem az, hogy egy házaspárról feltételezem, hogy őszinték egymással. Ha már házastársak és nem futó kaland a szexuális kapcsolatuk!
• Figyelő

  2016 szeptember 13
  2:00 du.

  Már kívehették eddigi írásaimból, hogy én mindkettőt végicsináltam.
  Elvégzetem a felső iskolákat, dolgoztam a szakmában is évekig.
  A gyerekek nekem többet nyújtottak, mint a fizetés, a reggeli bejárás a munkába, a kollegák vagy a főnökök.
  Nem is beszélve az „office polisziről”
  Sehol sem írtam, hogy más nő mit tegyen, vagy ne. Ha neki „nyűg a gyerek”, akkor jobb ha nincs neki.