Művészkatonák, katonaművészek
Jubileumi, 100. évét nyitotta meg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Elődjét, a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumot 99 évvel ezelőtt 1918. november 16-án hozta létre két katonatiszt, Gabányi János címzetes vezérőrnagy és Aggházy Kamil ezredes. Az eseményről a Múzeumban ünnepi állománygyűléssel és egy kiállítás megnyitásával emlékeztek meg.
A centenáriumi évét kezdő intézmény parancsnoka, dr. Kovács Vilmos ezredes az elkövetkező év programjáról szólva kiemelte, ez nem csak a Múzeum ünnepe lesz. Kettős, nagyjelentőségű eseményt ünnepelnek, 2018 ugyanis a Magyar Honvédség fennállásának 170. évfordulója lesz! Az Intézet és a Múzeum épülete magában hordozza a történelmünket, ennek jobb megjelenítése érdekében a 100 évfordulóra az arculata felfrissül, mondhatni megfiatalodik. Vonzereje így is nagy, hiszen évente 60-70 ezer ember fordul meg benne, tud üzenetet átadni, ez az intézmény a magyar haderő legnagyobb kommunikációs eszköze. A századik évfordulón különleges rendezvényekre kerül sor. Bevezetőként, már most, november 23-tól kéthetenként mindig új, a közönség által eddig még sosem látott műtárgyakat mutatnak be a múzeum gyűjteményéből. Lesznek filmvetítések, koncertek, még Sörestek (!) is. Különleges bélyeg és egyedi emlékérem kibocsátása is szerepel a programban. Már folyamatban van a munka, amivel régi adósságát törleszti majd az ország: 2012-től ugyanis megkezdődött az I. Világháborúban elesett, megsebesült vagy fogságba esett katonáink – összesen másfél millió ember – adatainak feltárása, rendszerezése és majd kiadása a 100. évfordulón, közzétételre alkalmas formában.
Érdekes összefüggésre világított rá dr. Csikány Tamás ezredes, a Hadimúzeum Alapítvány kuratóriumának elnöke. A magyar sokáig – egészen Mohácsig – katonanemzet volt. A politika legfontosabb eszköze a háború volt és a külpolitikai célokat a háború, a katonaság erejével sikerült vagy nem sikerült megvalósítani. Majd 1526 után már csak magyaráztuk, hogy milyenek szeretnénk lenni, de a katonai gondolkodás megmaradt. Mi is kellene ahhoz, hogy olyan hadseregünk legyen, amivel a nemzeti önállóság visszanyerhető? Ennek a jegyében születtek meg az első magyar nyelvű hadtudományi munkák, kialakult a magyar hadtudományi irodalom, nyelvezet. Az igazi fellendülés a Kiegyezés után következett be, ami megteremtette a részben önálló magyar hadsereget és azokat az intézményeket is, amelyek ezt a tevékenységet támogatták. Ebbe a sorba illeszkedik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megszületése is.
Jelen volt az ünnepségen az 1877-ben megalakult Svéd Hadtörténeti Múzeum igazgatója, Carl Zarmén, aki emlékeztetett arra, hogy a két intézmény 1929 óta dolgozik együtt, közös kiállítást is rendeztek. Igen komoly hasonlóság van a két múzeum között. A közös, európai történelem és a saját országaik történelme összecseng, ezért is figyelnek jobban egymás munkáira. Svédországban 2014-ben nyílt meg a Nagy Háború bemutató kiállítása, melyben háromhavonta más ország volt a vendég. Eddig már tizenöt ország szerepelt, Magyarországra most kerül sor. Érdekes, hogy míg a legtöbb ország – az eddigiek közül 14 – főleg fotókat küldött, Magyarországról inkább festmények, grafikák érkeztek. A díszünnepség után megnyitott „Művész-katonák, katona-művészek” című kiállításon is, néhány szobor társaságában, többségében ilyen alkotások láthatók.
Persze ez érthető, ha belegondolunk, hogy az I. Világháború idején a festészet még erőteljesen felfutó ágban volt, a fotográfia pedig csak ekkor kezdte szárnyait bontogatni. A művészi önkifejezés formái sokszor a bevett társadalmi szokásokkal mentek szembe, a dadaizmus már 1916-ban megjelent! Ugyanakkor létezett a harctéri szenvedések realista ábrázolása is. A magyar hadsereg kötelékében mintegy négyszáz hadi festő tevékenykedett, miközben ott voltak a fotográfusok is. Ám a kétféle mű között lényeges különbség feszül. Míg a fotó egy pillanatot örökít meg, a jóval hosszabb idő alatt készült festmények egészen más érzelmeket képesek ébreszteni. Ezek az alkotások fontos szerepet töltöttek be a maguk idején, de legalább olyan fontosak mai is, hiszen az a feladatuk, hogy a háborúról minél pontosabb képet nyújtsanak, ne engedjék az ott megélt szenvedést feledésbe merülni.
A művészek többsége szervezetten került a harctérre. Voltak, akiket besoroztak, harcoltak, még meg is sebesültek. Mások – főleg az önkéntesek – a Sajtóhadiszállás művészeti csoportjához nyertek beosztást. Ők külön „Kunst” feliratú karszalagot is kaptak. Kisfaludy Stróbl Zsigmond visszaemlékezéseiben leírja például, hogy Pór Bertalan, Berény Róbert, Frim Ervin, meg ő, előbb a trénhez próbáltak önkéntesnek bejutni, de az nehéz volt, mert oda – biztonságosabb lévén – „áradatként özönlött a jómódúak serege.” Így ők végül a tüzérséghez kerültek. A tizenegyes tábori ágyús ezred egyik kiképző tisztje Márffy Ödön festőművész volt. Kisfaludy végül nem került a frontra, főtisztek szobrának megformálásra kapott megbízást. Látható is tőle ezen a kiállításon Szurmay Sándor gyalogsági tábornokról 1916-ban készült szobra.
Bizonyára meg fogja lepni a kiállítás látogatóit, hogy a művészetinek egyáltalán nem gondolt Hadtörténeti Intézet és Múzeum birtokában a magyar képzőművészet hány jeles, kiemelkedő alkotójának műve van. Ilyen különleges „csemege” például a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége – a fronton még meg is sebesült, számos kitüntetést kapott – Aba Novák Vilmos egyenruhás önarcképe. Érdemes elidőzni Mednyánszky László elesett katonát ábrázoló képe előtt, ahol a megjelenítés szándékoltan homályba tűnő. Hermann Lipót vízfestménye, a Rohamozó katonák, az akvarell-technika ellenére szinte fényképszerű pontosságú, Vaszary János ceruzarajza pedig a háború kezdetéről, a hadászati jelentőségű limanowai csatában 1914-ben elesett huszárról, egyszerűségében megindító.
A jubileumi év megnyitására a Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ, Regiment éttermének cukrászai – a Múzeum felkérésére különleges süteményt készítettek. Nehéz feladat volt olyan édességet találni, ami a Honvédséggel kapcsolatba hozható, ám végül sikerült a harmincas évekből egy „Hadi linzer” elnevezésű receptre bukkanni. A „hadi” linzer alapanyaga ugyanaz, mint a „normális” linzeré, csak barna lisztet használtak hozzá.
A nevét pedig onnan kapta, hogy akkortájt ilyen alapanyagot szinte csak a honvédség részére adtak, egyébként nehéz volt hozzájutni. A linzer tésztára narancsos, joghurtos, töltelék kerül, így lesz belőle sült túrótorta. A tetején narancs-zselé található. A torta, mint a „ház süteménye” a múzeum büféjében egész évben kapható lesz.
Révay András
Author: Révay András
Dr. Révay András: (Budapest, 1944. febr. 28.) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatalának oktatási vezetője (1979-99.), tíz évig a Magyar Fulbright Egyesület alelnöke, kommunikációs és környezetvédelmi szakember. Mindezekkel párhuzamosan, 1972-től újságíró. Érdeklődési területe: egészségügy, utazás, gasztronómia, borászat, kultúra. Ma már nyugdíjas.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
10:14 de.
A magyar honvédség újkori történetében – leszámítva a részsikereit – csak vereségei vannak, aminek a végén az ország jóvátételt fizethetett. Önálló védelmi erőtől ma fényévnyi távolságban van.
10:21 de.
Nagyon közeli, családi szálak kötnek engem a Hadtörténeti Múzeumhoz…
12:05 du.
So? They are eager to keep alive the old militaristic mind-set.
Talan ma mar nem kepesek elvalni, ill. elvalasztani magukat attol a regi katonasagi-harci elkepzelestol.
Veszttettek a lakossag legjobbjait,a fital ferfiakat, aztan meg elszortak minden mast fizetni koltsegeit a vesztett haboruknak. Mint Draziri hozta figyelmukbe.
De minden esetben, amikor emliteni is mertem a bekes eletmod nem csak a szomszedos nemzetekkel, mint az egesz vilaggal,azt a legdurvabb kifejezesekkel ellenztek.
Tehat valoban mi a celjuk?
Tovabba mint a multban. Amit a cikk is bevallott, hogy minden kulpolitikai elkepzelesuket csupan a haboruk modjan voltak kepesek elkepzelni es gyakorolni.
De ma legalabb a hadvezerek tulkhizott bivaj-pofak.
(legalabb is akiket a cikk szerzoje mutata kepein)
12:06 du.
Jó volt olvasni, pedig majdnem kihagytam.
2:25 du.
„A magyar sokáig – egészen Mohácsig – katonanemzet volt. A politika legfontosabb eszköze a háború volt”
Ez a korabeli feudális Európa többi országáról (királyságáról) ugyanúgy elmondható.
Egyszer éltünk kifejezetten a katonáskodásból: a kalandozások idején a 9. században. Akkor tényleg az jelentette a bevételi forrást, hogy az európai harcoló nagyurak szolgálatába álltunk, pl. Szent Galleni kaland.
„a Kiegyezés után következett be, ami megteremtette a részben önálló magyar hadsereget”
Ez tényleg csak részben volt önálló. A hírszerzés és a vezérkar Bécsben működött a közös kuk hadsereg keretében.
Szerintem több kárt okozott, mint hasznot, hogy a magyar identitás sokáig a régi magyar mondákra épült. Ezeket a középkori krónikák közvetítették. Gyönyörű olvasmányok, de a fele sem igaz, amit leírnak benne a középkori szerzetesek. És mégha igaz is lenne, hol van már manapság katonanemzet? Még a mongolok is juhtenyésztésből meg az ásványkincsek kitermeléséből élnek!
2:40 du.
„2012-től ugyanis megkezdődött az I. Világháborúban elesett, megsebesült vagy fogságba esett katonáink – összesen másfél millió ember – adatainak feltárása, rendszerezése és majd kiadása a 100. évfordulón, közzétételre alkalmas formában.”
Sokfelé van az országban 1. v.háborús hősi halottak helyi emlékműve. Végre fölállíthatnák már a közös országos emlékművet is, amit az Orbán-kormány rég beharangozott!
Az a másfél millió ember megérdemelné az emlékezést!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről
„Mert az történt, hogy Mátyás a szövetkezeti boltban egy szabadságos katonával találkozott, akit az orosz rabságot kipihenni eresztettek haza.
– No – mondta a katona -, a kend családja is belegyütt az új módiba.
– Hogyhogy? – vetette oda Mátyás csak úgy félvállról.
– Hát mán hogy a pap nélkül való temetésbe.
– Nem új módi az. Nem is szoktuk mink a papot a halott mellé temetni – adta vissza a tréfát Mátyás, de azért rosszat sejtve belefogódzott a pultba.
– Nono – terpeszkedett széjjelebb a legény -, de a maguk Rókusának tán még sírt se igön ástak.
– Nem tán? – kapott Mátyás a szájából kihulló pipa után.
De alighanem úgy volt, adta elő a katona a kíméletes bevezetés után a részleteket. Ő úgy hallotta, hogy Rókus ötödmagával megszökött a Burmania nevezetű helységből, hármukat rögtön lelövöldözték a muszka őrök, kettejüket bezavarták az erdőkbe, ott is vesztek szegények, szénégetők találtak dermedt tetemükre, azok tettek róluk jelentést a felsőbbségnek.
– Persze én nem konstetálok biztosat – billegtette a tenyerét a vitéz -, de ezöket a ténkörülményöket vöttem hallomásba.
5:35 du.
Ehhez a témához nagyon illő lenne idebiggyeszteni azt a sokat mondó képet hogyan is nézett ki ez az épület 1945 tavaszán. Nagyjából lerombolva, kiégve, körülötte hevert kiégett, felborúlt kocsik, tankok, szekerek, acélsisakok, lőszerek, golyótárak meg miegymás roncsok. Nekünk gyerekeknek ez egy kincslelet volt. Kalapáltunk is egész nap, kiszedtük a csapágyakat a teherautók kerekeiből és deszkákból, fadarabkákból rollerokat, (skírokat), kalapáltunk össze belőlük magunknak.
2:42 de.
Nagyapám fotója az első világháborúból nincs ott váletlenül kiállítva ? Egyszerű – nem is címzetes – baka volt és egy kitüntetéssel a zubbonyán úgy állt a képen vigyázzállásban, mint a cövek…
Aztán jött a második.., akkor már egy kőfallal körülvett pesti erődben, – mint gettólakó – vigyázott a magyar hazára, és kitüntetés helyett sárga csillagot biggyesztettek arra a kopott télikabátjára, amelyben ott helyben, a Kazinczy utca 10. belső udvar egy kis lakásába huszadmagával (10 házaspár) bezsuppolva, többek közt „hadilinzer” hiányában éhenhalt…
Utószó: No és itt meg kell súgjak még egy titkot, hogy e kedves . c i k k . kellemben gazdag, joviális . í r ó j á n a k . a . r o k o n a k é n t . érte utól ez a nem éppen hősi sors, hogy aztán párszáz méterrel odébb, mégis a Wesswlényi utcai „Hősök Templomkertjében” az ott rögtönzött tömegsírban leljen amjd örök békességre… 🙁
.
3:57 de.
˙
Itt napok óta huzakodunk Szent-Györgyi Alberten, hogy végre ő az az egy magyar tudós, aki bár nem volt zsidó, mégis megkapta a Nobel Díjat… 🙂
Mostmeg a >https//rightpedia. info.hu-n< azt olvasom, hogy
"apai részről . z s i d ó . orvos és kémikus, egyetemi tanár…"
🙂
8:54 de.
FORTIMBRAS
2017 november 24
3:57 de.
„Itt napok óta huzakodunk Szent-Györgyi Alberten, hogy végre ő az az egy magyar tudós, aki bár nem volt zsidó,”
Szerintem rajtad kívül senki nem említette Szentgy. származását. Arról ment a vita, hogy miért hagyta el az országot a kommunista rendszer kiépítésének kezdetén?
Nem hiszem, hogy zsidó volt az édesapja, mert akkor a zsidótörvények hatálya alá esett volna a fia. Mindenesetre most Göllner úr a szívéhez kapott, mert ő azt magyarázza napok óta, hogy a Szentgyörgyihez hasonló tudósokra a gázkamra várt volna abban a korszakban.
9:03 de.
Jichak Perlmutter
2017 november 24
2:42 de.
„Egyszerű – nem is címzetes – baka volt és egy kitüntetéssel a zubbonyán úgy állt a képen vigyázzállásban, mint a cövek…”
Minden tiszteletet megérdemel a nagypapa, bár ez az unokáról már nem mondható el … Nem tudom, miért kell mindig kihangsúlyozni, hogy bezzeg a zsidók védték a hazát az első v.háborúban, és a hálátlan haza ezt nem hálálta meg?
Gratulálok az ünneprontáshoz. (Azt mindig elfelejti hozzátenni az akadékoskodó, hogy a korabeli sajtó pl. a zsidó beszállítók vélt vagy valós botrányaitól volt hangos meg a papírtalpú bakancsok ügyétől. Ez egyik kiváltó oka volt az 1. v.háború alatti antiszemitizmusnak).
Itt és most az első v.háború másfélmillió magyar katonájáról van szó. Abba még a nemzetiségiek is beletartoznak, ha jól tudom! Illetve ezek a katonák a közös kuk hadsereg kötelékében is védték a hazát.
12:53 du.
Jichak Perlmutter
2017 november 24
2:42 de.
Még annyit, hogy maradjunk annyiban, hogy az 1. v.háború hadseregében a parasztság volt legnagyobb számban képviselve, tehát ők estek áldozatul legnagyobb számban.
Ez a középosztályi vita, hogy a zsidó vagy az úri középosztály tagjai vették-e ki jobban a részüket a háborús szenvedésből, tehát eléggé mondvacsinált (Ablonczy). Ráadásul ma már ilyen középosztályi elkülönülés nem is létezik.
Mivel kecsegtette a paraszti katonákat a kormányzat (és az ellenzék), hogy elviseljék évekig a lövészárkok nyomorúságát? Földosztással és szavazati joggal (Ormos).
A szavazati jog követelésének nem voltak nálunk hagyományai, ezért az nem is bírt lelkesítő erővel. A földbirtok reménye annál inkább, de a harcoló parasztság és az itthon maradó családtagok súlyosan csalódtak minden színezetű kormányban.
A háború után háromféle kormány jutott uralomra. A polgári, a kommunista, majd a keresztény-nemzeti. Földet a parasztság egyiktől sem kapott, illetve csak egyes esetekben.
Ez volt az oka a két világháború között a falusi nyomorúságnak, illetve hogy nem lehetett Amerikába kivándorolni, és az ipar se biztosított elég munkahelyet.
3:13 du.
hazai lámpa
Csak szólok, hogy szerintem érzéketlen vagy Perlmutterhez. Kár volt rászólnod, hogy az első VH-ban harcoló nagyapjáról neki a meg nem érdemelt ’44-es halála jutott eszébe . Sajnos egymásból következik a képzettársítás. Én egyáltalán nem érzem, hogy ezzel megbántotta volna a magyar katonák emlékét, pedig nekem is akkor sebesült meg mindkét nagyapám. Az egyiknek a kezét lőtték el és nyomorék maradt.
4:42 du.
jani
2017 november 24
3:13 du.
Te komolyan azt hiszed, hogy J. csak a nagypapája miatt (jogosan) érzett meghatódásból írt?
Akkor miért kellett kicentizve előadni a szenvedéseit, és sugallni, hogy ezt valakik (a magyarok) csinálták vele? Elég lett volna annyit írni, hogy sajnálatosan a zsidók 1914-18-ban hozott áldozatait nem tisztelte eléggé a magyar állam (ismert következmények). Pont. Tehát ez szerintem nem emlékezés, hogy abból a képből neki az jut eszébe, hanem inkább árukapcsolásnak tűnik. Patikamérlegen kimérve!
Van éppen elég idő és hely, hogy a gettó szörnyűségeit valaki akár kilométereken keresztül ecsetelje. Megértem a hozzátartozónak a fájdalmát, de szerintem sem az alkalom, sem a tálalás módja nem volt megfelelő.
4:52 du.
jani
2017 november 24
3:13 du.
A konkrét ügyhöz.
Sajnálatos, de mikor az antiszemita intézkedéseket hozták, akkor nem a hős zsidók lebegtek a szemei előtt a keresztény-nemzeti politikusoknak, közvéleménynek. Hanem a sok vélt vagy valós sérelem.
És személy szerint nem volt baja senkinek a nagyapjával, mert eléggé elítélhető módon kollektívan ítélték meg a zsidóságot.
Elhiszem, hogy sok hasznos dolgot tettek a zsidók a magyar hazának. De sajnálatosan a korabeli közvéleményben nem a jóságos zsidó képe lebegett, hanem a népnyúzó kereskedő meg hasonlók, akkor is, ha nem volt ez igaz.
Az én ünnepemet sikerült elrontania Jichaknak. Mert a magyarokat szörnyetegeknek állította be, akik direkt azokat üldözték volna, akik csak jót tettek velük.
5:00 du.
Én azt vallom, hogy mindenkinek olyan mértékkel mérnek, mint amivel ő mér!
Mátyás, az öreg paraszt példakép lehetne ebben is! Nem kell rögtön besz.rni, ha valaki ellen elkövetnek valamit, mert egyikünk se bűntelen. (Természetesen vannak súlyosabb esetek is).
„Mátyás tudniillik ma adta el az új búzát a zsidónak, és most az jutott neki eszébe, hogy a zsidó aligha meg nem csalta a fizetésnél az új bankókkal, az Isten tüze pusztítsa el, aki ezt a sokféle pénzt kitalálta. Ő ugyan mondta a zsidónak, hogy neki csak régi pénzt adjon, de a zsidó kinevette. Hiszen a régi pénz már nem gilt, a jövő héten már meg is büntetik, akinél olyant találnak. No de akinek koronája van ezüstpénzben? Ajajaj, az jár csak rosszul, mert attul nemcsak a pénzt veszik el, hanem be is csukják. Hát nem hallotta, hogy a városban már mind elrekvirálták a fémeket? No igen, de az ezüstöt is? De bizony leginkább az ezüstöt, az kell most muníciónak, mert az olaszoknak olyan találmányuk van, hogy az acélgolyó nem fogja őket, csak az ezüstgolyó. Nem, ezt még nem hallotta, siket itt a tanyán az ember. Ejnye, ejnye. No, mi baj? Hát nem egyéb, mint ahogy neki is van gyugacsban egy-két ezüstkoronája. Mennyi lehet? Van vagy háromszázig való. Hát tudja mit, azt mondja erre a zsidó, én megteszem magának azt a barátságot, hogy beváltom az egészet, én sokat megfordulok Bécsben, ott még esetleg el is tudom sütni. Osztán mennyit adna érte? A teljes értékit, háromszáz koronát. Nem, azt mondja Mátyás, ne szerencsétlenkedjen vele az úr, inkább beadom a kapitányságra. Arra ígért a zsidó négyszázat, aztán többrül többre mentek, utoljára megajánlt érte tízezer koronát. Azért odaadta.
S most Mátyás maga elé rakja gondolatban a sok-sok bankót, amit a zsidótól kapott, külön-külön halomba színük és nagyságuk szerint. De mire készen van egy rakással, akkorra a puli mindig elvakkantja magát, s Mátyás marokra kapja a husángot.
…
Mátyás pedig oldalára fordult, és magára húzta a subát. Az éjszaka ugyan meleg volt, de vigyázni kell az öreg csontokra, mert azokban a velő is öreg már, és az könnyen magába veszi a harmatot. De még a subagallért is a fejére igazgatta Mátyás, hogy ne zavarják a feleselő kakaskukorékolások és az éjszaka mindenféle neszei a bankók összeolvasásában. Így aztán csakugyan tökéletességre is vergődött. Három ötezer koronással meg tizenkét darab százassal csapta be a zsidó. Egy kicsit bosszús volt Mátyás a zsidóra is, meg a bankócsinálóra is, meg mindenkire, aki sarcolja a szegény embert. Szerencsére a szegény embernek is van magához való esze, és Mátyás elégedetten gondolt arra, hogy az ezüstkoronások közt tizenkét darab régi huszonöt krajcáros is volt, meg hogy a huszonkilenc mázsa új búzához négy mázsa penészes búzát is hozzákevert, amit tavaly vermelt el a rekvirálók elül.”
5:30 du.
hazai lámpa Néha visszavonulhatnál. Te nem értesz meg semmit és senkit, csak írod amit a „gugliból” kiolvasol. Kegyetlen vagy és gonosz.
5:52 du.
Hazai Lámpa:
„Azt mindig elfelejti hozzátenni az akadékoskodó, hogy a korabeli sajtó pl. a zsidó beszállítók vélt vagy valós botrányaitól volt hangos meg a papírtalpú bakancsok ügyétől.”
Nem, ha már a papírtalpú katonabakancsokról van szó, pl. az ilyen akadékoskodók, mint én, nem felejtik el. És azt sem, hogy vajon zsidók voltak -e azok a derék, jó magyar főtisztek, akik ezeket a bakancsokat minden kifogás nélkül átvették a (részben zsidó, részben nem zsidó) hadiszállítóktól. Vajh, miért – pontosabban mekkora baksisért – vették át?
6:18 du.
Jichak Perlmutter
2017 november 24
2:42 de.
„vigyázott a magyar hazára”
Azért az is elgondolkodtató, hogy a magyar bakák mit is védtek az 1. v.háborúban? Én úgy tudom, hogy a hazáért és a királyért harcoltak.
Sőt, a közös hadseregben nem is voltak szétválogatva a nemzetiségek, ha jól tudom. Egymás mellett harcoltak a magyarországi svábok, zsidók, magyarok, románok stb. Nem volt senki ezért nagyobb hősnek elkönyvelve, inkább az lett volna furcsa, ha kimarad valamelyik kisebbség.
Nehéz azt is elképzelni, hogy Doberdóban vagy Przemysl-ben csak a haza jelszavával buzdították volna a katonákat.
„Beállok rózsám katonának, vagy huszárnak, vagy bakának.
Szüksége van rám a királynak, a császárnak, a hazának.
Ne sírj utánam Katikám, Katikám.
Lesz még belőlem, kapitány, kapitány.
Beállok rózsám katonának, vagy huszárnak, vagy bakának!”
6:25 du.
Drizari:
„A magyar honvédség újkori történetében – leszámítva a részsikereit – csak vereségei vannak,
Nem értek a hadtörténethez, de úgy vélem, hogy ez nagyjából így volt.
Talán helyesebb és eredményesebb lett volna – és ma is helyesebb lenne! – a katonai képzés, vitézkedés, a fegyverzetfejlesztés és gyártás forszírozása helyett megfelelő mennyiségű fehér zászlót gyártani.
Drizari:
„aminek a végén az ország jóvátételt fizethetett.”
Szerintem a legnagyobb baj nem a jóvátételi kötelezettségek voltak, hanem az emberéletben történt veszteség.
Drizari:
„Önálló védelmi erőtől ma fényévnyi távolságban van.”
No, no, no … Megvígasztallak, nem kell bánkódnod… ha nem csal meg a szaglásom, talán a világnak, de ezen belül különösen e földrajzi-politikai régió lakosainak a derék, hazafias politikusok jóvoltából 10-20 éven belül van esélye a vágyott háboruskodásra. :-(((
http://hvg.hu/vilag/20171123_TGM_Ratko_Mladic_elete_fogytaig
8:17 du.
Hazai Lámpa:
„Akkor miért kellett kicentizve előadni a szenvedéseit, és sugallni, hogy ezt valakik (a magyarok) csinálták vele? Elég lett volna annyit írni, hogy sajnálatosan a zsidók 1914-18-ban hozott áldozatait nem tisztelte eléggé a magyar állam (ismert következmények). Pont.”
Mindenekelőtt dícséretes, hogy Ön kívánja meghatározni, hogy ki, miről, mennyit és hogyan írjon. Nekem is megvan a véleményem arró, hogy Önnek hová és miről lenne helyes írnia, ám én ezt – talán túlzott tapintatból és udvariasságból – megtartom magamnak.
Mivel tudom, hogy előszeretettel szokta az Ön irományait a legcsekélyebb kritikával is illetőknek a fejéhez vágni, hogy az 1990 előtt tanult történelmet szajkózzák, pedig a mai gimnáziumi tankönyvekben… stb., stb.
Ezen linkben – akit netán érdekel, Ön is, más is – elolvashatja egy nem túl fiatal, nem túl idős jelenlegi gimnáziumi történelemtanár (még nem rúgták ki az iskolájából) rövid összefoglalását az 1915-18 közötti magyarországi antiszemitizmusról:
http://www.quest-cdecjournal.it/focus.php?id=377
2:52 de.
Hazai Lámpa 6:18
E bejegyzésével teljes mértékben egyetértve – nem magyarázkodásképpen – kommentemben csak arra a mérhetetlen aljasságra és gyalázatra kívántam felhívni a figyelmet, hogy míg a Kiegyezést követően, 1914(19)-ig „a zsidó” éppúgy számíthatott hazafinak, sőt még hősnek* is, mint bárkimás jómagyar ember…
Azt követően viszont egyszercsak nullának soroltatott, megtagadták tőle még a létezés jogát is (stb.), sőt ezt az „ítéletet” fokozatosan végre is hajtották „rajta” pl. többek közt 1944-ben…
.
A „Hősök Kertjét” a Hősök Temploma komplexum részeként 1931-ben a VH-ban elesett 10.000 zsidó katona zsidó építette ill. avatta a Budapesti Zidó Hitközség.
5:02 de.
Mikor utoljára meglátogattam a múzeumot, becsaptak a belépővel. Mikor szóvá tettem, hogy ez nem illő dolog, akkor kijött egy illetékes, és gusztustalan hangon kioktatott minket, hogy figyeljünk jobban oda, akkor nem tudnak becsapni. Igaza volt, tudhattam volna hol élek. Segítségként mellette dülöngélt egy „csap részeg” biztonsági őr. Szép vasárnap volt, biztos van kedvem megismételni. 🙁
5:45 de.
lanfair
2017 november 24
5:30 du.
Milyen érdekes, hogy szerinted én vagyok a „Kegyetlen és gonosz”, mikor én próbálok mindenkinek válaszolni, és a problémájával foglalkozni.
Te meg itt mások csak köpködtök mindenkire, az rendben van? Érdekes a felfogásod.
Van aki még a guglit se tudja használni, mert nem tudja, mit hol keressen. Én igyekszem hivatkozni a neten is elérhető forrásokra, mert ezzel is segíteni akarok az olvasóknak! De neked sikerült ebbe is belekötni.
Pl. Móra Ferenc könyvét én gimnazista koromban találtam a könyvesboltban, és ismerem oda-vissza! Az benne az érdekes, hogy a történelemkönyvek pontosan alátámasztják az író regényét!
5:54 de.
Belzebub
2017 november 24
8:17 du.
Mondtam már neked sokszor, hogy a te érvelési hibád a szalmabáb!
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
1. Nem akartam meghatározni, hogy ki hova írjon. Csak felvetettem, hogy Jichak talán ne itt részletezze a nagypapája szenvedéseit, amit ő csak hallomásból ismerhet. Nem az volt a bajom, hogy miért emlékezett meg a nagypapájáról.
2. Tudod, az udvariasság nem minden. Lehet, hogy nem írod le a kívánságaidat, de az aljas célozgatás rendben van szerinted? Mikor írtam én olyat például, hogy J. ne a KMH-n fejtse ki a véleményét? Én csak annyit írtam, hogy ez a topik szerintem nem volt megfelelő.
6:03 de.
Belzebub
2017 november 24
8:17 du.
„az Ön irományait a legcsekélyebb kritikával is illetőknek a fejéhez vágni”
Ez is annyira szalmabáb érvelés, és nagyon jellemző rád!
A legtöbben csak olcsó személyeskedéssel jönnek nekem, és nem érdekli őket, mit mondok. Ha így lenne, akkor vitatkoznának, nem csak a személyemet becsmérelnék.
„az 1915-18 közötti magyarországi antiszemitizmusról:”
Te olvasni szoktad a KMH-t?
Pl. a Wigner Jenő topikban pont én említettem, hogy antiszemitizmus volt a Horthy-korszakban. Vagy itt görgessél vissza, leírtam, hogy az 1. v. háború alatt fölerősödött az antiszemitizmus, legtöbbször tévedések alapján.
Ha igazán az olvasók érdekelnének, akkor nem nyomtál volna be egy angol szöveget egy magyar újságba! Külföldieknek hiába üzensz, azok ezt a kommentfolyamot úgyse olvassák.
Tessék, itt egy kis magyar összefoglaló Bihari Péter tollából!
http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3847&id=938121
6:10 de.
Belzebub
2017 november 24
5:52 du.
„Vajh, miért – pontosabban mekkora baksisért – vették át?”
Csak tudod, a magyar katonatisztekről már sok bőrt lehúztak (jelképesen), az ő aljasságaikkal van tele a közbeszéd régóta! Hogy kártyáztak, eladósodtak, antiszemiták voltak stb. Más kérdés, hogy maguk a szóban forgó személyek azóta szembenéztek-e a viselkedésükkel? Egyáltalán kaptak-e lehetőséget, hogy megbánják az akkori viselkedésüket?
Nem nagy bátorságra vall, hogy belerúgsz a döglött oroszlánba.
6:29 de.
Jichak Perlmutter
2017 november 24
2:42 de.
Jichak, itt már téged három fogadatlan prókátor is próbált megvédeni.
Csak annyit írnék, hogy engem nem az zavart, hogy megemlítetted a nagypapád esetét. Engem az zavart, hogy a magyarokat szörnyeknek állítottad be, talán akaratlanul. Pl. ez a sor: „vigyázott a magyar hazára, és kitüntetés helyett sárga csillagot biggyesztettek arra a kopott télikabátjára,”
Sajnálom, ha megbántottalak, de kérlek vedd figyelembe, hogy nekem ez a sor bántó volt, mint magyarnak. Akkor is, ha másokat ez nem zavart.
(Részletkérdés, de úgy tudom, hogy az 1. v.háborúban érdemérmet kiérdemlő katonák sokáig védelemben részesültek).
8:17 de.
Hazai 9’03-as kommentjében viszont megfogott egy nyilvánvalóan sanda szándékú, ugyanakkor tényszerűségében is téves mondata, amely az így vádolt zsidóság . s z á j á b a . a d v a . úgy szól, hogy
„…bezzeg a zsidók védték a hazát az első v.háborúban és a hálátlan >haza ezt nem hálálta meg<".
Maga fordítva ül a lovon, már megbocsásson hölgyem/uram!
Mert pl. az én 2:42-es karcolatom nem arról szól, hogy "a hálátlan haza ezt nem hálálta meg", hanem hogy . a z z a l . h á l á l t a . m e g , hogy (pl.ezt a hadirokkant veterán asztalosmestert) az . é r d e m e i . s e m m i b e v é t e l e . mellett, Őt pusztán vallási . s z á r m a z á s a . f o l y t á n . elsősorban az emberi mivoltában alázták földig. A szabad mozgásában és még sok minden másban is a végsőkig korlátozták, majd bezárták egy erre . t ö r v é n y e k b e n . meghatározott és pontosan . k i j e l ö l t, illetve Európa e büszke szívében jól bekerített helyre, ahol aztán hamarosan el is érte a számára hazafiasnak álcázott, gyilkos törvényekben és rendeletekben már jóelőre [25 éven keresztül] . k i s z a b o t t . végzet…
ERGO, téves meglátás az az ön részéről, hogy a "haza" hibájából itt csupán valamiféle hálátlanság esete forogna fenn, hisz a helyes tényállás itt:
hatalmi pozicióval visszaélve elkövetett,
rosszindulatból előre megfontolt
és fondorlattal végrehajtott
s z á n d é k o s . e m b e r ö l é s.
.
8:22 de.
2.52 javítása
elesett 10000 zsidó katona . e m l é k é r e. építette
8:28 de.
Belzebub79 nov.23/12:05
Igaz! Igaz! Igaz! . . .
😀 😀 😀 😀 😀
8:34 de.
A legművészibb „háborús” alkotás a Gellért-hegyi szabadságszobor,
Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása.
8:55 de.
hazai lámpa Az szerinted felment Téged, hogy én egy „genetikai hulladék” vagyok? Szerintem nem, attól még gonosz és kegyetlen maradsz. Egyébként nem emlékszem, hogy bárki gyászát gúnyoltam volna. Te emlékszel ilyenre? Mindenkire köpködök? Nem túlzol egy kicsit? A kormánypárt lenne a mindenki? Talán mégsem. Még az utcán sem köpködöm, mert azt is zsebkendőbe végzem. Meglep?
A Wikipédia nyílt lexikon, szinte bárki bármit beleírhat. Kipróbálva. Bizonyító ereje nagyon kétes. Hiába támadsz, nincs igazad.
11:35 de.
voronyezs
2017 november 25
8:34 de.
A legművészibb “háborús” alkotás a Gellért-hegyi szabadságszobor,
Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása.
____________________
És azt is a művész eredetileg Horthy István emlékére faragta. Eredetileg nem pálmaágat, hanem légcsavart tartott a kezében… 😀
5:14 du.
Jichak Perlmutter
2017 november 25
8:17 de.
Köszönöm a válaszod.
„a „haza” hibájából itt ”
Ha érdekel az észrevételem. Nem tudom, hogy lehet-e ilyet kérni az áldozatok leszármazottjától? De belegondoltál már egyszer is a gyilkosok helyzetébe?
Sajnos van olyan, hogy az ember tehetetlenségében bűnbakot keres.
Ezek az emberek nem jókedvükből lettek antiszemiták, majd esetleg nácik. Egy gyilkos háborúban vett részt a sok katonatiszt, ahol a kifordult belű embereket kerülgették a lövészárokban. Majd itthon sokszor a munkanélküliség várta őket, a forradalom, a felfordulás.
Ez nem felmentés a bűneik alól. Csak belegondolhatnál te is, hogy hasonló helyzetben mit tettél volna?
Én sajnos bele tudom képzelni magam az áldozatok helyébe. Nem tudom, túl nagy kérés, hogy ezt te is tedd meg?
Nem a bűnöknek az eltagadásáról beszélek, hanem arról, hogy miért kell két kézzel szórni a mocskot az elkövetőkre? (Mégha ők esetleg ugyanezt csinálták a zsidókkal).
Persze, ha valami vallási parancs tiltja ezt nálatok, akkor én kérek elnézést.
5:24 du.
llanfair
2017 november 25
8:55 de.
Én ilyet biztos nem írtam rólad, hogy hulladék.
A wikipédiát is meg lehet tanulni használni, nyilván nem árulok el ezzel titkot. A lap alján mindig ott van a forrásjegyzék. Pl. történelmi tárgyú cikknél, hogy mely történészek munkáiból készült a szócikk.
De ugyanez vonatkozik a többi tudományos cikkre is.
Volt itt olyan topik is a KMH-n, hogy ha egymást bíráljuk, akkor ne azt mondjuk, hogy pl. hazug vagy, hanem inkább azt, hogy amit mondtál, az nem tűnik igaznak. Neked ezt most nem sikerült betartanod.
6:16 du.
Hazai Lámpa:
„Csak felvetettem, hogy Jichak talán ne itt részletezze a nagypapája szenvedéseit, amit ő csak hallomásból ismerhet.”
Hát igen, akiknek megszületésük előtt vagy kisgyermekkorukban a magyar haza szíves és erőteljes közreműködésével meggyilkolták a hozzátartozóit, azok csak hallomásból ismerhetik a meggyilkolt hozzátartozók szenvedéseit, arról közvetlenül megélt tapasztalatuk nem lehet.
Érthető tehát, hogy Ön – saját emberi alapállása, világnézete alapján – erősen kifogásolja, hogy ezek az emberek (pedig nem is őket kínozták, gyilkolták, meg) meg merik említeni hozzátartozójuk sorsát, szenvedését, meggyilkoltatását. Ön szerint erről kussolniuk kellene, különösen az Önhöz hasonló derék, jó magyar emberek jelenlétében.
6:31 du.
Hazai Lámpa:
„Nem nagy bátorságra vall, hogy belerúgsz a döglött oroszlánba.”
Sajnos, az Ön által említett oroszlán – mint a Ön néhány KMH fórumán tett megnyilvánulása is példázza – a legkevésbé sem döglött; egy jó ideig annak nézett ki, de mára kiderült, hogy csak döglöttnek tetette magát. Igaz, nem volt oroszlán, legföljebb hiéna.
Ami a döglött oroszlán rugdosását meg bátorságot illeti, talán tisztességesebb lenne, ha éppen Ön, aki ha van rá ok, ha nincs, valóban folyamatosan rugdos egy 27 éve valóban döglött oroszlánt.
7:28 du.
Jichak 8:17, föntebb írtam, hogy a parasztságnak mivel hálálta meg a haza, hogy a vérüket ontották a háborúban? Nem kaptak se földet, se szavazati jogot. Se az államtól, se az uraktól, de a polgári kormánytól sem, és abban a zsidóság is képviselve volt! De én ezért nem kezdtem két kézzel szórni a mocskot senkire, mert úgy gondoltam, hogy nem illik az ünnepélyes alkalomhoz.
7:47 du.
Hazai Lámpa:
„Te olvasni szoktad a KMH-t?”
Nem mindig, de néha, amikor rám tör a mazochizmus, akkor igen. Aztán, ha megunom a tudatlanságot eláruló, ostoba, semmitmondó kommentek olvasását, egy jó ideig bele sem nézek.
Hazai Lámpa:
„Pl. a Wigner Jenő topikban pont én említettem, hogy antiszemitizmus volt a Horthy-korszakban.”
Először is be kell vallanom (én vétkem, én nagy vétkem!), hogy a „Gesammelte Schriften von Hazai Lámpa” c. alapvető és fontos szellemi műalkotás szorgalmas és alapos tanulmányozására eddig szégyenletes módon nem fordítottam kellő figyelmet és időt. Még akár az is lehetséges, hogy megrögzött bűnösként a belátható jövőben sem erre fordítom majd az energiámat.
Egyébként az Ön fent idézet kijelentése az én számomra szalmakutya. Az „antiszemitizmus volt a Horthy-korszakban” – ez semmit sem mond.
Persze, Magyarországon legalábbis a 19.szd. első évtizedei óta mindig is elő-előfordult az antiszemitizmus (Kuthy Lajos írásai, de akár a Bánk Bán is tanusitja), kevesen tagadják, van aki büszke rá, van aki szégyenli. Mindegy. Talán érdekesebb kérdés az, hogy mikor, milyen mértékben, hogyan, stb. változik, alakul. De – ha őszinte vagyok – azt kell mondanom, hogy a mai kelet-európai, azon belül a magyarországi antiszemitizmus problematikája, mértéke (utóbbit szerintem hol alábecsülik, hol erősen túlbecsülik) nem tartozik elsődleges érdeklődési körömbe, a megkésett magyar nemzeti tudat szociálpszichológiai torzulása, az antiszemiták problémája, nem az enyém.
Hazai Lámpa:
„Ha igazán az olvasók érdekelnének”
Hogy az olvasók érdekelnek -e? Ennek a fejtegetése több időbe kerülne, mint amennyit most a kommentelésre szánok. De miért is kellene, hogy olyan nagyon érdekeljenek? Nem vagyok se a KMH szerkesztője, se újságírója. közvéleménykutatáshoz a kommentelők létszáma csekély, összetételük nem reprezentatív. Személy szerint meg… miért kellene, hogy oly nagyon érdekeljen pl. Ön? Van itt 25-35 hozzászóló, egyikhez sem fűz személyes kapcsolat, egyikkel sem találkoztam soha, s emberi számítás szerint nem is fogok. Néhányukról előre lehet tudni, hogy bármely kérdéshez miként szólnak majd hozzá. Én azért jöttem ide, hogy mások kommentjeiből hátha tanulhatok valamit; ez néha sikerül, néha nem, mindenesetre ritkábban, mint szeretném. Errő mos ennyit.
Hazai Lámpa:
„akkor nem nyomtál volna be egy angol szöveget egy magyar újságba!”
Ez a lap tudtommal kanadai magyar hírlap, a kommentelők nagy része Kanadában él, s legtöbbjük nem tegnap óta; úgy vélem, joggal föltételezhető, hogy többségük olvas angolul és franciául. Ha nem, akkor vagy kihagyja azt a kommentet, vagy ha akar, rákérdez.
Láttam én már itt angol, latin, ivrit, francia, jiddis és ki tudja még milyen nyelvű bejegyzéseket, senkit se zavart, Ön se szólt ellenük. Sajátos, hogy Ön éppen az általam belinkelt viszonylag rövid textus angol nyelvét kifogásolja.
1:46 de.
Kedves Alma!
A Szabadságszobor, bármennyire is megtéveszthetett >még Téged is< a HorthyIstván emlékmű . v á r o s i . l e g e n d á j a, Kisfaludi-Strobl Zsigmond önálló alkotása a végre eljött szabadság tiszteletére. A H.emlékmű még a terveiben is . t e l j e s e n . m á s . volt. Nézz utána, az egész mese erről a kettősségről egyszerűen rosszindulatú fikció terméke. Vagyis n e m . i g a z .
Megjegyezném, hogy a Szabadságszobor nőalakjához 1946-ban(!) modellt álló, az 1989-ben elhunyt Gaál Erzsébetet egy villamosmegálloban várakozva, maga a mester választotta ki… A szobor maga, Budapest jelképe rekord idő, hat hét alatt készült el. 1947-ben avatták fel.
1:50 de.
Megj.:
Egy igaz tény, hogy ama meg nem valósult HI-emlékművet is ő tervezte, ill. készítette volna…
.
2:36 du.
@voronyezs
Nem vitatkozom. Én ezt a történetet egy TV műsorban hallottam, nagyon régen, és eszembe sem volt ellenőrizni, mert nekem mindegy. A művészet már csak ilyen, a művész alkot valamit, aztán viszik, ahová viszik… A művészi értékhez sem hozzá nem ad, sem el nem vesz belőle…
2:36 de.
Hazai Lámpa! 5:14
„Persze, ha ezt valami vallási parancs tiltja nálatok, akkor én kérek elnézést…” szegezed nekem a kérdést.
Egy kérdéssel válaszolok.
És Te, amikor mondjuk egy pedofil gyermekgyilkosról olvasol, vagy hallasz a hírekben „belegondolsz e a gyilkos helyzetébe”, amint azt föntebb megfogalmazod ? (Hisz’ kifejezéseidet kölcsön véve, ő sem a „jókedvében lett kéjenc, majdmeg esetleg gyilkos”.)
Nem vallási indíttatásból, de a gyilkost (a tudtos elkövetőt mindenképp) erkölcsileg elítéljük és bíróságra hagyjuk az ítélet kimondását. A sajtó hetekik volt tele Eva Rezesova súlyos hanyagságból elkövetett halálos közlekedési baléesetével, miközben Lázár János (állítólag sofőr hiba) kísértetiesen hasonló esetén a „közvélemény” pillanatok alatt napirendre tért… Viszont kb 1 évtizeddel korábban Nógrádi László, a szintén fideszes mezgazd.miniszter ugyanezért jó keresztény módjára lemondott. Le a kalappal ezen erkölcsi magaslat előtt.
No, csak azért, mert ezeknél a társadalmi vitát is kiváltó néhány esetnél a halottak számma „”mindössze”” 4 vétlen áldozat. A Mgayar Holokauszt áldozatainak száma pedig hatszázezer ugyancsak ártatlan (bár ez utóbbi jelzőt te rendre kétségbe próbálod vonni) polgári személy.
Itt talán illene némi különbséget vonni. Ez már nem vallási kérdés. Etikai, mert úgy tűnik hajlamos vagy egy a hazánkban történt tudatos népirtás fölött napirendre térni.
.
4:21 de.
Tisztelt J.Pearlmutter!
2’42
Tényleg érdekes összefüggést hoz a felszínre az a tény, hogy éppen a Vágó László tervezte sztecessziós/Art-Deco stílusú Hősök Templomának, illetve Európa legnagyobb zsinagóga együttesének szerves részét képező és csupán szimbólikusnak szánt hősök „virágoskertjében” jutott hely a Budapesti Gettó halottai tömegsírjául. Legalább az ott naponta megforduló többezer túrista automatice láthatja a Horthyállam e szégynfoltját is, mely eredeti rendeltetésének különösen szomorú aktualitására világít még rá az is, hogy az ott nyugvó szerencsétlen gettólakók egy része tényleg, egykor nem is oly rég még mint magyar frontkatona, I.vháborús hős is volt…
Köszönöm a kommentjét:
SLy
11:08 de.
Jichak Perlmutter
2017 november 27
2:36 de.
Visszakérdezek. Hallottál már a kommunistákról, akik a vörös terror elkövetésében részt vettek? Róluk ugyanúgy elmondható, hogy megjárták a frontot, és ki tudja mi történt ott velük.
11:11 de.
Jichak Perlmutter
2017 november 27
2:36 de.
Én nem térek napirendre semmi fölött.
De az az érzésem, hogy itt olyan csoportosan elkövetett esetekkel állunk szemben (pl. a vörös vagy fehérterror), ahol valamilyen eszme nevében követtek el gyilkosságokat. Nem vagyok jogász, de szerintem ennek más a megítélése, mint a köztörvényes bűnözésnek.
6:28 de.
Hazai
Bocsánat, hogy belekontárkodok, de a 11.10-es kommewntjében nekem szúrt szemet, hogy maga erkölcsi megítélésében különbséget tesz tesz a tömeggyilkosság, genocídium és a köztörvényes bűncselekmények közé.
Először is az se mindegy milyen háborúról van szó. Például a Magyar Tanácsköztársaság, azaz a maga által vörösterrornak titulált intézkedések idején már több, mint fél éve – tehát a létrejöttét is megelőző időben is – folyt már a magyar részről honvédő jellegű, Román-Magyar Háború. Ezt tehát a tanács-kormány a polgáritól örökölte át, amit más kommenttársak itt föntebb már megírtak. Viszont, vagy épp ebből kifolyólag, háborúk idején már kezdetüktől fogva hadiállapot lép, ill. van érvényben, ez sajnos magával hozza a nem a hétköznapi polgári élet megszokott logikája szerinti rendeletek és intézkedések életbeléptét…: statárium, rekvirálások, stb.
Ezzel szemben az úgynevezett ellenforradalmat már nem háborús állapotok között helyezte hatalomba éppen az az ellenség, v. ellenséges katonai hatalom amellyel addig, tehát korábban még háborúban álltunk, s amely indokolttá tette a hadiállapot elrendelését, illetve fenntartását. Attól kezdve azonban ennek a fentartása egyszerűen szólva indokolatlan volt, és a
gyakorlatban a magát elleforradalomnak tituláló gyülevész had azonnal indokolatlan és véres bosszúhadjáratba kezdett ahelyett, hogy a háborús állapotok békés konszolidálásán dolgozott volna. Például a gyanúsított, vagy megvádolt személyek normál polgári bíróság előtti felelősségre vonásán, vagy tisztázásán… Ehelyett volt a „vérfürdő békében”, amely jogi szempontból inkább merítette ki a csportos önbíráskodás, mint a jogszerű konszolidáció fogalmát.
Horthy fővezér csak nemzetközi tiltakozások hatására, majd egy év elteltével állította le fehérkeztyűs bicskásait, nehogy még e miatt meghiúsuljon az önmaga kitalálta hatalmi rangba, a kormányzóvá történő kinevezése…
Az ezt követő 25 év az ő uralkodása alatt mind, szinte célirányosan, propagandában és törvénykezésében egyaránt haladt a fentebb többek által is emlegetett genocídium felé… Csak a gonosz, vagy a hülye nem látta, hogy valami ilyesmi kerekedik ki abból az egészből…
6:49 de.
Hazai Lámpa!
Ne feltétlenül a jogból indulj ki, amikor erkölcsi megítélésről és emberi kiállásról van szó.
A zsidókeresztény hagyomány, az európaiság, az emberiesség sarokköve, vagy inkább fundamentuma a Tízparancsolat.
Ennek legkevesebb az
V.,
a VII.,
a VIII. és
a X. alapelvét, utasítását veszi semmibe, szegi meg az is aki relativizálva fölmenti nők, férfiak, gyerekek, csecsemők és öregek tömeges kiirtását, illetve ezek szisztematikus kifosztását is…
.
7:06 de.
Jichak Perlmutter
2017 november 28
6:49 de.
Én már máshol leírtam, hogy a fanatizmus nem erkölcsi probléma, hanem pszichológiai.
Sajnos a szélsőséges nacionalisták között sok törvénytisztelő ember is volt, aki viszont azt hitte, hogy szent cél érdekében gyilkol.
Természetesen minden gyilkosság bűn.
De szerintem az is egy bűn, mikor valaki elkeni, elmaszatolja az indítékot (ne vádolj senkit hamisan).
7:18 de.
DonGolo
2017 november 28
6:28 de.
„maga erkölcsi megítélésében különbséget tesz tesz a tömeggyilkosság, genocídium és a köztörvényes bűncselekmények közé.”
Ez egy nagy hazugság. Én egyformán ítéltem meg a végeredményt, vagyis a gyilkosságot. A különbséget az indítékok között tettem. A holokauszt bűneiről egyébként nem beszéltem, mivel a vörös és fehérterror időszakáról volt szó fentebb.
A többi megjegyzésed is ilyen csúsztatásokból összetákolt propaganda halmaz, amit még az előző rendszerben alakítottak ki.
Pl. vörös terror nem csak a honvédelem érdekében történt. (Bár az is kérdés, hogy a szökött vörös katonát indokolt volt-e abban a helyzetben rögtön főbelőni, hadbírósági végzés nélkül?) A rendszer elleni lázadást megtorolták, pl. a ludovikások vagy a dunapataji parasztok a tanácsrendszer ellen lázadtak.
12:22 du.
Hazai Lámpa! 7:18
.
A „Vörösterror” = hábosús szükségállapot végrehajtása
(Indíték: a honvédelem)
A fehérterror = vérfürdő békében
(Indíték: bosszú)
.
12:24 du.
12:22 kiegészítése:
Háborús szükségállapot végrehajtása az azt megszegőkön
6:34 de.
DonGolo
2017 december 1
12:22 du.
„A “Vörösterror” = hábosús szükségállapot végrehajtása”
Ezt melyik lexikonban olvastad? Amiből a Nagy októberi forradalom dicsőséges történetét tanultad?
10:38 de.
DonGolo
2017 november 28
6:28 de.
Gratulálok, korrekt megfogalmazás.
De ne félj, lámpa majd megkérdőjelezi… 😀
8:55 de.
Hazai Lámpa!
Övön aluli ütésed kibírtam – ám ez a sanda, és hazug érvelésed csakis téged minősít…
De, Kérdezném, Te elolvastad e már az „1918-as magyar-román háború” * történetét, amire nem is csak én utaltam…?
Esküszöm, ez a . h á b o r ú . nem volt közvetlen összefüggésben a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal…** Hanem, mint már mondottam-volt, folyt egy háború . E r d é l y é r t . és ugyanakkor folytak még a honvédő harcok az Antanttal szemben . F e l v i d é k é r t . is… (Mellesleg azzal az Antanttal, amely katonai nagyhatalom talán már akkor majd egy évvel korábban Horthyt és vérszomjas brigadérosait szemelte ki Magyarország jövendő vezetőinek…)
Egyszóval 1918-19-ben szabályos és hivatalos . h a d i á l l a p o t b a n . álltunk (több) kemény ellenséges haderővel, ezek katonai szövetségével, mégpedig az általuk ultimátumban is követelt magyar területek megmaradásáért, illetve ezek védelmében.
Háborúban pedig minden . m e g t á m a d o t t . ország minimum szükségállapotot vezet be, melyet szükség esetén érvényesít is olyan személyekkel szemben, akik rontják a katonai morált, avagy polgáris zsemélyek, akik gazdasági, vagy politikai aknamunkájukkal akadályozzák a haza védelmét, illetve elősegítik az ellenséges agresszió sikerét…
Az pedig, hogy aztán az érvényesített szügségintézkedéseket a rendszerrel szemben álló és az ilyen történésekben jócskán érintett hazai jobboldal vörösterrornak bélyegezte meg, az már a propaganda, vagy politika-történet körébe tartozó kérdés…
.
.
* Címszó gyanánt is föllelhető itt, a Net több pontján is.
** Ennek az általad a NOSzF-mal összefüggésbe hozásából pedig mindössze annyi igazság tárható fel, mint amit pl. az 1918-19-es – tehát kb. egyidejű – Német, avagy a Bajor Tanácsköztársaság és a Magyar Tanácsköztársaság történelmi (ill. forradalmi) . s z ü k s é g s z e r ű . létrejöttében is fölfedezhető . k ö z ö s . jelenségek összessége indokolhat:
alapvetően az I. Világháborúból hazatért és az abból kiábrándult katonatömegek találkozása a hazai, ill. az otthoni nyomorral … stb.stb.stb.