Articles by: Szukits Rezső
Rossz tanulmányi eredményei miatt protekcióval veszik fel villanyszerelő tanulónak, elsőre nem engedik szakmunkásvizsgára, magyar nyelv és irodalomból megbuktatják, majd még egyszer, harmadszorra vizsgaelnöki dicsérettel sikeresen szakmunkás lesz. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerez műszaki oktatói diplomát. Spulni hordó, villanyszerelő, művezető, műszaki oktató, saját vállalkozásában ügyvezető, nyugdíjas. A KMH Ellenszék rovat egyetlen írástudatlan szerzője, a kardió sportok, szépirodalom és a filozófia kedvelője. Érzelmeiben panel proli.

Liberté

2015 november 15 5:35 de.5 comments
Foto: Szukits Rezső

„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet”…1 Önbecsülés A természeti – (isteni-), emberi törvénytől, és a közvéleménytől való függetlenség képessége az önbecsülés. Az önbecsülés2 akkor tehet boldoggá, sikeressé, ha közelebb visz az isteni törvényhez, nem megy szembe az emberi törvénnyel és megfelel a közvéleménynek, ám hiába a vágy, lehetetlen egyszerre mindháromnak megfelelni. Közönségesség Amikor megszűnik bennünk a kétely és azt képzeljük, hogy az isteni-, emberi törvénynek és a közvéleménynek egyszerre teszünk eleget, önmagunkat (önbecsünket) adjuk fel, közönségessé válunk, és nem marad számunkra másutt hely, mint a nyilvános kivégzéseket kéjjel bámuló tömegben. Barátaink Rémülten látjuk, amikor teljes értékű emberek, barátaink kórusban […]

Read more ›

Ma írunk

2015 október 7 2:48 de.6 comments
Ma írunk

Valamit magára adó írástudó ma írni fog, még az is, aki nem ad magára. Ma írunk. Anno 1990-ben ott álltunk a Szépművészeti pénztárnál a sorban, Ö közvetlen mögöttem és három jegyet vett, egyet magának, kettőt az őt kísérő vastagnyakúaknak. Már nem korszerű a vastag nyak, a szteroid; a testőr profi: izma acél, szeme sas, idege kötél, lövése lézerpontos, ütése taglózó, mosolyogva leteper. Ő a TEK. … „azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik […]

Read more ›

Az ember

2015 szeptember 25 6:36 de.0 comments
Az ember

Az ember Vannak a mohók (hatalomvágyók, pénzimádók) általában ők, akik nem hedonistaként vagy alázattal keresik az örömet, boldogságot, hanem olyanok, akik „Nem Olyanok” hanem többek másoknál. Így képzelik. Közülük kerülnek ki az elnyomók, kizsákmányolók, harácsolók. Aztán vannak azok, akik nagyon meg akarnak felelni, ők az „Olyanok”. „Én is vagyok olyan, mint mások” gondolják magukban szüntelen, ám nem igazán hisznek benne, ezért mindig egy kicsit többnek akarnak látszani, hol egy trendi telefonnal, autóval, „modern” elvek hirdetésével, hol mással. Ők a közmegegyezés hangadói. Számukra a hírnév a fontos, az hogy mit mondanak róluk a többiek. Az Olyanok kegyeit keresi a reklám és […]

Read more ›

A menekülésnél csak a menekülés oka borzalmasabb.

2015 szeptember 13 12:43 du.9 comments
A menekülésnél csak a menekülés oka borzalmasabb.

Menekülni mindig szörnyű, történjen égő házból, családját verő apa elől, a Boko Haram terrorjától, a bevonuló oroszok bosszújától, a rákosi terrortól, éhezés elől. A menekülteket nem kívánja senki. A menekültek nem szeretnek menekülni. 1956 októberében nagynéném három gyerekkel és a férjével indult a határnak, babakocsival, egy karon ülővel, meg a kilencéves „nagyfiúval” mentek világnak a hóban. Kétszázezer magyar menekültből (migránsból) száznyolcvanezer zúdult Ausztriára három hét alatt. Nehéz volt menekültnek és elfogadónak egyaránt. Osztrák barátaink, a semleges Ausztria, a háborút követő nyomor ellenére tisztességgel fogadta apáinkat és nagyapáinkat. Ők, az osztrákok most is így teszik, tisztességgel fogadják az elűzötteket. Úgy tűnik, […]

Read more ›

Politikamentes övezet

2014 december 21 4:06 de.3 comments
Politikamentes övezet

Minden a politikáról szól, a politikamentesség pedig kifejezetten a politikáról, teszem hozzá. Jelenünkben arról a politikáról, amelyik egészséges értékrendű embert taszít, tájékozatlant lelkesít, a gazembert mohóvá, az elesettet pedig alázatossá teszi. A mohók siserahadként tolonganak a pártok és pártszerű szervezek, és ezek ál-civil szervezetei körül. Politikusnak nevezik maguk és strómanjaikkal összefogva rátelepszenek a közvagyonra, közmédiára, közben milliós tömegeket zárnak ki a megélhetés feltételeiből. Rémisztő cinizmusuk rombolja a közerkölcsöt; a rászorulót a felemelkedés gátjának tekinti, a dolgozót, gyermeket emberi erőforrásnak. Több tiszteletet a rendőrnek, mondja és bevezeti az iskolában a testi kényszert. Az elesett reménykedik: reménykedik, hogy nem veszti el rokkantnyugdíját, […]

Read more ›

Haknizás

2014 október 23 6:49 de.20 comments
Haknizás

Reggel, október 23-án kaptam ezt a levelet. Szerzője magáról írta, de nekünk szól, akik szintén rosszul tűrik ezt a „haknizást” és talán a siketfülű haknizóknak is. Az én apám nekem apa. Akinek egy nyári délutánon a haját fésültem hasán ülve, kicsi lányként, miközben ő szunyókált. Az én apám nekem apa. Aki fehér angóra nyuszit hozott húsvétra. Az én apám nekem apa. Aki magasra emelt és nevetett. Az én apám nekem apa. Aki naphegyi házunk tetejére fölvitt magával nézni a tankokat, amelyek a felszappanozott hegyi utakon visszacsúsztak. Az én apám nekem apa. Aki ’56-ban viharkabátban jött haza, mint nemzetőr, a fotelba […]

Read more ›

Lumpen proli II.

2014 szeptember 2 10:57 de.5 comments
Lumpen proli II.

Kölcsön-munkaerőként napi tizenkét-tizennégy órát dogozik, vagy többet.  Nyolcvanat (334 USA dollár) is össze tud kaparni, ha vasárnap is bemegy akár kilencven-kilencvenötöt. Vigyáz, hogy még állva se aludjon el, mert hazaküldik. Autója van, és külön ágya, a többiek ágyra járva, váltva alszanak, neki külön ágya van, Ő a „jani” (!) neki még autója is van. Havi huszonöt az ágy, ezt levonják, és fizetési előleget is lehet kérni negyven százalék kamatra. (Tízezret kapsz, tizennégyet fizetéskor levonunk. Értve?) Ő nem kér előleget, Ő a „jani”. A TESCO-ban sört, kolbászt, bucit, meg nadrágot pakol kosarába, aztán a próbafülkében, megeszi a bucit, kolbászt, megissza a […]

Read more ›

Nyílt levél

2014 július 10 2:08 de.13 comments
Nyílt levél

Ez az írás, műfaját tekintve nyílt levél, ám minden kialakult szokásjognak ellentmond. A nyílt levelet valamilyen nagy emberhez írják, általában nagy emberek. Most egy kis ember ír egy másik kicsinek. Írás közben őszölő bajszú barátom mosolygós arcát látom magam előtt. Vita közben is mosolyog, alkoholmentes sört iszik, és szép a kutyája. Ő F. Csaba. Kedves Csaba! Írod nekem, hogy „Baloldali szimpatizánsként a fenti levelet visszautasítom! Én is Magyarországon élek, és nem “burokban” A jogállam a “sértetteknek ” is jogállam, nem csak a “………” !” 1. (F. Csaba) Tudod Csaba nemrég egy cigány polgárjogi aktivista elküldött a “büdös picsába”. Így járnak, […]

Read more ›

A demokrácia alkonya

2014 május 14 9:07 de.90 comments
A demokrácia alkonya

A félelem A fekete autó befordul a sarkon, motorja halk, ablakai sötétek, vezetője nem látszik, betolat az egyirányúba és vár. Eszem a pozsonyi pizzát, hatalmas, – rusztika, mondja a pincér – alja kissé túlsült, de a megpörkölődött tészta íze kellemes, amolyan gyerekkori emlékként a kályhaplatnin sült tészta ízére hajaz. A sör is finom. Lábaim nyújtom kéjesen. Kilencven kilométert tekertem és hazáig még ennyi vár rám. Eredetileg szlovák specialitásra gondoltam, sült hús – csülök (?) – knédlivel, valamilyen ismeretlen szósszal leöntve, aztán megláttam a pizzériát és győzött a lustaság meg az olasz konyha, unásig ismert éke a pizza, a terasz, és […]

Read more ›

Lelki fogyatékosok

2014 március 7 8:38 de.7 comments
Lelki fogyatékosok

Hagyomány, szolidaritás, szabadság és a lelki fogyatékos. …„természetes, hogy minden emberben benne rejlik a konzervatív, a szociális és liberális attitűd”–olvasom liberális barátom több mint helytálló gondolatát. „Mindannyian tiszteljük hagyományainkat, segítünk az elesetteken és szeretünk szabadon dönteni ügyeinkről” — folytatja. Legalábbis mindenki, aki egészséges, teszem hozzá. Ha valakiből bármelyik hiányzik, akkor Ő lelki fogyatékos. A lelki fogyatékos kicsit olyan, mint a szellemi fogyatékos. Az utóbbi törődést, segítséget igényel, munkát egy kosárfonó üzemben, de semmiképp sem gyufagyári munkát vagy autóbusz volánt. A lelki fogyatékos hasonló és más; lehet okos mérnök, sportoló, kiváló szerelő, fodrász vagy orvos. Ha okossága, szépsége, ereje, gazdagsága, magabiztos […]

Read more ›

Jövőkereső

2014 január 13 9:49 de.36 comments
Fotó: handsofintegration.com

Annak idején sokat meditáltam a szocializmus nevű képződményen, most a kapitalizmus nevűvel vesződök. Nehéz volt váltani. Akkor a szocializmusban hittem, azt gondoltam, hogy javítható, a valóságban egy rossz konstrukció volt a roncs derbin, ahol nem célba, hanem árokba futott. Meg kell vallanom, hogy számomra a rendszerváltás (bár előtte sem volt okom panaszra) több anyagi és nem anyagi jót hozott, mint a többségnek. (Mert az anyagi javakból, gazdasági sikerekből sokaknak kevesebb jutott, mint nekem. Szabadságra pedig lelke mélyén sem mindenki vágyott annyira, mint én.) Mindezek ellenére, politikai okok miatt soha nem éreztem magam annyira rosszul, mint most. Elképesztő módon zavar az […]

Read more ›

Nemzeti cirkusz

2014 január 1 4:00 de.14 comments
Photo Challenge: Orange / Sam Witney

Magányosak vagyunk. Nekünk a miniszterelnök és ellenfelei is ellenségeink, mi pedig magára hagytuk a hazánkat. Hazátlan bitangok vagyunk. Unottan kántáljuk az éhezőknek: ne lopj! Közben elesettjeink már csak a pokol bugyrai közül választhatnak, mélyebbre vagy kevésbé mélyre süllyednek. Lopni vagy megfagyni, ez itt a kérdés, és puha léptekkel osonnak az éjszakai erdőn. Munkaalapú társadalom, mondja a porondmester. Aki nem dolgozik ne is egyék, kántáljuk hűségesen és kajánul figyeljük az utcáról kitiltottakat, a hajléktalanokat, akiknek már csak az utca maradt, törvény szerint már az sem. Az ingyen konyhák sorait látva más népek éhezőiről kezdünk beszélni, lehetőleg francia, angol, amerikai éhezőkről. Közben […]

Read more ›

Túlnépesedett ország

2013 december 17 9:15 de.5 comments
Halálmegvető bátorság ay egykori NYC-ben

Bátorság kell, erős és megingathatatlan, amolyan félelemnélküli, belülről motivált bátorság, aminek vállalása szégyen, már-már hivalkodás: halálmegvető bátorság, olyan, amit a harctéren hátrahagyottak éreznek, szemüket le nem véve a célkeresztről, olyan bátorság, ami már nem bátorság, egyszerűen feladat; mert el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor már zsigerből nem félünk, a zsigerből félelemnélküliség pillanatának, amikor nem aggaszt mélység, pátosz, nevetségessé válás, tudatlanság, amikor már nem akarunk erősnek, okosnak, szépnek sem hősnek látszani, amikor nem zavar a félre csúszott nyakkendő és a sáros cipő, amikor már nem érdekesek a szép mondatok, amikor a nyállal, vérrel együtt fröccsenő szavak is szépek, csak a […]

Read more ›

Mém, avagy eretnek gondolatok a szorulásról

2013 december 5 8:07 du.142 comments
Pártunk, népünk vezérei.

Nézzük képünket, mégpedig a hit, remény és a szeretet jegyében. Kezdjük a fő alakkal. Orbán, magabiztossága nem az a magabiztosság, amivel kiskamasz koromban próbáltam elhitetni magamról, hogy nagyfiú vagyok. Nem, ez egy őszintén, magabiztos ember tartása, talán a zsebre tett kéz tartalmaz valamennyi hetykeséget: nehogy azt higgyétek, hogy félek, üzeni. A lépésre emelt ball láb, és a jobb lábra való erőteljes támaszkodás ellentmondása üzenet; nem menni akarok… ám, ha befejeztem vége. Jobb kezét a felirat miatt nem látjuk jól, talán most lopja ki Navracsics Tibor zsebéből a papír zsebkendőt mondatná velem a gonosz, ám belátom, összességében pozitív a figura: az […]

Read more ›

Szóltál…

2013 november 1 9:53 de.11 comments
Fotó: index.hu

Szóltál, hogy húzzam ki magam, hogy ne csoszogjak én pedig hajlottabb lettem és jobban csoszogtam, aztán kérdezted, hogy miért remeg a kezem, és szóltál, hogy ne egyem le magam, aztán kikísértél a kertbe, betakartál az őszi napsütésben, délben megetettél és este kezembe adtad az altatót, aztán jól állt az új ruhád, a fekete, és már aludni is tudtál, az arcod kisimult, nézted a férfiakat és nem találtál olyat, aki után jó szívvel törölnéd a lepisilt WC deszkát, aztán egyszer a temetői padon ültél, és arcodon mosoly suhant át, én pedig boldog voltam, mert tudtam, hogy  eszedbe jutott, milyen volt az […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.