Articles by: Szukits Rezső
Rossz tanulmányi eredményei miatt protekcióval veszik fel villanyszerelő tanulónak, elsőre nem engedik szakmunkásvizsgára, magyar nyelv és irodalomból megbuktatják, majd még egyszer, harmadszorra vizsgaelnöki dicsérettel sikeresen szakmunkás lesz. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerez műszaki oktatói diplomát. Spulni hordó, villanyszerelő, művezető, műszaki oktató, saját vállalkozásában ügyvezető, nyugdíjas. A KMH Ellenszék rovat egyetlen írástudatlan szerzője, a kardió sportok, szépirodalom és a filozófia kedvelője. Érzelmeiben panel proli.

Időutazás 2075 — Gondolatok az élőláncról

2022 november 28 9:52 de.62 hozzászólás
Időutazás 2075 — Gondolatok az élőláncról

Kerek, vagy fél-kerek szám. Hetvenöt a vége. Száz lenne az igazi, de nekünk csak kettőezerhetvenötig szólt a jegyünk. Most épp a globális lehűlés időszakát éljük. Tudósaink aggódva futtatják intelligens szoftvereiket. A gleccserek száz év múlva elérik a hegyi falvakat, és Velence csatornái ki fognak száradni. Több szén-dioxidot kellene kibocsájtani, esetleg metánt. Mondják, és határozott hangjuk mögül halványan feldereng a remény. Ma babfőzeléket eszünk. Nálunk béke van. Ingyen látogathatjuk a Kedves Vezető Mauzóleumát. Narancssárga lepel alatt, kellemes félhomályban fekszik a balzsamozott, illatos test. Pávatánc lengi körül, és tudjuk, hogy a harc addig tart, míg nem győzünk. Még harcolunk. A hajléktalanokat, rokkantnyugdíjasokat, […]

Read more ›

Damavand (Kultúrsokk)

2022 szeptember 23 3:59 du.18 hozzászólás
Iráni mecset

Mottó                                       Szemben a tudomány tévedéseivel, tévedéseim tudományosan nem igazolt tévedések. Nem a világról, hanem rólam szólnak, arról, hogy én milyennek látom a világot. Mondandóm egyetlen értéke lehet az őszinteség; az őszinteség, ami kínai bölcsek szerint az erkölcs alapja. A bécsi Duna-sziget (Donauinsel) nudista szabadstrandján biciklizek. A pontonhíd mellett álló korombeli asszony egy mozdulattal kapja le ruháját, (a mozdulat nem nekem szól) köszönök neki, visszaköszön. Egymásra mosolygunk, férje is bólint. Nem kell tükörbe néznem, hogy lássam milyenné válik a test hetven felett. A hatvanas évekre gondolok, amikor nudistának lenni lázadás volt. A sziget nudista szakaszán kevés a fiatal, a szabadságharc emléke […]

Read more ›

A sakk

2022 július 12 2:02 du.73 hozzászólás
A sakk

Amikor úgy éreztem, hogy összeomlott körülöttem a világ elkezdtem kívülről vizsgálni az embert. Valahogy úgy, ahogy a hangyákat, a kerten átbaktató rókát, vagy tóparti békát. Kívülről, de nem felülről, nem istenként, hanem emberi gondolatokkal átitatott földi lényként*, és mégsem tudományoskodó eltávolodással a feszültséget okozó helyzettől (hiszen, akár az isten: „vagyok, aki vagyok”, nézhetem magam kívülről, de nem fordulhatok ki magamból), hanem valamiféle visszatekintéssel Rámájana, Gilgames, Odüsszeusz, Buddha, a bibliai József, Jób, Jónás, Jézus, és napjaink hőseinek életét, álmait, vágyait kutatva milyen, és milyen szeretne lenni az ember. A sakk. Nulla összegű játszma, veszítesz, nyersz, vagy döntetlen. -1+1=0. Minden fekete és […]

Read more ›

Paradicsomos pesto csavart, durumlisztes tésztával

2022 április 13 9:34 de.5 hozzászólás
Paradicsomos pesto csavart, durumlisztes tésztával

A tészta szinte úszik a piros mártásban, illatok ízek és a színek pompás harmóniája, na meg az étvágy. Az is jó. A száraz tészta mindig kevésnek tűnik, aztán még egy kicsit tesz hozzá. Ilona ma is többet főzött. A tányérok teli, a fazék még gőzölög. A pestot nyár végén, a paradicsombőség idején készítette, most esszük. Nagyon finom. Kedvelt éttermünk ablak melletti asztalánál ülünk, az asztalon apró vázában egy szál írisz, a terítő a szalvéta és a kis virág színei harmóniában, az ismerős pincér távolról bólintva köszön. Nem furcsállja, hogy saját főztünket esszük. Ennyi belefér egy hajnali félálomba.   Alacsony, vékonyan […]

Read more ›

1 kiló 20 deka gríz

2022 március 28 12:16 du.99 hozzászólás
1 kiló 20 deka gríz

Mottó: Nincs nagyobb tragédia, mint amikor a mindenható Isten helyére a mindenható ember kerül. „A szegedi szabadfoglalkozásuak kenyérfejadagját 15 dekára szállították le.” Írja a Délmagyarország 1947. március 20-n csütörtökön, hetvenöt éve azon a napon, amikor születtem. Anyukám boldog volt, a család büszke, én felsírtam, mint minden csecsemő, majd anyukám ölében fekve, boldogan szoptam az anyatejet. A szoba konyhás lakás kályhájában talán szebben lobogott a láng, és az újság szerint Szegeden a csecsemők számára 1 kiló 20 deka grízt osztottak ki. Akkor, a naptári tél utolsó napján sütött a nap, olvadt a hó, és Európában csaknem két éve béke volt. Már […]

Read more ›

A mindenható ember

2022 március 21 9:41 de.70 hozzászólás
Képforrás: Telex

Mottó: Gounod: Faust – Mefisztó rondója Zűrzavar van bennem. Gondolati zűrzavar. Már megszoktam. Néha próbálok rendet rakni a fejemben, de a takaros polc, akár a franciakert rendezett pompája riaszt, pedig szép a rend, és nem mesterségesebb, mint kertem természetutánzó káosza. Fejemben a zűrzavar, a gondolati káosz, (a rend hiánya) és a megértés vágya. Vágy a rend iránt. Amikor gondolataimmal a világ bonyolultságát próbálom leképezni teljes a csőd, amikor a káoszt jelenség-ok- okozattá egyszerűsítem, elkap a kétely (vagy a röhögés): mi az ok és mi az okozat? Mikor válik az ok okozattá? Kölcsönhatásokról van szó, mondom és lapítva elindulok a káosz […]

Read more ›

Megszólítás nélküli nyílt levél az ellenzéki pártokhoz

2022 március 2 9:45 de.66 hozzászólás
Megszólítás nélküli nyílt levél az ellenzéki pártokhoz

Mottó: „Öröktől fogva tapasztaljuk, akinek hatalma van, az egészen addig hajlamos vele visszaélni, míg valamilyen akadályba nem ütközik.” Montesquieu A 20k, a Nyomtass te is! az ellenzéki pártok győzelméért működő civil szervezetek, akár az aHang, amelyik az ellenzéki előválasztás szervezésében vállalt jelentős szerepet. E szervezetek általam ismert tagjai olyan emberek, akik valamilyen oknál fogva nem a társadalom harmonikus működéséhez nagyon fontos politikai funkciókért, hanem a hatalmát bebetonozni szándékozó politikai elit leváltásért küzdenek, azért hogy a politikusok, leválthatók legyenek. Számunkra -hogy helyettük is beszéljek- nem a politikai funkció a fontos, hanem a politikusok ellenőrzésének, leválthatóságának lehetősége. Az a fontos, hogy politikai […]

Read more ›

Hat hét, hat tánc (Kulka János, Vári Éva)

2022 január 27 10:18 de.3 hozzászólás
Fotó: Vári Éva és Kulka János Forrás Wikipédia

Tíz éve megfogalmazott gondolatok a Soproni Petőfi Színház emeletén. Nem vagyok itt gyakori, csak régi vendég, ám láttam itt erőlködő ripacsot, boldogan táncoló gyereket, és világhírű balett-táncost részegen, valamint drámát, operettet és operát, hallgattam ünnepi beszédeket, fúvós,- és szimfonikus zenekart, szinte mindent, ami egy színházat színházzá tesz, azon túl hallottam még a pókhálós hátsó folyosó faláról hulló vakolatot földre esni. Ahogy a kotta a zenésztől válik zenévé a dráma a színházban lesz drámává. Az előadáson lesz az, ami. Kell hozzá színész, rendező, kellékek, talán még sok más, de kell maga a mű és közönség. Közönség nélkül csak próba. Ha lehet […]

Read more ›

Agyszakadás

2021 november 25 5:59 du.40 hozzászólás
Békára vadászó sikló(Fotó Szukits Rezső)

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása. Objektív metafizika, mondja Ayn Rand, és bölcsen bólintok. Igen a szubjektív metafizika -két csodálatos regény után- objektívvá vált, és nem csodálkozom, hiszen a valótlanság is a valóság része, ahogy tudatunk is az, tehát nem létezik a tudatunktól független valóság vagyis az objektív materializmus. A filozófia az emberi gondolkodás határait feszegető csőd, ami a szubjektív metafizikánál kezdődik és az objektív materializmusnál ér véget, csőd, amit csak a hit, az őszinteség és a szeretet képes valamelyest oldani, aztán a hitek közti háborúkra, meg a hazaszeretetre hivatkozó gyilkosokra gondolok, és kétségbeesve látom, hogy marad az őszinteség. […]

Read more ›

Agytakarítás

2021 november 3 9:58 de.35 hozzászólás
Agytakarítás

Ha szerencsés vagy, megöregszel, elfelejted bűneid, és könnyebben követed el őket újra. Ha most elkezdenék rendezkedni (takarítani) a fejemben és szép komótosan kiszórnék mindent, ami nem odavaló, akkor találnék sok olyan gondolatot, amiről azt hittem, hogy már elveszett, sőt olyant is, amiről már nem is tudok és lennének üres fiókjaim, meg polcok a teljesen új gondolatoknak, és a sok kiszórt kacatot összeraknám, külön kosárba a szomszéd néninek szántakat, másikba, amit csak úgy elajándékoznék, mondjuk a máltai szeretetszolgálatnak, és jutna egy kosárral a ház elé (bárki használhatná teljesen szabadon). No, ha ezt megcsinálnám, akkor biztos lenne egy kosár (kicsi vagy nagy […]

Read more ›

Vasfüggöny

2021 június 15 11:19 de.70 hozzászólás
A múlt eltörölve

A hatalom a bűn lehetősége, a korlátlan hatalom a korlátlan bűn lehetősége, ezért a hatalmat korlátozni kell! „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében.„ Mondta Winston Churrchill 1946 március 5. beszédében, és mi soproniak akkor veszítettük el a Fertő tavat először. Később, külön engedéllyel látogatható lett, majd 1989-ben a vasfüggöny hivatalos lebontásával újra visszakaptuk őseink tavát. Most harminc év szabadságunk után jött a NER, hogy megépítse saját paradicsomát, nem nekünk, hanem ellenünk. Már harmadik éve nem fürödhetünk, horgászhatunk, még láthattuk, miként dönti romba NER a játszóteret, ám sokunk által kedvelt cölöpházak lerombolásának már […]

Read more ›

Elitizmus

2021 március 15 11:02 de.88 hozzászólás
Fotó: Andrew Kondrakov

A tér szobra előtti lépcsőn áll. Kérdez, és a tüntetők közül mellé lépők kezébe adja a mikrofont. Hallgatjuk a válaszokat. Ismerem, egy proli a sok közül. Világgá kiáltott kérdéseire válaszolók közt van tanár, bolti eladó, idős, és fiatal. Négyen állunk, halkan beszélgetünk, ketten volt országgyűlési képviselők, a harmadik ma is az Országgyűlés alelnöke, a helyi ellenzék fontos alakjai. Hallgatjuk a tüntetés, néha haragtól izzó szavait, arcukon a mosoly egy fölényes változata, szavaikban leereszkedő fölény. Mégis ez a „nép szava”. Mondom. Ha a csend lehet gúnyos, akkor a következő pillanat csendje az: a naivnak szóló gúnyos csend, amit az alelnök tör […]

Read more ›

Az egyenes (Gondolatok az igazságról és a valóságról)

2020 november 24 3:31 du.71 hozzászólás
Az egyenes (Gondolatok az igazságról és a valóságról)

Azért kedveltem az eukleidészi geometriát, mert hasonlít az igazsághoz: Úgy van, hogy nincs. Biztosra mentem, húsz pont járt a koordinátageometriai feladat megoldásáért, ehhez még öt pont kellett a szóbelihez. Akinek nem volt meg a szükséges minimum azzal „nem álltak szóba”, és tényleg: minek? Tehát biztosra mentem. Viszonylag egyszerűen meghatározható egyenesek metszéspontjaiból alkotott háromszög területét kellett kiszámolni húsz pontért. Hajrá(!) mondtam, és pikk-pakk felrajzoltam az egyenesek alkotta háromszöget, és egy hullámos vonallal jelezve mellé írtam becsült területét, aztán -emlékezve a megoldásképletekre- tíz percen belül megvolt az eredmény, ami köszönőviszonyban sem volt a becsült értékkel. Sebaj(!) érettségin a másodfokú egyenlet megoldóképlete sem […]

Read more ›

Az agrármérnök (szabálytalan riport)

2020 november 17 9:33 de.29 hozzászólás
Az agrármérnök (szabálytalan riport)

Nyertem egy pályázatot. Rendes mennyiségű pénz, de olyan, mint az okos lány ajándéka: kaptam is, meg nem is.[i] A kiírt feltételek mellett nem tudom használni. Reklámozhatnék belőle, de nincs kinek. Idegenvezető vagyok és reménytelenül pang az üzlet. Szép élmény, nagyszerű munka turistákat vezetni Európa városaiban. Egy pedagógus csoporttal inkább érdekes volt, mint szép. Vannak szakmák; orvosok, politikusok (népvezérek(?)), amelynek képviselői mindig okosak, hisz kapcsolatuk olyan emberekkel van, akik tőlük várják a megváltást (tudást); hisznek bennük, sőt e hit nélkül számukra nem is lennének fontosak, így -reménnyel, hittel telten- igen. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Tudom(!) hisz én is voltam pedagógus. […]

Read more ›

Leszel az apukám? (Szabálytalan riport)

2020 október 22 9:05 de.33 hozzászólás
Leszel az apukám? (Szabálytalan riport)

A Színház utcában egy mosókonyhából kialakított helyiségben laktunk. A Színház utca az Ógabona téren vezet át. Úgy kell elképzelni, hogy a Színház utca jobb oldala egy szakaszon az Ógabona tér. Az Ógabona tér, bár járna neki, mégsem kapott házszámot, ellenben -és ebben vigasztalódhatott házszám nélküli terünk- ott volt a város buszmegállója. Akkoriban már több mint harminc éve felszámolták a villamost, helyette lett három autóbuszjárat; az egyes, a kettes és a hármas járat, taxiból is három darab volt, meg egy Skoda személyautó. A kórház főorvosának autója valahogy megúszta a háborút, és a rekvirálásokat. 1956 novemberében a buszpályaudvaron álló autóbuszon ültünk, amikor […]

Read more ›