Articles by: Szukits Rezső
Rossz tanulmányi eredményei miatt protekcióval veszik fel villanyszerelő tanulónak, elsőre nem engedik szakmunkásvizsgára, magyar nyelv és irodalomból megbuktatják, majd még egyszer, harmadszorra vizsgaelnöki dicsérettel sikeresen szakmunkás lesz. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerez műszaki oktatói diplomát. Spulni hordó, villanyszerelő, művezető, műszaki oktató, saját vállalkozásában ügyvezető, nyugdíjas. A KMH Ellenszék rovat egyetlen írástudatlan szerzője, a kardió sportok, szépirodalom és a filozófia kedvelője. Érzelmeiben panel proli.

Önéletrajz a jelenből. Pillanatkép

2020 április 2 11:04 de.52 hozzászólás
Pillanatkép az életből, ami megy tovább

Mottó: … „a látszat még az igazságot is legyőzi” (Platón) A tömegpánikkal szemben nincs járható út. A tömegpánik, akkor is káros, ha valós veszély váltja ki. Az autóból csak a lábait látom. Megállok. Hanyatt fekszik. Mozdulatlan. Arca sebes. Mintha a szája is véres lenne. Csak éleszteni ne kelljen! Alkalmatlan vagyok. Rettegek a gondolattól. Nyomkodni a -talán halott- mellkasát. Nekem ez nem hiányzik. Tudom, hogy megteszem. Sajnálom. Nem vagyok hős. Nem merek gyáva lenni. Hányinger kerülget. Elnyomom. Odalépek hozzá, és óvatosan mellkasára teszem a kezem. Még mindig undorodom. Ötven körüli férfi. Kissé ápolatlan. Kinyitja a szemét. Tekintetnek régen örültem ennyire. Aztán […]

Read more ›

Platón és a NER

2020 március 10 11:15 de.41 hozzászólás
Platón és a NER

Mottó: Isten -ha létezik- nem az időben létezik, és ebben az értelemben nem örök, hanem időtlen. Számára a tér és idő mindössze alkotás, alkotásnak sem eszköz sokkal inkább játékszer, akár egy megpörgetett búgócsiga; erre-arra kanyarog. Pörgésében isteni, kanyargásában szabad. Isten pörget, mi táncolunk, abban dönthetünk, hogyan táncolunk… Platón türannosza a demokrácia hibáira alapozva teremti meg diktatúráját, és a diktátor leváltását a bölcsek vezette társadalommal képzeli. Képzelt államában minden egyén a közé. Állam, amelyben erős a cenzúra, rafináltan machinált a legsikeresebb védők szaporítása. Képzelete egy család nélküli társadalom, ahol anyjától születéskor elveszik gyermekét, és amikor szoptatni jár nem tudja kinek a […]

Read more ›

Rettegés

2020 február 26 8:32 de.59 hozzászólás
Rettegés

Mottó: Nicolae Ceaușescu Rettegnek tőlünk, akikről tudják, hogy mi vagyunk a pusztítók; torz, társadalomölő gondolataik pusztítói. Rettegésüket csak szívükben tomboló gyűlölet segítségével képesek elviselni, félelemtől elszorult torkukat csak üvöltés tudja tágítani, reményüket csak a vezér szava táplálja, hatalmuk hazugságból épült kártyavár: Életük a gyűlölet, üvöltés és vak remény; rettegés a kártyavárban, a bukás biztos tudata. Sorsuk szánni való, mégis undorral nézem szenvedésüket. Ők gyűlölnek, én megvetem őket. A gyűlölet lentről jön, a megvetés pedig fentről. A gyűlölet ölni akar, a megvetés kerülni. Kerülöm őket, nincs hozzájuk szavam, fejüket „undor virágai”-ból font koszorú övezi, büszkén viselik. Büszkeségük kevéllyé torzult lelkük tükre. […]

Read more ›

Méltó halál

2020 február 19 9:35 de.17 hozzászólás
Méltó halál

Kamaszkori álom, ami megvalósulva csillogóbb, és öregkori emlék, ami a volt valóságnál halványabb, aztán álomként megvalósulva egyszerűen kudarc. Ki vagyok én? Vagy csak kivagyok? Kivagyok a rövid és csillogásában is sötét jövőre várva, öregen remélve a méltó halált. Van-e méltó halál, vagy csak pelenkás, kikötözött kezű szenvedés, esetleg ketrecágy kábítószer-csíktapasszal a háton? Vajon meghallhatok-e orvosi segítség nélkül, büszkén viselve a halállal járó szenvedést? Vajon Jézus halála méltó halál(?) és ha nem érdemlek különbet van-e jogom panaszra? Jézus halála méltó -Jézushoz méltó- halál. Önként vállalt szenvedés, még az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) jajkiáltás ellenére […]

Read more ›

A százados meg a többiek

2020 február 9 7:23 de.46 hozzászólás
A százados meg a többiek

Mottó: Otthonka, a hetvenes évek házi viselete nőknek. Elől gombolós, combot alig fedő vékony, csaknem áttetsző anyagból készült ruha. Bugyi és melltartó kellett alá, hogy viselője ne láttasson többet, mint amit illik. Irdatlan hőség volt, meg por, mindez a tűző napon. Szél nem rezzent, a hangyák is járataikba bújtak. Ők nem. Nekik volt: Hasra! -meg -Jobbról repülő! -és -Roham! -Gyalogsági kiképzés a híradós kopaszoknak, keményen, hadd tudják milyen a többiek élete, aztán sorakozó és szünet. Sebesen kapkodtak kulacsaik után, amikor harsant a századosi parancs, -Kulacsokat lefelé fordítani! -Szomjasan nézték a lábuk elé csorgó vizet, majd -Pihenj! Oszolj! -és ők tétován […]

Read more ›

A sötéttől való félelem, avagy hogyan féljünk a migránsoktól

2020 január 26 11:20 de.53 hozzászólás
A sötéttől való félelem, avagy hogyan féljünk a migránsoktól

Kezében a szenesvödörrel a vak sötétben indult a lépcsőházból szűrődő fény irányába. Már favágás közben egy hatalmas, körmeit meresztő medvét képzelt maga mögé, és ahogy akkor, úgy most sem nézett hátra. Tízéves, még nemkamasz erőpróbabája volt a sötétségtől való félelem ellen, ahogy később, már kiskamasz korában a sötét erdőben való séta. Nem nézett hátra, pedig sompolygó farkaskutyára gondolt. Aztán később -már ifjú apaként- a sötétben ugyanott csodálkozva vette észre, hogy nincs mit leküzdenie. Már nem fél. Már nem félhet, hiszen nyakában ül kétéves fia, aki azért nem fél mert bízik benne, mert ő nem fél, és érzi, hogy nem…. Felnőtt, […]

Read more ›

A gyilkos

2020 január 18 1:16 du.18 hozzászólás
A gyilkos

Ólommérgezéstől bénult -rokkantsága előtt nyomdász- nagyapámra gondoltam, aki anno, amikor hírét vette a bécsi eutanáziaközpontnak, rettegett, hogy mint keze-lába béna osztrák (akkor éppen német) állampolgárt, elviszik megölni. Egy magyar kisvárosban élt, kérte és rövidesen kapta a magyar állampolgárságot. Egyébként magyar volt csak Ausztriában született. Dédanyám osztrák búzaföldön, marokszedőként dolgozott, amikor munka közben, a mezőn megszülte Őt. Éva arról beszélt, hogy a súlyosan beteg embereket nem szabadna életben tartani. Nem kellene Őket bántani, de hagyni kellene őket meghalni. Erről jutott eszembe nagyapám, meg az eutanázia központ, Évának a meghalni hagyás pedig a koldusról, akit ma hajléktalannak hívunk, és talán az is. […]

Read more ›

Gizinéni és a döntetlen

2019 december 27 8:18 de.69 hozzászólás
Gizinéni és a döntetlen

Még nem papok uralták az iskolát, még nem volt kötelező a mise, valamikor a nyolcvanas évek végén, amikor nem született, hanem haldoklott a diktatúra, akkor az egyik évben Gizinéni végzős osztálya kapta a karácsonyfa díszítésének feladatát. Kitüntető feladat, talán a negyedikes fiúk magas termete, könnyed mozgása vagy a lányok papír angyalkái miatt esett rájuk a választás nem tudni. A gondnok az izzósorokat már felrakta, létráját a fiúk elkérték, a lányok lelkesen masnizták a szaloncukrokat, üveggömbök és habcsók közt jól mutattak a kékes színűre mintázott papírangyalkák. A fiúk komoly arccal aggatták a díszeket, a lányok nevetgéltek és mutatták; oda még oda […]

Read more ›

Két lábon járó, madárként éneklő emlős

2019 november 20 7:45 de.21 hozzászólás
Ez is magyar zászló

Mottó: Vajon az ember, ez a két lábon járó, madárként éneklő emlős, ez a fajtársait kéjjel gyilkoló lény, miként lett ilyen hatalmas alkotó? Romlott és hős; számító hazug, és ezeréves erkölcsi tanokat tisztelő. Van-e élőlény rajta kívül, akibe gonoszságból, jóságból, tehetségből ennyi fér. Időnként Gizinénin jár az eszem. Gizinéni szelíd, akár Jézus. Hirdetett gondolatai közül neki is a szeretet a legfontosabb, ha erős lenne, mint Jézus, akkor a gyűlöletkeltők megölnék, de gyenge, hát fölényesen legyintenek -„Naiv vagy Gizikém.” Útkereső vagyok. A városi rengetegben is az utat keresem, pedig ott mindenütt utak vannak. Bármerre megyek úton vagyok, és mégis keresem. Halkan […]

Read more ›

Amikor egy senki ír valamit

2019 augusztus 21 10:58 de.31 hozzászólás
Amikor egy senki ír valamit

Mottó: „Én az igazságról általában azt gondolom, hogy nem létezik. De ez nem olyan nagy kár, mint sokan gondolják.” (Su-la-ce Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában) Amikor egy Valaki meghallgat egy Senkit, az nagy tette a Valakinek, hisz odafigyelni a névtelenre nagy dolog. Kedves Valakik, kérlek bennetek, most figyeljetek rám a Senkire! Ma, amikor a demokratikus ellenzék „kard ki kard” felkiáltással egymásra ront, addig a NER lovagok békésen menetelnek a győzelem felé, már páncélingüket is levették, arcukon fölényes a mosoly, lábukat almaecetes vízben áztatják, és halkan böffentenek az esti csendben. Vezérük, a NER kapitány Merkel asszonnyal sétál a város kihalt utcáin: […]

Read more ›

Arról kellene

2019 július 1 4:31 de.73 hozzászólás
Arról kellene

Mottó: Rosszabb egy hanyatló demokráciában élni, mint egy hanyatló diktatúrában. Arról kellene írnom, hogy a kocsma hűvösében mit mesélt falujáról az öreg bányász, aki szerint a nyugdíjasok kihalnak, a fiatalok külföldön dolgoznak, hogy a bánya bezárása előtti kétezer lakosú falujában ma háromszázan élnek, vagy a várandós kocsmárosnéról, aki hitelterhe elől külföldre menekülve tudta édesanyja házát megmenteni. Két évre ment, aztán tizenkettő lett belőle. Így maradt meg lakótelepi lakása és anyja háza, még erre a kis kocsmára is futotta. „Nem nagyon tanultam meg németül, mind magyarok voltunk, még a főnök is.” Írnom kellene még a kőművesről, aki Szlovákiában dolgozik „Hatvan eurót […]

Read more ›

Nem győzött, csak nyert

2019 május 29 10:40 de.56 hozzászólás
Nem győzött, csak nyert

Mottó: A demokrácia alappillérei: konfliktus, kompromisszum, konszenzus, disszenzus. A Fidesz nyert, de nem a győzött, csak választást nyert. Ismét nyert. A választók jelentős része (47,6%) ellene volt A Fidesz ellen szavazó most másként szavazott, mint korábban, de most sem az ellenzék ellen, hanem az ellenzék megújításáért. Megújításáért! Nem az ellenzék szétveréséért, hanem MEGÚJÍTÁSÁÉRT. Óriási változás. Ma a két ellenzéki „nagy” (a néhánynapja még kicsi) a DK és a Momentum. Politikájukban -sok különbség mellett- két közös dolgot fedezek fel: az európaiságot és az érzelemgazdagságot. Mindkettő nagyon fontos, ezért a korábbi ellenzéki élvonal (MSZP, Jobbik) racionális, praktikus gondolkodását alá kell rendelni (nem […]

Read more ›

Gizi néni meg a fényes jövő

2019 április 29 12:51 du.2 hozzászólás
Gizi néni meg a fényes jövő

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, mióta több minisztérium összevonásával létrejött új „Központi kormányzati igazgatási szerv” az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet kapta önértékelési zavarral küzd: Az emberi élet alkonyán -túl a hetvenen- emberi erőforráskénti értékén töpreng; mennyit ér a NER-nek(?) vajon ér-e annyit, mint hatvan kiló disznótáp(?) aztán szomorúan állapítja meg, hogy figyelembe véve a feldolgozás költségeit, és a feldolgozás során óhatatlanul keletkező súlyveszteséget, értéke legfeljebb tíz- tizenöt kilogramm disznótáp nettó piaci értékével azonos. A lehangoló következtetés nem hagyja nyugodni, ezért -tanulva NER-ista honvédőitől- gondolatban a disznótáp hasznosításába fog: megeteti magát egy disznóval, majd az immár vágásérett állatot tovább küldi egészen […]

Read more ›

Gizi néni életet ment

2019 április 13 10:29 de.6 hozzászólás
Gizi néni életet ment

Mottó: A jó, akkor is jó, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő -történetünk pillanatában Gizikém- férjével, Gézával a Dunaparton sétált, valahol Győr és Móvár között, a fövenyen. A napsütés ragyogott, a víz csillogott, ahogy egy ilyen szép történetben annak lennie kell. Már túl voltak harmincon, még innen a negyvenen; a fiatal felnőttkor kéjes birodalmában jártak, az ifjúság hevességétől már felszabadultan, és a bölcsesség emelkedettségétől még megkímélten; abban a korban, amikor ragyog a bőr, és könnyű vágytól csillog a szem, amikor még a mell tartja a melltartót, és még nem a hastól domborodik a férfinadrág. Sétáltak, fürödtek, napoztak. Géza félt […]

Read more ›

Gizi néni a kórházban

2019 április 8 1:23 du.42 hozzászólás
Gizinéni autója. Húsz éves Maruti 800. fogyasztása 5.5 l/100 km, 100 km/ó-val is tud menni, de hetvennel szeret, a hátsó ütköző egy helyen kissé repedt, egyébként sérülésmentes. Nem eladó.

Mottó: A baj, akkor is baj, ha kicsi Gizi néni, korábbi nevén tanárnő túl van a műtéten, sőt műtétet követő pánikja is a múlté, kórlapján a bűnügyi jelentésbe illő szavak miatt („korának megfelelő kinézetű nő”) érzett haragja lassan múló emlék. Nem hitt optikusának, mégis belevágott, és mára – a műtét után két héttel – új színbe öltözött a világ. Sumák betegség a szürkehályog; nem fáj, nem jelez, de baj. Második kontrollon van. A váróteremmé előléptetett folyosón sokan állnak, a fal szélét kitöltő székek megteltek, a rendelőajtó elött szolidan tolakodó betegek mustrálják egymást; vajon ki jött előbb? Az időközben ki-ki lépő […]

Read more ›